Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-24 / 19. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 24. www.ujszo.com „A színházban különösen hangsúlyos szerepet kap az érzelmek nyelve, így az ember látja, hogy mi az, ami hiteles" Gondolatok emberekről embereknek „A színházban különösen hangsúlyos szerepet kap az érzelmek nyelve" (A szerző felvétele) Két zenekar sikerei Csallóköziek csúcsközeiben Pozsony. Vasárnap éjfélig lehetett szavazni a Radio_Head Awards idei listáján azokra a hazai zenekarokra és előadókra, akiket a közönség és a kritikusok a legjobbaknak tartanak. A csallóközi magyar zenészekből álló Moustache és Gwerko- va debütáló nagylemezei bekerültek a legjobb ötbe. Mindkét lemez (Moustache: Keep It Growing, Gwerkova: NADA) az Exitab kiadónál látott napvilágot. A közönségdíjak közt minden kategóriában (legjobb album/dal/újonc/koncertfellé pő) mindketten jelöltek, ráadásul az év szerzeményei közül a Gwerkovától három, a Moustache-tól pedig nem kevesebb, mint öt szerzeményt is felvettek az úgynevezett hosszú listára. A kritikusok az elmúlt év legfontosabb hazai albumai közé sorolták még Andrej Šeban, a Korben Dallas, illetve a Noise- cut új lemezeit. A közönség a Moustache és a Gwerkova mellé a Noisecut, az A.M.O és a This is Kevin zenekarok albumait szavazta be az első ötbe. Az összesítésben a Moustache, a Gwerkova és a The Uniques kapta a legtöbb jelölést. A két csallóközi banda a legjobb újoncok közé is bekerült. A Radio_Head Awards második szavazóköre február 12-ig tart, a legjobbnak ítélt albumokra, dalokra, újoncokra, koncertfellépőkre bárki voksolhat a következő internetes honlapon: www.radiohlavy.sk. A kritikusok jelöléseitől azonban már senki nem fosztható meg. A Radio_Head Awards 2011 győzteseit a március 4-i díjátadón hirdetik ki. (ú/juk) Január 26-án lesz a Thá- lia Színház idei második bemutatója. A társulat ezúttal II. János Pál pápa, azaz Karol Wojtyla 1960-ban írt Az aranyműves boltja előtt című oratóriumát viszi színpadra Joanna Zdrada rendezésében. MARSOVSZKY AA1KLÓS Az 1979-ben született lengyel rendezőnő eredetileg Wroclawban tanult könyvtár - informatika szakon, majd egy évet Pozsonyban töltött ugyanezen a szakon. Ezt követően váltott profilt és végezte el a pozsonyi színművészeti főiskolán a színházrendezői szakot. Meséljen a kezdetekről. Hogyan került Szlovákiába? Úgy éreztem, el kell mennem Lengyelországból. Szükségem volt arra, hogy kicsit távolabbról szemléljem szülőhazámat. Más perspektívából az ember jobban megért bizonyos törvényszerűségeket. És hogy jött a pozsonyi színművészeti főiskola? Régóta foglalkoztatott a rendezés, és akkor úgy éreztem, eljött a megfelelő pillanat. Lengyelországban később vannak a felvételi vizsgák, mint itt. Mikor megtudtam, hogy felvettek Pozsonyba, már nem is jelentkeztem oda. Szlovákia számomra multikulturális ország. Rengeteg kisebbség él itt, így gyakran előfordul, hogy a szlovák kultúrát is a magyar, osztrák, cseh vagy roma kultúrán keresztül szemlélem. Paradox módon több lehetőséget adott számomra az, hogy itt tanultam, és megtanultam szlovákul is. Dolgoztam szlovákiai színházakban, Csehországban, most pedig magyar közegben. Meglepte a kassai Thália Színház felkérése? Hogyan zajlott ez? Teljesen váratlanul ért Czaj- lik József igazgató megkeresése, aki azt mondta, látta a Kassai Állami Színházban, Vassily Sigarev általam rendezett Wol- fyrját (Volchok) és szívesen dolgozna velem. Természetesen