Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-11 / 8. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 11. Régió-szülőföld 13 Zeherje önkormányzata nyolc év után végre rendezte a gótikus romtemplom tulajdonjogát Pályázhat a falu a műemlék megmentésére Zeherje (Zacharovce). Nyolc évvel a zellerjei templom tornyának leomlása után sikerült rendezni a gótikus romtemplom tulajdonjogát, az ingatlan a település birtokába került, az ön- kormányzat a kulturális tárca által tavaly meghirdetett Oprav svoj dom - Javítsd meg a házad programjához nyújtott be pályázatot a műemlék megmentésére. SZÁSZl ZOLTÁN „2003. szeptember 11-én omlott le a templom tornya. Azóta szinte naponta foglalkoztam ezzel a kérdéssel, a községi hivatal épületével szemben lévő, évek óta pusztuló templom sorsa nem hagyott nyugodni. Szerencsére lelkes segítőkre találtam, a falu képviselő-testülete is támogatott a település legdominánsabb épületének megmentésében. Amikor leomlott a torony, senki nem tudta biztosan, kinek a tulajdonában van az ingatlan. Hosszas nyomozás, levelezgetés, utánajárás kellett ahhoz, hogy egyáltalán tisztázzuk, kié a templom” - mondta Ružena Gembická, Zeherje polgármestere. Zeherje és a Rimaszombati járás egyik legrégebbi - valószínűleg még a 14. és 15. század fordulóján épült - temploma egészen 1948-tól 2011 decemberéig állami tulajdonban volt, az 1948-as államosításkor a református egyháztól vették el az épületet a parókiával és a hozzá tartozó telkekkel együtt. Az egyházi ingatlanok visszaigénylése idején a helyi egyházközség nem kérte vissza templomát, a hívek száma már akkor is alig húszhuszonöt főt tett ki, azóta pedig tovább fogyatkozott a közösség, a túlnyomórészt idős hívek nem tudták elindítani a restitúciós folyamatot. A templom a legutolsó telekkönyvi bejegyzés szerint a Besztercebányai Körzeti Hivatal tulajdonában volt, az 1948-as államosítás után a Rimaszombati Járási Nemzeti Bizottság kulturális osztálya felügyelte, a reformátusoknak csak használati joguk volt. Hosszas keresés után a polA pályázathoz minden dokumentációt elkészítettek (A szerző felvétele) gármester asszony a belügyminisztérium illetékes osztályán tudta meg, hogy a templomnak még az egykori Járási Nemzeti Bizottságok felszámolásakor lezajlott birtokkiigazításkor automatikusan a falu tulajdonába kellett volna kerülnie, ehhez mindössze egy jegyző- könyvi bejegyzésre lett volna szükség a 90-es évek elején. „Nagyon meglepődött a minisztérium illetékes jogásza is, amikor tavaly év végén megkerestem a kérésemmel” - mondta a polgármester asszony. Utoljára az 1950-es évek elején renoválták az ingatlant, akkor cementalapú vakolatot kapott a templom hajója - emiatt a felázás fokozódott - a tetőt pedig azbesztlapokkal fedték be, ennek eltávolítása sokba kerülhet. A gótikus templomhoz csak az 1800-as évek elején építettek egy késő barokk stílusú tornyot, ennek alapozási munkálatait azonban rosszul végezték el, a torony lassan ferdülni kezdett, majd 2003. szeptember 11-én összedőlt. A romokat a falu takaríttatta el, 200 ezer koronát kaptak erre a célra a Szerencsejáték Alaptól. Ahhoz, hogy megmenthessék az értékes szakrális műemléket, előbb építészeti, régészeti, műemlékvédelmi és levéltári kutatást kell elvégezni, kivitelezési terveket kell készíttetni. Ezeknek a feladatoknak