Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-19 / 15. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 19. Vélemény És háttér 7 Irakban nőtt egy újabb felekezeti háború veszélye, elszakadási törekvések Hét fő ok az aggodalomra Tavaly, az amerikai csapatok kivonulásának évében sokkal több - kb. 4060 - iraki civilt öltek meg merényletekben, mint egy évvel korábban. A síita vezetésű arab ország egy újabb felekezeti háború szélére sodródott, és a síita Irán befolyása is egyre nő. MAL1NÁK ISTVÁN Az utolsó harcoló amerikai alakulat december 18-án hagyta el az országot, s azóta hetente több, rendkívül véres merényletet hajtanak végre, általában síita zarándokok ellen, de a síitákat sem kell félteni. A múlt év vége felé legalább három síita milícia követett el rendszeres támadásokat amerikai érdekeltségek ellen, nehogy az USA-nak eszébe jusson a kivonulás után is otthagyni néhány ezer katonát. Ez nem is sikerült Washingtonnak, amely éppen az iráni beszivárgás ellensúlyozására akart több alakulatot is hátrahagyni, de az általa hatalomra segített Máliki- kormánnyal nem tudott a feltételekben megegyezni. Kötöttek viszont egy 11 milliárd dolláros fegyverszállítási egyezményt. Ennek kapcsán felmerül a kérdés, nem azokat fegyverzi-e az USA, akik később ellene fordulnak, ahogy az a szovjet megszállók ellen harcoló afgán mudzsa- hidek esetében is történt. Jelenleg több európai fővárosban aggódnak amiatt, mi lesz Afganisztánban a NATO-csapa- tok 2014-es távozása után. Ha az, ami most Irakban, akkor van is ok az aggodalomra. A bizonytalanságot számos tényező erősíti, Irak könnyen a térség erői- nekhadszínterévé válhat. 1. Egyre nagyobb a feszültség a központi kormányzat és a nagyobb autonómiát követelő (kurd és szunnita többségű) tartományok között. Az ország szétesése, a négy, olajban gazdag északi kurd tartomány önállósodása benne van apakliban. 2. A Szaddám-rezsim idején a kisebbségben levő szunnita elit volt hatalmon. Most a síita Núri al-Máliki kormányfő hajtóvadászatot kezdett a szunniták ellen, amit a szunnita alelnök elleni elfogatóparancs is fémjelez. A szunniták által támogatott Iraki Blokk többször fenyegetőzött azzal, hogy kivonul a központi kormányból. 3. A pártviták miatt két éve nincs belügyminiszter. Ezt és a védelmi tárcát is Máliki kormányfő irányítja. Az amerikaiak segítségével létrehozott, kb. 900 ezer fős iraki katonaság tankjait az ország zászlaja helyett gyakran síita jelképek díszítik. Ez is megkérdőjelezi a pártatlanságukat, mintha Máliki magánhadsereget építene belőlük. 4. Az elhangzottak miatt is erősödik a szunnita többségű régiókban a szunnita al-Kaida jelenléte. 5. Málikinál egymást érik a síita iráni rezsim vezetőinek látogatásai, a két ország mintha feledte volna az 1980 és 1988 közötti iraki-iráni háborút. Máliki tavaly csak a szélsőséges síita hitszónok, Muktada asz-Szadr támogatásával tudta megőrizni a hatalmát. Szadr gyakran tartózkodik Iránban, ahol „vallási tanulmányokat folytat”. 6. Rendkívül fontos tehát, hogyan viszonyul a Máliki-kor- mány Irán és a Nyugat konfliktusához. Hasonló lakmuszpapír lehet a szíriai helyzet. Ha az ala- vita (síita) Aszad elnök bukik, és a többségben levő szunniták kerülnek hatalomra, síita menekültek áraszthatják el Irakot is. Ez szintén megnövelné a felekezetiháború veszélyét Irakban. 7. A Transparency International szerint az iraki a világ leg- korruptabb rezsimjei közé tartozik, ami szintén magyarázza a tartományok önállósodási törekvéseit. Obama elnök az amerikai csapatok kivonulásakor azt mondta, szuverén, stabil és önálló államot hagynak maguk után. Hazudott.- Amióta tudom, hogy az én nevem is szerepel a Gorilla-aktában, nem mozdulhatok a WC közeléből. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Kié a lóbalzsam? LAMPL ZSUZSANNA Életem első fi- " ‘■P lozófiaóráján Hr. két dolgot tanultammegWLjm, Azt, hogy nem ^ugyanabba a folyóba, és azt, hogy minden relatív. Hogy mennyire relatív minden, akkor is tapasztaltam, amikor huszonhárom évesen riportot kellett írnom egy kertészeti kiállításról. Apolcokon gyönyörű gyümölcsök és zöldségek sorakoztak, a katonás sorrendetvízeséskéntlezúdu- ló szőlőfürtök törték meg, és minden termény mosolygott, sugározta a növény testét érlelő csallóközi napfényt. Az emberek is mosolyogtak. Azt a sok hétköznapi szépséget nem lehetett mosoly nélkül nézni. Megírtam ezt az őszi derűt, beleszőve egy-két nyilatkozatot, különösen egy idős asszonyét, mert az ő mondandója tetszett a legjobban (meg aztán mégsem idézhettem egyfolytában azt a kékszemű kertészmérnököt), és leadtam az anyagot. Néhány perc múlva kivágódott az ajtó, és beviharzott a főszerkesztőnő, Haraszti Erzsi. Te Zsuzsa, azt írod, hogy idős asszony! Én ismerem ezt a nőt! Annyi idős, mint én! Negyven- három éves volt.Dehiszazanő tiszta ránc, védekeztem. Miközben ott vihorásztak körülöttem a kolléganők, hogy persze, a húszévesnek mindenld idős, de ne félj, te is leszel negyvenlányok, ebben is igazatok lett-, elgondolkodtam. Elgondolkodtam az olyan szavakjelen- tésén, mint fiatal, iljú, idős, öreg, vén, agg. És oda lyukadtam ki,hogy minden relatív. S mivel nem lépünk kétszer ugyanabba a folyóba, elhatároztam, soha többé nem használok ilyen szókapcsolatokat. Azért sem, mert a látszat csal. Ez nagyon bölcs döntés volt. Azóta ugyanis nagyon sokfiatal „öreggel” és még több öreg „fiatallal” hozott össze a sors. Talán ezért is nevettem, amikor olvastam a 61 éves szerb „fegyvergyűjtőről”, aki a cikkíró szerint öreg, agg és vén. S mintha a szerző, akit képe alapján harmincasnak tippelek, nem tudna napirendre térni afölött, hogy egy 61 éves férfi fegyverekkel,játszik”! Jó, a fegyveresdi nekem sem tetszik (ha huszonéves csinálná, akkor sem tetszene), de a61 évesnek mit kellene, mit illene csinálnia? Mondjukmiközben reszkető kezével tördeli a kenyérbelet mindennapi tejeskávéjába, azon mélázni, milyen is volt, amikor még férfi volt? Ezt éppenséggel a harmincasok is csinálhatnák, mert olvastam, hogy az ilyen korú férfiak közül minden negyediknek potenciazavara van. Vagy fájós térdét kenegetni lóbalzsammal, és bicegve összetakarítani a kertben lehullott faleveleket? Ez sem tipikus öregkori tevékenység, mert saját szememmel láttam, hogy a gyógytornásznál legalább annyi a húszon- és harmincéves férfi, mint a hatvanéves és idősebb. Akkor mi a tipikus az öregkorban? Talán a hatvanéves férfiakat kellene megkérdeznem. MondjukMé- száros András filozófiaprofesszort. HunčíkPétert. A szomszédot, aki görkorcso- lyánjár munkába. Esedeg a hetvenéves László Béla professzort. Hogy egyik sem öreg? Hátmondtamén, hogy minden relatív! JEGYZET Lézengő bölcsészek KOCUR LÁSZLÓ Amikorvégzős gimis voltam, ilyentájt még bőegy-másfél hónap volt az egyetemi je- lentkezésekle- adásáig (nem úgy, mint most, amikor még szeptemberben is lehet, avagy bezzeg az én időmben...). Kalácska tanár úr, az iskola pályaválasztási tanácsadója körbejárta a végzős osztályok osztályfőnöki óráit, mindenkit figyelmeztetett a határidők betartásának fontosságára és az űrlapok helyes kitöltésére, aztán vártuk a „behívót” a felvételi vizsgára. (Akinek meg nem sikerült, az a keresztben kék csíkos behívót várhatta a hadkiegészítő parancsnokságtól, a kötelező sorkatonai szolgálat intézménye az utolsókat rúgta, bár kimúlásáig még kellett várni pár évet.) Akkoriban mindenki igyekezett olyan intézményt is feltüntetni a jelentkezési lapon, ahová könnyű volt bekerülni. Mivel annak idején korlátozott számú intézménybe