meghatározó volt az általa felajánlott Wojtyla-darab is, amivel, megvallom őszintén, akkor találkoztam először. Talán ezért is reagáltam óvatosan. Lengyelországban a katolicizmusnak nagyon mély, olykor kissé dogmatikus gyökerei vannak, ami nem teljesen az én világom, de a szövegben gyönyörű mozzanatokat találtam és olyan univerzális igazságokat, amiről úgy gondoltam, szívesen beszélnék az embereknek. Óriási kihívás számomra, mert formai szempontból nagyon nehéz a színpadra állítása. További kihívás lehetett az is, hogy az előadás olyan nyelven zajlik majd, amit nem ismer. Bizony. Érdekesen hangzik számomra, és nagyon tetszik a magyar nyelv dallamossága. Kétnyelvű szövegkönyvvel dolgozunk, így pontosan követni tudom, hogy hol járnak a színészek. A színházban különösen hangsúlyos szerepet kap az érzelmek nyelve, így az ember látja, hogy mi az, ami hiteles. Mi az, ami aktuálissá teszi, vagy teheti ezt a darabot? Ez egy univerzális darab. Az emberről, az emberi kapcsolatokról, a szeretettől és a családról szól. Olyan dolgokról, melyekkel nap, mint nap találkozunk. Ezért is gondolom, hogy az előadás bárkit meg tud szólítani. A zenét a barátja, Krysztof Konieczny szerezte, akivel már többször dolgozott együtt. Van valami visszatérő motívum, vagy minden előadásban teljesen más zenei hatásra törekednek? Természetesen minden darabnak megvan az egyedisége zenei szempontból is, ráadásul ebben az előadásban a kórus adja meg a keretet, mert a cselekmény mozaikokból áll össze. Azért is említettem, hogy formai szempontból nehéz ez a darab, mert nem hagyományos a felépítése. Meg kellett találni a kapcsolódási pontokat, ami ebben az esetben a zene. Talán kicsit provokatív, vagy kellemetlen a kérdés, de milyen drámaírónak tartja Karol Wojtylát? Ez egy nagyon jó kérdés. Szakmai szempontokat figyelembe véve, rengeteg gyönyörű gondolatot találunk ebben a darabban, de vannak hiányosságai. Úgy éreztem sok minden ismétlődik benne. Eredetileg ugye ez egy oratórium, melynek megvannak a maga törvény- szerűségei. Egyebek mellett az, hogy nem a performatív játszás a rendeltetése. Mi olyasmire törekedtünk, ami lehet, hogy eredetileg nem így volt gondolva, de nem jelenti azt, hogy ne lehetne ily módon színpadra vinni. Szerintem lehet. Az eredményt és a közönség fogadtatását majd meglátjuk. Mit szeretne még elérni a pályán? Vannak darabálmai? Nem érzem szükségét annak, hogy valami különleges csúcsokat érjek el. Örülnék, ha olyan emberekkel találkoznék utamon, akik hasonlóan szemlélik a színházat, mint én, és olyan társulatot alakítanánk ki, melyben együtt tudunk dolgozni és gondolkodni. Egyelőre jó, hogy mindig másutt kell lennem, más emberekkel, mert rengeteget tanulok, de biztos eljön a pont, amikor már maradni akarok majd valahol. Ami a darabokat illeti, nagyon szeretnék Shakespeare-t rendezni. Remélem, egyszer összejön. A Pozsonyi Magyar Intézetben tartották a Szlovákiai Magyar Képzőművészeti Fórumot - gondolatok a szombati szakmai műhelybeszélgetésről Galériáink, művésztelepeink, művészeink bemutatkozása A kétnapos fórum első napján tartott szakmai műhelybeszélgetés résztvevői (Flóra Bertalan felvétele) TALLÓS1 BÉLA Pozsony. Erényeivel, szeplő- ivel, önkritikus felszólalásaival, közbeszólásaival és hozzászólásaival jó volt - és jó volt, hogy volt - a hétvégén megtartott első Szlovákiai Magyar Képzőművészeti Fórum a Pozsonyi Magyar Intézetben. Az „első” megjelölés egyben jelzi, hogy valószínű lesz folytatás. A