Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)

2011-12-15 / 289. szám, csütörtök

8 Vélemény ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 15. www.ujszo.com KARPAT-MEDENCEI KITEKINTŐ ...rendületlenül... Hivatalosan még senki sem tudja (vagy nem akar róla beszélni), hogy mikor lesznek a tavaszi választá­sok, a pártok azonban teljes gőzzel folytatják a kam­pányt. Ahol csak lehetsé­ges, a falakat, oszlopokat, homlokzatokat plakátokkal kitapétázták. Ezekről a pa­pírokról a pártvezetők te­kintenek ránk, ki jóságo­sán, ki szigorúan vagy ép­pen önmaguk által előreve­tített győzelmük tudatában, méltóságteljesen. Szinte naponta megjelenő nyilat­kozataik csordultig vannak a tárgyilagos, de optimiz­mussal teli, ténymegállapí­tástól a röhögésre ingerlő ígérgetésekkel. De hát ez érthető, hiszen nem győz­zük elégszer hangsúlyozni, hogy a férfiember három esetben hazudik legna­gyobbakat: udvarláskor, pecázás után és választási kampányban. Most a leg­utóbbi kellős közepén tar­tunk. Persze, akik már megéltek néhány ilyen bo­hózatot, emlékezhetnek, hogy ígértek nekünk svájci életszínvonalat, gyorsvas- utat, 10-es közlekedési fo­lyosót (azóta is egyre több kamionos Romániát és Bul­gáriát választja a Nyugat- Európa és Törökország köz­ti útvonalnak), de ezer eu- rós ingyenrészvényt is (a morzsáit már az ölünkbe söpörték). Szóval, nem olyan szegények a pártok és vezetőik, hogy bármit meg ne ígérjenek a balga válasz­tópolgárnak. Csak az nem érthető, hogy ennyi átverés után még mindig vannak, nem is kevesen, akik elhi­szik a sok blablát. A pszi­chológusok szerint ez azért van, mert a politikusok elő­zőleg felmérik, mit szeretne a nép hallani, s amikor el­jön az ideje, ennek szelle­mében szajkózzák mon­dandójukat. Most éppen a gazdasági válság második hulláma „nyaldossa partjainkat”, melynek leg­alább részbeni kivédése csak úgy lehetséges, hogy nagy beruházásokba kez­dünk, s ezek kivitelezése felszippant egy tömegnyi munkanélkülit, kenyérhez juttatva a családok tízezreit. (Magyar Szó) Késnek a pénzek A korábbi információk szerint december végéig ki­utalták volna az összes tá­mogatást, egy újabb közle­mény szerint azonban ez a határidő 2012. február vé­gére tolódik. Minden romá­niai pályázó számára meg­érkezett az a bankkártya, amelyre nyertes pályázat esetén átutalja a támogatást a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. A 115 ezer romániai pályázó közül eddig csupán 55 ezren kapták meg a tá­mogatást, és Demeter Attila OTP bankigazgató informá­ciói szerint ezekben a na­pokban további tízezer szü­lőnek utalják át az elnyert összegeket. Bár korábban a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. képviselői azt nyilat­kozták, hogy még idén, de­cember végéig lejár a támo­gatások kifizetése, a szerve­zet december elején egy újabb közleményt adott ki, amely szerint a kifizetési ha­táridő 2012. február végére tolódott. A közlemény sze­rint a délvidéki, muravidéki és vajdasági jogosultak szá­mára a támogatások folyósí­tása már megtörtént, a kár­pátaljai, erdélyi és felvidéki pályázók számára ez folya­matban van. (Marosvásárhelyi Rádió) A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. (SITA-felvétel) (TASR-felvétel) SZEMPONT Sötét fellegek Európa felett A 20. század elején Európa jö­vőjéről két ellentétes szellemi áramlat befolyásolta a közvéle­ményt. Oswald Spengler, az 1920-ban megjelent, A Nyugat alkonya című művében pesszi­mista jövőt jósol Európának, sze­rinte a nyugati kultúrkör s vele együtt egész civilizációnk elérte a csúcsot, innen már csak lefelé csúszhat, elveszti vezető szerepét és lassan, de biztosan pusztulás a sorsa. A másik irányzat látja ugyan a háború utáni zavaros helyzetet, de egy közös európai gondolkodásban és irányításban látja Európa szebb jövőjét. Cou- denhove-Kalergi Páneurópa kezdeményezése nem járt gyors sikerrel, de a gondolatot külön­böző nemzetiségű európai gon­dolkodók és politikusok felkarol­ták, és ma 27 európai nemzet él együtt az Európai Unióban. Ha az európai eszme nagyjai ma is élnének, elégedettek lehet­nének a mai Európával? Az euró­pai eszme vezérgondolata az egymás mellett élő nemzetek bé­kés együttműködésének hosszú távú biztosítása volt. Ez sikerült, a nagy európai nemzetek már nem tekintenek egymásra ellen­ségként, a sok száz éves háborús­kodás szomorú tapasztalatai után végre a józan ész diadal­maskodott. Amit a múlt nagyjai hiányolnának, az a kétezer éves európai, keresztény, humán gondolkodás győzelemre jutta­tása, ami több mint kétezer éve bukdácsolva, nyögve már-már diadalmaskodott, de a 20. szá­zadban szakadékba esett, és az­óta sem mentettük ki onnan. A mai Európa uniója mesterséges terméke a világ globalizálásának, nem szellemi, hanem pénzter­mék. A különböző mentalitású, az élethez és a munkához másként viszonyuló népeket közös ka­rámba terelték, közös pénzt kap­tak, és mindent azonosan kellene csinálniuk, egy mások által elő­irányzott kaptafa szerint. Hát ez nemmegy! A felhők Európa felett mind sö- tétebbek. Az EU vezető nagyha­talma, Németország, már nem bírja a növekvő terheket, és szigo­rúbb gazdaságpolitikát követel. A franciák nem kedvelik a „másodhegedűs” szerepét, lá- zonganak. Sokasodnak a néme­teket bíráló hangok, és ez nagyon veszélyes! Merkel német kancel­lár és Sarkozy francia elnök igyekszik az unió nehéz pénzügyi helyzetét valamennyire rendez­ni, de sok az ellenvélemény és sok a személyes ellenségeskedés. Jövőre választások lesznek Franciaországban. Sarkozy leg­nagyobb ellenfele az újraszerve­zett francia baloldal, de az elnö­köt a szélsőjobb sem kedveli, a „szupemacionalisták” talán nem tudják lenyelni, hogy a félig „nagybócsai” magyar, és egy gö­rög-zsidó keverék - akinek erei­ben egy csepp francia vér sem fo­lyik - vezeti Franciaországot. Merkel helyzete sem sokkal jobb, a német ellenzék a kancellár sok lépését helyteleníti, és a hatalmi harcban a győzelem számít, nem aközösérdek. 2012 nagyon sok változást hozhat a mi kis szürke kelet-eu­rópai életünkben, és nem biztos, hogy minden „újdonságnak” örü­lünk. Ideje volna „piszlicsáré” ügyeinket a sutba dobni, és ko­molyabb problémákra figyelni. Európa bajban van, a világ meg­oldhatatlan problémák előtt áll, mi pedig- szlovákok, magyarok- azon vitatkozunk, kinek adjunk még egy állampolgárságot, illet­ve kitől vegyük el a már meglevőt. A 21. században egy olyan állam­közösségben (Európai Unió), ahol mindenki szabadon költöz­het, ott dolgozik, ahol akar, és olyan nyelven imádkozik, ahogy az anyjától tanulta, képesek va­gyunk egy százéves hölgytől el­venni az állampolgárságát! Miez, ha nem hülyeség! Az egységes Európa bajban van, és sajnos a nagy „nyugati testvér’, a mi civilizációnkból, és kultúránkból felnőtt Egyesült Ál­lamok sem viselkedik barátságo­san, az az érzésünk, hogy az euró gyengélkedésének, vagy esetle­ges bukásának inkább örülné­nek, mint sem. Ezt bizonyítja a Standard&Poorťs véleménye, mely szerint „egyre gyorsuló ütemben erősödik az euróöveze- tet szorításban tartó bizalmi válság”. A „szakértők” elfelejtet­ték hozzátenni, hogy a válságot mi idéztük elő. Hát így állunk. Hollai Hehs Ottó, Német­ország SZEMSZÖG A