Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)

2011-12-01 / 277. szám, csütörtök

Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER. 1. A belgrádi vezetésnek bele kellene törődnie abba, hogy Koszovó már nem az övék Koszovói Kőmíves Kelemenek Amit raktak estig, leomlott reggelre - mondhatnánk balladisztikusan az észak­koszovói barikádháború­ról. Az utóbbi tíz napban háromtucat NATO-katona és vagy száz szerb civil sé­rült meg. MAL1NÁK ISTVÁN Két nemzetközi békefenntar­tó ráadásul golyótól sérült meg: a szerb civilek már lőnek, ami tarthatatlan. A ballada úgy foly­tatódik: ha a NATO vezette KFOR-katonák a szerb lakosok által emelt barikádok, úttorla- szok valamelyikét lebontják, pár méterrel arrébb a szerbek újraépítik. Ördögi kör. Husán­gok, kőzápor, benzines palac­kok versus gumilövedékek, víz­ágyúk. És lövések. Lassan négy éve, hogy Koszovó kikiáltotta függetlenségét, de a pristinai kormány mindmáig nem tudta kiterjeszteni fennhatóságát Észak-Koszovóra, ahol vagy 60 ezer szerb él egy tömbben. Ezek nem ismerik el a koszovói kor­mányt, csak szerb tisztviselők­nek engedelmeskednek, s máig dinárral fizetnek. A helyzet jú­liusban mérgesedett el, amikor a pristinai kormány megpróbál­ta ellenőrzése alá vonni az Észak-Koszovó és Szerbia kö­zötti két átkelőt. Az első össze­csapások után a KFOR vette itt át a felügyeletet, de az össze­csapások így is rendszeresek lettek és egyre hevesebbek. A NATO a héten figyelmeztetett: ha még egyszer rálőnek a kato­náira, éles fegyverrel fognak vá­laszolni. Az észak-koszovói szerbek közölték, csak egy megoldást fogadnak el, ők Szerbiához akarnak tartozni, változtassák meg az országha­tárt. Ezt sem az EU, sem a NATO nem akarja. A lényeg: a mitrovi- cai szerbek mindezt nem tehet­nék jelentős belgrádi politikai körök támogatása nélkül. Az észak-koszovói barikádhábo­rúnak tehát alapvetően két oka van. Az egyik a szerb politika, amely nem hajlandó elismerni Koszovó függetlenségét. A má- sik:aszerbésalbán bűnbandák, maffiavezérek kihasználják a mitrovicai szerbek hazafias ér­zelmeit, számukra aranybánya, hogy az átkelőkön nincs vámel­lenőrzés. A zavargások fő szer­vezője állítólag egy kopaszra borotvált, nagyhatalmú szerb maffiózó, Zvonko Veszelino- vics, aki a napokban az Interna­tional Herald Tribune-nak azt nyilatkozta, ő csak egy tisztes­séges olajimportőr, nem irányít semmiféle alvilági üzlethálóza­tot, s nem érti, miért adott ki el­lene az EULEX körözést csem­pészés és adócsalás vádjával. Az EU égisze alatt hónapok­kal ezelőtt döcögős, technikai­nak nevezett tárgyalások kez­dődtek a szerb és a koszovói kormány között a rendezésről. E tárgyalások valójában nem technikai kérdésekről szólnak, hanem politikaiak, amit a ko­szovói vámpecsétről hetekig tartó vita is bizonyított. Végül Pristina engedett, belement ab­ba, hogy a pecséten ne legyen ott államiságának jelképe, a ko­szovói címer. Belgrád most pánikban van. Azt szeretné, ha a jövő pénteki uniós csúcson az állam- és kor­mányfők megszavaznák, hogy Szerbia megkapja a hivatalos EU-tagjelölti státust. Arra hi­vatkozik, teljesítette a legfonto­sabb uniós feltételt, Hágába szállította a legfőbb háborús bűnösöket (Karadzsicsot, Mla- dicsot és Hadzsicsot). De több EU-vezető is közölte, ez kevés, Belgrádnak Koszovó ügyében is előre kell lépnie. Ezért tegnap újból tárgyalóasztalhoz ültek a belgrádi és a pristinai kormány képviselői. Belgrád, ha akarná, le tudná csillapítani az észak-koszovói kedélyeket. És amíg ezt meg nem teszi, amíg a szerbek el nem fogadják azt a realitást, hogy Koszovó már nem az övék, addig óriási hiba lenne őket tag­jelöltként elismerni. Éppen ezért majdnem biztos, hogy az EU ezt meg fogja tenni. JEGYZET Állati (JÓ) banán LAMPLZSUZSANNA 0 Sétál az ember az erdőben, ku­tyája az avar­ban