Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-20 / 293. szám, kedd
8 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 20. www.ujszo.com Finom utalásokkal nyilvánvalóvá teszi, hogy az irracionalitás Csehszlovákiában maga a valóság Egy „realista” drámaíró Saját bőrén tapasztalta a rendszer abszurditását (Képarchívum' TOLLVONÁS Mozi Jézuskának se TALLÓSI BÉLA Nem tudom, van-e hazai kimutatás arról, hogy az év egyes szakaszaiban hogyan alakul a mozik forgalma. Bizonyára ez nagyban a (sikerfilmektől függ. Karácsonykor amolyan felpörgetés ünnepek előtti mozizásra talán többen is beülnének, ha lennének a repertoáron ünnepi hangulatot emelő filmek. Ezúttal nem üyen filmekből is silányabb a kínálat a szokásosnál - bár visszagondolva, ez szinte egész évről elmondható. Olyan kimagasló-kiugró produkciók nem igazán voltak, amelyeket úgy tizenvalahány Oscarral meg lehetett volna aggatni. Meg olyan se, amelyre azt lehet mondani, ez volt az idei „Titanic” vagy, Avatar”, bár a mércét talán ne éppen ide tegyük. Ámde, ezeknél semmivel se megyünk jobb irányba a hamis vagy álromantikát elhintő vámpírfeldolgozásokkal (a Harry Potter pedig már irodalmi véget ért, így a mozikasszákra se lesz hatással, hacsak...). Nem véletlen, hogy most hozták nyilvánosságra a meglehetősen lehangoló tényt, hogy elemzők szerint tizenhat esztendeje nem zártak olyan rossz évet a filmszínházak, mint idén. A visszaesésről tanúskodik az észak-amerikai mozik elmúlt hétvégi nézettségi listája is, amely igencsak gyengére sikeredett. Holott a kasszasikerekről beszámoló adatok alapján elmondható, hogy az észak-amerikai mozikban a statisztikai csúcsok éppen a karácsony előtti napokra estek a korábbi években. Ám úgy látszik, a válság ide is begyűrűzött, s ennek okát és okozóját még Sherlock Holmes sem tudta felderíteni és elhárítani. A híres neves, fifi- kás nyomozóról készült legújabb epizód, az élen álló Sherlock Holmes: Árnyjáték meg se közelíti azt az érdeklődést, mint ami a két évvel ezelőtti, Robert Downey jr.-os Sherlock-produkciót kísérte. Az Alvin és a mókusok 3. -at mi még csak ettől a héttől láthatjuk, de mesefigurái most, karácsonyhangulattal megsegítve sem tudtak felkúszni a csúcsra, másodikként végeztek Észak- Amerikában. E mesét a Mission: Impossible -Fantom protokoll, vagyis a Tom Crui- se-féle akciójáték követi. Negyedikként a már korábban bemutatott Szilveszter éjjel végzett, amely szilveszterromantikájával nem pótolhatja a mozis karácsonyhangulatot. Jobbára ez a kínálat marad, ami nem éppen karácsonyi boldogsághormon- termelő. Azt a filmszenzációt sajnos, amely megdobta volna a forgalmat, Jézuskának se sikerült leforgatnia. Összeáll és turnézik az 50 éves Beach Boys Ismét szörföznének MTl-HÍR New York. Újra összeáll a legendás szörfróck zenekar, a Beach Boys három alapító tagja, Brian Wilson, Mike Love és Al Jardine, akik a csapat megalakulásának 50. évfordulóján turnézni indulnak és új albumon is dolgoznak. „Hiányoztak a srácok és felvillanyoz a gondolat,, hogy új lemezt készíthetek és ismét színpadra állhatok velük” - mondta a 69 éves Brian Wilson. A 2012-ben ötvenállomásos turnét tervező Beach Boys új felállásában Wilson, Mike Love és A1 Jardine mellett Bruce Johnston és David Marks szerepel. A Beach Boys a könnyűzene történetének egyik legsikeresebb zenekara, a hatvanas években a Beatles méltó amerikai válaszának tartották, különösen a Pet Sounds című 1966-os albumért, amelyet manapság is minden idők legjobb lemezei közé szoktak választani. A kaliforniai zenekar 1961-ben alakult, és az úgynevezett szörfrock mesterének számított. Harminchat daluk került fel az amerikai 40-es listára, legnagyobb slágereik közé tartozott a Good Vibrations, az I Get Around és a California Girls. A zseniális dalszerző, Brian Wilson évtizedeken át harcolt komoly mentális betegségekkel, depresszióval; ennek okozója sokak szerint nem kis részben az 1966-67-ben készített Smile című album be nem fejezése volt. Václav Havel azon kevés drámaírók egyike, akiknél a magatartás, az írás és a cselekvés, vagyis az erkölcs, a művészet és a politika szilárd hármas egységet alkot. Műveit szinte mindenütt „keleteurópai abszurd” címkével illetik, ami szerintem csak félig tükrözi a valóságot. JUHÁSZ KATALIN A szocializmus évtizedeiben mi mindannyian egy nagy abszurd dráma szereplői voltunk. „Hálás” terep ez egy írónak, mondhatnánk, de húsz-egyné- hány év távlatából azt is kijelenthetjük, hogy bár sokan észrevették a társadalmi és emberi együttélés abszurditásait, csak kevesen akadtak olyanok, akik az írói tehetség mellett emberi tartással és önmagukkal szemben támasztott következetességgel is rendelkeztek ahhoz, hogy ábrázolják mindazt, ami körülvette őket. Havel már első darabjában, a Kerti ünnepélyben (1963) is keserű humorral figurázta ki a szocialista rendszer torzulásait, értelmetlen szabályait. Ha az egyén aláveti magát a rendszer szabályainak, sokra viheti, de ennek fejében egyéniségét, identitását veszíti el. Az ördögi masinéria lassan mindenkit saját alkatrészévé tesz, még a rokonszenves, jobb sorsra érdemes alakok is degradálódnak. 