szervezők legalábbis szeretnék, hiszen előrebocsátották, hogy az első - a most megtartott - fórum tapasztalatai alapján a találkozásokat rendszeresítenék a következő években is. Értelme természetesen van (volt ennek a fórumnak) és lesz is, hiszen a rendezvény célul tűzte ki, hogy a szlovákiai magyar képzőművészet képviselői kölcsönösen megismerhessék egymást, ezzel együtt kapcsolatokat teremthessenek. S hogy ennek az ismerkedési gesztusnak is van jelentősége, az a fórum következőképpen megfogalmazott célkitűzésével magyarázható: „Az utóbbi tíz év új lehetőségeinek és csoportosulásainak feltérképezése az alkotók szempontjából; intézmények, galériák, művésztelepek szervezési programjai. A feltérképezés tekintetbe veszi a szlovákiai magyar képzőművészek működését és prezentációját az országos és nemzetközi képzőművészeti életben is.” Nos, ebben legfőképpen azért is van ráció, mivel - miként a műhelybeszélgetésen el is hangzott - kb. ehhez „az utóbbi tíz évhez” köthetően felnőtt egy új nemzedék, amelyik ezzel a fórummal is keresi az utat az előző nemzedékekhez, ugyanakkor önmagához is. Ismerkedés közben azonban a szkepszis is teret kért magának, mondhatni, abszolút racionális megnyilvánulásként, megfogalmazva a kérdést, vajon megy-e ezzel (a találkozással) előbbre valami. Teljességgel helyénvaló, pontos és kielégítően elfogadható válasz volt a kételyre - a találkozót nagyvonalúan, megértéssel és elfogadással vezető - Mayer Éva magyarázata, hogy: a találkozás pillanatai is fontosak, s ezt tudva és elfogadva, már nem volt felesleges megszervezni a képzőművészek eme összejövetelét. Az összejövetel, pontosabban az ilyen szakmai műhelybeszélgetés hozadéká- ra - szembehelyezve a szkepszissel - Kubička Kucsera Klára művészettörténész szavai vüá- gítottak rá kikezdhetetlenül. „Szeretnénk valamilyen közösséget alkotni, azért vagyunk itt - mondta. - Ahhoz azonban, hogy közösségben létezzünk, némi plusz munkát kell vállalni és végezni az alkotáson túl. Nem lehet csak elvárni, és mindent másra hagyni. Csak arról van értelme értekezni, s azzal kapcsolatban van értelme a tervezésnek, amit mi magunk meg tudunk valósítani. Amihez mi magunk is hozzá tudunk járulni.” Ennek tudatosítása, értelmezése, továbbvitele az, amiért valóban érdemes összejönni és ismerkedni, kapcsolatokat kötni és alakítani. Bemutatni az intézményeinket, a galériáinkat, művésztelepeket, amelyek ezen az első fórumon sorra ismertették tevékenységüket, kiállításaikat és lehetőségeiket. S mutatkozhattak be alkotótevékenységükkel egymásnak maguk a művészek is. Első - nem kis - lépésnek most ennyi, ismerkedő, egymáshoz közelítő szakmai műhelybeszélgetés. De (mint feljebb jeleztem) a most szerzett tapasztalatok alapján tervezik a folytatást. Hiszen ahogy a szervezők megfogalmazták, „téma van bőven, pl. a kortárs művészet új lehetőségeinek kutatása és a kommunikáció, mely a művészet és a közönség, az egyes művészeti ágak és különböző kultúrák között valósul meg”. Arról, hogy a hétvégén megtartott fórum szervezői, társszervezői - a Pozsonyi Magyar Intézet, Mayer Éva képzőművész, Kubička Kucsera Klára művészettörténész - nem kis dolgot valósítottak meg, sok mindent elmondott az is, hogy a szombati napon, úgy mondanám, az egymás felé való közeledés napján, valóban teltház volt az intézet nagytermében. A létjogosultságról önmagában ez sok mindent elmond. A szep- lők és erények meg majd homá- lyosulhatnak és csiszolódhatnak a folytatásban.
