Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-03 / 2. szám, kedd
12 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 3. www.ujszo.com Télen az erjesztett takarmányokra alapozunk A legeltetés során az állatoknak lehetőségük van a nagyobb táplálóértékű részek kiválogatására Téli takarmányozás TÁJÉKOZTATÓ A gazdaságos termelés elengedhetetlen feltétele, hogy a téli időszakban is változatos, táplálóanyagokban gazdag takarmány kerüljön a juhok elé. Ez részben történhet téli legeltetéssel. Erre azok az őszi vetésű növények alkalmasak, amelyek jelentős tömeget növesztenek, és kifagyás nélkül áttelelnek. Ilyen pl. az augusztus végén vetett rozs-repce keverék. A juhra a hideg, fagyos növényi részek sem károsak, mivel azokat lassan fogyasztja el. A téli legeltetés 5-15%-kal növelheti a gyapjútermelést, valamint az anyák ivarzása és termékenyülése is kedvezőbben alakul. A téli időszakban azonban elsősorban az eresztett takarmányokra alapozunk. A juhok számára kukoricából, zöld lucernából, répakoronából és szudáni fűből szoktak szilázst készíteni. Kifejlett juhokkal 2-3 kg szilázs etethető naponta. A gyökér és gumós takarmányok nagy vegetációs víztartalma kedvező hatással van a tejtermelésre. Ezekkel a takarmányokkal helyettesíthető a legeltetés. Répafélékből 2-5 kg, nedves répaszeletből 2-3 kg etethető. A szénaféléknek legeltetés hiányában van nagy jelentősége. Ilyenkor, ha nincs jó minőségű szilázs, akkor naponta 0,5 kg szénát mindenképpen etetni kell. Emellett szárazanyag-kiegészítésre használhatunk szalmaféléket. Abrakfélék etetésére akkor kerül sor, ha a tömegtakarmányok nem fedezik a juh táplálóanyag - szükségletét. Ilyenkor leginkább gabonadarákat etetünk, amelyeket leginkább dercés formában tudnak felvenni az állatok. Intenzív báránynevelés és hizlalás esetén gyári keveréktakarmányokat használunk, amelyeket granulált formában etetünk. A vágójuhok termelése során a legtöbb pénzt a takarmányozásra kell fordítani, melynek szakszerűsége meghatározza az ágazat jövedelmezőségét. Ugyanakkor ez a legfontosabb környezeti tényező is, amely alapvetően befolyásolhatja a termelés színvonalát. Ha a juhok nem kapják meg az igényüknek megfelelő mennyiségű és minőségű táplálóanyagot, vagy takarmány-kiegészítőket, akkor termelésük elmarad a várakozástól. Az állatok éhségérzete pedig nyugtalanságot vált ki, s ha ez a folyamat huzamosabb ideig eltart, először a vemhesülésük, majd a született bárányok életképessége csökken. Ha viszont az igényeknél bőségesebben takarmányozzuk az állatokat, az testsúlyuk növekedéséhez vezet, amit az elhízás követhet, s ez már károsan befolyásolhatja a szaporodást. Ez a gyakorlat a pazarlás mellett többlet- költséggel is jár. Az anyák őszi-téli takarmányozását szénára és tömegtakarmányokra (kukoricaszüázs, fű- szenázs) alapozhatjuk. Abrak csak a vemhesség utolsó 4-6 hetében és a szoptatás alatt szükséges. Ahol arra lehetőség van, ezt melléktermékekkel egészíthetjük ki (pl. nedves répaszelettel), szalmaféléket végig adhatunk. Különös figyelmet kell fordítanunk a most tenyésztésbe vett állatokra. Alapvető fontosságú, hogy a leendő tenyészállatok egészségesek, szilárd szerve- zetűek, életkoruknak megfelelő fejlettségűek legyenek, ezért kerülnünk kell a hizlalást, elzsíro- sodást. A leendő anyák kiválasztásánál a következőket vegyük figyelembe: a szilárd alkat jobb ellenálló képességet takar. Ne vegyük tenyésztésbe a már küllemükből is felismerhető, várhatóan majd rosszul teljesítő, betegségekre érzékenyebb, „túl finom alkatú” egyedeket (hosszú, elkeskenyedő fej, vékony, áttetsző fülek, nehezen ráncolható bőr, vékony csontok, duzzadt ízületek, éles gerinc, elhegyesedő far, fűzött mellkas, vékony „hegedűnyak”, gacsos állás, puha csüd, fejletlen külső nemi szervek). Az állat fajtájának, életkorának, hasznosítási irányának megfelelő testtömegű legyen! Azonos életkorban a húshasznú juhok testtömege nagyobb, mmt a gyapjú- és tejtermelőké. Tenyészkiválasztáskor a rendszeresen ikerellő anyák utódait