Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-20 / 293. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 20. Vélemény És háttér 7 Valószínű, hogy az eladósodottság mértékében a következő években eljutunk a plafonig Gazdasági alternatívák Hiába fogadta el kormány a költségvetést időben, a jövő év állami pénzügyei még sincsenek biztonságban. 2012 jelentős kockázati tényezője a gazdasági növekedés. HORBULÁK ZSOLT Szlovákia egyik gazdasági lapja már most körkérdéssel fordult ismert szakértőkhöz, miként lehet csökkenteni az ebből várhatóan adódó hiányt. Az elemzők világnézeti beállítottságuk alapján válaszoltak: a jobboldali szimpatizánsok szigorúbbak voltak, adóemelést és kiadáscsökkentést együtt javasoltak, de még a baloldaliak szerint is további intézkedésekre van szükség. A probléma ugyanis valós. A kormány eleve 4,6% hiánnyal számol, holott Brüsszel bejelentette, hogy a 3%-ot meghaladó deficitet komolyan meg fogja torolni. Mivel hónapok óta csökkenek a GDP növekedésének előrejelzései - most 2,3%-nál tartunk - egyre komolyabb szankciók várhatók. Szlovákia valóban átmeneti helyzetben van. Több gazdasági mutatója kimondottan jó, másokban viszont uniós sereghajtó. Mivel a gazdasági növekedést jelentős mértékben mesterséges úton - értsd állami források felhasználásával - is lehet gerjeszteni, Szlovákia akár ezzel is próbálkozhatna. Az eladósodottsági ráta alacsony, 45% körüli, mintegy fele az EU-átlagnak. Habár megszületett a törvényi adósságstop, de 60%-ig még szabad túlköltekezni, és az első fékek is csak 50%-nál lépnek be. Szinte biztos, hogy a Smer jövőre kormánytényező lesz. Mivel Robert Fico elutasítja a jobboldali szakpolitikusok által lehetőségként javasolt fogyasztás magasabb adóztatását (többkulcsos személyi jövedelemadóról, illetve különadókról azért lehet szó), valószínű, hogy az eladósodottság mértékében a következő években mégis eljutunk a plafonig. Ez rossz forgatókönyv, de alternatívát sajnos a jobboldali pártok sem igazán tudnak kínálni. A kiadáscsökkentés még inkább fékezi a növekedést, pedig a jól megválasztott infrastrukturális beruházások egyrészt társadalmilag szükségesek, másrészt gazdasági nézőpontból versenyképesség-növelő hatásúak. Ellenben az is igaz, hogy ilyen jellegű országos jelentőségű beruházások gyakran elkerülik a magyar vidékeket. A valódi tartalékok mindig a hatékonyságnövelő lépésekben rejlenek. Az valamennyi párt programjában benne van, hogy csökkenteni kell a korrupció mértékét. Ez azonban szinte mindig csak lózung. Márciusban olyan választási eredmény várható, amely vagy sok résztvevős jobboldali, vagy kevert ideológiájú kormány alakítását hozza magával. Valószínű, hogy újra rossz vagy rosszabb forgatókönyv valósul meg. JEGYZET Pro és kontra SÁNDOR RENÁTA Magánemberként is mindig igyekeztem, újságíróként meg gemaz„audiapars”, azaz a „hallgattassák meg a másik fél is” elve szerint élni. Nos, az elmúlt hetek, hónapok orvosok - politikusok történetében mindkét fél érveit meghallgatván, lehetetlen igazságot tenni. Mindkét fél esetében fel lehet hozni pro és kontra érveket. Nézzünk csak néhányat: én, sokakkal ellentétben, nem tudom egyértelműen elítélni azokat az orvosokat, akik felmondtak, főleg nem általánosítva, egy kalap alá véve valamennyit. Úgy vélem, jogosak voltak a béremelési kéréseik, még ha abszurdnak tűnik is a szlovákiai gazdasági helyzetben havi 700 eurós emelést követelni. Nem érv, hogy megkapják ők a hiányzó pénzüket paraszolvencia formájában. Amelyik orvos emberként olyan, az a mostani