az elvégzésére nincs pénze a településnek, ezért a tulajdonlap decemberi kézhezvétele után azonnal pályázatot nyújtottak be a kulturális tárcához. Egy néhány évvel ezelőtti becslés alapján a zeheijei gótikus templom megmentése és felújítása félmillió euróba kerülhet. A polgármester asszony abban bízik, a tervezett közösségi és idegenforgalmi központ kialakítására uniós alapokból sikerül pénzt szerezni. A városrész egyik jellegzetes épületének számít a kassai magisztrátus (Képarchívum) Kiállítást rendeznek, könyvet adnak ki • • Ötvenéves a kassai Terasz lakótelep MARSOVSZKY MIKLÓS Kassa. 50 éve épült a Nyugat városrészt alkotó Terasz lakótelep. 1962. február 22-én, a Kelet-szlovákiai Vasmű létrehozásával egy időben kezdték építeni. A városrész 10 ezer eu- rót különített el az évforduló megünneplésére. Egyebek mellett 12 óvoda, 6 alapiskola, 5 középiskola, a Pavol Jozef Šafárik Egyetem Orvosi Kara, a kassai magisztrátus épülete, a Medická és a Jedlik utcai kollégium, a L. Pasteur Egyetemi Kórház főépülete és megközelítőleg 15 ezer lakás van az 5,32 négyzetkilométeren elterülő városrészben, 39 825 ember lakik itt. A városrész jelenleg 8 területi egységre (Luník I.-Luník VIII.) oszlik. A lakótelep építését 1971-ben fejezték be. Az évforduló alkalmából történelmi fotókból rendeznek kiállítást, beszélgetéseket szerveznek az iskolákban, kiadnak egy, a Terasz lakótelep történetét feldolgozó könyvet, építészeti szemináriumot rendeznek. Danter Izabella több mint harminc éve kutakodik a szlovákiai magyar népi kultúra kincsestárában - azt mondja, szerencsés, szereti, amit csinál Egy lerombolásra ítélt faluban, Mohiban kezdte a munkáját B. JUHOS MELINDA Boldogfa. Több szlovákiai magyar község monográfiájának összeállításához, vagy ezek néprajzi jellemzésének elkészítéséhez kérték a segítségét. Leginkább, szűkebb pátriájában, a Csallóközben és a Mátyusföldön érzi otthon magát. Danter Izabella néprajz- kutatóval, a Galántai Honismereti Múzeum munkatársával beszélgettünk. A könyvtárból a néprajz szakra Amikor Izabellánál arról érdeklődöm, miért választotta a néprajz szakot, azonnal a szenei Polák Margitról kezd mesélni, aki évtizedek óta könyvtáros a városban. „Az alapiskola felső tagozatát Szencen végeztem. A buszmegálló a könyvtár épülete előtt volt, így a buszra várva sokszor betértem ide. Margit mindig ajánlott valami érdekes olvasmányt. Különböző vetélkedőket is szervezett. Egyszer egy néprajzi kiállítás ötletével állt elő, mindannyian hoztunk otthonról valami régiséget, ez a keresgélés nagyon megragadott” - mesél Izabella arról, hogyan került kapcsolatba a néprajzzal. Amikor a pálya- választásra került sor, a magyar, a történelem, irodalom felé kacsingatott, de ilyen szak Pozsonyban akkor nem nyílt. Ekkor talált rá a néprajzra. A halálra ítélt falu „A hetvenes évek közepén, amikor elsős egyetemista voltam, kezdték a mohi atomerőmű építését. Likvidálták a falut. Engem és magyar- országi csoporttársamat küldtek Mohiba gyűjteni. A családi szokásokat kutattam, a faluban megrendezett utolsó két lakodalmon is részt vettem. Nagyon élveztem a kutatómunkát. Fiatalok már nem igazán éltek a faluban, hiszen az építkezést jóval korábban leállították. Emiatt eléggé nyomasztó volt a légkör, de úgy éreztem, nagyon jó terep ez az első kutatásomhoz - mondja Izabella, aki