Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-28 / 274. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 28. www.ujszo.com RÖVIDEN Magyar-orosz történészkonferencia Moszkva. Magyarország és a Szovjetunió a második világháborúban - új megközelítések címmel nemzetközi történészkonferenciát tartottak a Moszkvai Magyar Kulturális és Tudományos Központban. Az apropót a Szovjetunió megtámadásának 70. évfordulója adta. Seres Attila, a moszkvai központ tudományos igazgatóhelyettese elmondta: egy olyan fórumot kívántak teremteni a magyar történészek fiatal generációja számára, amelynek révén kapcsolatot teremthetnek orosz kollégáikkal, segíthetik kutatásaikat. „Magyarországon felnőtt egy új történészkorosztály, amelynek tagjai teljesen mentesek a rendszerváltás előtt a történésztársadalomra erőltetett ideológiától, és akik szabadon, meggyőződésük szerint, magas szinten és kellő empátiával foglalkoznak a második világháborús korszakkal, amely mindkét nép számára komoly megrázkódtatást jelentett” - mondta az igazgatóhelyettes. (MTI) Klimt-jubileumra készülődnek Bécs. Kiállítások sorával készülnek Gustav Klimt osztrák festőművész születésének százötvenedik évfordulójára az osztrák múzeumok. 2012-ben lesz 150 éve, hogy a Bécs melletti Baumgartenben megszületett a szecesszió korának egyik meghatározó alakja. A saját korában, a múlt század elején még sokat támadott alkotó ma az osztrák művészet egyik legismertebb képviselője. A150. évforduló programjai között nyolc múzeum összesen kilenc időszaki kiállítást kínál majd. A Klimt-év kiállítóhelyei között ott van az Albertina, a Leopold Múzeum, a néprajzi múzeum, valamint a Künstlerhaus és a Szecesszió Háza is. (MTI) A regény átírója nem követ el szentségtörést Szép remények, másként MTl-HÍR London. Új befejezést írt Dickens Szép remények című regényének készülő filmfel- dolgozásához David Nicholls. A klasszikus „thrilleres” változatát jövőre, az író születésének kétszázadik évfordulója alkalmából mutatják be. A filmet Mike Newell rendezésében Angliában forgatják Helena Bonham Carter, Ralf . Fiennes és Jeremy Irvine főszereplésével. Nicholls, az Egy nap című romantikus bestseller szerzője a Brit Filmintézet (BFI) egy rendezvényén árulta el a napokban, hogy némiképp átfogalmazta a Dickens egyik legjobb művének tartott Szép remények végét - ismertette a BBC online kiadása. Az ötszáz oldalas regényből 120 perces film születik, ezért óhatatlanul sok minden kimarad belőle. Viszont lesznek olyan epizódok - mint például Miss Havisham esküvője -, amelyek a korábbi filmfeldolgozásokban nem szerepeltek - ígérte az író. „Dickens két befejezéssel állt elő - az egyik hihetetlenül sötét, a másik viszont mesésen romantikus és érzelmes” - fejtette ki Nicholls. Mint hozzáfűzte: egyik befejezés sem volt elég megnyugtató, ezért választott olyan megoldást, ami nem szerepel a regényben, és valahol Dickens két elgondolása között helyezhető el. Nicholls szerint az új befejezés a regény menetéből következik, és bár kissé más irányba tereli a cselekményt, semmiképpen sem követ el szentség- törést a művel szemben. Ágota Kristóf döbbenetes erejű Trilógiája most jelent meg először a magyar könyvpiacon Végtelen szenvedések árán „A Nagyvárosból jövünk. Egész éjszaka utaztunk.” így, ilyen könnyedén, ilyen egyszerűen üti le a hangot A nagy füzet nyitófejezetében Ágota Kristóf, az idén elhunyt, Svájcban élt magyar írónő, akinek regényei eddig negyven nyelven jelentek meg a vüágban. SZABÓ G. LÁSZLÓ Trilógiája, amelynek első része A nagy füzet (folytatása A bizonyíték és A harmadik igazság) Bognár Róbert és Takács M. József fordításában a Car- taphilus Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot az idei könyvhéten, nem sokkal azelőtt, hogy Ágota Kristóf súlyos betegségének megadva magát ránk hagyta gazdag életművét. Időbe telt, míg megismertük őt. Neve hallatán sokáig azt sem tudtuk, hogy magyar. Hogy az Ágota Kristóf név mögött Kristóf Ágotaként egy Svájcban letelepedett, franciául író, magyarságát azonban élete végéig őrző, nehéz sorsú, kemény, megtörhetetlen asszony áll. Én magam sem a magyar könyvpiacon találkoztam először a nevével. Agnieszka Holland, a világhírű lengyel filmrendező beszélt róla nagy elismeréssel jó pár évvel ezelőtt Karlovy Vary fesztiválján, amikor a Titkok kertje című alkotásáról kérdeztem. Úgy ejtette ki Ágota Kristóf nevét, hogy hangjában a legnagyobb tiszteletet és elismerést éreztem. Francia kiadásban olvasta a magyar írónő munkáit, hiszen Ágota Kristóf nem magyarul írta regényeit. Három országhoz fűzték erős szálak e jeles alkotót, igazából mégsem érezhette magát egyik ország írójának sem. Ezt ő maga mondta ki. Svájcban magyar íróként tartották számon, a franciák frankofónnak titulálták, Magyarországon pedig, ahol született és huszonegy éves koráig élt, külföldinek, akit fordítani kellett. 1956-os emigrációját követően ugyanis nemcsak hazát és műfajt (versek után előbb hangjátékokat és színműveket írt, s csak későbbjöttek a regények), hanem nyelvet is váltott, méghozzá félelmében. Attól tartott ugyanis, hogy ha idegenben is az anyanyelvén folytatja az írást, alig marad olvasója. így tért át a franciára, s így talált rá egy nemesen egyszerű, szikár, már- már érzelemmentes dallamra, amely mögött - ha visszafogottan is - szinte lüktetett a magány, a fájdalom, a kétségbeesés. 1978-ban, tehát huszonkét évvel azután, hogy letelepedett Svájcban, kezdett el franciául írni. Magánélete akkor sem volt rózsás. Mint ahogy előtte sem. Első férje, aki történelemtanárból lett biológus, házasságuk során „csak magára gondolt”. Ágota Kristóf, miközben franciául tanult, öt évig egy óragyárban dolgozott, de volt ruhaüzleti eladó és fogorvosi asszisztens is. Második férje fényképész volt, de mellette is inkább a magányt élte meg. Ötvenegy évesen, amikor világszerte ismert író lett, már három gyermek édesanyja, és a „sötét versek” után lehangoló, kegyetlen prózát ír. Húsz drámájából eddig kilencet vittek színre, franciául írt versei most jelennek majd meg először magyar fordításban. Döbbenetes erejű kisregényeit olvasva a legtöbben arról faggatták: úgy igaz-e minden, ahogy leírta. „Ezek a saját történeteim - felelte de mert nekem is túl nagy fájdalmat okoznak, megszépítettem őket egy kicsit.” Három kisregényét, vagyis a Trilógiát olvasva ezen a mondatán hosszasan elgondolkozhatunk. Mennyi lehet ezekben a „megszépítés”? Hány sor vagy hány mondat? Ami ugyanis itt, ezekben a művekben éri az embert, az olyan, mintha elevenen nyúznák durva kezek. Ágota Kristóf nem kímél szívet-lelket. Olvasója egyik döbbenetből zuhan a másikba, majd rögtön a harmadikba, és nincs megállás, nincs „érzelmi pihenő”, csak a szúró-maró fájdalom, és a szá- zadszor is feléledő kérdés: hogyan maradhat életben az ember, aki ennyi kínt, ennyi borzalmat meg kellett, hogy éljen? Mibe kapaszkodik, mi viszi tovább, miben keresi a szépet, egyáltalán észreveszi-e még az élet napos oldalát, vagy már nincs is ereje lelépni arról az útról, ahová mások taszították? Megrázóak, katartikusak, zsigereinkbe hatolok Ágota Kristóf írásai. Rövid, tömör mondataival, tárgyilagos, teljesen lecsupaszított prózájával mér hatalmas ütéseket érzékeny pontjainkra. Második világháború, kitelepítés, holokauszt, szovjet megszállás, szögesdrót, vasfüggöny, vérfertőzés, gyilok, tragédiába torkolló