Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-15 / 289. szám, csütörtök
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 15. www.ujszo.com KARPAT-MEDENCEI KITEKINTŐ ...rendületlenül... Hivatalosan még senki sem tudja (vagy nem akar róla beszélni), hogy mikor lesznek a tavaszi választások, a pártok azonban teljes gőzzel folytatják a kampányt. Ahol csak lehetséges, a falakat, oszlopokat, homlokzatokat plakátokkal kitapétázták. Ezekről a papírokról a pártvezetők tekintenek ránk, ki jóságosán, ki szigorúan vagy éppen önmaguk által előrevetített győzelmük tudatában, méltóságteljesen. Szinte naponta megjelenő nyilatkozataik csordultig vannak a tárgyilagos, de optimizmussal teli, ténymegállapítástól a röhögésre ingerlő ígérgetésekkel. De hát ez érthető, hiszen nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy a férfiember három esetben hazudik legnagyobbakat: udvarláskor, pecázás után és választási kampányban. Most a legutóbbi kellős közepén tartunk. Persze, akik már megéltek néhány ilyen bohózatot, emlékezhetnek, hogy ígértek nekünk svájci életszínvonalat, gyorsvas- utat, 10-es közlekedési folyosót (azóta is egyre több kamionos Romániát és Bulgáriát választja a Nyugat- Európa és Törökország közti útvonalnak), de ezer eu- rós ingyenrészvényt is (a morzsáit már az ölünkbe söpörték). Szóval, nem olyan szegények a pártok és vezetőik, hogy bármit meg ne ígérjenek a balga választópolgárnak. Csak az nem érthető, hogy ennyi átverés után még mindig vannak, nem is kevesen, akik elhiszik a sok blablát. A pszichológusok szerint ez azért van, mert a politikusok előzőleg felmérik, mit szeretne a nép hallani, s amikor eljön az ideje, ennek szellemében szajkózzák mondandójukat. Most éppen a gazdasági válság második hulláma „nyaldossa partjainkat”, melynek legalább részbeni kivédése csak úgy lehetséges, hogy nagy beruházásokba kezdünk, s ezek kivitelezése felszippant egy tömegnyi munkanélkülit, kenyérhez juttatva a családok tízezreit. (Magyar Szó) Késnek a pénzek A korábbi információk szerint december végéig kiutalták volna az összes támogatást, egy újabb közlemény szerint azonban ez a határidő 2012. február végére tolódik. Minden romániai pályázó számára megérkezett az a bankkártya, amelyre nyertes pályázat esetén átutalja a támogatást a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. A 115 ezer romániai pályázó közül eddig csupán 55 ezren kapták meg a támogatást, és Demeter Attila OTP bankigazgató információi szerint ezekben a napokban további tízezer szülőnek utalják át az elnyert összegeket. Bár korábban a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. képviselői azt nyilatkozták, hogy még idén, december végéig lejár a támogatások kifizetése, a szervezet december elején egy újabb közleményt adott ki, amely szerint a kifizetési határidő 2012. február végére tolódott. A közlemény szerint a délvidéki, muravidéki és vajdasági jogosultak számára a támogatások folyósítása már megtörtént, a kárpátaljai, erdélyi és felvidéki pályázók számára ez folyamatban van. (Marosvásárhelyi Rádió) A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. (SITA-felvétel) (TASR-felvétel) SZEMPONT Sötét fellegek Európa felett A 20. század elején Európa jövőjéről két ellentétes szellemi áramlat befolyásolta a közvéleményt. Oswald Spengler, az 1920-ban megjelent, A Nyugat alkonya című művében pesszimista jövőt jósol Európának, szerinte a nyugati kultúrkör s vele együtt egész civilizációnk elérte a csúcsot, innen már csak lefelé