Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)

2011-11-26 / 273. szám, szombat

www.ujszo.com UJSZO 2011. NOVEMBER 26. Vélemény És háttér 7 A választások után az új hatalom nyugodtan és a törvényeket megszegve folytathatja a lehallgatást A kormányalelnök hallgatása A lehallgatási botrány mi­att távoznia kellett a Ra- dičová-kormány első mi­niszterének. Ľubomír Gai­ko (SaS) márnemavé- delmi tárca vezetője, és ez így van rendjén. Végül is már az egész kabinetnek régen távoznia kellett vol­na, helyére újat kellett volna kinevezni, ha Ivan Gašparovič államfő teljesí­tené alkotmányos köteles­ségét. JURAJ HRABKO A politikusok „csendes” meg­egyezése, hogy Iveta Radičová miniszterelnök marad addig, amíg a tavaszi választások után nem nevezik ki a kormányt nincs összhangban az alkot­mánnyal. Sem a józan ésszel. A lehallgatási botrány nem fejeződik be Galko védelmi miniszter visszahívásával. Tá­volról sem, közel sem. Tény, hogy olyan átiratok kerültek ki, amelyeket nemhogy nyil­vánosságra nem lett volna szabad hozni, hanem le se kel­lett volna írni. Fölösleges kö­dösítés a vita arról, hogy a le­hallgatás törvényes vagy sem, mivel a bíró adott rá enge­délyt. Egy civilizált országban vitatkozni lehet a bíróságok döntésén, sőt kétségbe lehet őket vonni, de mindenekelőtt feltétlenül tiszteletben kell tar­tani azokat. Törvénysértést azzal követ­tek el, hogy leírták azokat a lehallgatott beszélgetéseket, amelyek nem függenek össze azzal, amit a bíróság engedé­lyezett. Igen, a beszélgetések szaftosak és valósak, mivel úgy hangzottak el, ahogyan leírták őket. Igen, az emberek fehéren feketén láthatták, hogyan vi­selkedik a magánéletben Kaliňák képviselő, a Pravda szerkesztője és milyen alapo­kon működik a napilap. De hogyan teljesítették azokat az elvárásokat, amelyek miatt a bíróság engedélyezte a lehall­gatást? Sehogy, és ebben kö­nyörtelen a törvény - azonnal likvidálni kell az átiratot. Az ilyen jellegű információkat meg kell semmisítenie az ille­tékes állami szervnek, ez köte­lessége, nem lehetőség. És egyértelműen megszabja azt is, hogy egyedül a védelmi mi­niszter a felelős azért, hogy az anyag kiszivároghatott. A beszélgetések átiratára sokan reagáltak - politikusok­tól kezdve az újságírókon át a közvélemény egy részéig. Azonban hallgatott az, akinek az emberi jogok megsértése miatt fel kellett volna emelnie a szavát - Rudolf Chmel, az emberi jogokért felelős minisz­terelnök-helyettes. Ha az alapvető jogokat két csoportra oszthatjuk, fontosabbakra és fontosakra, a magánélethez való jog védelme nyilvánvaló­an az első csoportba tartozik. A választások után az új ha­talom nyugodtan és a törvé­nyeket megszegve folytathatja a lehallgatást. Nálunk csak formális a titkosszolgálatok el­lenőrzése, továbbra is marad­nak állam az államban. Úgy vélem, a törvény módosítása - amelyet most nagy gyorsan előterjeszt az SDKU - sem ve­zeti be a hatékony ellenőrzést. Csak lehetőséget ad további párttagoknak, hogy hivatalo­san hozzájussanak olyan in­formációkhoz, amelyekhez ma még hivatalosan tilos hozzá­férniük.- Amíg az orvosok sztrájkolnak, ez a sámán helyettesíti őket. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Orosz rulett JUHÁSZ KATALIN Két nap alatt világhírű lett egy orosz tévé hírolvasója, Tatyjana Lima- nova, aki pont akkor mutatta fel középső ujját, amikor Ba­rack Obama nevét olvasta, mert azt hitte, kollégái már el­indították az aktuális beját­szást, és ő már nincs képer­nyőn. Az élő adásba került felvétel azonnal végigsöpört a világhálón, jól látszik rajta, amint a hölgy rezzenéstelen arccal felemeli bal kezét és „bemutat” a kamerának, anélkül, hogy megszakítaná a szöveget. A mozdulatot úgy is lehetett értelmezni, hogy Obama elnöknek szól, az el­követő azonban azt állítja, a technikus kollégáknak üzent, akik egy előző baki miatt mu­lattak rajta. A REN TV vezetése viszont nem vizsgálta a címzett kilétét, úgy találta, ilyen viselkedésre nincs bocsánat, és Limanovát azonnali hatállyal kirúgták. A csatorna magánkézben van, a tulajdonosról úgy tudni, Vlagyimir Putyin baráti körébe tartozik. Nyilván ezért nem úszhatta meg a hírolvasó egy évvégi jutalommegvonással, sem azzal, hogy vele olvastat­ják be az Obamának szóló bo­csánatkérést. Csak abban bízom, hogy a kol­léganőjüket heccelő stábta­gokat is megbüntetik, a híres­sé vált hölgy pedig kap mun­kát egy másik tévében. Kolle­giális alapon azzal is vigasz­talhatnám, hogy ő legalább tudja, miért rúgták ki. A ma­gyar közmédiában mostaná­ban sokan nem tudják, mit vé­tettek, amiért azonnali elbo­csájtás jár. A „fűnyíród’ nyá­ron kapcsolták be először, ak­kor 500 alkalmazottat küldtek el két hét leforgása alatt. A második leépítési hullám most zajlik, 404 embert érint, főleg műsorkészítőket, szer­kesztőket, ötven felettieket, il­letve képernyőről ismert 15 arcot. Egyikük szerepel az Új­ra nyitunk nevű kampány óri­ásplakátján mint a megújuló közmédia egyik arca, azaz nyáron még számoltak vele, most viszont már nem. A csoportos létszámleépítés­kor a munkáltatónak nem kell indokolnia, miért nem tart igényt az alkalmazottra, tehát senki nem fogja megtudni, miért kell távoznia. Kiszivár­gott, hogy az érintetteknek még aznap össze kellett pa­kolniuk a holmijukat, és más­nap már csak kísérővel mehet­tek be az épületbe mint láto­gatók. A napokban hat közmédiás szakszervezet közös nyilatko­zatban jelezte, hogy előkészí­tetlennek tartják a csoportos létszámleépítést, amelynek végrehajtása szerintük em­bertelen módon zajlik. Két szakszervezet munkaügyi bí­rósághoz is fordult. Azt is ne­hezményezik, hogy nem vé­leményezhették a létszámle­építésről szóló döntést, holott kértek konzultációs időpontot a köszszolgálati médiákat ko­ordináló alap vezérigazgató­jától. A Duna TV és a Televízi­ósok és Filmkészítők Függet­len Szakszervezete munka­ügyi bíróság előtt támadta meg az eljárást, a többieknem akarták hátrányos helyzetbe hozni a dolgozók egy részét - különös tekintettel a koren­gedményes nyugdíjra jogosul­takra-, ezért csak a közös nyi­latkozattal tiltakoztak. Kíváncsian vájjuk, mi lesz eb­ből, vajon teljesen egyformák lesznek-e a fűszálak azon a szép zöld gyepen, vagy kinyíl­hat néhány szál virág... KOMMENTÁR Hagyományos pofon S1DÓH. ZOLTÁN A nem hagyományos magyar gazdaságpoli­tika egy nagyon is hagyományos csípős po­fonba szaladt bele - csütörtökön éjjel a Moody’s hitelminősítő a befektetésre már nem ajánlott, gunyoros nevén bóvli kategó­riába minősítette le Magyarországot. A kan­osaiul festett egekbe néző, büszkén nem tankönyvízűnek minősített Matolcsy György-féle gazda­ságpolitika már régen aknamezőre tévedt, s most bekö­vetkezett a robbanás. A visszamenőleges hatályú törvény­kezésekkel, a fontos beruházók és bankok érdekeit módfe­lett sértő különadók kivetésével, a nyugdíjpénztárak megmentésével (értsd államosításával), a végtörlesztés­sel, az érdemi gazdasági reformok halogatásával, a rosszul bevezetett egykulcsos jövedelemadóval fokozato­san lerombolták a gazdaság tartófalait. Az eleve ingatag építmény megroggyanását