Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-16 / 290. szám, péntek
IZVILAG ■ 2011. DECEMBER 16. www.ujszo.com 11 Jozef Filkasz felvételei wu&r " i f 'WmtbĹnsfc», , u i r i. i Adventi puncs Bécsben Wien, Wien, nur du allein - főleg ilyenkor, karácsony táján! Punccsal, Maronival, Apfelstrudellal, vagyis aromás itókával, sült gesztenyével, almás rétessel. » B écs szíve - a Nasch- markt, a Rathausplatz és a Graben alkotta háromszög - mámo- rító illatokkal vonzza az idelátogató turistákat, a finom falatokra és nemes nedűkre vágyó külföldi vendégeket. Természetesen a hazaiak népes tömege mellett. Bécs szereti a karácsonyt, talán nincs is még egy városa a földnek, amelyben az év talán legszebb ünnepéről ilyen ínycsiklandó italt neveztek volna el, mint a császárváros Weihnachtspuncha. Karácsonyi puncs. Nekünk a forralt bor, újabban a mézbor, másutt a grog, még odébb a rummal és vaníliával ízesített kókusztej, Bécsnek azonban a puncs - annak viszont vagy húszféle változata. A narancsos, az almás-fahéjas, az erdei gyümölcsös, a baileyses, a tojás- likőrös és még sorolhatnám egészen a tébolyító Turbo Punching, amelyből nem spórolják ki sem a vodkát, sem a rumot, sem a whiskyt, sem a tequillát, de még az abszintet sem. Na, ezt igya, aki bírja! Hét tenger ördögének erős búfelejtőjét. Európában ugyanis az angol tengerészek hozták be a puncsot, méghozzá Indiából. Ahogy a neve - panch - is jelzi: öt hozzávaló kell bele. Cukor, arak (vagy más szeszes ital), tea, bor és víz. Egy a lényeg: az ital harminc százalékos alkoholtartalma. Bor helyett a gyümölcslé is megteszi, ízesítésképp pedig jöhet a szegfűszeg, a fahéj, a vanília, a csillagánizs, pár narancsgerezd vagy almaszelet, néhány szem meggy vagy cseresznye, málna vagy szeder, de a rum semmiképpen nem hiányozhat belőle. Wien, Wien, nur du allein — de ez idő tájt csak egy pohár adventi punccsal. Máris könnyebb az élet. És szebb is, hiszen Gustav Klimthez most René Magrittet is kapunk, elvégre az Albertina őt ünnepli az év utolsó heteiben. Éhes gyomor ellen a legnagyobb támadást a Naschmarkt Itt nem lehet nem megkóstolni, nem nassolni egy kicsit... kínálja Bécsben. Kőhajításnyira a Karlsplatztól takaros bódék hosszú sora kínál sokféle csemegét. Már a látvány, a színek kavalkádja, az illatok sokasága is pompázatos. Olívaolajban fürdő, különböző fűszeres sajtokkal töltött minipaprikák, bébiparadicsomok, színes aprósütemények, a világ legegzo- tikusabb gyümölcsei, köztük a ciklámenszínű héjával és „mákos húsával” lenyűgöző sárkánygyümölcs, a sündisznóra emlékeztető „dinnye” (?), a kosarakban pöffeszkedő sok hokkaido, de választhatunk vagy húszféle frissen facsart gyümölcsléből, kis- hordókból csapolt idei borokból, a thai és a japán konyha százféle különlegessége közül, halételekből, a rákok, a languszták, a kagylók és az osztrigák jeges palettájáról. A Naschmarkt bábeli zűrzavarában valahogy mindig jól érzem magam. A piaci árusok nyelvi kavalkádja, a török, az arab, a kínai ízvilág színes egyvelege mindig, összességében a piac varázsa pillanatok alatt levezs a lábamról. Itt nem lehet nem megkóstolni, nem nassolni egy kicsit, ennyi mindenről egy helyen nem lehet csak úgy higgadtan lemondani. A Nachmarkt kiütéssel győz. Legalább is akkor, ha én szállók a ringjébe. Standjai között van néhány kedvenc helyem, ahol hosszasan elidőzöm, elbámészkodom. Elegáns, széles körutak között egy tarka bódévilág a legváltozatosabb finomságokkal. Régen, a 18. században kézművesek uralták ezt a helyet, a belvárosból kiparancsolt zöldség- és gyümölcsárusok később szorultak ide, akkoriban állítólag hatvan csípős nyelvű kofa birtokolta a placcot. De 1848-ban itt is volt forradalom, persze nem olyan, mint amilyet a magyar történelem jegyez. Itt az árusok lázadtak fel a piac királya ellen, aki előbb letörte a termelők árait, majd mindent felvásárolt tőlük — és tripláján adta tovább. A nemzeti gárda aztán elűzte a „királyt”. A piac képe 1916-ban váltott maira, zsibvásár jellege azonban csak később lett, amikor délről és keletről is jöttek árusok, ám van itt még magyar pék is, aki állandó vevőkörrel büszkélkedhet. Kicsit odébb, a Rathausplatzon egészen más kép fogadja az ide érkezőket. Puncsra puncs, ha kell, málnaszemekkel, részeg szilvával, dióval, ánizslikőrrel vagy Jágermeisterrel. Lángos és vattacukor, frissen sült kalácsok és grillezett kolbászok - hamisítatlan falusi búcsú egy idilli park ölén. A bécsi karácsonyi vásár több mint 700 éves „találmány”. 1294-ben II. Albert császár de-cemberi vásár néven hozta divatba, s azóta messze földön tudnak róla. Gyalogszerrel, a Graben felé haladva, pár lépéssel a Staatsoper palotájától keleti édességeket, mandulás, mogyorós, diós, csokoládés sütiket kínál egy egzotikus szépség, tőszomszédságában, egy másik faházikóban kilós sonkadarabok egymás hegyén- hátán. Már a puszta látvány sem gyomorkímélő, annak viszont, aki itt kanyaríttat egy nagyobb falatot belőle, másnap reggelig aligha fog fájni a foga valamire. Még a gusztusos, tenyérnyi krumpli tócsniról is könnyen le tud mondani, amelyet ugyanott vehetne, legfeljebb a Graben puncsáért áll majd sorba abban a hitben, hogy olyat, mint ott, sehol sem ihat. De ha mégis, az sem baj. Bécs ahhoz is a szívét adja. Szabó G. László