csúszhat, elveszti vezető szerepét és lassan, de biztosan pusztulás a sorsa. A másik irányzat látja ugyan a háború utáni zavaros helyzetet, de egy közös európai gondolkodásban és irányításban látja Európa szebb jövőjét. Cou- denhove-Kalergi Páneurópa kezdeményezése nem járt gyors sikerrel, de a gondolatot különböző nemzetiségű európai gondolkodók és politikusok felkarolták, és ma 27 európai nemzet él együtt az Európai Unióban. Ha az európai eszme nagyjai ma is élnének, elégedettek lehetnének a mai Európával? Az európai eszme vezérgondolata az egymás mellett élő nemzetek békés együttműködésének hosszú távú biztosítása volt. Ez sikerült, a nagy európai nemzetek már nem tekintenek egymásra ellenségként, a sok száz éves háborúskodás szomorú tapasztalatai után végre a józan ész diadalmaskodott. Amit a múlt nagyjai hiányolnának, az a kétezer éves európai, keresztény, humán gondolkodás győzelemre juttatása, ami több mint kétezer éve bukdácsolva, nyögve már-már diadalmaskodott, de a 20. században szakadékba esett, és azóta sem mentettük ki onnan. A mai Európa uniója mesterséges terméke a világ globalizálásának, nem szellemi, hanem pénztermék. A különböző mentalitású, az élethez és a munkához másként viszonyuló népeket közös karámba terelték, közös pénzt kaptak, és mindent azonosan kellene csinálniuk, egy mások által előirányzott kaptafa szerint. Hát ez nemmegy! A felhők Európa felett mind sö- tétebbek. Az EU vezető nagyhatalma, Németország, már nem bírja a növekvő terheket, és szigorúbb gazdaságpolitikát követel. A franciák nem kedvelik a „másodhegedűs” szerepét, lá- zonganak. Sokasodnak a németeket bíráló hangok, és ez nagyon veszélyes! Merkel német kancellár és Sarkozy francia elnök igyekszik az unió nehéz pénzügyi helyzetét valamennyire rendezni, de sok az ellenvélemény és sok a személyes ellenségeskedés. Jövőre választások lesznek Franciaországban. Sarkozy legnagyobb ellenfele az újraszervezett francia baloldal, de az elnököt a szélsőjobb sem kedveli, a „szupemacionalisták” talán nem tudják lenyelni, hogy a félig „nagybócsai” magyar, és egy görög-zsidó keverék - akinek ereiben egy csepp francia vér sem folyik - vezeti Franciaországot. Merkel helyzete sem sokkal jobb, a német ellenzék a kancellár sok lépését helyteleníti, és a hatalmi harcban a győzelem számít, nem aközösérdek. 2012 nagyon sok változást hozhat a mi kis szürke kelet-európai életünkben, és nem biztos, hogy minden „újdonságnak” örülünk. Ideje volna „piszlicsáré” ügyeinket a sutba dobni, és komolyabb problémákra figyelni. Európa bajban van, a világ megoldhatatlan problémák előtt áll, mi pedig- szlovákok, magyarok- azon vitatkozunk, kinek adjunk még egy állampolgárságot, illetve kitől vegyük el a már meglevőt. A 21. században egy olyan államközösségben (Európai Unió), ahol mindenki szabadon költözhet, ott dolgozik, ahol akar, és olyan nyelven imádkozik, ahogy az anyjától tanulta, képesek vagyunk egy százéves hölgytől elvenni az állampolgárságát! Miez, ha nem hülyeség! Az egységes Európa bajban van, és sajnos a nagy „nyugati testvér’, a mi civilizációnkból, és kultúránkból felnőtt Egyesült Államok sem viselkedik barátságosan, az az érzésünk, hogy az euró gyengélkedésének, vagy esetleges bukásának inkább örülnének, mint sem. Ezt bizonyítja a Standard&Poorťs véleménye, mely szerint „egyre gyorsuló ütemben erősödik az euróöveze- tet szorításban tartó bizalmi válság”. A „szakértők” elfelejtették hozzátenni, hogy a válságot mi idéztük elő. Hát így állunk. Hollai Hehs Ottó, Németország