Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-16 / 290. szám, péntek
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 16. www.ujszo.com Négy kivételes zenész egy színpadon Latino jazz karácsonyra AJÁNLÓ A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának évzáró hangversenyei Egy kórus krónikájából A komáromi református templomban (A szerző felvétele) Dunaszerdahely. Holnap este a Gabriel Jonáš Latino Trio érkezik az NFG klubba a Jazz Klub DS est keretében. A Gabriel Jonáš Latino Trio egy projekt 2010 óta működik, repertoárjuk nagy részét Gabriel Jonáš zongorista szerzeményei teszik ki, „latino” hangszerelésben. A trió vezetője a ’70-es években New Yorkban élt, ahol olyan ismert előadókkal zenélt együtt, mint Sam Jones, Bobby Dorham vagy Joe Newman. Visszatérése óta rendszeresen koncertezik, különféle jazz- alakulatok tagjaként. Eddy Portella ütőhangszeres perui származású, 1989-ben költözött családjával Pozsonyba. Salsa, flamenco, jazz és folkbeat formációk aktív tagja, játszott például a Mango Molas, Martin Valihora & Juraj Griglák (Funk Punk), Remedios együttesekben, de zenélt Peter Lipával és az A.M.O. hip hop bandával is. A Batatimba ütőegyüttes alapítója, és latino zenei tanfolyaNAGY ERIKA Dunaszerdahely. „Örömmel adatik tudtára mindenkinek: a 2010-ben megjelent Dióbölcső, mákfej csörgőnek megszületett a kisöccse, Mákom van címmel. Egy évvel fiatalabb ugyan, és nagyon sok mindenben hasonlít bátyjára. Az ember életének egy másik csodálatos élménye az ünnep, az ünneplés, történjen az bármilyen okból. Bátran kijelenthetem, hogy egy új Feliinger Károly gyermekverskötetet kézbe venni - ünnepélyes pillanat” - ezekkel a mondatokkal kezdte könyvismertetőjét Z. Németh István a zsúfolá- sik megtelt Seven bárban. Azt, hogy a gyerekek szeretik a Fellinger-verseket, mi sem bizonyítja jobban, mint a tény, hogy a Vámbéry Irodalmi Estek rendezvényén rengeteg iskoláskorú gyermek vett részt, mókát is vezet. Juraj Kalász a nagybőgő mestere; saját zenekarai mellett (Just Jazz, Jazz Special) tagja volt a lengyel Ja- nusz Muniak kvartettjének, a Shawn Loescher triónak, az Elie Quintetnek, vagy a Peter Car- darelliQuartetnek. Az est vendége Juraj Bartoš trombitaművész lesz, aki a Bratislava Hot Serenaders alapítója, frontembere és fő hangszerelője, és aki olyan sztárokkal lépett már fel, mint Liza Minel- li, Ray Charles, Shirley Bassey vagy Dizzy Gillespie. A jazz mellett a komolyzenei vonal is fontos számára: szólótrombitásként játszott például a prágai, pardubicei, olomouci, pozsonyi, zlíni vagy a kassai szimfonikus zenekarral, de állandó tagja a Vienna Art Orchestrá- nakis. E négy kivételes zenész koncertje december 17-én, 20.30-kor kezdődik, fő szervező a Na’Conxypan polgári társulás, támogató a Szlovák Köztársaság kulturális minisztériuma és a Szlovák Zenealap. (mv) többek között az apácaszakál- lasi Speciális Iskola és a duna- szerdahelyi Szabó Gyula Alapiskola tanulói, akik meglepték a költőt egy remek előadással. Feliinger Károly legújabb, a Li- lium Aurum Könyvkiadónál megjelent kötete öt versciklusból áll, az első, a Csillagháló című kalandos utazásra viszi az olvasót, a második, Csámborgó címmel pedig játékosra. A Kis- farsang című ciklus az év egyes hónapjait hozza játékba, a Ritka madár főszereplői pedig az állatok. Az utolsó versciklus, melynek címe a Gyepürózsa, nincs szűkében a rímnek, a ritmusnak, a nagyszerű és szellemes ötleteknek. Feliinger verseiből árad a szeretet, és ezt a gyerekek is érzik. Érzik a hitet a jóban, a szépben, és igazban, ami a szerző negyedik, gyermekeknek íródott kötetének verseit áthatja. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa újabb eseménydús évet tudhat maga mögött. Februárban Rómában szerepelt, márciusban Dunaszer- dahelyen, májusban Nagykéren, júniusban Zselízen és Marcelházán, júliusban Lakiteleken, októberben Somorján, novemberben Pozsonyban, decembeben pedig Komáromban és Budapesten. HORVÁTH GÉZA A 2011-es év a kórus számára is Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója jegyében telt. Liszt három kórusműve már a római fellépésen műsoron volt, és ezek a művek alkották szinte valamennyi őszi koncert második részét. A kórus és hallgatósága számára is valószínűleg legalább ennyire emlékezetesek lesznek azok a hangversenyek, ahol Tóth Árpád Csontok című a capella rekviemje csendült fel, Roncsol László versciklusa alapján. Érzésem szerint Tóth Árpád, a zeneszerző, alázattal nyúlt a költeményhez; felhasználta a ciklus mély gondolatait. Valódi XXI. századi zeneművet alkotott ebből az irodalmi remekműből. Úgy tett hozzá olykor meghökkentő zenei megoldásokat Roncsol László alkotásához, hogy közben egy pillanatig sem érezzük: a Csontok című kórusmű több akar lenni a Csontok című versciklusnál. Nem több: más! Olyannyira, hogy aki hallja a kórusművet, azonnal úgy érzi: el kell olvasnia a versciklust is. A Csontok című rekviemet és a Liszt-műveket a közönség októberben Somorján, novemberben Pozsonyban, decemberben pedig Komáromban hallhatta. Bár a Tanítókórus nem lépett fel a Vass Dániel kiállítás-megnyitóján, az esemény mégis a kórus krónikájába illik. Hiszen Vass Dániel a kórus névadójának, egykori vendégkamagyá- nak Svájcban élő fia. A klarinétművészként is kiváló fotóművész A jazz nagyjai című kiállítását a pozsonypüspöki művelődési központ fogadta be. A kiállítást Ágócs Sándor költő, a lakiteleki Ántológia Kiadó igazgatója nyitotta meg november 11-én. A kiállításmegnyitóra érkezett lakiteleki vendégek és Vass Dániel részt vettek a Vass Lajos Kórus szombati hangversenyén a ferencesek pozsonyi templomában. Szerényviszonzásavoltez annak az egy évvel ezelőtti néhány nagyszerű napnak, amelyet a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa Vass Dániel meghívására a svájci Lugánóban tölthetett. A naptári év méltó befejezésének tekinthetjük a Tanítókórus idei utolsó fellépését. December 4-én Tóth Árpádnak, a Vass Lajos Kórus jelenlegi ven- dégkamagyának doktori hangversenye több volt egy egyszerű fellépésnél. Színes, ízlésesen igényes minifesztivál lett belőle nem kevés újszerű ötlettel. Kevés embernek jutott még eszébe, hogy egy - több kórust - foglalkoztató hangversenyt összkarral kezdjen. A hatalmas kórus tagjaként úgy éreztem, a feszültség oldásán túlmenően valódi művészi élménnyel ajándékozott meg Horváth Márton Levente: O sa- lutaris című művének előadása. Az Iparművészeti Múzeum aulájának különleges akusztikai viszonyai közt rendkívüli sztereó hatást ért el Tóth Árpád azáltal, hogy a kórusokat a közönség köré állította. Tudom, ez a felállás nem Tóth találmánya, de ez a mű így valóban „mennyeien” hangzott. A hangversenyen három kórus lépett fel. A budapesti Csíkszerda kórus Giacomo Carissi- mi: História di Jephte (Jefte legendája) című oratóriumát adta elő. A continuót Horváth Márton Levente játszotta, csellón Pribay Valéria működött közre, szólót énekelt Juhász Orsolya és Pálmai Árpád. Ezt követően a Csábi Szeder Fábián Dalegylet énekelt három művet. Zongorán Hajdú Melinda működött közre. Ä Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa Kodály Zoltán és Szíjjártó Jenő két-két művét és Gyöngyösi Levente egy kórusművét adta elő. A hangversenyt összkar zárta. Felix Mendelssohn-Bartholdy: Hör mein Bitten című művét Horváth Márton Levente kísérte orgonán, a szólót Híves Mária énekelte. Vass Lajos öccse, Vass József is jelen volt a hangversenyen. Meghatottan mondta, hogy „Ez a legény