Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)

2011-12-16 / 290. szám, péntek

IZVILAG ■ 2011. DECEMBER 16. www.ujszo.com 11 Jozef Filkasz felvételei wu&r " i f 'WmtbĹnsfc», , u i r i­. i Adventi puncs Bécsben Wien, Wien, nur du allein - főleg ilyenkor, karácsony táján! Punccsal, Maronival, Apfelstrudellal, vagyis aromás itókával, sült gesztenyével, almás rétessel. » B écs szíve - a Nasch- markt, a Rathausplatz és a Graben alkotta háromszög - mámo- rító illatokkal vonzza az idelátogató turistákat, a finom falatokra és nemes nedűkre vágyó külföldi vendégeket. Természetesen a hazaiak népes tömege mellett. Bécs szereti a karácsonyt, talán nincs is még egy városa a földnek, amelyben az év talán legszebb ünnepéről ilyen ínycsiklandó italt neveztek volna el, mint a császárváros Weihnachtspuncha. Karácsonyi puncs. Nekünk a forralt bor, újabban a mézbor, másutt a grog, még odébb a rummal és vaníliával ízesített kókusztej, Bécsnek azonban a puncs - annak viszont vagy húszféle változata. A naran­csos, az almás-fahéjas, az erdei gyümölcsös, a baileyses, a tojás- likőrös és még sorolhatnám egé­szen a tébolyító Turbo Punching, amelyből nem spórolják ki sem a vodkát, sem a rumot, sem a whiskyt, sem a tequillát, de még az abszintet sem. Na, ezt igya, aki bírja! Hét tenger ördögének erős búfelejtőjét. Európában ugyanis az angol tengerészek hozták be a puncsot, méghozzá Indiából. Ahogy a neve - panch - is jelzi: öt hozzávaló kell bele. Cukor, arak (vagy más szeszes ital), tea, bor és víz. Egy a lé­nyeg: az ital harminc százalékos alkoholtartalma. Bor helyett a gyümölcslé is megteszi, ízesítés­képp pedig jöhet a szegfűszeg, a fahéj, a vanília, a csillagánizs, pár narancsgerezd vagy almaszelet, néhány szem meggy vagy cseresz­nye, málna vagy szeder, de a rum semmiképpen nem hiányozhat belőle. Wien, Wien, nur du allein — de ez idő tájt csak egy pohár adven­ti punccsal. Máris könnyebb az élet. És szebb is, hiszen Gustav Klimthez most René Magrittet is kapunk, elvégre az Albertina őt ünnepli az év utolsó heteiben. Éhes gyomor ellen a legna­gyobb támadást a Naschmarkt Itt nem lehet nem megkóstolni, nem nassolni egy kicsit... kínálja Bécsben. Kőhajításnyira a Karlsplatztól takaros bódék hosszú sora kínál sokféle cse­megét. Már a látvány, a színek kavalkádja, az illatok sokasága is pompázatos. Olívaolajban fürdő, különböző fűszeres saj­tokkal töltött minipaprikák, bébiparadicsomok, színes ap­rósütemények, a világ legegzo- tikusabb gyümölcsei, köztük a ciklámenszínű héjával és „mákos húsával” lenyűgöző sárkánygyü­mölcs, a sündisznóra emlékez­tető „dinnye” (?), a kosarakban pöffeszkedő sok hokkaido, de választhatunk vagy húszféle fris­sen facsart gyümölcsléből, kis- hordókból csapolt idei borokból, a thai és a japán konyha százféle különlegessége közül, haléte­lekből, a rákok, a languszták, a kagylók és az osztrigák jeges pa­lettájáról. A Naschmarkt bábeli zűrzavarában valahogy mindig jól érzem magam. A piaci áru­sok nyelvi kavalkádja, a török, az arab, a kínai ízvilág színes egyvelege mindig, összességében a piac varázsa pillanatok alatt levezs a lábamról. Itt nem lehet nem megkóstolni, nem nassolni egy kicsit, ennyi mindenről egy helyen nem lehet csak úgy hig­gadtan lemondani. A Nachmarkt kiütéssel győz. Legalább is akkor, ha én szállók a ringjébe. Standjai között van néhány kedvenc helyem, ahol hosszasan elidőzöm, elbámész­kodom. Elegáns, széles körutak között egy tarka bódévilág a legváltozatosabb finomságokkal. Régen, a 18. században kézmű­vesek uralták ezt a helyet, a bel­városból kiparancsolt zöldség- és gyümölcsárusok később szorul­tak ide, akkoriban állítólag hat­van csípős nyelvű kofa birtokolta a placcot. De 1848-ban itt is volt forradalom, persze nem olyan, mint amilyet a magyar történe­lem jegyez. Itt az árusok lázadtak fel a piac királya ellen, aki előbb letörte a termelők árait, majd mindent felvásárolt tőlük — és tripláján adta tovább. A nemzeti gárda aztán elűzte a „királyt”. A piac képe 1916-ban váltott mai­ra, zsibvásár jellege azonban csak később lett, amikor délről és ke­letről is jöttek árusok, ám van itt még magyar pék is, aki állandó vevőkörrel büszkélkedhet. Kicsit odébb, a Rathausplatzon egészen más kép fogadja az ide érkezőket. Puncsra puncs, ha kell, málnaszemekkel, részeg szilvával, dióval, ánizslikőrrel vagy Jágermeisterrel. Lángos és vattacukor, frissen sült kalácsok és grillezett kolbászok - hamisí­tatlan falusi búcsú egy idilli park ölén. A bécsi karácsonyi vásár több mint 700 éves „találmány”. 1294-ben II. Albert császár de-cemberi vásár néven hozta divatba, s azóta messze földön tudnak róla. Gyalogszerrel, a Graben felé ha­ladva, pár lépéssel a Staatsoper palotájától keleti édességeket, mandulás, mogyorós, diós, cso­koládés sütiket kínál egy egzoti­kus szépség, tőszomszédságában, egy másik faházikóban kilós sonkadarabok egymás hegyén- hátán. Már a puszta látvány sem gyomorkímélő, annak viszont, aki itt kanyaríttat egy nagyobb falatot belőle, másnap reggelig aligha fog fájni a foga valami­re. Még a gusztusos, tenyérnyi krumpli tócsniról is könnyen le tud mondani, amelyet ugyanott vehetne, legfeljebb a Graben puncsáért áll majd sorba abban a hitben, hogy olyat, mint ott, sehol sem ihat. De ha mégis, az sem baj. Bécs ahhoz is a szívét adja. Szabó G. László

Next

/
Thumbnails
Contents