szemünknek sem hihetünk A múlt század kilencvenes éveinek elején Vladimír Mečiar kormányfőként és Ivan Gaš- parovič a parlament elnökeként mindent megtett azért, hogy a szlovákiai magyarok a lehető legjelentéktelenebb módon ke­rüljenek be a szlovák alkot­mányba. Ez az önállósulásból eredő, örömmámorban úszó akkori kis országban sikerült is. Politikai és elvtársaik nagy ré­sze rég elsüllyedt a politika fe­neketlen ingoványában, és az önálló Szlovákia atyja is a poli­tikai ring padlóján végezte. Egyedül a jelenlegi legnagyobb szlovákiai közjogi méltóság éli harmad- vagy talán negyedvi­rágzását, és 2014 tavaszáig nyilván mindent megtesz azért, hogy a szlovákiai magyarok helyzete tovább pangjon. En­nek ékes példája az a szlovákiai magyarokat félelemre kárhoz­tató aktivitás, amely a szeretet, a békesség és az összetartozás ünnepe előtt a magyar állam- polgárságot is vállaló szlovákiai magyarok ellen beindult. 2010 májusa óta- amióta az el­lentörvényt elfogadták - több­ször kezembe vettem Szlovákia alaptörvényét. A Szlovák Köztár­saság Alkotmánya első fejezete ötödik cikkelyének második pontjában írva vagyon, hogy sen­ki sem fosztható meg szlovák ál­lampolgárságától akarata ellené­re (szlovákul az alkotmányban: „Nikomu nemožno odňať štátne občianstvo Slovenskej republiky proti jeho vôli). A szlovák szöve­get csak azért írtam le szóról szó­ra, mert a félreérthetetlen mon­datban a hangsúly azon van, hogy a Szlovák Köztársaság állampol­gárságát nem lehet elvenni senki­től akarata ellenére. Tehát nem a megfogalmazás nem általános, hanem a szlovákról, a miénkről szól. Most azon dolgozik a szlo­vák jogi kapacitás elitje - nem tudjuk meddig, lehet, hogy 2012. március 10-ig -, hogy lehet-e a nemből igent varázsolni, s ha le­het, akkor megteszik. Fából lesz vaskarika. Ha bármit tennénk hozzá, vagy elvennénk az alkot­mányban megfogalmazott tétel­ből, nem lenne olyan világos, mint ahogy most áll benne. Már azon csodálkozom, hogy Szlová­kia jóhiszemű és józan polgárai nem nyilvánítják ki véleményü­ket az ügyben, hiszen aránytala­nul többen vannak, mint a meg­tévesztett vagy az önkéntes gyű- lölködők. Adöbbenetes nem az, hogy mit gondolnak és akarnak a szlovák nacionalisták - azt tudjuk -, ha­nem az, hogy nem szólal meg egyetlen szlovák politikus sem, hogy ne csinálják ezt a gyaláza­tot, hiszen ez országos szégyen, nemzetközi botrány. Nyilvánva­ló, hogy tudták, tudják azt is, hogy a szlovákiai magyarok nem ösztönözték Magyarországot a magyar állampolgárság meg­szerzésének lehetőségére. Azt is lehetett olvasni a médiában, hogy az MKP időben kérte a ma­gyar kormánypártot, ne hamar- kodják el a magyar állampolgár­sági törvény módosítását, mert Szlovákiában 2010 júniusában parlamenti választások lesznek. Hiába. S ha úgy történt, ahogy, a leg­nagyobb közjogi méltóság - min­den szlovák állampolgár köztár­sasági elnöke - Szlovákia alkot­mányának egyik szerzője, jogtu­dós, az ország alaptörvényének alkotmányos őre és biztosítéka, nem szólal meg, ha már a politi­kusok hallgatnak. Nem baj, ha nem akarja, hogy Magyaror­szág állampolgárai is legyünk, lehet, hogy Matovič-módra ő is szeret bennünket, de szeret­nénk hallani, mit gondol, mi­lyen jelent, jövőt szán nekünk szlovákiai magyaroknak, akik­kel kapcsolatban egyetlen mon­datot tanult meg, hogy átlagon felüli jogaink vannak Szlováki­ában. Ha megnézné, milyen jo­gaik vannak Észak-Európa eu­rópai uniós országaiban, de máshol is a nemzeti kisebbsé­geknek, újévi mondókáiból nyu­godtan kitörölhetné a fentebb le- írtmondatot. JóbaMihály

Next

/
Thumbnails
Contents