SZEMSZÖG A szemünknek sem hihetünk A múlt század kilencvenes éveinek elején Vladimír Mečiar kormányfőként és Ivan Gaš- parovič a parlament elnökeként mindent megtett azért, hogy a szlovákiai magyarok a lehető legjelentéktelenebb módon kerüljenek be a szlovák alkotmányba. Ez az önállósulásból eredő, örömmámorban úszó akkori kis országban sikerült is. Politikai és elvtársaik nagy része rég elsüllyedt a politika feneketlen ingoványában, és az önálló Szlovákia atyja is a politikai ring padlóján végezte. Egyedül a jelenlegi legnagyobb szlovákiai közjogi méltóság éli harmad- vagy talán negyedvirágzását, és 2014 tavaszáig nyilván mindent megtesz azért, hogy a szlovákiai magyarok helyzete tovább pangjon. Ennek ékes példája az a szlovákiai magyarokat félelemre kárhoztató aktivitás, amely a szeretet, a békesség és az összetartozás ünnepe előtt a magyar állam- polgárságot is vállaló szlovákiai magyarok ellen beindult. 2010 májusa óta- amióta az ellentörvényt elfogadták - többször kezembe vettem Szlovákia alaptörvényét. A Szlovák Köztársaság Alkotmánya első fejezete ötödik cikkelyének második pontjában írva vagyon, hogy senki sem fosztható meg szlovák állampolgárságától akarata ellenére (szlovákul az alkotmányban: „Nikomu nemožno odňať štátne občianstvo Slovenskej republiky proti jeho vôli). A szlovák szöveget csak azért írtam le szóról szóra, mert a félreérthetetlen mondatban a hangsúly azon van, hogy a Szlovák Köztársaság állampolgárságát nem lehet elvenni senkitől akarata ellenére. Tehát nem a megfogalmazás nem általános, hanem a szlovákról, a miénkről szól. Most azon dolgozik a szlovák jogi kapacitás elitje - nem tudjuk meddig, lehet, hogy 2012. március 10-ig -, hogy lehet-e a nemből igent varázsolni, s ha lehet, akkor megteszik. Fából lesz vaskarika. Ha bármit tennénk hozzá, vagy elvennénk az alkotmányban megfogalmazott tételből, nem lenne olyan világos, mint ahogy most áll benne. Már azon csodálkozom, hogy Szlovákia jóhiszemű és józan polgárai nem nyilvánítják ki véleményüket az ügyben, hiszen aránytalanul többen vannak, mint a megtévesztett vagy az önkéntes gyű- lölködők. Adöbbenetes nem az, hogy mit gondolnak és akarnak a szlovák nacionalisták - azt tudjuk -, hanem az, hogy nem szólal meg egyetlen szlovák politikus sem, hogy ne csinálják ezt a gyalázatot, hiszen ez országos szégyen, nemzetközi botrány. Nyilvánvaló, hogy tudták, tudják azt is, hogy a szlovákiai magyarok nem ösztönözték Magyarországot a magyar állampolgárság megszerzésének lehetőségére. Azt is lehetett olvasni a médiában, hogy az MKP időben kérte a magyar kormánypártot, ne hamar- kodják el a magyar állampolgársági törvény módosítását, mert Szlovákiában 2010 júniusában parlamenti választások lesznek. Hiába. S ha úgy történt, ahogy, a legnagyobb közjogi méltóság - minden szlovák állampolgár köztársasági elnöke - Szlovákia alkotmányának egyik szerzője, jogtudós, az ország alaptörvényének alkotmányos őre és biztosítéka, nem szólal meg, ha már a politikusok hallgatnak. Nem baj, ha nem akarja, hogy Magyarország állampolgárai is legyünk, lehet, hogy Matovič-módra ő is szeret bennünket, de szeretnénk hallani, mit gondol, milyen jelent, jövőt szán nekünk szlovákiai magyaroknak, akikkel kapcsolatban egyetlen mondatot tanult meg, hogy átlagon felüli jogaink vannak Szlovákiában. Ha megnézné, milyen jogaik vannak Észak-Európa európai uniós országaiban, de máshol is a nemzeti kisebbségeknek, újévi mondókáiból nyugodtan kitörölhetné a fentebb le- írtmondatot. JóbaMihály
