Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)

2012-01-12 / 9. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 12. Vélemény És háttér 7 Bíróság elé állítják a médiamogult, mert AAickey egérhez hasonlította az iszlamistákat Diktatúrából diktatúrába? Lezárult az egyiptomi vá­lasztási maratón első fe­jezete, három forduló­ban megválasztották a közel ötszáz tagú alsó­házat, bár a mandátu­mok elosztására még várni kell. Az eddigi eredmény nem teszi bol­doggá a Nyugatot, amely valószínűleg rosszul mérte fel az egyiptomia­kat és igényeiket. MALINÁK ISTVÁN Jellemző tegnapi sztori a Mu­barak utáni Egyiptomból: isten- káromlás és az iszlám megsérté­se miatt bíróság elé állítják a vi­lági nézeteket valló Nagib Szavi- risz milliárdost, aki tavaly nyá­ron a Twitteren olyan karikatú­rát tett közzé, amelyen Mickey egér volt látható hosszú szakál­lal, szalafista öltözetben, mellet­te társa, Minnie, egy arcát elfedő fekete kendővel. Szavirisz kopt keresztény, médiamogul, a Sza­bad Egyiptomiak liberális párt alapítója. A karikatúrával az isz- lamisták növekvő népszerűsé­gére utalt. A szalafisták heves reakciói után törölte a bejegyzé­sét, és elnézést kért, a bírósági el­járást mégsem kerüli el. Az egyiptomi választási mara­tón a következőképpen alakul: az alsóház után a hónap végéig meg kellene választani a felső­házat, a parlament választaná meg azt a száztagú tanácsot, amely kidolgozná az alkot­mányt, amelyet a tervek szerint népszavazásra bocsátanának. Valószínűleg áprilisban új ál­lamfőt is választanak, s az orszá­got jelenleg irányító katonai ta­nács átadná a hatalmat az új civil kormánynak. Amelyet termé­szetesen az alsóházba bekerült pártok alakítanak meg. És itt jön az, amire senki sem számított: az iszlamista kéthar­mad veszélye. A több mint 80 éves, a Mubarak-rezsim alatt félillegalitásban működő Mu­zulmán Testvériség mozgalom pártja, a Szabadság és Igazság (FJP) 41 százalékot szerzett, a második helyen a sokkal radiká­lisabb iszlamista an-Núr (Fény) végzett 21 százalékkal. Az Egyiptomi Tömb nevű liberális koalíció (ennek tagja Szavirisz pártja is) csak 14 százalékot ka­pott, a többi világi, liberálisként vagy baloldaliként jellemzett párt vagy mozgalom leszerepelt. Az a fő kérdés, kivel lép szövet­ségre az FJP. A pakliban benne van, hogy a liberális világi erőket szólítja meg, de azok az eseten­ként túl idealista ideológiai megfontolásaik miatt elutasít­ják az ajánlatot. Ha ezért az FJP az an-Núrt választja, az iszlamis­ta kétharmad mindent visz, évti­zedekre meghatározza a legna­gyobb arab ország jövőjét. Számtalan tanulság vonható le mindebből. Csak félig igaz a világi erők állítása, hogy nekik nem volt idejük a felkészülésre, mert az an-Núr is csak tavaly alakult. Inkább arról van szó, hogy a lakosság a liberális világi eszméket a bukott és sokak által gyűlölt Mubarak-rezsimmel köti össze, s inkább választja a szigo­rú rendet (sáriját is) ígérő iszla­mistákat. Egyelőre csak rémhí­rek terjednek, de valójában nem tudni, hogyan alakul az ország fő bevételi forrását jelentő ide­genforgalom, bevezetnek-e kor­látozó intézkedéseket a nyugati turistákkal szemben. Ez a bi­zonytalanság a külföldi befekte­tőket is elriasztja. Nem világos, hogyan alakul az új parlament és a katonai tanács viszonya, a tá­bornokok simán átadják-e a ha­talmat, mennyit őriznek meg ki­váltságos helyzetükből. Ha Égyiptomban a Tahrír téri forradalom következménye egy szigorúbb iszlám állam lesz, az az egész közel-keleti helyzetet a feje tetejére állítja. Más orszá­gok tapasztalata is azt mutatja, hogy a kezdetben demokráciát ígérő arab tavasz az