Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)

2012-01-09 / 6. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 9.

Vélemény És háttér 5

Ha komolyan venném, első „honvédő" utamnak a miniszterelnöki hivatalba kellene vezetnie

Nem leszek orbánisztáni

Ha Magyarország és Szlovákia két teljesen normális ország lenne, ma, 2012. január 9-én besétálnék a pozsonyi magyar nagykövetségre, letenném a mai napra kitűzött magyar állampolgársági eskümet, és egyszerre két olyan állam polgárává válnék, amelyekhez ezernyi szál fűz.

MOLNÁR IVÁN

Mivel mindkét ország azonosjoggal pályázik arra, hogy a hazámnak nevezzem, a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy mindkettőben teljes jogú állampolgárként legyek otthon. Ma azonban nem az, ugyanis Szlovákia és Magyar- ország sem teljesen normális ország.

Mivel soha nem számítottam melldöngető magyarnak, az egyszerűsített honosítási kérelmem benyújtásakor sem a túlfűtött magyar nemzeti érzelmek, hanem a szélsőségesen magyargyűlölő Fico-kormány és az ezt követő álszent Radiéová-kabinet elleni dac vezérelt. Hiszen míg az előbbi - a szlovák alkotmány homályos megfogalmazásait kijátszva - egy olyan gyalázatos jogszabályt alkotott, amely a bármely más ország állampolgárságát felvevőket a szlovák állampolgárság elvesztésével bünteti, az utóbbi semmit sem tett ennek orvoslása érdekében. Dacból, civil kurázsiból vállaltam volna, hogy a Radičová-kormány hivatalnokai - a gyalázatos szlovák törvényre hivatkozva - megfosszanak szlovák állam- polgárságomtól, eltűrve az ezzel járó összes kellemetlenséget, még ha a magyar állam- polgárságnak számomra semmilyen gyakorlati jelentősége sem lett volna.

Hogy elnyerjem a magyar állampolgárságot, ahhoz azonban le kellene tennem az állampolgársági esküt. Látom magam, ahogy ott állok, és mondom az eskü szövegét. „Én, Molnár Iván esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. Magyarországnak hű állampolgára leszek...” Eddig nem is lenne semmi baj. „...Alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom és megtartom.” Na, itt az első bökkenő. Magyarország január elsején életbe lépett fideszes

Eddig nem is lenne sem- mibaj. „Alkotmányát és törvényeittiszteletben tartom és megtartom." Nar itt az első bökkenő.

alaptörvényét és az erre épülő sarkalatos törvények egy jelentős részét ugyanis egész egyszerűen nemhogy nem tisztelem, de azért drukkolok, hogy minél hamarabb hatályon kívül helyezzék őket.

Többségük ugyanis csak egy célt szolgál: Orbán Viktor és a Fidesz hatalmának a bebetonozását, a Magyar Köztársaságot Orbánisztánná, Európa egyik legsötétebb helyévé alakítva. „Hazámat erőmhöz mérten megvédem...” - folytatódik az eskü szövege. Ha valóban letenném és komolyan is venném, első „honvédő” utamnak a miniszterelnöki hivatalba kellene vezetnie, hiszen Magyarország legnagyobb ellensége ma a demokratikus jogállamot leépítő Or- bán-kormány. Nem tudom, hány évet kaphatnék Magyar- ország Fidesz-alkotmányos rendjének a felforgatásáért, de nem is akarom kipróbálni.

Ma így egész biztosan nem leszek magyar állampolgár. Talán, ha egyszer Magyarország és Szlovákia is normális ország lesz, akár még kettős állampolgár is lehetek, a két ország politikusait ismerve azonban attól tartok, hogy erre már nem ebben az életemben kerül sor.

KOMMENTÁR

Mellékhatás

VERES ISTVÁN

A szlovákiai és egyáltalán, a határon túli magyarok nagy része valószínűleg azt hiszi, hogy a magyarországiaknak minden vágyuk az elcsatolt nemzettestek magyaljaival való újraegyesülés. Közjogilag vagy akárhogy. Ezek a derék és jóindulatú emberek viszont valószínűleg még nem dolgoztak Magyarországon, vagy nem jártak oda iskolába, egyszóval nem töltöttek ott huzamosabb időt az elmúlt tíz év során. Nem ritkaság ugyanis az anyaországban (írjuk inkább nagy betűvel: Anyaország), hogy az egyébként sem rózsás gazdasági tényezők (vagy csak a puszta előítélet) azt mondatják az ottaniakkal, hogy most már nem csak a zsidókat, a cigányokat, a románokat meg a külföldieket, hanem a határon túliakat is lehet okolni azért, mert nekünk (a határ innenső oldaláról nézve nekik) kevesebb vagy rosszabb jut. Munkából, pénzből, lehetőségből vagy egyáltalán csak figyelemből. Nem volt ritka eddig sem, hogy a felvidékieket az iskolában vagy másutt lehülyeszlovákozzák, az erdélyieket lehülyeromá- nozzák (például az X -faktor székely döntősét, Baricz Gergőt) . Nem ez az általános gyakorlat, de van ilyen.

A HVG megbízásából készült, múlt héten nyilvánosságra hozott felmérés szerint az erdélyi magyarok 86 százaléka a Fideszre szavazna. És mivel arrafelé viszonylag sokan kérvényezték és kérvényezik manapság is a magyar állampolgárságot, valószínű, hogy szavazni is fognak. Ez még magában nem kell, hogy rossz legyen. Talán hozzásegítik a Fideszt, hogy ismét kormányra kerüljön (erről ki-ki maga döntse el, mennyire rossz). Ami viszont biztos, és elég rosszul is hangzik, hogy egy szoros választási eredmény esetén a magyarországiak a határon túli szavazókat okolják majd egyrészt az eredményért, másrészt pedig minden rosszért, ami ennek következtében történik majd velük. Vagyis a következő években valószínűleg nem nő majd a határon túli magyarok népszerűsége az Anyaországban (a határon túli magyar szavazatoktól való félelem az ellenzéki szavazóknál már ma is érzékelhető). Ez a jelenlegi magyar kormány nemzetpolitikájának az egyik mellékhatása. Tegyük hozzá, a mellékhatás mellékhatása az lehet, hogy a parlameni választás „határtalanítása” nem kevés szavazót tántorít majd el a Fidesztől.

TALLÓZÓ

LE FIGARO

A magyar kormány kész mindent megvitatni az EU- val és az IMF-fel - erősítette meg Martonyi János külügyminiszter a Le Figaró című francia lapnak, ugyanakkor visszautasított minden vádat, amely szerint a kormány lépései korlátoznák a demokráciát Magyarországon. A konzervatív újság honlapjára péntek este felkerült interjúban a magyar diplomácia vezetője meggyőződését fejezte ki, hogy az EU- val és az IMF-fel folytatott tárgyalások „nem fognak kudarcot vallani”. A nemzetközi bírálatokra reagálva Martonyi azt mondta: különbséget kell tenni egy konkrét kérdésben gyakorolt bírálat és azok között az időnként tisztán politikai megfontolások által motivált sommás ítéletek között, melyek szerint „Magyarország totalitárius állatná válik”. (MTI)

Az általunk alkotott társadalmakra érvényes, hogy semmilyen olyan értékrend nem jellemzi őket, amely mentén kezelni tudnák a válsághelyzetet

Kampány előtt, avagy a felélt tartalékok

LOVÁSZ ATTILA

Ezerrel folyik a nem hivatalos választási kampányjobb sorsra érdemes elemzők találgatják, ki nyer (mindegyik tudja, hogy Fi- co), mennyivel nyerhet és milyen garnitúrák állhatnak a végrehajtó hatalom élén. Megállapíthatjuk, a kérdéssel foglalkozva egy ország boncolgatja a lehetőségeket hatalomtechnikai ismérvek mentén. Ami a kampány előtti kampányból most már nagyon hiányzik, az nem az a kérdés, ki fog kormányozni, hanem az, hogy MI győz ebben a társadalomban.

Ha jól megy a sorunk, senki

nem törődik az értékekkel, elvekkel. Aztán amikor jön a baj, akkor mindenki arra vár, vajon ki képes a bajból kivezetni minket. Európa keleti felének lakosságát az elmúlt húsz, előtte pedig negyven esztendőben arra szocializálták, hogy még véletlenül se számítson saját erejére, tudására, netán erkölcseire, ezeket majd mások megoldják, a pómép pedig jobb, ha nem törődik fontos dolgokkal, így érhettük meg, hogy nem a fontos válik érdekessé, hanem az érdekes fontossá (lásd: cele- bek babavárása kontra adókulcsok a médiában). Elvekről meg nem beszél senki.

Az unió tranzitív országai most jutottakabba az állapotba, amikor nem tudják, mi lesz tovább. A válságra hivatkozva egyre őrültebb konstrukciók jelennek meg magyarázatként, előre vetítve, hogy egyre őrültebb konstrukciókat leszünk képesek elfogadni megoldásként. Pedig a válság semmi mást nem jelent, csak azt, hogy szerényebben kell élnünk, mert az a többlet, amit jövőnk felélésével vásároltunk, nem illet meg minket teljes egészében. Lehet haragudni arra a közgazdára, aki azt írja blogjában, hogy lehetőségeink fölött élünk, csak sajnos igaza van.

Az általunk alkotott társadalmakra (Szlovákia mint ország, magyarság mint aránylag homogén közösség) pedig az érvényes, hogy semmilyen elvi alap, semmilyen olyan értékrend nem jellemzi, amely mentén bárminemű válsághelyzetet kezelni lennének képesek. Nincs összefogó eszme. A kereszténység már rég nem az, az európai humanizmus s a belőle táplálkozó polgári demokrácia alapelveit - az egyén szabadsága, a tulajdonhoz való jog, a szólás és információáramlás szabadsága, a hatalommegosztás és a hatalom ellenőrzése stb. - meg lassan feladjuk, helyettük pedig nem kapunk jobbat. Az erkölcs és tudás már nem érték, már nem jólétünk záloga s egyben óvója, helyette megint nincs semmi. A felkínált „harmadik utak” is csak a tehetetlenséget takaró szélhámosságot hozták be a közéletbe. A politika tartalmát simán helyettesíti a politikai marketing, s nem hogy a jó bornak cégért keresnénk, lassan már a cégérhez nem kell a jó bor. Rossz esetben már a bor sem.

Szépen lassan feléltük társadalmaink szellemi tartalékait.

Ehhez képest egy hitelválság bagatell. Kegyetlen leírni, de még ezen „bagatellre” sem képes senki megoldást kínálni.

Vissza tehát a kampányhoz: azt már hallottuk, hogy stabilitás kell, meg kiszámítható kormány, de látta már valaki azt a politikust, aki megoldásokat fektetne le (mondjuk, írásban)? Hát még akkor az elvek, az értékek, amelyek nem önmaguknak, önmagukért valók, hanem ellenkezőleg életünk meghatározó vonásai? Ha közösségeink nem a szellemi tartalékok megújítására s azt követően a lehetséges materiális felemelkedésre összpontosítanak, akkor végeredményben akár mindegy is lehet, ki nyer választást. A pokolba vezető úton ugyanis mellékes, ki a kísérő.- Majd pont egy politikus mondja meg nekem, mi szabálytalan és mi tisztességtelen a pályán...