részesítsük előnyben. Ne legyünk türelmetlenek, a vemhesítéssel, vagyis a tenyésztésbe vétellel váijuk meg a te- nyészérettséget. Ázt a biológiai állapotot, amikor a vemhesítés az állat és magzatának fejlődésére, vagy későbbi gazdasági hasznosítására nézve már nem jár kedveződen következményekkel. Ez rendszerint akkor következik be, amikor az állat elérte teljes testi fejlettségének 2/3- 3/4 részét, (juhtenyésztés) (Szilvóssy Tímea illusztrációs felvétele Kukoricatarló és -szár etetése Gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy a nagyobb létszámú szarvasmarha-állományok is hónapokon keresztül tarthatók szártarlón, ha megvannak hozzá a szükséges feltételek. Nevezetesen, hogy egy legelőnapra 1 tehén számára legalább 100 négyzetméter tarlóterület álljon rendelkezésre. ÖSSZEFOGLALÓ A húshasznú tehenek téli takarmányozásában a kukoricatarló, illetve kukoricaszár legeltetése a leggyakrabban alkalmazható módszer. Gazdaságos, és a szemtermés betakarítása után októbertől akár február végéig is etethetők így az állatok. A vizsgálatok szerint a kukoricaszár táplálóértéke a szem betakarítása után a legnagyobb, majd ezután februárig hozzávetőlegesen 50 %-kal csökken. Ugyanakkor az ilyen legeltetés során az állatoknak lehetőségük van a nagyobb táplálóértékű részek kiválogatására, továbbá a kombájnnal való betakarítás után visszamaradt cső, ületve szem nagy részének felvételére. A hasznosítás során kétféle legeltetéses megoldás is lehetséges. Az egyik a hagyományos, amikor az állományt naponta a legelőre hajtják, ott őrzik, illetve villamos vagy stabil kerítések között tartják. Az állatok éjszakai szálláshelye ilyen esetben az erre a célra létesített karám, vagy a meglévő, elhelyezésre szolgáló telep. A másik módszernél az állatokat éjjel-nappal a szártarlón tartják a legeltetés idején. E megoldás takarmányozási szempontból előnyösebbnek tekinthető, mert több idő áll rendelkezésre a legeléshez. Természetesen mindkét megoldásnál gondoskodni kell az állatok ivóvíz-ellátásáról, és száraz fekhelyet is kell számukra biztosítani. A kukoricaszár, főleg, ha a legeltetés csak rövid ideig oldható meg, tartósítva, erjesztett takarmányként is etethető, ami azonban jóval költségesebb megoldás. Magasabb víztartalom, vagy nedvesítés alkalmazásával önmagában is jól süózható, de leveles cukorrépafejjel esetieg répaszelettel együtt silózva a húsmarhák számára jó minőségű takarmány készíthető belőle. Ha a gazdának nincs módja kukoricatarló legeltetésére, a húshasznú tehenek kizárólag betakarított, illetve tartósított takarmányokon is tarthatók. Erre célra a már említett kuko- ricaszár-szilázson kívül silóku- korica-szüázs, borsószár-szi- lázs, fűszilázs, fűszenázs, réti széna, takarmányszalma stb. jöhet számításba. A tartósított pillangós, illetve fűféle takarmányok biztosítják a húsmarhák fehéijeigényét, míg a takarmányszalmák gyengébb táplálóértékük miatt elsősorban kiegészítésként jöhetnek számításba. A tél végi, tavaszi elletés esetén a téli takarmányozási időszakra esik a kritikus szakaszként említett, vemhesség utolsó harmada. Ekkor már jobb minőségű, könnyebben emészthető takarmányok etetésével indokolt az állatok szükségletét biztosítani. Takarmányozási szempontból külön figyelmet igényel a borjazási időszak. Ilyenkor a tehenek táplálóanyag-szükséglete meginduló tejtermelésük következtében gyorsan emelkedik, s ha az áttelelés idején a gyengébb táplálóanyag-ellátás és zordabb időjárás miatt kondíciójuk is leromlott, akkor emiatt még nagyobb az igényük. A tél végi kukoricatarló, a takarmányszalma, a kukoricaszár- szilázs már nem biztosítja a tehenek igényét. Az energia- és fehérjeigény biztosítására mindenképpen jó minőségű tömegtakarmányokra van szükség ebben az időszakban. Az energiadús silókukorica-szi- lázs mellett magasabb fehérje- tartalmú szilázs, fűszenázs és széna vehető ekkor számításba. A borjas teheneket mindenképpen indokolt külön választani és külön csoportban tartani a borjazás előtt állóktól, annak érdekében, hogy takarmányozásukban az említett szempontoknak eleget tudjunk tenni. (agroport) A tőgyben levő csíraszámot le kell csökkenteni, és védekezni kell a tőgygyulladás ellen Az első tejsugarak nagyobb csíratartalmúak ISMERTETŐ A tej ideális táptalaj a mikroorganizmusok számára. A benne elszaporodó csírák egy része káros, mert a tej és a tejtermékek romlását okozhatja. Más része hasznos, mert megfelelő körülmények között biztosítja az egyes tejtermékek ízét és jellegét. A tej csíratartalma a tőgyben eléggé változó. Állatonként más és más, de még ugyanannak az állatnak különböző tőgynegyedeiből fejt tej baktériumtartalma és baktériumféleségei között is nagy különbségek lehetnek. Az „aszeptikusán” fejt tejben általában 10-5000 baktérium van milliliterenként. Ha azonban a tőgyszövet ellenálló képessége - pl. megbetegedés miatt - csökken, a tőgybe került baktériumok gyorsan elszaporodnak és ilyenkor 1 milliliter szeptikusán nyert tejben több mülió csíra is lehet. A fejés után a tőgybimbókban visszamaradó tej a bimbónyílásból könnyen fertőződhet baktériumokkal. A csírák itt jobban el tudnak szaporodni, ezért az első tejsugaraknak nagyobb a csíratartalmuk. Emiatt ajánlatos az első sugarakat külön fejni. A tőgyben levő csíraszámot kívánatos minél jobban lecsökkenteni, ezért védekezni kell a tőgygyulladás ellen. A tőgygyulladásos tehenek tejében sok masztitiszkórokozó és leukocita található. A tőgyet teljesen ki kell fejni, védeni kell a meghűléstől, zúzódástól, stb. Az állatokat és főként a tőgyet tisztán kell tartani. A tej leginkább a tőgyön kívül fertőződik. Az istálló levegője, a takarmány, az alom, a bélsár, a fejő személy, az állat szőrzete, a legyek, a fejőedény, illetve a fejőgép és a tejjel érintkezésbe jutó edények mind fertőzési forrást jelentenek. A mikroorganizmusok száma az istálló levegőjében rendszerint egyenes arányban van a levegő szennyezettségével, ületve portartalmával. Minden művelet, amely fejés alatt az istálló levegőjét felkavarja, és így portartalmát növeli - különösen kézifejés esetén - a tej csíraszámát is emeli. Fejőállásban, illetve gépi fejéskor a levegő csak nagyon kis mértékben fertőzi a tejet. A takarmány hatása a tej mikroflórájára részben közvetlen, részben közvetett. Tiszta körülmények mellett a takarmány mikroflórája és a tej mikrobái között nem nagy az összefüggés. Sokkal gyakoribb azonban a közvetett hatás bélsár útján. A takarmányon levő mikrobák legnagyobb része az oltógyomorban és a vékonybélben elpusztul, a baktériumspórák azonban általában életben maradnak. Pl. a szi- lázsban rendszerint nagy számban jelenlevő vajsavbak- tériumok a bélrendszerben nem pusztulnak el, hanem a tehenek bélsarába jutnak, és így közvetve fertőzhetik a tejet. Különösen veszélyesek a hasmenést okozó takarmányok, mert ilyenkor a tej fertőződése sokkal gyakoribb. Tapasztalatok szerint az alom általában erősebben fertőzi a tejet, mint a takarmányok. A legyek minden élelmiszer veszedelmes ellenségei. A bom- ló, rothadó anyagokról, trágyáról, ürülékről a legkülönbözőbb csírák kerülhetnek a legyekre, és ezek egy része kórokozó is lehet. A tejbe jutott legyek a tejet erősen fertőzik. Bakteriológiai szempontból már nem sokat segít az, ha a legyet a tejből kiszűrjük, mert a légyről a tejbe jutott több százezer vagy több mülió mikrobát a szűrő nem tartja vissza. A tej mikroflójárának legnagyobb része az edényekről jut a tejbe. Ha az edényeket és az eszközöket gondosan tisztítjuk, a mikrobák számára hasznosítható tápanyag legnagyobb részét eltávolítjuk. De a gondos mosás után az edényekben visszamaradt igen kevés tápanyag is elegendő a baktériumok mülióinak elszaporodásához. Ezért ezeket mosás után ki keü gőzölni, vagy csíraölő anyaggal kezelni, hogy lehetőleg minél több csírát elöljünk. Végül az edényeket ki kell szárítani, mert száraz edényben a még életben maradt csírák sem tudnak szaporodni, (sz) AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szüvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1
