Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-28 / 274. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 28. Vélemény És háttér 5 A 300 eurós béremelés elutasításával az orvostársadalom szerzett magának néhány ellenséget Emergency, már nem filmben Amíg az orvostársadalom az egészségügy intézményes átalakítása ellen tiltakozott, lakossági támogatottság ügyében nem állhatott rosszul. LOVÁSZ ATTILA Bár bicskanyitogató az a fel- tételezés, hogy a kórházi rendszer átalakítása nélkül nőhetnek az orvosi bérek, elég több pénzt adni az egészségügybe, a lakosság - főleg páciensként szerzett tapasztalatai alapján - még szívesen hallgatta a „bél- poklos és biztos privatizálni szándékozó Penta” számlájára elmondottakat. Még azt is elfogadta, hogy a dokik többet akarnak, hiszen gyógyítanak. Azóta a köztársasági elnök - egyébként alkotmányellenesen - leállította a parlament által jóváhagyott kórházi transzformációt, amivel, persze, megállította annak a lehetőségét, hogy a kórházak esetleg konszolidált anyagi körülmények közt dolgozzanak. Mert hogy a jelenlegi rendszer pénznyelő automata, az a rengeteg adósság-jóváírási és kivásárlási ceremónia után holtbiztos. Még két hónapja azt írtuk, teljesen érthető az orvosok nyomásgyakorlása, ameny- nyiben a bérükről van szó, de hogy egy intézményi rendszert az alkalmazottak határozzanak meg, az kemény szocializmus, annak minden acylpyrines mizériájával együtt. Most meg ott tartunk, hogy már csak a bérezés a kérdés (aszongya, ha emelkedik az alapbér, akkor majd a kórházvezetők a mozgóbérhez nyúl- nak-naná,hanem rabolj ákkia legközelebbi bankfiókot fizetésnapon, akkor bizony ahhoz nyúlnak). A kormányzat által felkínált 300 euró kevésnek tűnik. Hát, lehet hogy kevés, de bizony e kis hazában az alkalmazottak túlnyomó részénél ennyi a bruttó bér fele! Úgy bizony. Ennek elutasításával az orvostársadalom szerzett magának néhány ellenséget, kapásból a személyi jövedelem- adót fizetőket és a biztosítók által vegzált járulékfizetőket számíthatjuk ide - nem kevés, ők tartják el a rendszert. És rettenetesen dühösek, ha megnézik, mennyit vitt el havonta az egészségbiztosítás, mert bizonyos paraszolvencia nélkül ebből már lassan náthásnak sem lehet lenni. Mi hát a megoldás? Ebben a pillanatban mindegy. Egyszerűen azért, mert bárminemű kiút modellezése eddig csak és kizárólag elutasításhoz vezetett, a rendszer pedig ötévente feléli a közpénzekből juttatott, rendszeren kívüli szubvenciókat (az adósságrendezés ugyanaz, mint a dotáció, csak más a neve). Bárki hoz egy rendszerjellegű megoldást, ha az érthető és megvédhető, akkor neki kell fogni. Bár talán elég lenne elővenni a 2002-ben leírtakat és elkezdetteket. Már máshol tartanánk. A veszélyhelyzet elrendelésére pedig lehet kígyót-békát kiabálni, az egészségügyi ellátást az állam szavatolja, nem az orvos, az állam pedig erőszakszervezet, és ha valamely rendszere bedőlni látszik, akkor bizony akár erőszakosan is teljesíteni kénytelen a feladatát. Tetszik, nem tetszik, ezért fizetjük. És nagyon sok adófizetőnek az égvilágon semmi kedve egy nyomásgyakorlás által elért eredményt a jelenlegi kötelezően befizetettek fölött finanszírozni. És végül, az sem elhanyagolható jelenség, hogy a kormány bukásával semmilyen összefüggésben nem lévő orvostiltakozást a páciensek már kampányfogásként értékelik. Hallgassanak csak bele egy-egy várótermi beszélgetésbe.