béremeléssel együtt is elkéri a borítékot, amelyik meg tiszteli és gyógyítani akarja a betegeket és szereti a szakmáját, az ezután sem fog hálapénzt elvárni, anélkül is teszi a dolgát... Az orvosszakszervezet elnökének megjegyzése viszont - miután a parlament eleget tett szinte minden követelésüknek - valóban bicskanyitogató: Marián Kollár szimbolikus béremelésről beszélt. Szimbolikus szerinte a 300 eurós béremelés, miközben az emberek nagy része - és nem feltétlenül csak a segédmunkások- ennyi nettótvisz haza havonta. El is képzeltem a főnököm arcát, amint bemegyek hozzá fizetésemelést kérni, azzal, hogy ne ijedjen meg, nem akarok sokat, csak jelképes összeget, olyan 100-300 eurót. Marián Kollárnak senki nem hiszi el, amit hangoztat: hogy kizárólag a páciensek érdekében cselekedett. Noha cáfolja, hogy politikai babérokra törekedne, én nem lennék meglepve, ha a következő kormány egészségügyi minisztériumában ott találnánk. Csak azért nem miniszterként, mert az valószínűleg Richard Raši lesz. Továbbá: hiába utasítja el Kollár és a Smer is azokat a vádakat, hogy politikai megrendelés áll az orvosszakszervezet akciója mögött. Elhinnénk, ha a szakszervezetek - bármelyik - nem csak a jobboldali kormányok idején tiltakoznának, szerveznének sztrájkokat. Az orvosszakszervezet a Fico-kormány alatt meg se mukkant. Csak Dzurindára dobálták a fehér köpenyeiket, és Uhliarikot kényszerítették térdre. Robert Fico meg ismét elemében érzi magát. A kormánybukás óta visszatért bele az élet, (újra elkezdett például borotválkozni, észrevették?), s ismét a nép megmentőjének szerepében tetszeleg. A másik oldalon: tegye fel a kezét, aki elhiszi, hogy Ivan Uhliarik - ugyanazt szajkózva, mint Kollár önmagáról - kizárólag a betegek érdekeit tartja szem előtt. Uhliarik már szeptember végén tudta, hogy decembertől orvosok százai távoznak a kórházakból. S nem tett semmit. Nyilván nem volt egyszerű helyzetben, na de miniszternek nem is csak azért kell lennie, hogy több ezer eurós fizetést felvegyen, hanem, hogy dolgozzon. S lehetőleg ne bizonyos üzleti és pénzügyi csoportok érdekében. Ivan Uhliariknak a hároméves orvosi praxisával van fogalma arról, milyenek az orvosok mindennapjai a kórházakban, és mit kap a beteg? Vállalom a populizmus és a demagógia vádját, de felteszem a kérdést: a sebész vagy az aneszteziológus munkájánál felelősségteljesebb például a közszolgálati rádió és televízió vezérigazgatójának munkája, a minisztériumi hivatalnoké, vagy akár a parlamenti képviselőé? Mindegyikük az orvosok fizetésének sokszorosát keresi. KOMMENTAR Megmaradt embernek NAGYANDRÁS Václav Havel jelkép volt. A hetvenes évektől az 1989-es forradalomig az ellenállás jelképe. A drámaíró, disszidens politikus, aki nem hagyta magát megtörni. Nem volt hajlandó kompromisszumokra a rendszerrel, annak ellenére sem, hogy az első pillanattól tudta, személyes szabadsága a tét. Elnökké választása 1989-ben egyértelmű volt mindenki számára, hiszen egyetlen „alternatívája” Alexander Dubček egy teljesen más, letűnt világot képviselt. Míg Dubček 1968-as reformkommunista politikus volt, Václav Havel képviselte azt az egészséges, tiszta és új generációt, mely a rendszerváltást végrehajtotta. Havel az 1989-es első elnökké választása után is jelkép maradt. A demokratikus Csehszlovákia jelképe. Az a politikus, aki pillanatokon belül felül tudott emelkedni a pártokrácián, és nagyon pontosan érezte a társadalom, az emberek gondjait. Ezért is jelenthetett neki rettentően nagy fájdalmat, hogy államfőként képtelen