Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-26 / 273. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 26. www.ujszo.com PENGE Alternatív kánon Egy antológia létjogosultsága abban áll, a benne szereplő művek együttesen többet jelentenek-e, mint önmagukban; hogy az összeválogatott szövegek képesek-e megrajzolni egy új horizontot: az éves antológiák (mint a nagy múltú Szép versek vagy a Körkép) egyúttal az irodalmi kánon, értékrend változásáról is hírt adnak. A HB- .?** V kritikai rovata Csanda Gábor szerkesztésében, a SZMÍT kiadásában megjelenő Szlovákiai magyar szép irodalom kapcsán pedig évről évre felmerül az a kérdés is, mit jelent a „szlovákiai magyar” jelző, rendelkeznek-e a válogatott művek olyan sajátossággal, amely értelmezhetővé teszi a címet. Az utóbbi kérdésre a válasz: nem. A 2011-es kötet tematikus, műfaji és nyelvi szempontból rendkívül változatos, sem a hagyományhoz való kötődés, sem a beszédmód tekintetében nem fedezhető fel „szlovákiai magyar” sajátosság. A válogatás célja az, hogy egy arc- képcsarnokot közöljön a Szlovákiához kötődő írókról, költőkről, előző évi publikációikból válogatva. A szövegek egy része szlovákiai folyóiratokban (Kalli- gram, Irodalmi Szemle, OPUS), más részük magyar- országi periodikákban (Alföld, Tiszatáj, Bárka, Palócföld, ÉS stb.) jelent meg. A könyv „vakfoltjai” a koncepció hiányából adódnak: a 27 szerző ismét ábécérendben szerepel, nem kerültek egymás mellé az összetartozó, egymást erősítő, értelmező írások. Nem segítik ciklusok, fejezetek sem a szöveghalmazban való tájékozódást, és a kötet aránytalansága is zavarba ejtő. Egyes szerzőktől csak egy vers vagy néhány oldalas próza, másoktól több tíz oldalas szemelvény szerepel, amely bizonyára a válogatás kötöttségeiből, az előző évi „termés” korlátozottságából adódik (épp ezért újragondolásra érdemes lenne ez a szempont). Az olvasó emiatt kénytelen felfigyelni a színvonalbeli egyenetlenségekre is: a kötetben szereplő versek, prózák időnként rendkívül eltérő teljesítményt jeleznek, vagy nem elegendőek ahhoz, hogy a szerzőt az antológia segítségével megítéljük. Számomra a legmeggyőzőbb a Csehy-, Polgár- és Tőzsér- blokk, Szalay Zoltán két prózája, érdekes Száz Pál anyaga, de szívesebben olvastam volna például egy versnél többet Macsovszky Pétertől. A SZMÍT-antológia formál egy alternatív kánont a szlovákiai magyar irodalomra vonatkozóan, de kérdés, az mennyire tud mérvadó lenni. Szlovákiai magyar szép irodalom, Szlovákiai Magyar írók Társasága, 2011, Pozsony Értékelés: •••••OOOOO ' f : Szlovákiai magyar Szlovákiai Magyar írť>k TSrsasŕiga RÖVIDEN Elkezdődött a Walesa-film forgatása Varsó. Andrzej Wajda rendezésében elkezdődött csütörtökön a Lech Walesa életéről szóló film forgatása Lengyelországban. „Nem akarom, de kell” - idézte a 85 esztendős Os- car-díjas lengyel rendező Walesa híres mondatát, amely akkor hangzott el, mikor az egykori villanyszerelőből lett No- bel-díjas politikus elindult az elnökválasztáson. Először készül a Szolidaritás szakszervezet egykori vezetőjéről, a kommunizmus bukása utáni első lengyel köztársasági elnökről életrajzi játékfilm. Wajda elmondta, hogy beszélt a filmről Walesával, és a 68 esztendős politikus nem tiltakozott ellene. A címszerepet Robert Wieckiewicz alakítja. A film jövő ősszel kerül a mozikba. (MTI) Megtartó hagyományok - kiállítás Győr. Megtartó hagyományok címmel népművészeti és népi iparművészeti kiállítás nyílik ma a győri Városi Művészeti Múzeumban. Az alkotók az adventi hétvégeken személyesen is jelen lesznek, s bevezetik a gyerekeket a mécsestartó- és a karácsonyfadísz-készítés fortélyaiba. A karácsonyváró játszóházaknak a kiállítótér hangulatos enteriőrje ad helyet az Esterházy-palota aulájában. A tárlaton felvonultatott kézműves különlegességek kilenc alkotó munkái. (MTI) Brian Friel Philadelphia, nincs más út! című drámája a kassai Thália Színházban Ugye emlékszel a kék csónakra? Nádasdi Péter, Dudás Péter, Cs. Tóth Erzsébet és iß. Havasi Péter (Bocsárszky Attila felvételei) Bizonyára sokan gondolják, hogy ez a kérdés nem igazán fontos momentuma a darabnak, ki tudja, a közönség hány százaléka emlékszik rá egyáltalán, számomra mégis ez a kérdés vált központivá a darabban. E kérdés elhangzásától nyert értelmet a történet, s innen vált értékelhetővé maga a darab is. FECSÓ YVETT Ezzel párhuzamban pedig a legfontosabb dilemmaként aposztrofált kérdés, utazni Philadelphiába, vagy maradni otthon Ballybegben, jelentéktelenné vált. Nem is volt kérdés, a főszereplőben fokozatosan érett rendíthetetlen bizonyossággá a kérdés, s a darab a folyamat végső elhatározásba torkollását mutatja be. Brian Friel Philadelphia, nincs más út! című drámája furcsa találmányt hordoz magában, a főszereplő külső és belső énjének egyidejű jelenlétét, két külön figurában megjelenőjátékát a színpadon. Gar O’Donell (ifj. Havasi Péter) külső énje egy szertelen, vágyakozó, energiával teli, de jól nevelt, engedelmes fiatalember, legalábbis ez az, amit a világnak mutat magából. Mellette egy másik figurában (Nádasdi Péter) megjelennek belső gondolatai, belső jelleme, amit környezete nem érzékel. A két énre alapozott játék iróniával, komikus pillanatokkal fűszerezett emlékképek meg- idézésének sora, ami"váltakozik a jelennel, Gar utolsó otthon töltött napjának a történéseivel. A darab izgalmas momentumait a kettős énből fakadó ellentmondások, az egymással való játszadozásuk alkotják. A két én játékossága a darab elején színessé, érdekessé teszi az előadást, de a főszereplőről sokkal többet nem tudunk meg a két én jelenléte kapcsán, nem igazán van olyan információ, amelyet egyetlen színész játéka által ne lehetett volna megoldani. A két „én” játéka mindemellett nagy odafigyelést és koncentrációt igényel. A darab elején egymással való játékuk által felpörögnek az események, később azonban ez a pozitívum eltűnik. Nem a színészi játék hibája, hogy a külső én helyenként a belső illusztrálásaként hatott, ez a darab jellegéből fakad, bár igaz, hogy az összjátékot nem tudta a két én mindenütt teljesen megtartani. Emellett nagyon szórakoztató, kidolgozott jeleneteket láthattunk, mint pl. a hegedűjáték és a karmesteri feladat egy személybe gyúrása. Ha több lett volna hasonló momentumokból, akkor tudnám nyugodt szívvel azt mondani, hogy volt értelme a két én kettéválasztásának, hogy aztán ilyen pillanatokban összeolvadjanak. A belső én jelenléte azonban több helyen is problémássá tette a darabot, s ezeket a helyzeteket Léner András rendezőnek talán nagyobb találékonysággal kellett volna kiküszöbölnie. Amikor a belső játéka került előtérbe, a színpadon arra az időre megállt az élet. Ezt legmarkánsabban a második felvonás első jeleneteiben lehetett érzékelni, amikor Gar barátai jelennek meg nagyon erőteljes, mindent elsöprő nagyképű magabiztossággal, s hirtelen mégis szinte mozdulatlanná válnak, mikor Gar belső énje megszólal, s leleplezi ezt a beképzelt nagyfi- úskodást. Mintha a belső én leleplező