utólag elismeri, szerencsés volt, hogy ilyen érdekes témát dolgozhatott fel pályája elején. Ahogy Izabella mondja, a terepmunka csupán töredéke a kutatásnak. „A munkának ezt a részét nagyon szeretem, annak ellenére, hogy ma már sokkal nehezebb közvetlen kapcsolatot teremteni az emberekkel, nehéz készséges adatközlőt találni. Rendkívül bizalmatlanok lettek az emberek” - mondja a boldogfai néprajzkutató. A szakember elárulja, hogy a néprajzi kutatásnál rendkívüli alaposságra kell törekedni, nem lehet egyetlen adatközlőre hagyatkozni. Ugyanazokat a dolgokat, ugyanazon a helyen öt-tíz embertől is meg kell kérdezni, hogy aztán az adatokat nyugodt lelkiismerettel közölhesse a gyűjtő a következő nemzedékkel. Izabella szerint nagy szerencse, ha a megszerzett adatokat össze tudja vetni levéltári vagy irodalmi adatokkal. Izabella szerencsésnek mondhatja magát, hiszen már másodévesként a dunaszerda- helyi Csallóközi Múzeumban dolgozhatott. A múzeumban elsősorban a néprajzi tárgyak feldolgozásával és az ahhoz kapcsolódó kutatásokkal, kiállítások készítésével foglalkozott. Elsőként a mintegy háromezer darabos néprajzi gyűjtemény feldolgozását kapta feladatul. Az utólagos feldolgozás sok esetben nem volt könnyű, jó esetben a tárgyat megszámozták, feljegyezték az ajándékozó nevét, de pontosabb adat nem állt rendelkezésre. „Hasonlóan örököltem meg 1986-ban a Galántai Honismereti Múzeum 7000 darabos néprajzi gyűjteményét is. Ritkán, de előfordult, hogy azt sem tudtam, mire használták az adott tárgyat. A kerámia feldolgozásánál egy-egy fazekasműhely katalógusaiban találhatókhoz ha- sonlítgattam a tárgyakat, néztem a mintázatát, a formáját. Nagyon élveztem ezt a munkát” - mondta Izabella azzal kapcsolatban, hogy is történik a katalogizálás. Ma már a múzeumi munka is annyi adminisztrációval jár, hogy rendkívül kevés idő marad a kutatómunkára. Manapság a kutatás témája leginkább az igénytől, a megrendeléstől függ. Ha mondjuk egy monográfiánál tíz oldalt szánnak a néprajzra, akkor egy általános kutatást végez a néprajzos, és a falu népi életének érdekességére fókuszál. Izabella tíz évvel ezelőtt kollégáival közösen megalapította a Mátyusföldi Muzeológiai Társaságot, amely elsősorban módszertani szerepet tölt be a szlovákiai magyar muzeológusok szakmai életében. A társaság segítséget nyújt a mintegy hetven dél-szlovákiai tájház, helytörténeti, néprajzi gyűjtemény gondozóinak is. A padláson talált kincsek Az idei tervek között szerepel a Galántai Honismereti Múzeum felújítása, ezt követően lehetőség nyílik majd egy új állandó kiállítás megrendezésére. A múzeum nagyon sok ajándékot kap. Ha egy idős ember meghal, gyakran az egész háztartást likvidálják a hozzátartozók, az értékesebbnek tartott tárgyakat a múzeumba viszik, abban a reményben, hogy az örökség jó helyre kerül. Jelenleg is nagyon sok tárgy vár feldolgozásra. Az intézményben sem tudnak azonban mindent elfogadni, hiszen végesek a raktározási lehetőségek. „A képességeimhez mérten próbáltam helytállni, és ez, úgy érzem, sikerült. Jól érzem magam. Rendkívüli érzés, ha bemutathatom egy település múltját, ha az idős ember nosztalgiázni tud, a fiatal pedig megismerkedhet a gyökereivel” - árulta el Danter Izabella. Danter Izabella igazán a Mátyusföldön és a Csallóközben érzi otthon magát (A szerző felvétele)