lehetett jelentkezni, mindenki beírta, ahová ténylegesen be akart kerülni, meg valamit, ahová biztosan be lehet kerülni, a katonaság nem volt opció. Hogy miért jutott eszembe így a 15 éves érettségi találkozó után pár évvel ez az - akkor legalábbis - izgalmas időszak? A Gazdaságpolitikai Intézet tegnap tette közzé jelentését a felsőoktatási jelentkezésekről. Az intézet felmérése szerint a diákoknál nem az oktatási intézmény lakhelyüktől való távolsága a fő szempont, hanem egyebek mellett az is, hogy az adott iskolában tanítanak-e matematikát (ez nálam is szempont volt, bocsássa meg Horváth tanárnő ennyi év távlatából), vagy az, hogy mennyire nehéz bekerülni az adott egyetemre . Azaz, a remény zöld szalagjával felcímkézett ifjak- legalábbis a jelentés erre enged következtetni- nem minden esetben az érdeklődésüknek legmegfelelőbb iskolát választják, hanem azt, amelyik könnyű bejutással kecsegtet. A dokumentum megjegyzi, éppen ezért „felülreprezentáltak az igénytelenebb bölcsészkarok, a rosszabb érvényesülési lehetőség ellenére is”. Tőrdöfés ez- főként az igénytelen jelző - minden bölcsészszívbe, különös tekintettel a szabad bölcsészekre -, a jelentést biztosan valami érzéketlen közgazdász készítette..., ezzel együtt megfontolandók a benne foglaltak, érdemes-e „tanyasi zugfőiskolák” vagy akár nagyon neves intézmények piacképtelen tanszékeinek padjait koptatni, hogy aztán a friss diplomás egy hi- permarket pénztárában végezze. Persze, 18-19 évesen az ember nem így teszi/tette fel magának a kérdés. Szerencsére a szerzők nyitva hagynak egy kiskaput, amikor megjegyzik, a statisztikák alapján nem lehet különbséget tenni az őszinte érdeklődésből vagy biztosítékként beadott jelentkezések között, így mi, bölcsészek csak bízni tudunk benne, hogy az előbbiből van több... TALLÓZÓ HANDELSBLATT Elkótyavetyélt családi ezüst címmel Bajnai Gordon volt magyar miniszterelnök- tőlközöltvendégkommentárt tegnap a Handelsblatt című német üzleti lap. Bajnai Gordon írásában kifejtette: Magyarország jelenleg sokkal súlyosabb helyzetben van, mint 2008-ban, amikor az „első válsághullám” átcsapott az ország felett. A kormány „egyszerű választás előtt áll: megkell állapodnia egy szigorú feltételekkel járó készenléti hitelről a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), vagy be kell jelentenie az államcsődöt”. A „válságüzemmódba” való visszaesés legfontosabb oka az inkompetens gazdaságpolitika, amelyet „a láthatóan megrémült Éurópai Bizottság (EB) azonnal megvétózott”, de még ez sem volt elég ahhoz, hogy a kormányt fordulatra bírja. A budapesti vezetés a gazdaságpolitikai irányvonal módosítása helyett megpróbált időt nyerni a tartalékok felélésével, így „elkótyavetyélte a családi ezüst egy részét” - írta Bajnai Gordon. „Nem árt felidézni, hogy a kapitalizmus alapja a bizalom” - tette hozzá, megjegyezve, hogy „a kormány csaknem egy év türelmi időt kapott a magyar közvéleménytől és az ország külső adósságát finanszírozó befektetőktől”, de „ma már egyre inkább látszik, hogy az érthetetlen gazdaságpolitika, az agresszív kommunikáció, a nem teljesített reformígéretek, a csökkenő növekedési képesség és borús deficitkilátások, valamint a független gazdaságpolitikai intézmények ellen intézett támadások együttesen teljes bizalomvesztéshez vezettek. Mindez az államcsőd veszélyével fenyeget.” A volt miniszterelnök szerint az IMF-el aláírandó készenléti hitel „az egyeden reális lehetőség az összeomlás elkerülésére”. Bajnai hozzátette: „nem siker- történet, hogy Magyarország most ismét az IMF és az EB segítségére van utalva. Ez minden esetben a kudarc beismerése.” Ugyanakkor az IMF és az EB közreműködése a magyar gazdaságpolitika átalakításában „a helyes irányba tettnagylépéslehet.” (MTI)
