Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-15 / 289. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 15. Vélemény és háttér 7 Sérti őket, ha muzsikként, s nem polgárként bánnak velük Nincs többé szeretett király Fogadkoztak az uniós vezetők, hogy kellemetlen kérdéseket is feltesznek Medvegyev elnöknek a mai EU-Oroszor- szág csúcstalálkozón a december 4-i orosz választási csalásokkal kapcsolatban. De ez csak színjáték lesz, a nagyérdeműnek szóló. MAL1NÁK ISTVÁN Egyrészt azért, mert az uniónak kisebb gondja is nagyobb az orosz demokráciánál, másrészt azért, mert amint Medvegyev kiejti a száján azt a szót, hogy gázszállítás, rögtön behúzzák a farkukat. Medvegyev részéről azért, mert az ő válaszát ismerjük, elmondja majd, hogy utasította a kormányt a szerinte állítólagos csalások alapos kivizsgálására. Ezen pedig minden orosz halálra röhögi magát: ugyan mikor merte a szerencsétlen Medvegyev bármire is utasítani a Putyin-kor- mányt? Oroszországban most minden Putyinról szól. Látszólag. Valójában annak az álnok, hamis rendszernek túléléséről van szó, amelyet ő hozott létre, s amely annyira megerősödött, hogy bizonyos ideig már Putyin nélkül is működne. Néhány körzetben még a szavazatokat is újraszámolhatják, de ez lényegtelen, semmin nem változtat. Akkor mi az, ami biztató, mikor került homokszem az „irányított demokrácia” eddig olajozottan működő gépezetének fogaskerekei közé? Szeptember végén. Amikor az állampárt kongresszusán bejelentették, hogy Putyin kormányfő lesz az államfő és Medvegyev államfő lesz a kormányfő. Persze nem így szó szerint, a látszat miatt hozzátették, hogy jelöltlista, meg választások, meg kampány. De mindenki úgy értette, ahogy ők gondolták: a december 4-i parlamenti választáson az Egységes Oroszország, a március 4-i elnökválasztáson meg Putyin tarol - s ezzel további, minimum 14 évre eldőlt Oroszország sorsa. A hatalom hiheteden arroganciája, pofádansága nyilvánult meg ebben. Mintha azt mondták volna, hogy oroszok, le vagytok sajnálva, teljesen fölösleges bármiféle választást tartani, mert én, Putyin, így döntöttem. Ez verhette ki a biztosítékot az apatikus oroszok egy részénél. Ez az Oroszország már nem az az Oroszország, amüyen két évtizede, közvedenül a Szovjetunió felbomlása után volt. Nagyon sok orosz utazik, világot lát - főleg a városiak -, s egyes adatok szerint ma már több mint 50 milliónyian használják az internetet. Vagyis már nem csak az ismét vaskézzel ellenőrzött állami médiából szerzik információikat. Sérti őket, ha muzsikként, s nem polgárként bánnak velük. Putyin nagy tévedése, hogy ezt nem vette-ve- szi figyelembe. Mire lehet számítani? Moszkvában nincs arab tavasz. Nincs forradalmi hangulat. Az Egységes Oroszország meggyengült ugyan, de kormányon marad. Putyin márciusban megnyeri az elnökválasztást, de az lenne számára a legnagyobb pofon, ha megszorítanák, s nem mindjárt az első fordulóban győzne. Az ellenzéki pártok és csoportok fogadkoznak, hogy a tüntetéseket márciusig folytatják. De bítják-e addig szuflával, és mit fog lépni Putyin? Ha azt, amit az arab diktátorok léptek, akkor vesztett. Egy szerencséje van: az orosz ellenzéknek nincs olyan vezéralakja, mint Juscsenko volt az ukrajnai narancsos forradalomnak, s ezt valószínűleg ki is tudja majd használni. Pillanatnyilag úgy tűnik, a maximum, amit az orosz utca elérhet, az, ha Putyin legalább apró lépésekkel elindul az irányítottól valami - jobb szó híján - elfogadhatóbb demokrácia felé. Többet nem lehet tőle várni. Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET Mi jön még? PÉTERFl SZONYA Csak idő kérdése volt, hogy az Orvosszakszervezet hangot ad nemtetszésének, ugyanis szerintük a kormány nem az aláírt memorandumban foglaltak szerint teljesíti követeléseiket. Kifogásolják, hogy nem a kormány nyújtotta be a törvénytervezetet, de főleg azt, hogy a parlament egészség- ügyi bizottsága által készített törvénytervezet eltér attól, amiben megegyeztek. Habár nyilvánvaló volt, hogy a kormány jóhiszeműen, a feszültség enyhítése, de főleg csak az orvosi ellátásra szoruló betegek érdekében írta alá a szakszervezet diktátumát, a memorandumban foglaltak teljesítését nem szavatolhatta, ugyanis a törvények elfogadása a parlament hatáskörébe tartozik. Vagyis többet nem nagyon lehetett várni a távozásra kényszerülő kormánytól, ráadásul vezére épp annak a politikai erőnek - a Smemek -, amely nagyban támogatta a felmondásban lévő állami orvosok zsarolását, jelentette ki, hogy csupán világításra és fűtésre van kompetenciája a kabinetnek. Tehát amint az Orvosszakszervezet értesült arról, hogy a parlament egészségügyi bizottsága csak a 2012-ben esedékes béremelést támogatja, ugyanis a harmadik szakasz - 2013-as - az új parlament hatáskörébe tartozik, illetve nem vetette el az állami kórházak állami részvénytársaságokká alakításának tervét, és a munkatörvénykönyv módosítása sem az elképzeléseik szerint alakul, sztrájkkészültséget hirdetett. A kormányfőt azzal vádolják, hogy nemcsak őket csapta be, hanem a lakosságot is, hiszen a memorandumot saját kézjegyével látta el. A parlamenti demokráciákban a kormány nem kényszerítheti a képviselőket arra, hogy szavazzanak olyasvalamire, amivel nem értenek egyet. Kérheti ugyan a koalíciós pártok támogatását, ám többet nem tehet. Szerencsére nem diktálhat. Szerencsétlenségünkre az Orvosszakszervezet nemsokára ismét sakkban tarthatja mind a kormányt, mind az orvosi ellátásra szoruló betegeket. KOMMENTAR Indulási motivációk KOCUR LÁSZLÓ Négy év távlatából már keresgélnünk kellene, / de mivel a konszenzusképtelen kormánykoalí.MRMH ció ennél jóval rövidebb idő elteltével ajándé- kozott meg bennünket egy újabb választással, talán még emlékszünk rá, hogy tavaly nyáron tizennyolc párt közül választhattunk, jövőre vi- I szont nyolccal több, huszonhat fog versengeni az urnába dobott borítékunk tartalmáért. Robert Fico a hétvégi pártkongresszuson valószínűleg túl messzire ment, amikor futóbolondozta, kalandorozta és csirkézte az új pártok képviselőjelöltjeit. Mivel az ő bejutása biztos, és az újonnan induló törpepártok töredékszavazatai inkább a hasznára lesznek, mint a kárára, lehetett volna elegánsabb is, de hát ő nem erről híres. Ficóval ellentétben úgy gondoljuk, virágozzék minden virág, és aki a törvényes keretek között működik, és nem sajnál 16 ezer euró választási kauciót, melyet valószínűleg nem fog viszontlátni, ám hadd induljon a választásokon. Kérdés azonban, hogy a nyilvánvalóan esélytelen pártok milyen motivációból kockáztatnak ennyi pénzt és a nyilvánvaló sikertelenséget? Tételezzük fel, hogy a politikai pártokat nem befolyásolják gazdasági érdekcsoportok, és