gázol, sár­ga levelek röp- ködnek a nyo­mában. A fák tetején, a magasban, néhol felvillan a fagyöngy ezüstje, egyébként csak a csupasz ágak látszanak. Ez a természet rendje, gondolja az ember. Hogy is tanultuk az iskolában? Szánt a traktor, szánt az eke, a fecskék melegebb tájakra köl­töznek, a fák levelei lehullnak. Abban, hogy az eke is szánt-e, nem teljesen biztos, mert az­óta sem látott ekét, legalábbis nem tud róla, de azt pontosan tudja, hogy ilyenkor már nincs a fáknak termése. Akkor vi­szont mi az a sok sárga azon a távolabbi fán? Füttyent a ku­tyának, gyere Bobi, nézzük meg! Odasétál az ember mega kutya a fához. Akutya jelöl, az ember a szemét dörzsölgeti. Tele a fa érett banánnal. Mint a szupermarketben a farácson, úgy lógnak a banánfürtök az ágakon. Ötven? Hatvan? Elin­dul a keze, félve megérint egyet, nem csodálkozna, ha a banán hirtelen semmivé fosz- lana, s kiderülne, hogy csupán képzelődött. De a banán nem tűnik el, ott van a markában, s ha már ott van, az ember ked­vet kap hozzá, hogy megkós­tolja. Aztán eszébe jut, mi van, ha bár valóságos a banán, nem valódi? Ha csak valamilyen banánutánzat, tökéletes máso­lat, valamiféle banántrükk? Igen! Lehet, hogy a bokrokból rejtett kamerával figyelik, pukkadoznak a röhögéstől, ta­lán már fel is vették, totálképet a döbbent arcáról, s már csak azt várják, hogy beleharapjon a banánba, aztán tele legyen a szája mondjuk szivaccsal, és akkor felteszik aj útúbra, és a fél világ rajta fog röhögni! Azt már nem! Pedig nagyon gusz- tusosazabanán,ésahogyígy nézi, már a gyomra is megkor- dul. Óvatosan körbetekint. Bobi, keresd, szól a kutyának. A Bobi keres, de senkit sem ta­lál. Az ember megkönnyebbül­ten levesz egy banánt. Lehúzza a héját, a gyümölcsöt megeszi. Miközben eszi, eszébe jut, hogy még az alapiskolában mesélte egy osztálytársnője, hogy amikor az ő anyukája éle­tében először látott banánt, nem tudta, mit kell vele csi­nálni. Aztán lehúzta a héját, a gyümölcsöt meg eldobta, mert azt gondolta, hogy amiképp a szilvának és a baracknak belül van a magja, úgy a banánnak is a belső része az ehetetlen. Jó­kat röhögtek. Aztán eszébe jut, hogy amikor ő gyerek volt, no­vember végén már hosszú so­rokban vártak az anyák na­rancsra, mandarinra és banán­ra, hogyjusson déligyümölcs is a Mikulásra váró cipőcskékbe. Ó is mennyire örült neki, nem ette meg mindet egyszerre, hogy tovább élvezhesse. Most meg itt a banán, a szabad ter­mészetben. De ki tehette oda? Gondolkodik, eszik még egy banánt, s hirtelen lépteket hall. Egy erdészruhás férfi kö­zeledik talicskával. Jön céltu­datosan, egyenesen a fához. Jó napot! Jó a banán? Az ember csak néz. Hát maga tudott er­ről? Persze, válaszolja az er­dész. Hetente egyszer idehord­ják a megmaradt banánt a szu­permarketből. Én meg viszem az állatoknak. Ha tudná, mennyire szeretik! KOMMENTÁR 99%, hogy nem jutnak be KOCUR LÁSZLÓ A mai napot is beleértve 11 napja maradt a 99% nevű mozgalomnak, hogy leadja a pártlistáját a 2012. március 10-én esedékes parlamenti vá­lasztásokra, úgy, hogy a belügyminisztérium még be sem jegyezte őket. Egyelőre nem tűnik túl sikergyanúsnak, igaz, lehetetlenneksem. A csoportosulás néhány hete kiterjedt és költsé­ges kampányba kezdett, azt állítva, hogy mi mindannyian a korrupt, gazdasági érdekcsoportok által markukban tartott politikusok által kihasznált kilencvenkilenc százalékhoz tar­tozunk. (A kampány nem számolt azzal az aprócska logikai bakugrással, hogy ha mindenki 99%, akkor ki az 1%, de ettől most vonatkoztassunk el.) Az előrehozott - de egyébként bármilyen - választások előtt három hónappal létrehozni egy pártot, úgy, hogy annak sem ideológiai sem egyéb hátteréről, sem programjáról nem tudni pontosabb információt, csak kampánylózungokat hallani, úgy, hogy a tömörülés vezetői sem válaszolnak