Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-05 / 256. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 5. www.ujszo.com RÖVIDEN Lemezbe mutat a Csak Van Dunaszerdahely. Közép-Kelet-Európa legvidámabb és leggördülékenyebb zenekara sok szeretettel hív mindenkit a dunaszerdahelyi VMK mozitermébe, ahol ma 18.30-tól rendhagyó módon, egy „lemezbe mutató” koncerttel ünnepli tizedik születésnapját és frissen megjelent, Mindennek a teteje című albumát. A csapat az átlagosnál kicsit hosszabb műsorral készül, lesznek vendégek és vetítés, a koncert után pedig mindenkit várnak az utóbulira is, ahol bemutatkozik a Mojo Risin’, zenél az akusztikus Expired Passport, majd hajnalba nyúló jammelésre lehet számítani. A koncert egy személyes előzenekara Óváry Anna, aki énekelt versekkel lép színpadra, (ú) Meseszínház a szerétéiről Rozsnyó. A Meseszínház kedden, november 8-án mutatja be a Mikszáth Kálmán elbeszéléseiből született Jó palócok, Tót atyafiak - Valaki mindig lát című előadását, melynek alcíme Gondolatok a szeretettől, és melyet bábokkal és muzsikával prezentálnak kicsiknek és nagyoknak. A rendező Kör- nyei Alice, játszák, elbeszélik és zenélik: Badin Ádám, Kör- nyei Alice, Czakó József és Burovincz Laura. A díszletet, a bábokat és jelmezeket Fekete Dóra tervezte, a zenét Czakó József és Burovincz Laura írta. Helyszín a rozsnyói városháza színházterme, a kezdés időpontja 9 óra. (juk) TOLLVONÁS Az Európai Unió himnusza KULCSÁR FERENC Mozart 35 éves korában meghalt. Hosszú éveken át éhezett, és remekművei kevésnek bizonyultak családja eltartására. Beethoven 30 évesen megsüketült, s az összeomlástól és az öngyilkosságtól csak a művészete tartotta vissza. Élete vég nélküli küzdelem volt a puszta megélhetésért, adósságokba verte magát, mégis, hatalmas szelleme, szabad- ságszeretete, titáni akaratereje a modern zeneszerzés egyik legnagyobb alakjává avatta, olyan zsenivé, aki a nyomort a fénybe emelte, s a kínból is örömet tudott csiholni. Egy anekdota szerint amikor gazdag bátyja a névjegyét adta át neki, amelyen ez állt: „Johann van Beethoven földbirtokos”, ő e névjegy üres helyére ezt írta: „Ludwig van Beethoven agyvelőbirtokos”. Tehát tudatában volt rendkívüliségének, s ezt egy másik anekdota is megerősíti: Goethével sétálva egy parkban, a népség hirtelen suttogni kezdte, hogy a császárné közeleg, s az út két szélén sorfalat állt, mire Goethe is hozzájuk csatlakozott. Beethoven ennek láttán dühbe gurult, s faképnél hagyva barátját büszkén folytatta útját. Goethét, a nagy német költőt életében a szegénységnek még az árnyéka sem érte, voltaképpen - a weimari herceg tanácsosaként - udvari költő volt, persze nem a szó pejoratív értelmében. A politikai és társadalmi kérdések - Beethovennel ellentétben - hidegen hagyták; amikor például kitört a francia forradalom, s Európa uralkodói mellett a weimari herceg is hadba vonult a „forradalom hidráinak el- tiprására”, a herceget elkísérő Goethe a katonai táborban operetteket írt és növénytannal foglalkozott. Mégis, a költő „hadba vonulása” voltaképpen a Szent Szövetség ellenforradalmát kendőzte, hozzájárulva ezzel, hogy Napóleon kisajátítsa a forradalmat. Európa 25 éven át vérben fürdött, éhínségben vergődött, de Goethének mindenre nem volt sem füle, sem szeme, ellenkezőleg, munkásságával akarva-aka- ratlan a német értelmiséget is megfertőzte, megerősítve őket a hitükben, hogy elvont, magasröptű munkásságuk mennyire üdvös - miközben a nemzet sínylődött, a pokol felé tartva. Aztán, 16 évvel a francia kaland után Goethének is rá kellett ébrednie, hogy van történelem, van valóság! Egy szép napon ugyanis Napóleon katonái Weimart ágyúz- ták, s a költőtől a megvadult katonák pénzt