ellenkező irányba fordulhat. (Peter Gossányi rajza) ST- Érdekes, egyetlen gorilla se bukkant fól az álarcosbálon! JEGYZET Riogatás PÉTERFISZONYA Feltételezem, az érintettek átko­kat szórnak majd ősz fejem­re amiatt, hogy ki merem mon­dani: az egész­ségügy néhány ágazata bi­zony kiváló biznisz, nyeresé­ges üzlet. Nem állítom, hogy nincs mögötte tudás, megfe­szített igyekezet és hivatás­szeretet is, de azok, akik anno önként privatizálták pl. a di­agnosztikai laborokat, a dialí­zisközpontokat vagy megpá­lyázták a mentőállomások üzemelési jogát, anyagi meg­fontolásból tették. A mentőszolgálatra kiírt pá­lyázatok körüli cirkuszra csak azok nem emlékeznek, akik nem akarnak. Akkor lett óriá­si az érdeklődés irántuk, amikor egy gyorsmentő üze­meltetésére 17 ezer eurót ha­gyottjóvá az előző kormány. Nem árt visszaemlékezni, ldk is nyerték a pályázatokat, kik uralják a piacot. Igaz, a Ri­chard Raši vezette egészség- ügyi tárca kisebb üzemelte­tőnek is juttatott néhány morzsát, de csak azért, mert a nagyok nem mutattak érdek­lődést bizonyos régiók iránt. A tiltakozás, fellebbezés fe­leslegesnek bizonyult, a men­tőszolgálatok üzemeltetői elégedettek voltak, az egész­ségbiztosítóktól juttatott anyagiak fedezték a kiadáso­kat, sőt-. (Felettébb furcsa, sőt gyanús, hogy az állami men­tőszolgálat helyzete nem jó, a betegszállító mentők jókora veszteséggel zárták az évet.) Mivel nincs fedezet az orvosok kierőszakolt fizetésemelésére, az egészségügyi miniszter úgy véli, a rohamkocsik működtetése és a betegszállí­tás kevesebb pénzből is meg­oldható. Az üzemeltetőknek persze nem tetszik az ötlet, azt állítják, egy gyorsmentőre eső majd 1700 eurós (havi) meg­vonás az ellátás minőségének romlásával, vagy akár a vállal­kozás ellehetetlenítéséveljár. Nem lesz pénz az elhasználó­dott járművek felújítására, az elöregedett műszerek cseréjé­re, a korszerű egészségügyi segédeszközökre stb. A rioga­tásnak azért sincs helye, mert szigorú rendeletek szabályoz­zák a gyorsmentők üzemelési feltételeit, a kötelező felszere­lést, sőt a mentőorvos végzett­ségét is. Hiányosság(ok) ese­tén nagyon gyorsan vissza­vonható a működési engedély... Egészen biztos, hogy a követ­kező napokban, hetekben ki­éleződik a minisztérium és a mentőszolgálatok vitája, ho­lott ennek elejét lehetne ven­ni. Nem úgy, hogy a miniszté­rium kimondja, 20 százalék­kal többet kapnak a kelleté­nél, hanem úgy, hogy az ille­tékesek, több független szak­értővel együtt kimutatnák, mennyibe is kerül egy egy-egy rohamkocsi bevetése infark­tus, kisebb és nagyobb közúti baleset, végtagtörés, epilep­sziás roham, öngyilkossági kísérlet, stb. esetén. Persze, a feladat nem könnyű, ám kide­rülhetne az igazság. Csak hát egyszerűbb riogatni a rászo­rulókat. KOMMENTAR Miért vitte el a Gorilla? KOCUR LÁSZLÓ A gorilla eddig főként az állatkerti tudósítások és a napilapok hétvégi számában megjelenő kis színesek szereplője volt karácsony előttig, s ezek az írások javarészt arról szóltak, hogy e veszélyeztetett főemlős a gyermekek kedven­ce, netán új pavilont kapott. Az ünnepek óta el­telt időszakban viszont egy sajtófigyelő szerint közel ezerszer írták le, illetve mondták ki ezt a szót a hazai médiában. Úgy alakult, hogy a legnagyobb emberszabású a polip szinonimája lett a közbeszédben. A kézirat leadásakor érkezett a hír, hogy a kormány me­nesztette Anna Bubeníkovát, a Nemzeti Vagyonalap vezető­jét. A karácsony előtt a világhálóra felkerült, eddig teljessé­gében nem, csak részben megerősített, állítólagos titkos- szolgálati dokumentum szerint Bubeníková szoros kapcso­latban állt Jaroslav Haščákkal, a Penta egyik