Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-12 / 286. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 12. www.ujszo.com Karácsonyi kulturális fesztivál a Könyvklubban Egy személyiségfejlesztő tréner, aki dalaival tanít Berzsenyi és Vörösmarty lírai nyelve ez, tele rímes-időmértékes hullámzással és antik bájjal Mese a boldog szerelemről Király Levente AJÁNLÓ Dunaszerdahely. Életmódtanácsadás, önismeret és pozitív gondolkodás új köntösben - ezt ígéri a Családi Könyvklub mindazoknak, akik ellátogatnak karácsonyi fesztiváljukra. A MAX bevásárlóközpont mozitermében ma 18 órai kezdettel Bagdi Bella ezoterikus énekesnőt és személyiségfejlesztő trénert láthatják az érdeklődő könyvbarátok, Egy jó szó a boldogság nyomában című, immár aranyalbumának bemutatóján. És hogy kiknek ajánlott ez a szokatlan koncert? „Mindenekelőtt azoknak a boldogságra vágyóknak, akik szinte bármit megtennének, hogy tartós boldogságélményhez jussanak. Bagdi Bella képes megváltoztatni az emberek érzelmi állapotát, képes őket áthangolni, hogy jobban érezzék magukat, segít ellazulni, és a gyógyulásukban is rendkívüli támaszuk lehet. Bella nem hiteget, nem ígér csodát, de megmutatja, hogy igenis változtathatunk az életünk minőségén és boldogabbá tudunk válni. Ráadásul gyakorlati segítséget és kapaszkodókat ad ahhoz, hogy ezt miként tegyük rohanó életünkben. Hétköznapi nyelven ad ízelítőt életmódfejlesztő gyakorlatai, történetei és zenés megerősítései együttes erejével” - tudtuk meg Győry Attilától, a Családi Könyvklub vezetőjétől. Bagdi Bella egyre több érdeklődőt vonz, talán nem véletlenül, hiszen koncertjei nem csak zenei produkciók, hanem óriás kivetítőn pozitív hangvételű élet- vezetési tanácsokat és mantrá- kat is kapnak a nézők. A belépés ingyenes, (juk) Minden lány várja az igazit, de csak kevesek türelme tart ki tíz évig, mint hősnőnk esetében. A férfiakról nem is beszélve. A boldog szerelemről pedig nem szokás regényt írni. Hiszen hogy lesz abból fordulatos cselekmény, ha végig minden klappol? Király Levente Énekek éneke című regényéből kiderül. JUHÁSZ KATALIN „Diotima volt mesénk kezdetéig a legszomorúbb királylány, könnye elapadt a bánattól. Tíz esztendőn át várt szerelmére, várta, csak várta egyre, leste, mikor bukkan föl végre. Tudta, nem vár ő hiába, mégis egyre szomorúbban számolta a napokat, heteket, éveket, sóhajtozott: mikor jössz, mikor jössz, egyetlen szerelmem? Hívták a királylányt fényes bálokba, pompás mulatságba, ám nem ment egybe se, mert a szíve mindegyre azt súgta: a vitéz, kire vár, nem nyalka gróf, kényes báróknak fia, nem finoman szökellő hercegecske, hanem harcmezőkön edződött férfi.” Aztán egy győztes háború örömére az öreg király lakomát rendez, ott megpillantják egymást, és mindketten azonnal tudják, hogy egymásnak lettek teremtve. Bizony, mint a mesében. Legalábbis az édes-mézes, díszített mondatszövés a mesék világát sugallja. Nagy merészség ilyet írni. A regény nem is adja meg magát azonnal. Vajh, hol használnak manapság üyen nyelvezetet a szerelmesek, veti fel korunk embere, aki az első oldalakon még türelmetlenül várja a fordulatokat. Aztán szépen elringatja, beszippantja őt a nyelv, és a végére már azt se bánja, hogy azok ketten a regény felében csak becézgetik egymást, édes, szép szavakkal. Ja, és szeretkezés nincs benne. Közös fürdés, talpmasszázs, hajvágás, néhány csók, és más semmi. Illetve Király Levente egy ponton diszkréten magukra hagyja a szerelmeseket, bennünket, kukkolókat is el- ráncigálva a királyi palotából. A szerelem az irodalom örök témája, müliónyi verzióban olvashattunk férfi és nő kapcsolatáról, ám mindig megjelennek a konfliktusok, a féltékenység, szakítás, ármánykodás, megcsalás, könnyes egymásra találások, vészes félreértések, vagy ezek variációi. Itt viszont végig a boldog és beteljesült szerelem a téma, illetve ennek „fényében” tárul fel a kitalált birodalom, melynek uralkodója Diotima apja. Hallunk előző partnerekről, rosszmájú, irigykedő barátnőkről, barátokról, félresiklott kapcsolatokról, udvari pletykákról. A cselekmény játszódhat az ókorban és a középkorban is, nincs behatárolva a helyszín sem, amivel nyilván a szerelem időtlenségét kívánta hangsúlyozni a szerző. A nyelv viszont ismerős: Berzsenyi és Vörösmarty gazdagon díszített, zamatos lírai nyelve ez, tele rímes- időmértékes hullámzással és megkapó antik bájjal, amelyet e nagy modemkedésben hajlamosak vagyunk elfeledni, pedig mily szépen hangzanak például eme ékes mondatok: „Örvendez a lelkem, szívem forró érzülettel telve, mikor telkednek tükrébe nézek én, s látom, fájdalmaidnak vérvörös virága, miképp az enyém is, semmibe foszlik, s szerelmünknek nagy ragyogása telkünknek mélyére hatol. Áldom hát az isteneknek mindenik nevét, miként a tiéd is, Meinonom, hős szabadítom.” És a férfi így válaszol: „Énekel szívem, halld, Diotimám! Legyőzetve hát múltunknak árnyai, sebeink össze- forrtanak. Ölelj, szelíd erővel, s én magamhoz szorítalak. Halld e himnuszt, mit zeng a telkünk, ily csodás fény nem hullt ránk még sohasem; érzem, az isteneknek minden áldása rajtunk!” A szerelmesek tehát már-már versben beszélnek egymáshoz, sőt a leíró részeket is belengi valamiféle emelkedett himnikus- ság. És az sem titok, hogy a bibliai Énekek éneke Király-féle verziója mögött a szerző privát boldogsága bújik meg. Eképp vallott erről egy interjúban: „Úgy érzem, a feleségemmel a szeretemnek olyan mélységét éltük át, amit kevesen. Elhagytam a cinikus énemet, és írni kezdtem egy könyvet, ami sokak szerint szentimentális, de engem ez nem zavar.” A kötet borítójáján is a feleség, Király Henriette Énekek éneke című festménye látható, amelyet Chagall azonos című alkotása ihletett. Ők ketten - nem csak nevük miatt - a vörös háttérben szárnyas lovon repülő királyfi és királyleány. Király Levente sok mindent írt már, verseket, rövidprózát, sőt eddigi legnagyobb sikerét egy irodalmi paródiákötettel érte el. Regénnyel is szívesen megpróbálkozott volna, de nem volt témája. Hát most tett. Kívánunk neki és az ő Diotimá - jának minden jót, éljenek boldogan, amíg meg nem halnak. És ha könyvkupec tennék, ezt a kötetet javasolnám minden párnak karácsonyi ajándékul. (Király Levente: Énekek éneke. L’Harmattan kiadó, Budapest, 2011) Földes László Hobo játszik a kovács szerepében Szarka Tamás Mária című musicaljében. A debreceni Csokonai Színház produkcióját tegnap mutatták be Vidnyánszky Attila rendezésében. , (Kép és szöveg: MTI) LAPJANLO Folytatódik a Szőrös Kő diadalmenete! Z. NÉMETH ISTVÁN Túlzás nélkül állíthatjuk, a Szőrös Kő 16. évfolyamának 2. száma ugyanolyan szemkápráztatóra sikerült, mint az első, sőt pár szikrával még „túl is ragyogja” azt. De nézzük csak sorjában, hogy a főnixmadárként hamvaiból feltámadt irodalmi lap ezúttal milyen meglepetésekkel szolgál. Tomas Tranströmer két remekművét