az ezzel kap­csolatos kérdésekre - a reklámkampánnyal szemben -, nem vall túl tudatos pártépítési törekvésekre. Márpedig a 99-ek sajtótájékoztatóján ez történt. Újra elismételték azt, amit már tud mindenki, akit legalább egyszer elért bármelyik reklám­juk, a gondolkodásra nem késztető, könnyen emészthető, jó­rossz szembenállásra hangolt, kellően demagóg 99%-os mantrát, azt azonban nem fejtették ki, milyen módon kíván­nak tenni ez ellen, pedig az újságírókat - és vélhetően szimpa­tizánsaikat is - leginkább ez érdekelné. Ugyanígy nem derült ki az sem, mi (lyen) lesz a párt programja, illetve kik lesznek a listán. „Felháborodottak lennének”, szlovákiai módra? Ahhoz túlsá­gosan felülről szervezettnek tűnnek, valós társadalmi bázis nélkül. Az utóbbi időben, főként Igor Matovič által sokat kár­hoztatott pártokrácia ellenharcosai, akik újabb pártot hoznak létre? A 99% retorikája egyelőre globálisan pártokráciaelle- nes, bár arra (a kevésre), amit (egyelőre) hirdetnek, vélhető­en jobbára a baloldali populizmusra fogékony szavazópolgá­rok lehetnek vevők, így a 99% a Smertől, vagy az esélytelenek nyugalmával játszó Szlovákia Kommunista Pártjától, a De­mokratikus Baloldal Pártjától, és más, mikroszkopikus balol­dali pártocskáktól vehet el szavazatokat. Pártellenes irányvo­naluk miatt a már említett Igor Matovič személyiségekre épí­tő, közös ideológiai platformot nélkülöző új pártjának is ellen­lábasai lehetnek, bár az már több, korábban az integráló párt­tól függetlenüljól felépített személyiséget vett meg/fel (a megvétel alatt természetesen csak ideológiai Juttatásokat” értünk, nem gazdaságiakat) a listájára, és birtokol egy, a „hagyományos” (a szót most az önjelölt ellentettjeként hasz­náljuk) politikusok által sajnálkozó mosollyal lenézett, az eredmények függvényében azonban nagyon élesnek mutat­kozó fegyvert, hirdetési újságja formájában, mellyel a politika iránt legkevésbé sem érdeklődő választói csoportot tudja ha­tékonyan, és ami még ennél is fontosabb: ingyen elérni, így rajta nehezen fognak fogást találni. így jelenleg leginkább az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a mozgalom arra a 41,17 százaléknyi szavazópolgárra próbál fókuszálni, akik tavaly júniusban valamilyen oknál fogva otthon maradtak. Azt vé­lelmezni azonban, hogy a választók ekkora hányada azért maradt távol, mert nem talált olyan pártot, amelyre szavazha­tott volna, nem vallana politikai éleslátásra. Igaz, az önmagát protest-mozgalomként meghatározó szerveződés pozícióját erősítheti az előrehozott választások miatti általános csaló­dottság és kiábrándultság a „hagyományos” pártokból, azon­ban az eddigi tendenciákat figyelve sokkal valószínűbb, hogy a választók erre távolmaradással fognak reagálni, a 99% pe­dig eltűnik a 145 regisztrált politikai párt süllyesztőjében. Igaz is, kell ennek a kis országnak ennyi párt? TALLÓZÓ LENGYEL SAJTÓ Alkotmánysértéssel vádol­ja és az állambíróság elé állí­taná a lengyel jobboldali el­lenzék Radoslaw Sikorski külügyminisztert, a politikus hétfőn elmondott berlini be­széde miatt. Sikorski a Német Külpolitikai Társaság fóru­mán az Európai Unió föderá­lis átalakítása mellett szállt síkra. Javasolta az Európai Bizottság megerősítését, to­vábbá közös európai képvise­lői listát az Európai Parla­mentbe, valamint a Bizottság és az EU-elnök tisztségének összekapcsolását. Indoklása szerint a jelenlegi válságra az unión belüli szorosabb együttműködés jelenthet vá­laszt. Jaroslaw Kaczynski, az ellenzéki Jog és Igazságosság elnöke szerint Sikorski azt mondta, Lengyelország úgy döntött, független államként megszűnik létezni. Joachim Brudzinski képviselő úgy fo­galmazott, Sikorski a „ne­gyedik birodalom” létrehozá­sát szorgalmazza. (MTI)- Orvost is hozott magával?

Next

/
Thumbnails
Contents