volt megakadályozni az ország kettészakadását. Végig, az 1989-es forradalomtól kezdve egészen az utolsó pillanatig komoly támasza volt a csehszlováldai magyaroknak is. Barátai és tanácsadói között voltak az egykori Független Magyar Kezdeményezés és a későbbi Magyar Polgári Párt, a szlovákiai magyarok liberálisok csoportjának képviselői. Havel rajtuk keresztül és velük együtt pontosan érezte a magyarok problémáit, de látta azt is, hogy csak az újonnan kiépülő demokratikus csehszlovák társadalom aktív részeként tudnak a magyarok is előrejutni. Minden eszközzel próbált harcolni a nacionalizmus és az emberi butaság ellen. Az ország kettészakadásával nemcsak Csehszlovákiát, hanem a mindenkori legjobb elnökünket veszítettük el. Nincs is értelme Václav Havelhez hasonlítani az utána következőket, ha másért nem, elég csak annyit megjegyezni, hogy Szlovákia eddigi mindhárom államfője 1989 előtt tagja volt a Csehszlovák Kommunista Pártnak. Államfői tevékenységükről, esetleg 1989 utáni pártpolitikájukról inkább ne is beszéljünk. Havel két cseh elnöki ciklusa alatt, 1993 és 2003 között megpróbálta fenntartani az egyensúlyt, az egymással folyamatosan harcoló, és gyakran már nem az ország érdekeit szem előtt tartó jobboldal és baloldal között. Vádolták folyamatosan mindkét irányból részrehajlással, esetleg önálló hatalmi centrum, az államfői rendszer kiépítésével, miközben visszaemlékezéseiből, vagy a róla készített dokumentumfilmekből egyértelműen kiderül, hogy a teljes cseh politikai rendszerben ő volt az egyetlen, aki mindvégig meg tudott maradni embernek. 2003-as „nyugdíjba vonulása” után is tele energiával, a civilek, a zöldek pártjára állva a civil társadalmat próbálta erősíteni, s lett újra jelkép. Ha egészsége engedte volna, minden bizonnyal sokkal aktívabban vesz részt ebben is. Václav Havelt kiemelkedő politikusnak nevezni kevés volna, hiszen nála a politikus jelző valószínűleg degradálóan hatna. Büszkének kell lennünk rá, hogy láttuk, hallottuk, olvastuk, megpróbáltuk megérteni és szellemiségéből valamit a magunkévá tenni. TALLÓZÓ NZZ A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a magyar kormány közötti előkészítő tárgyalások megszakadásáról számolt be a Neue Zürcher Zeitung (NZZ) svájci napilap. A sürgősen várt hitelről kezdett előkészítő tárgyalások idő előtt félbeszakadtak, hivatalos indoklás nélkül - írta tudósításában Katrin Lauer. „Elemzők szerint a botrány oka Orbán Viktor legújabb terve, hogy megfossza a hatalomtól Simor Andrást, a Magyar Nemzeti Bank elnökét” - írta. Az MNB-törvény tervezett módosításáról a tudósító azt írta, az a jelenlegi formájában megszüntetné a nemzeti bankot és összevonná a PSZÁF-fel, ezzel Simor posztja feleslegessé válna. Az IMF és a miniszterelnök viszonya korábban is „konfliktusokban gazdag” volt - írta az NZZ. „Idén novemberben Budapest segítséget kérve fordult az IMF-hez” - írta. Az ok az volt, hogy az állam alig tudott már a piacról megfizethető hitelt kapni. Az államadósság az utóbbi hónapokban erősen emelkedett, részben a forint gyors leértékelődése miatt is. A tudósító megfogalmazása szerint múlt péntek reggel, a Magyar Rádiónak adott heti interjújában Orbán Viktor megpróbálta kisebbíteni az egyeztetések jelentőségét. Katrin Lauer ezzel kapcsolatban felidézte, hogy a miniszterelnök azt mondta, az IMF egy bank, s Magyarország nem tesz mást, mint „a saját bankjával tárgyal”. Orbán állította, hogy az előzetes egyeztetéseken a gazdaságpolitikáról nem esik szó - írta a tudósító. (MTI) Szöveg nélkül