a forint árfolyamának bukóre­pülése csalhatatlanul jelezte, majd amikor a mennyezeten végigfutó hajszálrepedések kitágultak és hullani kezdett a vakolat, a gazdasági csúcsminiszter egy hete rezzenéste­len arccal bejelentette, újra tárgyalni kezdenek a Nemzet­közi Valutaalappal (IMF) egy új típusúnak mondott együttműködésről. Azzal a Valutaalappal, amit úgymond kipateroltak, ami a Fidesz mitológiája szerint szűkíti az Orbán-kormány mozgásterét. Fájdalom, megkésett a visszasomfordálás, hiszen miköz­ben Matolcsy a Standard and Poor’s hitelminősítő rosszabb osztályzatától félve törte rá az ajtót a mit sem sejtő IMF-re, addig egy másik társaság, a Moody’s nyomta meg a „game over” gombot. Az Orbán-kormány még az utóbbi napokban sem volt képes levenni a rózsaszín szemüveget, abbahagyni az önámítást, felfüggeszteni a hazugságokat ontó propagandagépezet működését. Mi­közben a frankhiteleseket őrületbe kergeti a forintárfo­lyam és a gazdasági szabadságharc/ámokfutás sorra meg­nyert csatáiban a hazai össztermékhez viszonyított 82 százalékos szinten örökölt államadósságot újra 82 száza­lékra küzdötték le, addig kár „biztonsági védőhálót kérni az IMF-től a növekedéshez”, hiszen ide mentőv kell az azonnali megfulladás veszélye miatt. Félő, hogy menthetetlen az Orbán-kormány. Az elmúlt másfél évben egy zárt álomvilágot épített fel, összesküvés- elmélet dolgozott ki, amivel a gonosz külvilág támadásait magyarázza, ezért még most is, amikor padlón a forint és a csillagokban az állam csődkockázata, a nemzetgazdasági minisztérium tegnap a a következő állásfoglalást tette köz­zé: „Mivel a Moody’s értékelésének semmilyen valós alapja nincs, a magyar kormány nem tudja azt másképp értelmez­ni, mint a Magyarország elleni pénzügyi támadások részeként.” A bunkermentalitás része az új titkosszolgálat, a Nemzeti Információs és Bűnügyi Elemző Központ (NI- BEK) is, a NIBEK egyebek között a Magyarország elleni pénzügyi spekulációkat leplezné le. Ahogyan az Economist írta e héten: „Orbán csodabogárnak tűnik, országa pedig hátrább került a fontossági sorban.” Ha Orbán bogár, ilyen terhek alatt megpattan a kitinpáncélja, s ha Magyarország az eurózóna viharában hátrább került a sorban, akkor vég­letesen legyengült az alkupozíciója a Valutaalappal szem­ben. Eljött az igazság órája, a nem hagyományos, magyarán katyvasz magyar gazdaságpolitika elbukott. Az Orbán-féle háborús szókészlettel élve, pénzügyi Don-kanyarhoz, maj- tényi síkhoz ért az ország. Világos? TALLÓZÓ DIE WELT A magyar filmipar meg­újításával foglalkozó kor­mánybiztos, Andrew Vájná tevékenységéről közölt elemző jellegű tudósítást a Die Welt. A német konzer­vatív napilapban Jörg Taszmann az írás alcímé­ben azt hangsúlyozta, hogy a magyar jobboldali kormány a filmipart is át kívánja alakítani, és ennek a feladatnak a megbízásá­val a „hollywoodi mogult”, Andrew Vajnát bízta meg. A cikkíró utalt arra, hogy Vájná a magyar filmet is­mét „export- és piacképes­sé” akarja tenni. A magyar filmkészítők és kritikusok a támogatási rendszer „hollywoodizálásától” tar­tanak, és nem bíznak Vaj- nában azzal kapcsolatban, hogy a művészileg igényes filmeket is támogatni fogja - emelte ki a cikkíró, aki szerint a kormánypárt a magyar történelem hősei­ről szóló nemzeti eposzo­kat tervez. Ennek kapcsán a szerző Csontváryt és Lisz­tet említette. Idézte ugyanakkor a magyar kormánybiztost, aki úgy fogalmazott: nem hagyja magának előírni, hogy mit kell támogatnia. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents