Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)

2011-11-02 / 253. szám, szerda

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 2. www.ujszo.com Jótékonykodás a műfaji sokszínűség jegyében „Békebeli" zenés bohózat a Komáromi Jókai Színházban kilenc nővel, pörgő ritmusban Nincsen benne semmi, ámde... Szakmai megbeszélés a cégben - Tar Renáta, Holocsy Krisztina, Bandor Éva és Molnár Xénia (Dömötör Ede felvétele) Hang és kéz KASZMÁN ZOLTÁN Zselíz. Október 29-én a VIA NOVA ICS helyi alapszervezete jótékonysági koncertet szerve­zett Hang és kéz címmel a helyi művelődési házban. A belépők árát becsületkasszába gyűjtöt­ték, melyet a komoly betegség­gel küzdő Dostál György orvosi kezelésére fordítanak. A cím nem véletlen, a zene általi össze­fogást hivatott szimbolizálni. A műsor komolyzenei és könnyű­zenei blokkot is tartalmazott, továbbá fotó- és képkiállítást is rendeztek a helyszínen. A budapesti Liszt Ferenc Ze­neakadémia hallgatóiból ala­kult vonósnégyes lépett első­ként színpadra Mozart Egy kis éji zenéjével, illetve egy Schu- bert-művel, amelyet a zene­szerző éppen Zselízen kompo­nált. Őket Javorka Ildikó, a bu­dapesti Egressy Béni Zene- művészeti Szakközépiskola ta­nulója követte két operaáriá­val. A könnyűzenei blokkot a jazz jegyében Balia Ádám, a NAGY ERIKA Dunaszerdahely. A Lilium Aurum Könyvkiadó és a Selye János Egyetem gondozásában megjelent kiadványt mutatták be a Seven Bárban, Görözdi Zsolt református lelkész, Szentmártoni Szabó Géza iro­dalomtörténész és Petrőczi Éva költő, irodalomtörténész köz­reműködésével. A „Bizontalan helyeken büdösünk” című kö­tetben Szabó András Szenei Molnár naplóján kívül a külön­böző műfajú műveinek német és európai kapcsolataival fog­lalkozik, és azzal a korszakkal, amikor a vándortudós vissza­tér szülőhazájába. Annak ellenére, hogy a re­formátus lelkészként, zsoltár­költőként, filozófusként is is­mert Szenei Molnár életének javát külföldön élte le, tevé­kenységét hazája javára fejtet­Szent István Király Zene- művészeti Szakközépiskola ta­nulója nyitotta meg klarinétjá­tékával, hogy aztán a győri Exi­led Prophet zenekar adjon ízelí­tőt a progresszív rock mű­fajából. A sort a nagyölvedi Mo- SaiC folytatta, akik bebizonyí­tották, hogy a funky-altematív vonal és a költészet között nem áthidalhatatlan a szakadék. Az Ayers Rock a 80-as évek ma­gyar rockzenéjét elevenítette fel, végül pedig a lontói Even Now nevű formáció táncoltatta meg a jelenlévőket könnyed punk-rock dallamokkal. „A hit az elektromosság ré­vén jut el az emberekhez. Ezért játszunk olyan hangosan... Azt akarjuk, hogy hangunk egyene­sen az emberek lelkét érintse meg” - mondta Jimi Hendrix a 60-as évek végén, s hogy ez mennyire igaz ma is, ezen az ok­tóberi estén kiderült. Hiszen a jelenlévők nemes cél érdeké­ben gyűltek üssze, és mindenki azzal a tudattal indult hazafelé, hogy a hit és a zene gyógyít. te ki, és kiemelkedő hatást gya­korolt a magyar irodalmi nyelv és a magyar verselés fejlődésé­re. A református magyarság számára a zsoltárfordításai, a Károli-biblia javított kiadása, a heidelbergi káténak és a Kálvin Istitutiójának fordítása élő ha­gyatékot jelent napjainkban is. Önzetlen törekvése és érdemei miatt I. Rákóczy György és Bethlen Gábor, Móricz hesseni fejedelem és V. Frigyes cseh ki­rály egyaránt pártfogói közé tartoztak, és olyan európai hírű tudósokkal kötött barátságot, mint, Kepler és Opitz Márton. Dicsérettel emlékezett meg munkásságáról vallási ellenfe­le, Pázmány Péter is. Ez a munka a Lilium Aurum és a Selye János Egyetem együttműködésének első kiad­ványa, amelyet a megállapodás szerint a jövőben újabbak kö­vetnek majd. Verebes Istvánnak nem ambíciója pofonütni a közízlést. Azt is tudja, hogy a szórakoztató szín­ház sikere a lebonyolítás virtuozitásától, a pontos­ságtól, könnyedségtől, az