Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-26 / 273. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 26. Szalon - konferencia nyitrán 19 A genderszempont kutatása alapvetően megváltoztatja a tudományok paradigmáit A társadalmi nem mint analitikus kategória A női irodalom a posztmodern korban Új kánon: a női irodalom ISMERTETÉS A következő két oldalon a nyitrai egyetem konferenciájának gender studies szekciója mutatkozik be. A résztvevők nagy része a Nemi identitás az irodalomtudomány és a nyelv- tudomány szemszögéből elnevezésű tudományos kutatócsoport tagja. BOLEMANT LILLA A tagok szlovákiai (a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem, nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem, pozsonyi Come- nius Egyetem, az eperjesi Palá- rik Egyetem) és magyarországi (Eötvös Loránd Tudomány- egyetem, Zsigmond Károly Főiskola, Miskolci Egyetem) egyetemek és főiskolák kutatói és oktatói. A gender studies, vagyis a társadalmi nemek tudományának kutatása néhány évtizedes múltra tekinthet csak vissza, ezért bevezetőként magát a kutatási ágat próbáljuk bemutatni. Maga a tudományos kutatás a nőmozgalmak és a feminista tudományos kutatás eredményeit felhasználva és továbbgondolva alakult ki. „A nőmozgalom a kezdetekben a világ hagyományos felosztásán kívánt változtatni, amely a nőknek a magánszférát utalta ki: az ésszel szemben az érzelmeket, az aktivitással szemben a passzivitást, az önérvényesítéssel szemben az önfeláldozást, a kritikai gondolkodással szemben a belenyugvást. Ezen változtatott a feminizmus, amikor mindezzel szemben új eszméket fogalmazott meg, és létrehozott egy olyan női identitást, amely cáfolja a világ mesterséges kettéha- sítását”-írja Lévai Katalin A nő szerint a világ (Budapest, 2000) című könyvében. A 20. század második felében létrejöttek a nőtudományi (woman’s studies) tanszékek, melyek elsősorban a nőiség, nőiesség mint társadalmi konstrukció mibenlétét vizsgálták. A nőtudomány mellett kialakult a férfitudományok (man’s studies) szakterület is, hiszen a nőiség kutatása, a női szerepek társadalmi konstruálódása a férfiszerepek folyamatos átalakulásához is vezet. Mindkét terület sok szemszögből próbálja megközelíteni a problémát, tehát interdiszciplinárisak. Mindebből következően alakult ki a gender studies, vagyis a társadalmi nemek kutatása, hiszen a két társadalmi nem bináris egységet képez, egymást kiegészíti. A feminista társadalomkritika a nemek különbözőségét két kategórián belül vizsgálja, ezek pedig a sex és a gender, amelyeket magyarul biológiai nem és társadalmi nem elnevezéssel határoztak meg. A biológiai nem az a kategória, amely természettől fogva adott, a társadalmi nem pedig mindazon másodlagos elemek, szerepek összessége, amelyeket a nők és férfiak a szocializáció folyamán sajátítanak el. Mivel a gender társadalmi konstrukció, ezért változtatható. A nemek performatívitása Judith Butler A problémás nem és a Jelentős testek című könyveiben kulturálisan értelmezhető nemek létrehozásáról beszél, tehát a feminista elméleteket továbbgondolva kétségbe vonja mind a társadalmi, mind a biológiai nem természetességét. Szerinte tehát nemcsak a gender változtatható konstrukció, hanem a sex is. ,/í társadalmi nem nem azért peiformatív, mert a szubjektum szándékosan és játékosan magára veszi, hanem mert ennek ismétlésein keresztül szilárdul meg. E tekintetben a performati- vitás a szubjektum létrejöttének előfeltétele. ” A biológiai nemet Laqueur sem fogadja el a társadalmi környezettől független tényezőként: ,J\ biológiai nem - mind az egy nemre, mind a két nemre épülő fölfogásban - szituáció- függő: csakis a társadalmi nem és a hatalom fölött folyó harc kontextusában értelmezhető. ” Laqueur és Butler elmélete összecseng a queer-elmélet következtetéseivel. A felvilágosodás korában kialakult statikus identitáskonstrukciót a posztmodem korban felváltotta a szociológiai szubjektum interaktív koncepciója. A szubjektum tehát a másokkal való viszony során konstruálódik, mint ahogy a feminista kultúrakritika lényege is a nemek közötti viszonyok konstruálódásának folyamataként jelenik meg. A szubjektum folyamatként megélt identitása tehát társadalmi konstrukció. A queer lényege az identitás destabilizálása, annak hangsúlyozása, hogy az identitás átmeneti, tehát kontextusfüggő. Annamarie Ja- gose szerint a queer nem annyira egy identitás, mint az identitás kritikája. Ugyanakkor hagyja, hogy ezek a kritikák tovább alakítsák. Nemkutatás, társadalmi nemek tudománya Joan Walach Scott szerint a női szempont kutatása alapvetően megváltoztatja a tudományok paradigmáit. Nemcsak új kutatási terek alakulnak ki, hanem ezek a kutatások a tudományos munka alapvető premisszáinak és kritériumainak felülvizsgálatát is szükségessé teszik. Scott kimutatja, hogy a gender fogalmának bevezetése a feminizmus fogalma helyett két problémát vetett fel. Az egyik áz, hogy a feminizmus állítólagos radikalizmusával szemben a gender elfogadhatóbb megnevezés a tudományos kutatás számára. Semlegesebb és objektívebb, s tudományosan korrektebb. A másik, hogy a „névcsere” egyúttal arra is utal, hogy a női szerepek kutatása csakis a férfiszerepek kutatásával együtt releváns. Ez a megközelítés azonban több szempontból is célt tévesztett. A nem feminista tudósok elismerték ugyan a kutatás eredményeit, de marginalizálták azokat. Mivel a gender mint a két nem közötti kapcsolat jelent meg, csak azokon a területeken folytatódtak a kutatások, amelyeken ez a kapcsolat fennállt, tehát a hagyományosan a nőknek tulajdonított területeken: a család, a gyermeknevelés terén. A külső szféra, a politika, a hatalom témája kimaradt. Ezért Scott szerint a gender mára kiüresedett fogalmának átfogó, tudományos kategóriaként való használatához új jelentéstartalmat kell kapnia. A gender definíciója szerinte két tézist foglal magába. Az egyik: a gender azon szociális kölcsönviszonyok konstitutív része, amelyek alapját a nemek közötti különbségek tudatosítása képezi. A másik pedig az, hogy a gender a hatalmi viszonyok megjelölésének elsődleges módja. A nemek közötti különbségeken alapuló négy egymással összefüggő tényezőt nevez meg ezen viszonyrend- szeren belül: a kulturális szimbólumokat, a szimbólumok jelentésének interpretációját (normatív, általában bináris ellentétpárokként jelölik meg a maszkulin és feminin jelentését), a szocializációs intézményeket és szervezeteket (család, iskola, munkahely), valamint a szubjektív identitást. A kultúrával, művészettel kapcsolatban például, ha egy olyan tendenciát látunk kirajzolódni, hogy a nő művészek főleg akkor kapnak figyelmet, amikor valamüyen formában a gender tematikával foglalkoznak, ez azt jelenti, hogy újabb különbségek jönnek létre a nemi hovatartozás alapján. A gender fogalma tehát legi- timizálja és konstruálja a szociális viszonyrendszert, rajta keresztül artikulálódik a hatalom. A gender viszont redefiniálható és restrukturalizálható, a politikai és szociális egyenrangúság víziójának megfelelően, amely magában kell, hogy foglalja a nem, az osztály és a faj kategóriáját is. Magát a fogalmat mint a tudományos kutatás tárgyát tehát mindig a hatalmi viszonyokat artikuláló analitikus kategóriaként kell kezelnünk. Az itt bemutatott konferencia gender studies szekciójának előadói a feminizmus, a genderkutatás és a posztkolo- nializmus elméleteit is felhasználva mutatták be kutatási eredményeiket az irodalomtudomány, a nyelvtudomány, a filozófia, a szociológia, a pszichológia, a politológia és a neveléstudomány szakterületein, ezzel is alátámasztva a kultúrakutatások legitimitását, s a társadalmi nemek kutatási lehetőségeinek sokszínűségét. „A feminista (gender- szemléletű) kultúraértelmezés egyik legvonzóbb vonása éppen az, hogy - miközben ébren tartja és egyre újabb energiákkal táplálja azt az alapvető kritikai kérdést, hogy mit is jelent kultúránkban nőnek, férfinak, azaz nemi jelek által (is) létrehozott szubjektumnak, emberi lénynek lenni. Egyúttal rendkívül nyitott mindenféle elmélet iránt, ami viszont folyamatosan újabb kérdéseket, válaszokat vagy kifinomultabb módszereket tesz lehetővé és hoz létre, egyre újabb és újabb értelmezési horizontokat és párbeszéd-lehetőségeket nyitva meg.” A fenti gondolatok Séllei Nóra feminista irodalomtudós tollából származnak, s vonatkoztathatók a gender studies szekció egészére is, leginkább azonban annak irodalmi részére, amelynek összefoglaló jellegű előadásai a nőirodalom egyes témáinak átfogóbb jellegű bemutatására vállalkoztak. A kötet bevezető tanulmányában, amely a szekció első előadása is volt, Németh Zoltán, a Bél Mátyás Egyetem oktatója Új kánon: a női irodalom címmel elemezte az 1990-es években kialakult nőirodalmi kánon projektumait és lehetőségeit. Leszögezi, hogy a magyar irodalomban sohasem volt még olyan helyzet, hogy a női irodalom önálló kánonképző helyként jelent volna meg, mindez csak a kortárs magyar irodalom keretein belül vált lehetségessé. A poétikai természetű kánonképzést felváltó módozatokat három csoportba sorolja. Az egyik a regionalitás mentén jön létre, mint például az egyes regionális folyóiratok vagy kiadók köré csoportosuló szerzők köre, vagy maga a régió vélt vagy valós specifikumával meghatározott kánon, mint például a határon túli irodalmak. A kánonképző központ második lehetősége a generációs szereptudat mentén jöhet létre, harmadik eseteként pedig a női irodalom kánonjának megjelenését határozza meg, amely a gender újraértelmezése felől jeleníti meg sajátos kanonikus és önreprezentációs lehetőségeit. Felsorolja és értékeli a kano- nizáció elemeit: a feminista (gender szempontú) elméleti műveket, tanulmányköteteket, a női szépirodalmi szövegek antológiákban való megjelentetését, s a régi, elfelejtette szerzők újrafelfedezését. A tudatos szépirodalmi kánonformálás eszközeiként határozza meg az úgynevezett női témák mellett, mint a test, a szexualitás, az anyaság az elődök kijelölését (a kánon visz- szamenőleges hatályú kiterjesztését), valamint azon szerzők beemelését a kánonba, akik a kortárs irodalom más kánonjában már jelen vannak. Végkövetkeztetésként megállapítja, hogy a nőirodalom kánonjának számára az önigazoláson túl már az a kérdés válik fontossá, hogy milyen módon tud párbeszédbe elegyedni a kortárs kánonokkal. Marta Součková, az eperjesi egyetem oktatója a kortárs szlovák írónők prózapoétikáját elemezte tanulmányában: K poetike próz ženských autoriek v slovenskej literatúre po roku 1989. Az előző tanulmányhoz hasonlóan kitér a szlovák irodalomban kialakult nőirodalmi kánonra, s megállapítja, a nagy irodalmaktól eltérően nem különböztethetőek meg a feminista irodalom kialakulásának korszakai, hiszen a nők csupán a 19. század második felében léphettek az irodalom színterére, s a kortárs irodalom nőírói, s feminista kritikusai végezték el a kánonalkotó munkát, amely azt visszamenőleg is kialakította. „Tényleg semmi bajom a másik nemmel, de nem való a detektívtörténetekbe, hacsak nem mint áldozat” - kezdi Karel Čapeket idézve Benyovszky Krisztián A krimi neme című írását, amelyben a női krimik elemzését meghatározó főbb szempontokat és elméleti kereteket vázolta fel. Rövid áttekintést nyújt a krimi műfajának változásairól az 1930-as évektől kezdődően, kitérve az új témaváltozatokra (gyermek- és ifjúsági, orvosi, művészettörténeti, gasztronómiai), más műfajokkal való együttélésére (sci-fi, horror, fantasy), s az újra- és továbbírás eseteire is. E sokszínűség a nemi, faji s többféle kisebbségi témák feldolgozásával együtt tehát arra a következtetésre vezeti a szerzőt, hogy semmi sem indokolja Čapek pesszimizmusát, s a nő és a nőiség kérdése szintén új színekkel gazdagította a műfajt. A tanulmány három műfaj- teremtő szerepkör - a nyomozó, az elkövető és az áldozat - felől vizsgálja a detektívirodalom szövegeit, kitérve a női írók szövegeire is. (bl) A gender studies szekciója Mészáros András és Misad Katalin vezetésével