Balázs F. Attila tolmácsolásában olvashatjuk, mint ahogy Ion Deaconescu két versét is. Az ezt követő, Maike Wetzel tollából származó, hangulatos, finom pasztellszínekkel operáló A sziget című novellát Pénzes Tímea fordította magyarra. A fordításblokk után a kortárs líráé a főszerep. Orcsik Roland, Györffy Ákos, láncú Laura, Mes- tyán Ádám, Krusovszky Dénes, Király Levente, Szabó Palócz Attila és Gerevich András verseit nemcsak életkoruk és mesterségbeli tudásuk fűzi egy csokorba, de a bennük meglévő finomra hangolt személyes hangvétel, csepp irónia és szerzőik különleges, egyedi világlátása is egymás mellé rendeli ezeket a költeményeket. Mindezt egy szenzációs novellafüzér követi, amelyről annyit kell tudnunk, hogy az ötlet Keszölcésen, a nyári Fiatal írók Alkotótáborában merült fel, amikor a Gyulagyöngye névre keresztelt csapat azt a mentori feladatot kapta Z. Németh Istvántól, hogy írjon egy érdekes, lehetőleg csattanós rövidprózát, amelynek az első öt mondata előre meg van határozva. Mind a hét csapattag elkészítette a maga variációját, a történeteket az utolsó esti tábortűznél felolvasták nagy sikert aratva a hallgatóság körében. A „történet” itt nem ért véget, a tábor után egy körlevél arra biztatta a többi fiatal írót, mentort, valamint pár ismert prózaírót határon innen és túlról, hogy vegyen részt a játékban”. A jelképes „novellás bőrönd” így napról napra nehezebbé, súlyosabbá vált. Az elkészült műveket a szerzők Grendel Lajosnak ajánlják eddigi munkássága előtt tisztelegve, valamint köszönetképpen azért ások tanácsért, odafigyelésért és biztatásért, amivel mint mentor segítette eddigi munkájukat, és minden bizonnyal teszi majd ezt a jövőben is. A húsz novella egyaránt jól sikerült, izgalmas, elgondolkodtató és szórakoztató egyszerre, ha mégis ki keltene emelni pár nevet, talán Jankovic Nóra, Mucha Attila, Kákonyi Lucia, Deák Csillag, Varga István és Csóka Ferenc „bőröndje” volt az, amely a maga súlyával, színével és mintázatával, egyedi megoldásaival kiemelkedik a többi utazótáska közül. Az utolsó rejtélyes bőrönd ki- nyíltával megnyugodhatunk, kinyújtóztathatjuk elgémberedett tagjainkat, s figyelmünket immár a „női vonalakra” vethetjük. Viola Szandra érzelmekkel átszőtt verseit Lennert Tímea és Gužák Klaudia pársorosai követik, hogy az érzelmek kiáradása ismét felerősödjön Haris Mária sodró lendületű költeményeiben. Lajtos Nóra Falusi gázolás című opuszának négy tétele biztos kézzel megírt, szuggesztív erejű látomás, amely méltán számíthat az olvasó figyelmére. Paróczai Tekla A cipők hatalma, avagy a csábítás áldozatai című rövidprózájából kiderül, hogy mikre nem képes egy pár jól megtervezett cipő... A lapszám végén a kritikai rovatot találhatjuk. Hány szerepe tehet egy embernek a saját életében - vagy másokéban? Mennyiben határozza meg ezeket a szerepeket a közösség és az egyén kapcsolata, az identitás- keresés válsága? Az újabb és újabb szerepeket hogyan befolyásolják a materiálisés a spirituális folyamatok? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Farkas Gábor, aki Oláh András Anyagfáradtság című kötetéről írja te gondolatait Hétköznapi szerepek című bírálatában. Áz AB-Art Kiadónál nemrég napvilágot látott Csoóri Sándor legszebb versei című kötethez Pécsi Györgyi írt utószót, ebből is olvashatunk egy rövid részletet. A Szabó Ottó rajzaival illusztrált vadonatúj Kő borítóján Dar- vay Tünde festményei láthatók.