szerelmek mesteri megfogalmazásban, a lélek pontos diagnózisával. Alberto Moravia-díjjal jutalmazták az olaszok, életműdíjjal a németek, Európai Irodalom- díjjal az osztrákok. A legnagyobb örömet minden bizonnyal az idei Kossuth-díj jelentette számára. Akkor még talán nem is sejtette: hónapjai vannak már csak hátra. Neu- chateli otthonában érte a halál. Dialízisre járt, a rák a tüdejét roncsolta. Hetvenhat évet élt. Művei ennél biztosan hosszabb életűek lesznek. Szász János most készül A nagy füzet megfilmesítésére. „Az élet teljesen haszontalan, értelmetlen, egy aberráció, végtelen szenvedés, egy Anti- isten találmánya, akinek a gonoszsága meghaladja a felfogóképességünket. ” Ezt a Trilógia hőse állítja. Ágota Kristóf üzenetével. Caty Fukunaga teljesen olyan szellemiséget és hangulatot teremtett a Jane Eyre legújabb filmes változatával, amilyet az irodalmi mű örökít meg Világszép angol romantika a megsebzett szenvedélyekről TALLÓSl BÉLA Charlotte Bronte regénye élvezetes, szépséges olvasmány, tündöklő leírásaival, bölcselke- dő, szinte definíciószerűen igazságokat kimondó párbeszédeivel erkölcsről, magatartásról, tisztességről, érzelmekről. A visszafogott vagy túlfűtött érzelmeket visszaadó szöveg olyan irodalmi gyöngyszem, amelynek újraolvasása mindig elgyönyörködtet. Régi, letűnt a stílus, mondhatni, de aki szereti, valóban igazi irodalmi gyönyört talál elmerülve ebben a szövegben. S a lassú sodrású angol romantika, amíg a gyöngéd érzelmek nem halnak ld az emberből, elnyűhetetlen marad. Nem véletlen, hogy Charlotte Bronte klasszikusa időről Mia Wasikowska alázattal, szép tartással és sugárzó bájjal formálja meg Jane Eyre figuráját (Fotó: Bontonfilm) időre újra és újra megszólítja a filmalkotókat. Legutóbb, idén Cary Fukunaga rendező ültette át mozivászonra. Az irodalmi alapból világszép angol romantikát teremtett a mozgókép eszközeivel. Szemet és lelket elkápráztató filmet forgatott arról a nagyromantikus szenvedélyes érzésről, amely teljes fűtöttséggel viszi Charlotte Bronte hőseit jóba és rosszba. Festményszerű kockákból drámaisággal feszülő, lassan hömpölygő filmköltészetet alkotott Jane Eyre szenvedélyes csapongása- iról, szerelemkereséséről és a vágyott boldogság megtalálásáról. Olyan tiszta ez a film, amüyen tiszta Charlotte Bronte irodalma. Igaz, Cary Fukunaga nem időrendben adaptálja filmre az írott mű eseményeit, így is minden világos lehet belőle, és minden helyére kerül a végére úgy, mint a regény elolvasásával. Ezért sincs értelme Jane Eyre belső lélektani folyamatokat részletességgel feltáró, szívet szorongató, izgalmas titkokat rejtő kalandos történetéből elárulni bármit is. És azért sem, mivel olvasmányainkból vagy az előző filmes verziókból szinte valamennyien ismerjük az egyszerűségével, alázatával, főként pedig lenyűgöző tudásával hódító nevelőnő felemelő történetét, Mr. Rochester, a titokzatos Thomfield Hall ura iránt kialakuló rajongását. Cary Fukunaga irányításával Adriano Goldman operatőr homályos-ködös képekben nagyszerűén teremtette meg a nagyromantikus dráma korabeli súlyos angol közegét. Az új Jane Eyre-változat lassan érik a nézőben hasonló moziélménnyé, mint amilyet régebbi korok kosztümös filmjei tudtak nyújtani, azzal, hogy olyan szellemiséget és hangulatot igyekeztek visszaadni autentikusan, amilyet az irodalmi mű szerzője örökített meg mindenre kiterjedő, szép leírásaival. Mintha ez a film nem is jelen korunkban született volna. Nincs benne mindenen felülkerekedő technika és trükk. Az emberi lélek világlik ki belőle rendezői, operatőri, színészi vonatkozásokban. Szépen kitárulkozó művészet ez a Cary Fukunaga irányításával megalkotott új Jane Eyre.