monológja a többieket lebénította volna, miközben ezt a monológot nem hallották. Hasonló helyzetektől több alkalommal vált lassúvá, vonta- tottá az előadás, bár a figyelmet, ennek ellenére, végig fenn tudta tartani. Amit még felróhatunk, az a környezet reagálása a belső énre. Az apa és a fiú közös étkezése közben a Gar apját játszó Dudás Péter, aki egyébként nagyon szemléletesen, belsőből fakadóan hozta figuráját, nem tudta megállni, hogy a belső énre ne reagáljon, bár nem hallhatta Gar gondolatait. Lehetne ez részemről szőr- szálhasogatás, de a darabnak éppen ezekben a figyelmen kívül hagyásokban van az egyik hatalmas mércéje és feladata is. Meg tudom-e csinálni, hogy nem látom, nem hallom a hátam mögül azt, aki velem szemben ül és szótlanul, minden értelmes kommunikációról lemondva étkezik. Közben vár a megfelelő pillanatra, hogy a múltban lejátszódott, számára fontos eseményről, amelyre csak halványan emlékszik, rákérdezzen. „Ugye emlékszel a kék csónakra?” Az apa emlékeiben élnejt ugyan csónakok, többféle színű is, de kék csónakot nem tud előhozni tudatalattijából. S nem tudja előhozni a dalocskát sem, amit Gar pici gyerekkorában hallott valakitől abban a csónakban. Nem meglepő, hogy az apa éneke teljesen más, amit viszont a fia nem hallott soha. Ez a gyerekkorból meg nem található emlék azt sugalmazza, hogy soha nem volt közük egymáshoz. Az apa emlékeiben is él ugyan egy idealizált pillanat a gyerekkel kapcsolatban, ám hogy ennek az emlékképnek sincs valóságalapja, arra a házvezetőnő, Madge (Cs. Tóth Erzsébet) próbálja rávezetni. Nem találják a közös pontot, s épp ezért vetődik fel a kérdés, vajon ki az igazi apa? Az üzlet tulajdonosa, akihez az anya hozzáment, hogy a saját és gyermeke anyagi biztonságát biztosítsa, vagy a tanár, aki anyagi és hivatásbeli egzisztenciájának mélypontját éli, akit Petrik Szilárd kissé lassú, vontatott tempóban, de mégis szemléletesen alakít? Gar régóta sejti, hogy titok lappang az élete körül, s ezt a titkot próbálja kutatni, felfedni az utolsó otthon töltött éjszakán. Szülei sorsa mintha Gar életében is meg akarná ismételni magát Kate iránt érzett szerelmében. A be nem teljesedésben szerepet játszik a lány apja, a fiú határozatlansága, valamint a lány sértődöttsége is, bár igazán egyikük sem volt döntés- helyzetben. A karakterek megformálása nem hagy különösebb űrt bennünk. Gar énjei különösen színesek, a játékukat külön-külön szemlélve semmi kivetnivalót nem találhatunk benne, az apa figurájának nagy előnye a kevés szöveg, egy-egy pillanat igazán mélyen behasította magát a néző leikébe, Madge jelenléte kiegyenlített, rutinos játékos, hihető pillanatokkal. A díszlet jól illik ennek a szürke világnak a megjelenítésébe, kisvárosi ház két szobája puritán berendezéssel. Kovács Yvette Alida jól kihasználta a teret, és a díszlet perspektívájával a Thália színpadát optikailag sokkal nagyobbá varázsolta. A rendezői elképzelés talán túlságosan a színészek játékéra alapozott. A hosszú csöndeket és a történések nélküli időket a belső én monológja alatt minimum kordában, illetve jól körülhatárolt időkeretben lehetett volna tartani. A sok meg nem említett pozitívum listájáról egyről mindenképpen szólni kell. Hogy a történések nem maradtak csak a színpadon, a játéktér időnként a színpadtól egészen távolra is elkerült egy-egy rövid pillanatra, bár bizonyos esetekben ennek a funkciója csak a figyelem fenntartása szempontjából volt számomra értékelhető. Nádasdi Péter és iß. Havasi Péter