és bort raboltak, sőt halálosan megfenyegették. De ez is csak egy epizód volt Goethe életében, aki egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy Beethoven muzsikája „nyugtalanítja” őt. Napóleon bukása után, a Szent Szövetség idején üldöztetésjárt az emberi szabadságért szót emelőknek. Ám a Bécsben, a reakció központjában élő süket, vak, öreg és szegény Beethoven a mi Kazinczynkkal együtt vallotta, hogy nem merni, amit merni kell, gyalázat s nem engedve meggyőződéséből így fakadt ki: „A szavakat láncra verték, de a hangok még mindig szabadon szárnyalhatnak!” Igaza volt. AIX. szimfónia Öromódája ma az Európai Unió himnusza. A szocializmus idején Mítosz kéziratban, szamizdatban terjesztett írásait tömegek olvasták Visszaadta a költészet rangját Azonkívül, hogy hosszú élete végén ágyban halt meg, Czeslaw Milosz (1911-2004) minden másban a szörnyű 20. század tipikus gyermeke volt. BOJTÁR ENDRE Mint annyi jelentős lengyel figura - Mickiewicz, Slowacki, Norwid, Pilsudski -, ő is az akkor Oroszországhoz tartozó Litvániában született lengyel úrként, s szinte csak a jó szerencsén múlt, hogy nem lett családjával együtt orosz-szovjet alattvaló. Képzeletvilágában végig a legerősebb maradt a litvániai gyerekkor hatása, gondolatilag azonban elsősorban negatív értelemben: itt tanulta meg, hogy a „romlatlan” Természet közönyös az ember iránt. (Erről szól két regénye közül az egyik, Az Issa völgye, amelyik ezt a boldog gyerekkort próbálja metafizikai távlatba állítani.) Iskolába az átlátszó csellel Lengyelországhoz csatolt Vü- nában járt. Itt végzett jogot a Báthory István lengyel-litván uralkodó által alapított ősi egyetemen, s itt, a „végeken” jelent meg első verseskötete 1933-ban, amelyre erősen felfigyeltek a varsói centrumban is. Vilna Európának még ezen a sok furcsaságot látott felén is különleges hely volt akkoriban. A Litvánia kellős közepén fekvő várost - amelynek elcsatolása miatt a litvánok egészen 1938-ig Lengyelországgal hadiállapotban levőnek tekintették magukat, s alkotmányukba foglalták, hogy Vilnius továbbra is az ő fővárosuk -, felerészben lengyelek, felerészben pedig zsidók lakták. A két világ között nemhogy átjárás, de érintkezés, egymás tudomásulvétele sem volt. Milosz maga panaszolta, hogy „észak Jeruzsálemének” azt a virágzó jiddis kultúráját, amely ott volt az orra előtt, jóval később, már élete második felében könyvekből, Amerikába kimentett romjaiból kellett megismernie - már azt a keveset, ami megCzestaw Mítosz Nobel-díjas költő maradt belőle. A zsidóságot aztán a németek pusztították el, a lengyelséget pedig a háború után a litvánok szorították ki - mára majdnem teljesen - a városból. Itt, a nacionalista gyűlöletek és a másság lekezélésé- nek légkörében lett Miloszból européer. „Undorodtam a nacionalistáktól; kártékony hülyéknek tartottam őket, akik ordítozás- sal és a nemzetiségek közötti gyűlölet szításával hárítják el maguktól a gondolkodás kötelességét” - írta később visszaemlékezve. Avantgardista bal- oldaliságból, hívő katolicizmusból és előítéletmentes európaiságból kikevert világnézete megszilárdításához sok erőt adott neki nagybátyja, az akkor is, azóta is félig elfeledett, ugyanakkor a legnagyobbak között számontartott francia költő, O. V. L. de Milosz, aki lengyel nemesként, litvánul egy szót sem tudva vállalkozott a lengyelekkel ellenséges Litvánia párizsi diplomáciai képviseletére az első világháború után. (Mindketten irtóztak a „nacionalista vámpírtól”, de mindkettőjükben élt valami abból a tévhitből is, amiben a mégoly jószándékú lengyelek többségével osztoztak, hogy ugyanis az 1795-ben felosztott lengyel-litván nemzetközösséget a litvánok is szerették, s visszavágják.) Nem