alkotóelemek illesztésé­től, összecsiszoltságától válik élvezetessé, már- már tartalmassá. JUHÁSZ KATALIN Szász Péter Whisky esővízzel című vígjátékát Verebes 1980-ban már megrendezte egyszer Szolnokon, akkor betét­dalok nélkül. A zenés változat a Mikroszkóp Színpadra készült, ahonnét Verebes idő előtt távo­zott, és ahol Hernádi Judit ját­szotta volna a főszerepet, a tit­kárnők titkárnőjét. Jó, hogy ez elmaradt, a szerep ugyanis tele van taposóaknákkal, könnyen túl lehet játszani, és sajnos látni vélem magam előtt a Hernádi ál­tal mostanában előszeretettel bevetett eszközöket. A fő-fő tit­kárnőt Komáromban egy sokkal jobb színésznő, Bandor Éva kap­ta, és úgy játssza, hogy néha már-már hihető a történet. Adott egy reklámcég, ahol ki­lenc női alkalmazott igyekszik eltitkolni a leváltott vezérigaz­gató előtt, hogy utódja már a he­lyén van, és két irodával arrébb tevékenykedik. Közben sokat megtudunk a nőkről. Egyikük éjszakánként szakszövegeket fordít, hogy el tudja tartani há­rom - sőt, mindjárt négy - gye­rekét, a másik egykor a wimble­doni döntőben teniszezett, a harmadik néha kísérletképpen téves információkat terjeszt, a zárt közösségek asszociációs rendszerét vizsgálandó. Kilenc női sors, kilenc jó szerep, talán kicsit sok is a jóból, mivel a pör- gős bohózat-tempó és a betétda­lok miatt csak a karakterek meg­formálására jut idő, az egymás­sal való viszony kibontására már nem igazán. Úgyhogy ne is kér­jük számon a valóságot az elő­adáson, tekintsük a darabot sti- lizációnak. Annál is inkább, mi­vel 1980-ban egész másféle vi­szonyok uralkodtak egy válla­latnál, mint manapság, amikor aligha engedheti meg magának az igazgató titkárnője, hogy ne vegye fel a telefont, mert csak két perc múlva kezdődik a mun­kaideje, vagy hogy valaki nap­hosszat regényt olvasson a munkahelyén, amikor főnöke külföldön tartózkodik. Külön kávéfőző és reggelibeszerző embert sem tartanak sehol, a vállalat „reklámarca” pedig nem jár be naponta a cégbe. Ezt a történetet tehát lehetet­len modernizálni, hiába van benne Harry Potter, Norbi Upda­te és svájci frankhitel. A stilizá- ciót szolgálják Gadus Erika re­mekjelmezei is az erőteljes pink kiegészítőkkel, valamint az ötle­tes díszlet eltüntethető íróaszta­lokkal és neoncsövekkel, ame­lyek akkor világítanak, amikor a színészek dalra fakadnak. Aldobonyi Nagy György ze­neszerző öreg róka a szakmá­ban, ezúttal is megbízhatóan hozta a formáját: a dalok jók, fülbemászóak, dúdolhatóak ha­zafelé menet, vagyis igazi, béke­beli bohózat-slágerek. A szöveg­író Verebes István mindig az adott jelenetet verseli meg, konkrét nevekkel, helyzetekkel, úgyhogy a számok szépen illesz­kednek az előadásba, bár talán sok egy kicsit tizennyolc betét­dal két felvonásra. Bandor Éva brülírozik az oda­adó titkárnő szerepében. Ő a tár­sulat legsokoldalúbb színésznő­je, mindenben jó, egyszerűen jól áll neki a színészi szakma. Az ál­talános bohózat-kliséket vissza­fogott elegenciával emeli meg, csak akkor harsány, amikor az tényleg indokolt. Főnyereménynek bizonyult Csorna Judit, akit Verebes Bu­dapestről hozott, és aki egyéb­ként nagyváradi származású. A cégnél ő a megtűrt elem, családi vonás nála, hogy megérzi és ki­mondja, ha baj van, ezért nem túl népszerű a női kollektívá­ban. Olyan karizmatikus egyé­niség, hogy elég, ha csak ül a színpad szélén és eszik, akkor is őt figyeli az egész nézőtér. A mindentudás melankolikus bo­rúja ül az arcán. Egyetlen le­gyintéssel, vagy szúrós tekintet­tel többet mond, mint amennyit egy nagymonológban mondani lehet. A többiek is korrektül teljesí­tenek, mindenkinek van leg­alább egy nagy pillanata. Ahogy a takarítónő (Balaskó Edit) teli szájjal és hatalmas önérzettel beleszól a telefonba, ahogy a negyedik gyermekét váró rab­szolganő (Molnár Xénia) a de­rekát masszírozza, vagy ahogy a