Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-05 / 280. szám, hétfő
www.ujszo.com UJSZÓ 2011. DECEMBER 5. Vélemény És háttér 5 Trükköznek ezerrel, esküdöznek neki életre, halálra, nemzetre, nyelvre, nemre, fajra... A politikusok meg az élet Lánya szerint családjával együtt egy kis nyugalomra vágyik az a 99 éves rimaszombati néni, aki a sajnos egyelőre még hatályos szlovák állampolgár- sági törvény értelmében a múlt héten vesztette el szlovák állampolgárságát, mivel áprilisban kérvényezte, hogy aztán megkapja a magyart. BARAK LÁSZLÓ Arról nem szólnak a híradások, mit kell ez alatt érteni. Mármint, hogy ilyen helyzetben nyugalomra vágyik valaki. Némi értelmezési fogódzót viszont mindenképpen jelent, amit még üzen a sajtónak nyilatkozó hozzátartozó: hogy miket beszélnek a politikusok össze-vissza, az csak egy dolog, az élet viszont más...! Hát igen, sok-sok politikus már csak ilyen, jellemzően össze-vissza nyomják a sódert. Miközben a gondolkodni képes és hajlandó publikumnak olybá tűnhet, hogy a nyakló nélküli sóderoláshoz neki az égvilágon semmi köze nincsen. Merthogy az össze-vissza nyilatkozó politikusokat mintha valami idegen bolygóról lőtték volna közéjük. A 99 éves néni lánya száján is azért csúszhatott ki a másként, mint egyértelmű bírálatként aligha értelmezhető megjegyzés. Nyilván csak azért nem mondta az újságírónak, hogy hagyja békén anyukát és húzzon a vérbe az édesanyja sorsán nyerészkedni szándékozó politikusokkal együtt, mert volt neki gyerekszobája. Kedves politikusok, jó tudni most így, amikor éppen „kam- pánylik” itten, ezen a jobb sorsra érdemes provincián, hogy a még inkább jobb sorsra érdemes választót egyáltalán nem szabad hülyének nézni. És ahogyan a megcélzott választóbázis nyilván egyáltalán nem boldog en bloc, ugyanúgy nem szenved tömegesen. Éli az életét saját belátása, lehetőségei szerint, és főleg nyugalmat akar. Annak ellenére, hogy van számos individuum, jellemzően a politikusok között, akik mindent megtesznek azért, hogy ide-oda terelgessék őt. Trükköznek ezerrel, esküdöznek neki életre, halálra, nemzetre, nyelvre, nemre, fajra, hogy csakis érte gályáznak, miközben sokszor akarva-aka- ratlanul a rovására... Jó, legyen, hiszen végül is választási kampány van, választási listák épültek éppen. És ki kell most már rakni az árut a kirakatokba. Persze minden kirakatban a „csak a legjobb, csak mi- nálunk, csak most, neked és érted” lózungjaival. Ez így, ebben a formában egyébként természetesen nem annyira gáz, elvégre választani csak a közszemlére tett áruból lehet. Ha viszont jobbára bóvliból áll a kínálat, ha mégoly trendinek gondolt is a csomagolása, nem számíthat semmilyen kereskedés - ez esetben párt - sem csúcsdöntögető forgalomra. A remélt rekordbevételről nem is beszélve. De akkor sem, ha a Fifikusan átcsomagolt kacatokhozkapa nagyérdemű néhány attraktívnak tűnő szenvedéstörténetet. használt, ám fifikusan átcsomagolt kacatokhoz kap bonuszként a nagyérdemű, mondjuk, néhány attraktívnak tűnő szenvedéstörténetet: Esterhá- zy-litániákat és -emléktáblákat garmadával, kitelepítési, anyanyelvi, állampolgársági meg szociális golgotát. Ugyanígy ad- renalinszint-fokozási céllal pedig valós vagy éppen kvázi sikersztorik valós vagy éppen kvázi héroszait: egy közepes futballistát, nyugdíjazott püspököt, a lakájsorba döntött magyarországi „közszolgálati” médiumok által futtatott, vagyis bulvárosított dalnokot például. No és, ami szintén nem semmi, pluszban