csoda, hogy a költőnek a harmincas évek végén baloldalisága miatt majdhogynem kiutasítva, szinte menekülnie kellett Vilnából. Varsóba ment, a háború alatt részt vett az ellenállás kultúr- munkájában, azután pedig washingtoni és párizsi kultúrdip- lomataként testközelből élte át, hogyan lesz a háború után Közép- és Kelet-Európából a szovjet birodalom külbirtoka. Erről szól Milosz másik, 1953-ban (először franciául) megjelent regénye, A hatalom megragadása, amelynél pontosabban azóta sem írta le senki szépprózában az 1945-ös korfordulót, s amelyhez csak az ő ugyanerről szóló esszékötete, A rabul ejtett értelem mérhető. A regény főhőse nem tudja elviselni a kezdődő szovjet valóságot, s disszidál. Szerzője ezt 1951-ben tette meg. Először Párizsban telepedett le, majd 1960-ban Berkeley- ben, ahol az egyetemen szláv irodalmakat adott elő. A rendszerváltás után, már nyugdíjasként, de szellemi erejét megőrizve, Krakkóban vett lakást, s az év nagyobbik részét ott töltötte. Költészete nem élménylíra, verseiből nem olvasható ki a Czeslaw Milosz nevű ember élete, az, hogy két felesége volt, gyermekei. Műve mégis tipikusan modern: olyan út, amelynek egyes állomásai sorra megsemmisülnek, emlékké foszlanak, elvesztik érték- és létalapjukat. A költő feladata nem más, mint evvel a pusztító folyamattal szembeszállva kijelölni embertársainak az igazság és igazságosság garanciáit. Milosz kivételesen szerencsés volt a tekintetben, hogy versei közösséget-közönséget találtak: a szocializmus idején kéziratban, szamizdatban terjesztett írásait értelmiségi tömegek olvasták otthon, s teljesen természetes volt, hogy a független Lengyelországban az ő költői hitvallását írják a Gdaúskban agyonlőtt munkások emlékművére: „Emlékezik a k,öltő, / Megölheted - helyébe újak lépnek. / Mind írva lesznek tettek és beszédek.” (Csordás Gábor fordítása) De másutt is visszadta a költészet erejébe vetett hitet - legalábbis egy időre. Amerikában már 1980-as Nobel-díja előtt is zsúfolt termek előtt zajlottak költői estjei, s Nobel-díja az egész régió lírájának csinált utat: Szymborska és Seifert nélküle aligha kapta volna meg e kitüntetést. A rendszerváltás persze e tekintetben is változást hozott: mint a világon mindenütt, a költészet olvasótábora leszűkült, s Milosz egy újabb kötetének a címét - Kutyuska az út szélén - már magára is érti. Lírája marad, mint minden nagy költészet: az élet értelmét firtató buta nagy kérdésekre adott kételyekkel teli bölcs válasz. A történelmi Gonosz és az emberi vagy isteni ésszerűség küzdelmét boncolgató esszéinek pedig térségünk, s általában a világ immár globalizálódó irracionalitása biztosít maradan- dóságot. 40,4 millió dollárért kelt el a Sotheby's árverésén Gustav Klimt Litzlberg am Attersee című festménye. Ez rekordösszeg az osztrák szimbolista művész tájképeit tekintve. A képet előzetesen „csupán" 25 millió dollárra taksálták. (MTI) Rév Fesztivál mar tizenharmadszor Szevasz, Berecz, Tükrös... AJÁNLÓ Komárom. Berecz András, a Tükrös és a Hárompatak zenekarok, valamint a népszerű Szevasz Színház színészei lépnek fel a Rév Fesztiválon, melyet már tizenharmadszor rendeznek a RÉV Magyar Kultúra Házában ma délután 5 órai kezdettel. A Szevasz Színház Háry János igaz történetét játssza Gágyor Péter rendezésében. A Hárompatak zenekar apró talpak alá muzsikál. A Tükrös zenekar vendége Papp László lesz. Katonadalokat hallunk majd tőlük. Berecz András több alkalommal lépett már fel Komáromban. Bizonyára ezúttal is tartogat meglepetéseket az Berecz András (Képarchívum) ének- és mesemondó. Az előadások után táncház és örömzene hajnalig. A Rév Fesztiválról részletes információk a következő telefonszámon kérhetők: 0905/427-744 (báj)