legrégibb bútordarab (Varsányi Mari) végignéz az egyik fiatal fruskán, az művészi és mara­dandó. Szabó Szvrcsek Anita, a teniszbajnokból lett titkárnő szépen hozza a rejtélyes takti­kust, Rák Viktória, a reklámarc barnán és szőkén egyaránt an­gyalian butácska, simán el­hisszük neki, hogy keveset ért az egészből. A cég pszichológu­sa, Holocsy Krisztina jó fajta pa­ródiát kerekít a minket körülve­vő horoszkóp- és ezotéria-őrü- letből. Tar Renáta pedig igazi művésziélek, a szakmájában magabiztos, az életben viszont bicebóca. A sztori életidegensége elle­nére a dolog működik. Ez a leg­nagyobb truváj a darabban: a műfaj abszurd valósága, ha úgy tetszik, a hagyományos és sza­bályos zenés bohózat a huszon­egyedik században is hatni tud, kifejez valamit a lelkűnkből, a karakterünkből, az életszemlé­letünkből. Persze csak akkor, ha a csapat minden tagja eltalálja a hangnemet és az attitűdöt. A szereplőknek sikerült a karika- turisztikus mozzanatokat ha­gyományos vígjátéki stílussal elegyítve megformálni. Nem a darabot, hanem a műfajt vették komolyan: a bohózati zsáner- ben döntő jelentőségű feszes­ség és lendület végig jelen van. A Whisky esővízzel szórakoz­tató, és annak sem kell bohóc­kodástól tartania, aki elvből nem szokott beülni bohózatra. Szenei Molnár Albert naplójából „Az ördög által megkísértett molnárfi” A jubileumi koncert után egy ideig nem lép fel a Quimby, az új alkotói korszak ezúttal egy hosszabb, koncertmentes periódussal kezdődik Magyarország kedvenc „alternatív” zenekara ismét Pozsonyban MÉSZÁROS VERONIKA November 3-án Pozsonyban szülinapi Quimby-koncert lesz. A KC Dunajban „tesztelik” azt a műsort, amelyet később a Papp László Sportarénában zúznakle. Balanyi Szilárd billentyűssel be­szélgettünk. Milyen szempontok alap­ján áll össze a dallista? Az elmúlt húsz év legfonto­sabb hangulataiból és zenei kor­szakaiból készítettünk szub­jektívválogatást. Elindítunk egy hullámvasutat ezen hangulatok mentén, és reméljük, mindenki szívesen utazik majd velünk. A hangulatok nem időrendben fogják követni egymást. Nem tudni, mikor láthatjuk őket ismä Húsz éve vagytok színpa­don. Milyenek voltak a legel­ső koncertek? Élvezetesek, vakmerőek, néha kilátástalanok, de mindig izgalmasak. Akkoriban az volt nekünk a kihívás és a szórako­zás is egyben. Forró hangula­tú, házibuli jellegű örömködé- sek pár tucat embernek,. Adódnak ma még váratlan helyzetek fellépés közben? Bármikor történhet bármi. Elhallgathat egy erősítő, kihú­zódhat egy kábel, gyakorlatilag bármi megtörténhet. Néha fel­téved egy részeg, aki lelkesen, de szövegtudás nélkül ezerrel nyomatja, ezzel veszélyeztetve a zenekar lelki egyensúlyát. Melyik volt a legextrémebb helyszín, ahol játszottatok? A dunaújvárosi uszoda, a Fővárosi Nagycirkusz, elha­gyott malom Nagyváradon, az ős Nincs Pardon klub, ahol két terem volt, és abban, amelyik­ben a zenekar játszott, a fal és a pódium közötti résben hét személyiért el. Milyenek voltak kezdetben a rajongók és milyenek ma? Attól függően változik a kö­zönségünk, amilyen az összeté­tele. A tinédzserek mindig ugyanúgy buliznak, mi ma­gunk is így tettünk, mint ahogy most a mi viselkedésünk is más, ha koncerten járunk. Mi­nél többféle a közönség, annál többféle reakciót lehet megfi­gyelni. Természetesen sokat változtat az is, hogy milyen térben, milyen helyzetben ját­szik a zenekar, illetve, hogy épp milyen műsort ad. Ugyan­az a rajongó másképp viselke­dik szép ruhában, színházban, mint térdig boroskólában. Pihenés következik a ha­talmas „arénás“ buli után, vagy vannak egyéb tervek is? Égy kis pihenés, aztán pró­batermi éjszakázások, délutá­nok, ilyesmik. Pihenés után mindig alkotás következik, így lesz most is. Annyi a különbség, hogy az alkotó korszak most egy hosszabb koncertmentes periódussal kezdődik.

Next

/
Thumbnails
Contents