mindenki csak azért indul a választásokon, mert úgy gondolja, az általános közjó elérésére neki van a legbiztosabb receptje, célja az őt megválasztó állampolgárok boldogulásának előmozdítása, és ezeket szeretné a képviseleti demokrácia által biztosított eszközökkel minél nagyobb mértékben átültetni. Ha végignézünk a listán, sajnos, még ez a(z áljnaiv alapvetés sem állja meg a helyét. Tény, hogy szükség lenne felelős környezetvédelmi politikát felvállaló pártra, ezért két ökopárt is indul, ám az egyiknek még honlapja sincs, a másik környezetvédelmi tevékenységéről szintén keveset tudunk, arra viszont emlékezhetünk, hogy korábban a Smerrel ko- kettált. A konkrétan egy megye képviseletére alapozó, vállaltan régiós pártot miért válassza egy szomszédos megyében élő polgár. Ön szeretné, ha az egyébként is kétséges nyugdíjáról Nora Mojsejová döntene? Mit gondoljunk azokról a (pszeudo?) politikusokról, akik az elmúlt választások során különböző pártok listáin próbáltak bekerülni a parlamentbe, rendre sikertelenül? Komolyan vehető az a párt, amelyiknek nincs honlapja? - hogy csak néhány olyan kérdést tegyünk fel, mely a listát böngészve megfogalmazódhat bennünk, és akkor még a párt- és választási programokról nem is beszéltünk. Akinek egyik sincs, az most akarja összedobni, két hónap alatt? Általános egyezség uralkodik a hazai politikai elemzők körében arról, hogy az új, standardnak nem minden esetben nevezhető politikai pártok a választópolgárok kiábrándultságára próbálnak építeni. Ez azonban sokkal inkább távolmaradásként fog manifesztálódni, mintsem egy sosem hallott pártra leadott voks formájában. A törpepártok az idő rövidségére sem foghatják valószínűsíthető sikertelenségüket. Ezért e sorok írója nem tud mást elképzelni, mint hogy öntudatos állampolgárok gyanánt így próbálják támogatni az egyébként nagyon rossz állapotban levő költségvetést, esetleg gazdag exhibicionisták. FIGYELŐ Fogy a magyar Kolozsváron Tizenhét százalékra csökkenhet Kolozsvár magyar lakosságának aránya az idei népszámlálás első, nem hivatalos adatai szerint. Tíz évvel ezelőtt esett 20% alá. Akkor valamivel több mint 60 ezer magyart számoltak össze, akik a lakosság 18,9%-át alkották. László Attila, Kolozsvár alpolgármestere megerősítette az MTI-nek az Uj Magyar Szó című bukaresti napilap információját, mely szerint körülbelül 17%-ra csökkent a magyarság számaránya az idei cenzus nem hivatalos, ideiglenes eredményei szerint. Az alpolgármester hozzátette, hogy két körzetben még nem sikerült lezárni technikai okok miatt az adat- feldolgozást, de ezek jelentősen nem befolyásolják a magyarság számarányát. Hasonlóan vélekedik Székely István, az RMDSZ nép- számlálásért felelős munka- csoportjának vezetője, aki szerint Kolozsváron egyenletesen oszlik meg a magyarság lakótelepenként, ezért a két körzet jelentős változást nem eredményezhet. Székely elmondta: több tényező együttes hatása játszott közre abban, hogy csökkent Kolozsvár magyarságának aránya. Egyrészt a magyar közösség elöregedett, másrészt továbbra is létezik kivándorlás, s ehhez járul még a külföldi munkavállalás. Rámutatott: a népszámlálás módszertana nem volt alkalmas arra, hogy összeírja az ideiglenesen külföldön tartózkodókat. Ezt tetézi a szuburba- nizáció, a nagyvárosokból való kiköltözés. Ez Kolozsváron is megfigyelhető. (MTI)