méltó utóda Lajosnak. Szépen, határozottan, érthetően dirigál, tele van tűzzel. És látszik, hogy a kórusok is szeretik őt.” Nekünk, énekeseknek, onnan a pódiumról is úgy tűnik: egyetlen fölösleges mozdulata sincs, mindig tudja, mit akar, és azzal is tisztában van, hogy egy- egy kórussal „meddig lehet elmenni”. Amikor Hecht Anna, a Tanítókórus elnöke a hangverseny után az Iparművészeti Múzeum igazgatójának megköszönte, hogy ott énekelhettünk, a még berendezetlen, de nyersen már felújított, Lechner Ödön által tervezett aulában, azonnal felajánlotta a kórus tagjai részére az ingyenes belépést a kiállításra. Az Esterházyak korabeli bútorait, ruházatait, dísztárgyait bemutató tárlat tovább növelte a nagyszerű koncerten szerzett élményeinket. Egy költő, akit szeretnek az ifjú olvasók Feliingernek mákja van Brad Bird olyan akciómozivá rendezte a Mission: Impossible - Fantom protokoll című epizódot, amelyben a virtuális technika lekörözi a sztorit Kúszik a magasba a 004-es (Fotó: Bontonfilm) Magaslati dubai balett, szédítő látvánnyal TALLÓSl BÉLA Nem kell tőle túl sokat várni. Annyit meg is kapunk. Nem korszakalkotó, de nem is rombolja le a jelenlegi akciós ügy- nöksztori-ideált. Idősebbeknek, ha van rá igényük, jóformán gyermeki felügyelet mellett ajánlott - (magamból indulok ki, aki a technikai újdonságok követéséhez magyarázatra szorul). El kell ismerni ugyanis, hogy virtuális technikában és trükben s azok illuzionisztikus kihasználásában jeleskednek az alkotók (legalábbis egy ilyen átverhető műszaki nem szaki szemében, amilyen vagyok). Látványban, zenében odateszi ez a film, amit ámítani akarással oda lehet tenni, ez a műfaj - a Mission: Impossible ma ezt tudja hozni látványban, illúziókeltésben és technikai lefegyverzésben. A történetről nem kell, hogy különösebben szó essék. Mi lehetne ugyanis csúcsabb csúcs a sokszor sok helyütt más vészsztorival eljátszott banalitás terén, mint amikor a kilőtt atomfejet, amely már kering az Óperenci- án túl, az Üveghegyen innenről indulva a hősök hőse, a lehetetlen küldetéseket teljesítő ügynök, Ethan Hunt (Tom Cruise) hatástalanítani szeretné, hogy megmentse a földet. Akciós atommese lehetetlen küldetést teljesítő ügynöki kivitelben. De vannak pillanatai a filmnek, amelyek valahogy elfelejtetik az erőfitogtató bunyón alapuló hasonló-ismétlődő helyzeteket, a bohózat határát súroló képtelen akrobatikát, a műfajkliséket, és valahogy el- ábrándoztatnak a műszaki lehetőségek számomra követhetetlen kiteljesedésének következményein. Ha nem vesszük komolyan, amit önmaga a film sem vesz komolyan, felfigyeltető operatőri munkával teremtett képi monumentalitásával - a kezdő Budapest-képpel, aztán Moszkvával, majd a vüág egzotikus helyszíneivel -, a virtuális lehetőségekből kibontott akcióival, itt-ott a színészi játék ironikus élezésével, amiből még élvezhető humor is fakad, lehet ezt a filmet fogyasztani. A Tom Cruise tálalásában középpontba rakott Ethan Hunt figurájának fogyasztása helyenként egy kicsit nehezebb dió. Ám Cruise-tól mostanság nagyobb ugrást, mint ez a dubai balett nem is nagyon kell várni. Megszokhattuk a színész akrobatamutatványait ebben a képtelen sorozatban, ám ezúttal a felhőkarcolós szólójával azokon is túltesz. Kis túlzással mondhatni: balett-társulat is sikerrel adaptálhatná azt a koreográfiát, amelyet a dubai magasépület üvegtelenített ablakkeretében ellejt az épületfalon lengve-lógva. Bejön látványnak, meg egy idő után a rekeszizomnak is, pedig nem a komédia műfajába sorolták ezt a produkciót. Ám ebbe még ez is belefér. A levédett Cruise-ak- robatika által legalább tudatosítjuk, hogy nem a legújabb 007-est néztük végig, hanem a 004-es Mission: Impossible epizódot. Bár egykutya.