- Hallottad, királyom, ezek a bolondok engem is lehallgattak! (Peter Gossányi rajza) KOMMENTAR Magyarország, szeretlek KISS TIBOR NOÉ E Akkor kapcsoltam ki a tévét, amikor huszadszor ment a reklám arról, hogy magyar emberre magyaröltönyt. Meghogy Magyarország, énígy szeretlek. Mert bizony, Magyarország, énna- gyon szeretlek, csak néha olyan nehéz. Például, amikor kiéreka Mária utca végére, a Dzsámihoz, és meglátom az új szökőkutat. Nemrég adtákát, egy éve sincs, köztér-rehabilitáció, az Európai Kulturális Fővárosjegyében. Aszökőkútgránitjamármostfeketeamocsoktól, a kutyahúgytól, és ez még csaknem is a nyócker Pesten, hanem Pécs, a mediterrán hangulatok városa. Annakis a főtere, amelyre többemeletes, üres házak néznek, mert nincs, aki ki tudná fizetni a bérleti díjat. Persze, Budapesten semjobb a helyzet. A Vörösmarty téren készülnek a karácsonyi zsibvásárra, lesz mézeskalács és műszálas pulóver, a hangfalakból szól majdazájtatos diszkó. Akivitelező épp most kapott büntetést, miután a tér platánfáira italospultokat szögeltetett. Jól néz majd ki rajta a Bomba mega pultok mögül ezerforintos letétért kiadott elegáns borospohár. Kellett nekünk az Európai Unió. Szóval, én szeretem Magyarországot, szeretem a magyar platánfákat, még szögeim is szeretek. Hébe-hóba, nem platánfába. Egyébként meg jobb is,haazember egész nap csak szögei, legalább nem hallja tőle a tévét. Legutóbb például azt mondta be a híradó, hogy a drasztikus forintleértékelődés miatt a kormány spekulációra gyanakszik, és azonnal nekilát megtalálni a felelősöket. Mindjárt titkosszolgálati eszközökkel, csak tehet valaki arról, hogy a magyar forintnál az elmúlt fél évben csak a belorusz rubel veszített többet az értékéből. Legalább a polgári közepet az ahírmegnyugtathatja, hogy ajövőbenbörtönbüntetés jár a hajléktalanságért. Miért nem szállítják el őket rögtön Recskre vagy Debrecenbe, hogy felépítsékavárosi stadiont? T ársadalmi szolidaritás? Na, persze, alkoholista lúzerekmind egy szálig! A hajléktalanoknál már csak a mozgássérültek rosszabbak, rontják az összképet, elveszik az ember maradék életkedvét is. Kivéve persze azokat, akik hatalmas fekete dzsippekkeljámak. Igaz, igaz, van köztük néhány csaló is, aki igazolványnélkülfoglaljaelamozgássérültekszámárafenn- tartott parkolóhelyet. Rendes magyar emberek ám ők, mint például a sztárműsorvezető. Aki azok után is ott pöffeszkedik a képernyőn, hogy kábé négyszer fotóztákle a tiltott helyen parkoló terepjáróját. Csak beugrott a hipermarketbe. Nem látta a felfestést. Vagy azt hitte, hogy a felfestés VIP-parkolóhelyet jelöl. Szóval, Kedves Olvasók, jobban teszik, ha szögelnekegy kikon keresztül a rászorulóknak. Most talán ez a legtöbb, amit tehetnek a szerethető Magyarországért. A szerző magyarországi publicista csit vagy maguk is beugranak egy magyarorszagi hipermarket be, és tartós élelmiszereket adományoznak az ElelmíszerbanTALLÓZÓ Frankfurter Német lapértesülés szerint Magyarországon is tartózkodtak azok a neonáci terroristák, akiket tíz gyilkossággal vádolnak. A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung német nyomozói forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy a Nemzetiszocialista Illegalitás nevű újfasiszta terrorcsoport két tagja 1998-ban Magyarországon „lőgyakorla- tokat” végzett. A csoport különböző német városokban nyolc török és egy görög kisvállalkozót