Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-01 / 277. szám, csütörtök
8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 1. www.ujszo.com WWW.UJSZO.COM Ad: Menjenek békével!, Új Szó, november 29. Nem az egészségügy van válságban, hanem az egész társadalom. Nézz körül! Mást nem hallasz, mást nem látsz csak a pénzt, pénzt, pénzt. Mindenki azt akar, de sokat. Hol vannak a 89-es magasztos szózatok! Testvériség, egyenlőség!!!!! A francba! Csak a pénz!!!!!!!!!! Azok a magasztos szózatok, amelyeket a bársonyos forradalom óta eltelt sok év alatt végighallgattunk, mind köddé váltak! Mindent megígérnek választáskor, majd sz.. .nak a fejünkre. Jobb lesz, majd ekkor, majd akkor! A végén persze rájövünk, hogy délibábot kergettünk! 2krumpli Teljes mértékben egyetértek a cikk szerzőjével. Rengeteg hasonlóan felháborító tapasztalatom van a mélyen tisztelt „orvosokkal”. Sokszor megjártam az ügyeletet apámmal, aki már hála az ő profi munkájuknak, nem él. A kedves doktor úr nem átal- lotta elvenni a hálapénzt, pedig tudta, hogy hibázott, mert műtét közben kilyukasztotta a vastagbelét. „Hála neki” tizennégy nap alatt háromszor nyitották föl, amit soha ki nem hevert. Halála előtt 10 napig feküdt az intenzív osztályon, és nem vették észre, hogy súlyos tüdő- gyulladása van, ami aztán el is vitte. A boncoló orvos egyenesen megkérdezte tőlem, hogy milyen ökrök dolgoznak a járási kórházunkban! Szó szerint így! Hát ilyen ordít megbecsülésért, kér plusz 800 eurót? Miért? Azt sem érdemli meg, amit kap! Igen, menjenek a búbánatba, minél messzebbre annál jobb!!! bandita Nem akarnak egy kis emberséget tanulni az orvosaink? Mondjuk Ázsiában? Persze, a szaktudás terén sem ártana nekik egy kis tanulás. Ha esetleg rendelkeznek is ezzel, annak csak akkor van értéke, ha azt tettekkel bizonyítják. Nap mint nap. Na de ez az én emlékezetem szerint sosem létezett Szlovákiában. Talán tisztelet a kivételnek? kisemberisember A cikkel tulajdonképpen egyet lehet érteni, szerintem se reális az orvosok követelése, főleg a jelenlegi helyzetben. Az utolsó mondat azonban elgondolkodtató: „Odakint talán majd megtanítják velük a hippokratészi esküt, amelynek alfája és ómegája a beteg, s nem a telhetetlen pénztárcájuk”. Ez azt mutatja,'hogy mifelénk még mindig él a nyugattal kapcsolatos illúzió, hogy ott minden szebb és jobb, ott majd emberséget tanulnak, ott majd megtudják, hogyan kell bánni a kliensekkel meg a betegekkel, mert ott aztán minden az erkölcsösség és igazságosság jegyében és az emberek érdekében zajlik. Hát ez bizony elég távol áll a valóságtól. Tényleg vannak dolgok, amelyekben jobban állnak, ilyen például az életszínvonal, ami magasabb, mint nálunk; az emberi jogok figyelembe vétele, (amit néha a nevetségességig eltúloznak, amikor Angliában egy sorozatgyilkos az emberi jogokra hivatkozva anyagi kompenzációt igenyel, mert megverték a börtönben); az infrastruktúra és szolgáltatások tényleg magasabb szintűek, színesebbek. De nem árt egy kicsit jobban odafigyelni egyes nyugati országokra és mindjárt árnyaltabb lesz a kép. gabec A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. SZEMSZÖG Értékzavaros szükségállapot Az értékzavar, amelyet a rendszerváltás óta tolunk magunk előtt, elérte legnagyobb kincsünket, az egészségünket. Veszélyben van az ország lakosságának egészségügyi ellátása. Munkám során többször volt alkalmam kutatni, mit tartanak az emberek a legidőállóbb emberi értéknek - nem mondok rendkívüli dolgot -, csaknem mindig az egészség győzött. Volt eset, hogy az élet étke, a szeretet, néha a barátság megszorongatta a versenyben, de szinte mindig az élen maradt. Tulajdonképpen nem is vonhatjuk kétségbe. Ha egészségünk tartós és nem a visszaszerzésével telik életünk, akkor annak minden gyönyörűségét élvezhetjük. A szeretet és a barátság feltétele is a jó egészség, valamint a munkáé, amellyel megteremthetjük létünk és jövőnk alapját, amiből további szépségek és élvezetes dolgok épülhetnek fel, amelyekért érdemes élni. Ezt fedezték fel - de nyilván tudták régen is - az egészségügyiek, s nekik is a szakmailag legrangosabb és legmegbecsültebb csoportja, a kórházi orvosok. Talán ők tudják a legjobban, hogy az egészségügyünk válságban van, s a rendszeren változtatni kellett volna már régen, de nem változtattunk- mert az a rendszer, amely eddig volt, valakiknek nem volt rossz, de a legérintettebbeknek, a betegeknek biztos nem ez a véleménye - és elérkezett az idő a változtatásra. Igen, de közben gondolkodtak is és tudatosították, hogy ebben az országban - de sehol a világon - az ő munkájuknál fontosabb nincs, s utánanéztek, hogy ki mit csinál, hogyan él és mindenféle elemzés, felhajtás nélkül terítéken volt, hogy politikusék három-ötször többet visznek haza havonta - a lehető legkevesebbet írtam, nehogy ne legyen igaz. Orvosainknak az év minden áldott napján vigyázz- ban kell állniuk. Mi lesz a többivel? Itt vannak pedagógusaink, akiknél még talán a rendszerváltás sem történt meg a munkájuk értékelése tekintetében, pedig jó néhányszor megfuttatták őket a szocializmusban is, meg az utána következő időkben, és tapasztaltuk, hogy mindent megcsináltak, amit rájuk szabtak oktondi, megalázó, pedagógiához nyekkeni nem tudó hatalomvadászok, a lyukon lesve kínjaikat a lélektipró pedagógiai dokumentáció vezetéséből eredendően, a magyar tannyelvű iskolákban a kétnyelvűségből adódó dupla munkával - nem sorolom tovább -, olyanok, akik csak azt látták, hogy két hónap nyári szünetjük van, meg hogy becsöngetés és kicsöngetés között mi az a negyvenöt perc. Ki kell próbálni hétszer naponta. De, hogy a tudás átvarázsolásának a gyermekfejekbe milyen rejélyei vannak, arról fogalmuk sem volt és nem is kíváncsiak rá. Az utóbbi tíz évben nyolcvanezresre szűkült pedagógustársadalom alapfizetésként a társadalombiztosítási járulék és a személyi jövedelem- adó levonása után 450-500 eurót visz haza havonta, ami a 800 euró felé csigalassúsággal ván- szorgó szlovákiai átlagbér mintegy 60%-a. Abérből és fizetésből élők népes serege Szlovákiában ugyanezt az utat járja. És akkor még nem szóltunk a 317 eurós minimálbéresekről a 370 eurós átlagnyugdíjról - van sok 200 euró alatti is - és a háromszázötvenezer körüli tartós, nem önkéntes munkanélküliről, akik a független demokratikus jogállamban nem élvezikjobban az életet, mint a joggal agyonszidott szocializmusban. Ezt, a politikában szakmát talált polgártársaknak kellene tudatosítaniuk, amit ők azért vállaltak, hogy Szlovákia polgárainak szolgálatot tegyenek, nem csak azért, hogy tízszer többet keressenek. A politika nem a jólétért és gondtalan életért politika, hanem az érte hozott áldozatért. Az egészségügyiek küzdelme nem alaptalan. A fejlettebb országokban négyszer-ötször magasabb jövedelmet érhetnek el az orvosok hasonló teljesítményért, mint idehaza. De tudatosítani kell, hogy azokban az országokban megközelítően háromszor annyit áldoznak az egészségügyre, mint nálunk az egy lakosra jutó jóval nagyobb hazai össztermékből, míg Szlovákia jóval az uniós átlag alatt van ilyen tekintetben is. Indokolt lenne tehát a szolidaritás részükről a betegekkel. Jóba Mihály A megrendelőket 2011. december 5-ig fogadjuk. Ajándék előfizetés Ajándékozó: Megajándékozott: M aMtbB í SS] fit#»*: g Megrendelőlap Megrendelem az Új Szót fél évre □ Irányár: 70,50€ egy évre □ Irányár: 141 € AJÁNDÉKOZÓ Keresztnév: ................................................................................. Vezetéknév: ................................................................................ Utca, házszám:...................................................................... . Település:.................................................................................... Postai irányítószám: ................................................................. Telefonszám:................................................................................ Mobilszám: ................................................................................. e-mail:.......................................... .............................................. Aláírás:.......................................................................................... MEGÁJÁN DÉKOZOTT/Kézbesítési cím: Keresztnév: ................................................................................. Vezetéknév: ................................................................................ Utca, házszám:............................................................................ Település:.................................................................................... Postai irányítószám:................................................................... Telefonszám:................................................................................ Mobilszám:................................................................................. e-mail:........................................................................................... Dátum: ......................................................................................... A kitöltött és aláírt megrendelőt küldje az alábbi címre: Vydavateľstvo Petit Press a.s., distribučné oddelenie, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 16,02/323 77 777, predplatne@petitpress.sk Tájékoztatás: 02/323 77 777. Az előfizetéssel hozzájárul, hogy lapunk kiadója postacímét marketingakciókhoz, promóciókhoz felhasználja.