1968-ban ő is tiltakozott Csehszlovákia „baráti leroha- nása” ellen, ezért a 70-es években nem publikálhatott, darabjait kitiltották a színházakból, és majd egy éven át közelről is tanulmányozhatta a vidéki sörfőzés munkafolyamatát. Ebben az időszakban született drámái már sötétebbek, keserűbbek, kevesebb bennük az irónia. Az Audiencia című egyfelvonásos- ban például egy sörgyárba száműzött, börtönviselt írót, Vaneket a főnöke arra kéri, írjon saját magáról jelentéseket. így segíthetné a sörmestert, aki így segíthetné a hatalmat, amely ezt viszonozná a sörmesternek, aki ennek következtében pártfogolhatná Vaneket, aki ráadásul maga szabhatná meg, mit tudjanak meg róla „azok”. A sörmester nem érti, Vanek ezt miért nem vállalja. 1979-ben Havelt bebörtön- zik, és csak 1983-ban engedik szabadon, betegségére való tekintettel. A hatóságok ezután is folyamatosan zaklatják, művei csak szamizdatban és külföldön jelenhetnek meg. A Verniszázs- ban (amelyet helyesebb „Lakás- szentelő”-nek fordítani, mint „Kiállítás”-nak) egy házaspár szinte kétésgbeesetten igyekszik az elégedettség, kiegyensúlyozottság, békés, meleg családi otthon látszatát kelteni a vendégek előtt. A történet a szereplők rezignációjának kritikus pontján fejeződik be, és a közönségre bízatik annak eldöntése, hogyan tovább, van-e kiút ebből a helyzetből. A nyolcvanas évek drámáiban Havel főhősei súlyos válságban vannak, az erkölcsi érzék teljes elvesztése, a személyes szabadságuktól való megfosztás fenyegeti őket. Ez a nézőpont pedig közelebb áll a realizmushoz, mint az abszurdhoz. És bár az író az abszurd dráma Beckett óta jól ismert formai eszközeivel távolítja el a cselekményt a nézőktől, finom utalásokkal nyilvánvalóvá teszi, hogy az irracionalitás Csehszlovákiában maga a valóság. Annál is inkább, mivel önmagát is beleírja darabjaiba, mindegyikben szerepel egy-egy önéletrajzi ihletésű figura. A nyugati abszurd nagymestere, Sámuel Beckett a börtönben ülő Havel előtt tiszteleg Katasztrófa című darabjával, amelynek központi motívuma a részvét és az emberi szenvedés ábrázolhatat- lansága. A helyszín egy színházi főpróba, ahol a főhős mindvégig lehajtott fejjel áll. Havel „válaszdarabbal” köszöni meg kollégája gesztusát. A Tévedés jellemző módon egy börtönben játszódik, ahol a régebben rabos- kodók „betörik” a zárkába újonnan érkezőt, aki az egészből egy kukkot sem ért, tudniillik külföldi. Mindkét mű (szinte) ugyanarról beszél, Beckett darabja mégis steril, mint egy laboratóriumi kísérlet, a Havel-da- rab viszont szinte szaglik az élettől. Mintha azt kérdezné: „Mit tudhatsz te, Sámuel, arról, miért nem szabad mindjárt a reggeli kübliürítés után rágyújtani egy csikkre?...” A nyugati abszurd szerzők, Beckett vagy Ionesco darabjai innen, Kelet-Európából nézve tényleg nem éppen életközeliek. A társadalom abszurditásairól beszélnek ugyan, de számukra a lázadás a politikából, közéletből, azaz a manipulációs közegből-való kilépést jelenti, míg a keleti írók számára épp fordítva: inteznív politikai elkötelezettséget, aktivitást. Míg tehát Beckett csak jelképesen viszi vásárra a bőrét, Havel a szó szoros értelmében. Közben felnőtt egy generáció, amelynek tagjai nem biztos, hogy különbséget tudnak tenni e két fajta abszurd között. Jó lenne, ha színházaink az ő kedvükért ismét műsorra tűznének egy-két Havel-darabot. Ezek bármelyike felér húsz történelemórával. Beleértve utolsó művét, a Távozást is, amelynek főhőse egy volt elnök. Szerepel benne tolakodó újságíró és egy feleség, aki minduntalan olyan dolgokba üti bele az orrát, amelyekhez semmi köze. A darabból Havel maga forgatott filmet, még megérhette az idei bemutatót abban a prágai Lucerna moziban, amelyet nagyapja építtetett. A világ tehát nemcsak egy következetes politikust, egy nagy formátumú gondolkodót és egy világirodalmi jelentőségű írót veszített el, hanem egy kezdő filmrendezőt is. Josef Abrhám és Dagmar Havlová a Távozásban (Képarchívum' Derű a házban - beszélgetés Bárdos Judittal, a pozsonyi színművészeti negyedéves hallgatójával, A ház című film Kék Angyal-díjas főszereplőjével Hogyan éljük túl a karácsonyt? - tippek és ötletek, mit tegyünk, ha az év legszebb ünnepén nem minden sikerül úgy, ahogyan szeretnénk Maja horoszkóp 2012-re - arra az esetre, ha mégsem lenne vége a világnak Átváltoztatjuk! - ebben a hónapban is megújulhatott egy szerencsés nyertesünk Havonta 16 oldalon az ÚJ SZÓ ban!