ölt meg. (MTI) Egészen biztosan nem lesz képes az emberpróbálóbb magánpraxisba távozni minden orvos, aki az ádáz bérharc végén fölmondott és elveszti állását „Fő, hogy egészség legyen - meg beteg!” BARAK LÁSZLÓ Az állami klinikák orvosainak ádáz bérharca (több mint 300 euró(!) havi pluszjuttatás nem elég nekik) annyira gáz, hogy legfeljebb röhögni érdemes rajta. Már, ha egészséges az ember... Ha viszont beteg, eztán legfeljebb elmegy valamelyik magánklinikára, ahol éjt nappallá téve magánorvosok gályáz- nak, a páciens pénzéért. Megfizeti a kivizsgálások és a terápia hivatalos taksáját, aztán gyógyulás esetén belengeti a nem- zetközüeg ismert módon a lószerszámot az állami kórház irányába. Ha a sikeres terápia ellenére elhalálozás esete következik be, természetesen ez utóbbi aktus - értsd, a lószer- számlengetés - elmarad. Jó, jó, de mi van, ha nincsen a betegnek pénze, és nem tudja kifizetni a magángyógyítás költségeit? Ilyen esetben is meg lehet halni. De legalább nem kell azon bosszankodnia a páciensnek, hogy meghalt, holott a magánklinika, a magánorvos szuper, és a műtét/terápia is sikeres volt. Ha az illető netán olyan szlovákiai magyar, akinek nincsen pénze, szintén nem kell rögtön meghalnia. Mert, például itt van kéznél a Zanyaország! Ahol most már működik a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Amelyben a határon túli magyarokról való gondoskodás kötelező. Mondhatni, szent küldetés. Méghozzá ingyen! Legalább is erről mantráznak orrba-száj- ba az illetékes hasbeszélő fejek... Persze nyilván csak addig, amíg ott is el nem uralkodik az önsajnálat a dokikon. És, hogy éhen ne haljanak, el nem húznak Nyugat-Európába, Amerikába, a Távol-Keletre ők is. Vagy ne adj’ isten, bedől a zanyaországi államháztartás néhány, éppen kormányrúdnál sertepertélő páciens miatt... Ha már a hagyományos melegebb vidéken kívül elhúznak a pénzéhes dokik, a legdörzsöltebbek főként Kínába mehetnének. Ha tudnak vagy képesek megtanulni mandarinul. Ott ugyanis annyi a lehetséges páciens, mint a rizspelyva. Ami pedig ennél is fontosabb tény: kommunizmusvan! És egy akkora kommunista országban, mint Kína, mindegyik dezertőrre juthat akár kü- lön-külön is egy egész pártbizottsági apparátus. Amelynek egészségügyi karbantartása, esetleges gyógyítása kiemelt pártfeladat lévén, egészen biztosan kiemelt gázsival jár arrafelé. Vagy nem. Az lenne aztán a szívás, ha a dezertálással fenyegetőző delikvensekből rövid úton szervdonort csinálnának a náluknál sokkal öntudatosabb és szófogadóbb, vagyis stréber bennszülött kollégák. Mert, ahol sok ember van, elkel ám a sok- sokszervdonoris... De képzeljünk el a felvázoltaknál még abszurdabb helyzetet. Tegyük föl, hogy orvosok hiányában rövid időn belül kipusztul idehaza az egész lehetséges pacientúra. Legalábbis drámai módon megcsappan a betegek létszáma. Miközben egészen biztosan nem lesz képes Nyugatra, Kínába, avagy az állami lébe- colásnál sokkal emberpróbálóbb magánpraxisba távozni minden olyan állami orvos, aki az ádáz bérharc végén fölmondott és elveszti állását. Mi lenne ezekkel a szerencsétlen lúzerek- kel?! Mehetnek a fafejű szak- szervezeti keresztapjukhoz panaszra. Esetleg bagóért Kuku- tyinba, közmunkásként, zabhe- gyező-csicskának. Csak azért, mert életükben nem hallottak Hofi Gézánk bölcs orvosáról, aki állítólag azt tartotta: fő, hogy egészséglegyen-megbeteg...