egy versenylovat is... , Khm-khm, ha eddig nem lett volna világos, a Magyar Koalíció Pártja szombaton prezentált választási listájáról van szó. Hogy mi értelme van firtatni azt? Pofonegyszerű, hölgyeim és uraim: amit olvasni tetszenek, egyike a szlovákiai magyar médiumoknak. Miért izgatná hát holmi matoviči választási lista a közírót. Kötelessége viszont foglalkozni egy olyan önmagát politikusai által az egyetlen (fajtiszta?) „felvidéki” magyar párttal, amelynek elnöke a minap nyilatkozta Magyar- országon, hogy a szlovákiai parlamenti választásokon kizárólag a szlovákiai magyarokra számít... Teszi mindezt a közíró - mármint a törődést - pusztán jóindulatból. Egyebek között azért, hogy idejekorán világos legyen a szlovákiai és magyar- országi politikusok számára is, mit gondol a lehetséges szlovákiai magyar választó a saját életéről meg a közéletről. Illetve róluk. Lássuk harmadszor is: egy kis nyugalomra vágyik. Másrészt pedig tökéletesen tisztában van azzal, hogy miket nyilatkoznak a politikusok összevissza. Amint azt is tudja, a sóderolás csak egy dolog, az élet viszont más... KOMMENTAR Csak nem ártani MOLNÁR NORBERT Ha minden igaz, mától visszaszivárognak az elégedetlen orvosoka kórházakba. Sajnos, még mindig csak feltételes módban írhatunk a visszatérésről, mert a szakszervezet óvatosságra intette őket az új szerződések tartalma miatt. így e héten lezárulhat Szlovákia történetének egy sötét szakasza, amelyet nem a politikusok, hanem egy politizáló szakszervezet okozott. Normális körülmények között az orvosok a társadalom megbecsült rétegét alkotják. Nálunk is, legalábbis eddig így volt. Elég azonban néhány elvakult, telhetetlen és felelőtlen egyed, s oda az egész szakma becsülete. 16 ezer orvosból csináltak közellenséget a szakszervezeti tálibok. Összeszámolhatnánk, hogy hány ember életét veszélyezteti az al-Kaida három hónap alatt, s mennyiét veszélyeztette kétezer orvos-politikus. Utóbbi ötmülióét, előbbi ennek töredékéét. Előbbi valamiféle kilátástalanságból, elvakult gyűlöletből cselekszik, utóbbi politikailag motivált nyereségvágyból, miközben felesküdött arra, hogy a beteg java a legfőbb törvény. Senkinek ne legyenek kételyei afelől, hogy az orvosszakszervezet a haldokló kormány ellen cselekedett, ezt Kollár „szakszervezeti bin Laden” néhány elszólásából ki lehetett dedukálni. Legutóbb 2006-ban dobálták köpenyeiket Dzurinda miniszterelnökhöz, béremelést követelve. 2007-2008-ban, mikor a gazdaság pályára állt, válságot nem láttunk a horizonton, az orvosok lapultak, senki nem jártatta a száját, mert a számukra kedves kormányzat engedte a mutyit, öntötte a milliókat a kórházakba, hagyta, hogy halmozzák a tartozásokat, mert a számlát állta. A mi pénzünkből. De amint valaki transzformálni akarja a kórházakat, követni az elguruló eurómilliókat, kiveri a biztosítékot. Az orvosszakszervezet nem szereti az üvegzsebet, ha a sajátjáról van szó. Félreértés ne essék, nem sajnálom a pénzt az orvosoktól. De akkor, amikor az egész világ behúzza a nadrágszíjat, tragikus időszak következik, nem elfogadni 300 eurós emelést, ami egyébként sokkal több, mint amennyit megengedhet magának a költségvetés, több mint bűn. Aljasság. Kollár pedig bejelenti, a betegekért, az emberekért harcoltak a fizetésemelésükkel. A cinizmus teteje. Mivel a kórházaknak nincs a béremelésre pénzük, a betegektől kénytelenek elvenni a béremelésre valót. Az ilyeneknek könyörög egy ország, hogy dolgozzanak végre. Persze, nem Kollárnak, mert ő magánorvos, ő mások állásával és becsületével játszott. Hippokratész azt mondta: Csak nem ártani. Ezt a mondatot kérhetné számon 14 ezer orvos a maradék kétezren. És ezt kérheti számon ötmillió ember is. Eltelik még pár év, mire visszafogadja a társadalom az orvos szakmát. FIGYELŐ Tőkés és Lomnici nyilatkozata Közös nyilatkozatban szólítja fel a magyar és a nemzetközi közvéleményt „a magyarság hátrányos megkülönböztetése elleni” fellépésre Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke és Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Nyilatkozatukban - amelyet aláírt Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt megbízott elnöke és Boldoghy Olivér, a szlovák állampolgárságától megfosztott komáromi színész, vállalkozó is - azt írták, hogy a határon túli magyarság „nemzeti méltóságát sorozatosan megsértik, és ezt az Európai Unió szó nélkül tűri”. Elfogadhatatlannak tartják egyebek mellett azt, hogy „Esterházy Jánost a szlovák államfő háborús bűnösként bélyegzi meg, és szlovák állampolgárságuktól fosztják meg mindazokat, akik nyíltan vállalják az anyaországhoz való kötődésüket”. (MTI) „A lakosság elég jól elviseli a valóságot, de a politikai hazugságokat többé már nem" - fogalmazott Klaus Tschütscher, Liechtenstein kormányfője Jól működik-e a francia-német tengely a válság megoldásában? MTl-HÁTTÉR Megkerülhetetlen a németfrancia vezető szerep a válság megoldásában, de a két vezető hatalomnak jobban be kellene vonnia a többi uniós országot a gyógymód kidolgozásába - vélekedtek szakértők a hét végén az ausztriai Lechben az alpesi országban dolgozó külföldi újságírók Médiacsúcsán. Problematikusnak tartja Merkel és Sarkozy előzetes egymás közti megállapodását Franz Fischler, az Európai Bizottság volt osztrák tagja. A „francia-német tengely” ilyen működtetése annak bizonyítéka, hogy az európai integrációs felépítményben „demokratikus hiány” mutatkozik - mondta a volt mezőgazdasági biztos a Bécsi Külföldi Újságírók Egyesülete ötödik találkozóján. Kétségkívül nagy a várakozás Németországgal és kancellárjával szemben, még az Európai Bizottság részéről is. „Mindenki Merkelben bízik” - mondta Fischler. Ennek ellenére így vélekedett: az Európai Bizottságnak nagyobb kezdeményező szerepet kellene vállalnia. Franciaországban már jelenleg is növekszik a „németellenes” hangulat- vélte Fischler. Werner Weidenfeld neves német politológus, politikai tanácsadó sorsdöntőnek nevezte Angela Merkel és Nicolas Sarkozy mára várt bejelentését. Weidenfeld szerint ez várhatóan az európai intézmények témakörét is érinteni fogja. A vita visszatérő témája volt a legitimáció kérdése az európai politikában. Fischler, aki az Ökoszociális Fórum nevű think-tank elnökének tisztségét is betölti, hiányolta az európai politikai elit és a lakosság közötti párbeszédet. Weidenfeld szerint a legitimáció lesz az egyik meghatározó kérdés Európában a jövőben. Méltatta Angela Merkel politikai, hatalmi érzékét és időzítéshez való érzékét, hiányolta azonban, hogy sem a német kancellár, sem más vezető európai politikusok „nem magyarázzák meg” a lakosságnak a politikai döntéseket. Klaus Tschütscher, a nem uniós tagország Liechtenstein kormányfője óvott a demagóg politikai módszerek átvételétől a válság közepette. ,A lakosság elég jól elviseli a valóságot, de a politikai hazugságokat többé már nem” - fogalmazott.- Nagypapa, szerinted a Mikulás elégedett a fizetésével, vagy őrá sem számíthatunk?