tulajdonosá­val, és ez a döntéseit is befolyásolhatta, nem éppen az állam érdekében; természetesen az érintett ezt elutasítja. Juraj Miškov gazdasági miniszter ezért kezdeményezte a me­nesztését (mire az SDKÚ ellentámadásba ment át, előhúzva Miškov állítólagos ügyleteit, melyek „véletlenül” a legolva­sottabb szlovák bulvárlaphoz is eljutottak, de ez most nem tárgya ennek az írásnak). A Gorilla-ügy szempontjából ta­lán nem is az a leglényegesebb, hogy menesztették-e Anna Bubeníkovát. Sokkal inkább az, hogy miért menesztették. Ha ugyanis a Gorilla-ügy fikció, ahogy sokan állítják, vagy szeretnék hinni, vagy mindent megtesznek érte, hogy az maradjon, és ennek alapján Bubeníkovát kirúgták, egy ál­lami hivatalnok sem érezheti magát biztonságban, mivel bárki lapátra kerülhet, ha valamelyik kormánytagnak a lift­ben vagy a gangon a szomszédja mond valami terhelőt róla. Ennél csak egy dolog lenne rosszabb a közbizalom és álta­lánosságban véve a politikai rendszerről alkotott képünk alakulására nézvést, ha az derülne ki, hogy Bubeníkovát azért rúgták ki, mert a Gorilla-akta - ismételjük meg, mert fontos: mely az egyik, rendőrségi történetszál szempontjá­ból megerősítést nyert, illetve egyre több politikus engedi meg annak lehetőségét, hogy az akta, természetesen a róla szóló részek kivételével, nyomokban igaz állításokat is tar­talmazhat - hiteles, és a kormányban ülők ezt tudják. Ezt egyébként nem lenne nehéz elhinni, de sokkal jobb lenne, ha valaki bizonyítani is tudná. A Gorillának mindenesetre már eddig - igazságtartalmának ismerete nélkül - is hálásak lehetünk azért, hogy rámutatott az oszlófélben levő kormánykoalíción belüli gazdasági tö­résvonalra; hogy újra felszínre került és markánsan temati- zálódott a rendőrség és a titkosszolgálat, ületve a rendőrség és a főügyészség közötti, az állam szempontjából nagyon kártékony ellentét; hogy Ivan Lexa dicstelen korszaka óta soha ennyien nem foglalkoztak a titkosszolgálattal; és hogy a választások előtt gondolkodóba ejtett, kire is adjuk a sza­vazatunkat. TALLÓZÓ LA LIBRE BELGIQUE A La Libre Belgique az IMF-kölcsön lehetőségéről jelentetett meg írást. A belga lap cikkírója úgy vél­te, a magyar kormány ál­láspontja rugalmasabb lett az egyes új jogszabályokra vonatkozó aggodalmakkal kapcsolatban. Ez Stépha- nie Grofils írása szerint el­sősorban a Nemzetközi Va­lutaalap (IMF) több milli­árd eurós kölcsönébe ve­tett reménnyel magyaráz­ható. Az Európai Bizottság tegnapi üléséhez igazított cikk szerint Magyaror­szágnak komoly hitelre van szüksége ahhoz, hogy megőrizze pénzpiacra jutá­si lehetőségeit, miközben a forint árfolyama csökken, a kölcsönfelvételi feltételek pedig romlanak, „az újon­nan tett alkotmányos in­tézkedések keltette aggo­dalmak” nyomán is, bele­értve a központi bank füg­getlenségének csökkenté­sére vonatkozókat. Idézte az írás Martonyi János kül­ügyminiszter uniós kollégá­ihoz és a brüsszeli bizott­sághoz írt levelét, amely szerint a kormány készen áll arra, hogy megfontolja az érintett jogszabályok megváltoztatását, ha az Európai Bizottság ezt szük­ségesnek ítéli. Külön cikk­ben, riportjellegű írásban foglalkozott a brüsszeli lap egyes médiaügyekkel is, köztük a Klubrádió frek­venciájának átadásával, va­lamint Nagy Navarro Ba­lázs televíziós szerkesztő elbocsátásával. A La Libre Belgique Budapestre kül­dött különtudósítója, Chris­tine Dupré egyebek között azt jegyezte meg: „mintha az óra mutatói fordítva fo­rognának egy olyan ország­ban, amely előfutára volt a kommunizmusból a demok­ráciába vezető békés átmenetnek”. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents