Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-02 / 253. szám, szerda
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 2. www.ujszo.com Jótékonykodás a műfaji sokszínűség jegyében „Békebeli" zenés bohózat a Komáromi Jókai Színházban kilenc nővel, pörgő ritmusban Nincsen benne semmi, ámde... Szakmai megbeszélés a cégben - Tar Renáta, Holocsy Krisztina, Bandor Éva és Molnár Xénia (Dömötör Ede felvétele) Hang és kéz KASZMÁN ZOLTÁN Zselíz. Október 29-én a VIA NOVA ICS helyi alapszervezete jótékonysági koncertet szervezett Hang és kéz címmel a helyi művelődési házban. A belépők árát becsületkasszába gyűjtötték, melyet a komoly betegséggel küzdő Dostál György orvosi kezelésére fordítanak. A cím nem véletlen, a zene általi összefogást hivatott szimbolizálni. A műsor komolyzenei és könnyűzenei blokkot is tartalmazott, továbbá fotó- és képkiállítást is rendeztek a helyszínen. A budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia hallgatóiból alakult vonósnégyes lépett elsőként színpadra Mozart Egy kis éji zenéjével, illetve egy Schu- bert-művel, amelyet a zeneszerző éppen Zselízen komponált. Őket Javorka Ildikó, a budapesti Egressy Béni Zene- művészeti Szakközépiskola tanulója követte két operaáriával. A könnyűzenei blokkot a jazz jegyében Balia Ádám, a NAGY ERIKA Dunaszerdahely. A Lilium Aurum Könyvkiadó és a Selye János Egyetem gondozásában megjelent kiadványt mutatták be a Seven Bárban, Görözdi Zsolt református lelkész, Szentmártoni Szabó Géza irodalomtörténész és Petrőczi Éva költő, irodalomtörténész közreműködésével. A „Bizontalan helyeken büdösünk” című kötetben Szabó András Szenei Molnár naplóján kívül a különböző műfajú műveinek német és európai kapcsolataival foglalkozik, és azzal a korszakkal, amikor a vándortudós visszatér szülőhazájába. Annak ellenére, hogy a református lelkészként, zsoltárköltőként, filozófusként is ismert Szenei Molnár életének javát külföldön élte le, tevékenységét hazája javára fejtetSzent István Király Zene- művészeti Szakközépiskola tanulója nyitotta meg klarinétjátékával, hogy aztán a győri Exiled Prophet zenekar adjon ízelítőt a progresszív rock műfajából. A sort a nagyölvedi Mo- SaiC folytatta, akik bebizonyították, hogy a funky-altematív vonal és a költészet között nem áthidalhatatlan a szakadék. Az Ayers Rock a 80-as évek magyar rockzenéjét elevenítette fel, végül pedig a lontói Even Now nevű formáció táncoltatta meg a jelenlévőket könnyed punk-rock dallamokkal. „A hit az elektromosság révén jut el az emberekhez. Ezért játszunk olyan hangosan... Azt akarjuk, hogy hangunk egyenesen az emberek lelkét érintse meg” - mondta Jimi Hendrix a 60-as évek végén, s hogy ez mennyire igaz ma is, ezen az októberi estén kiderült. Hiszen a jelenlévők nemes cél érdekében gyűltek üssze, és mindenki azzal a tudattal indult hazafelé, hogy a hit és a zene gyógyít. te ki, és kiemelkedő hatást gyakorolt a magyar irodalmi nyelv és a magyar verselés fejlődésére. A református magyarság számára a zsoltárfordításai, a Károli-biblia javított kiadása, a heidelbergi káténak és a Kálvin Istitutiójának fordítása élő hagyatékot jelent napjainkban is. Önzetlen törekvése és érdemei miatt I. Rákóczy György és Bethlen Gábor, Móricz hesseni fejedelem és V. Frigyes cseh király egyaránt pártfogói közé tartoztak, és olyan európai hírű tudósokkal kötött barátságot, mint, Kepler és Opitz Márton. Dicsérettel emlékezett meg munkásságáról vallási ellenfele, Pázmány Péter is. Ez a munka a Lilium Aurum és a Selye János Egyetem együttműködésének első kiadványa, amelyet a megállapodás szerint a jövőben újabbak követnek majd. Verebes Istvánnak nem ambíciója pofonütni a közízlést. Azt is tudja, hogy a szórakoztató színház sikere a lebonyolítás virtuozitásától, a pontosságtól, könnyedségtől, az alkotóelemek illesztésétől, összecsiszoltságától válik élvezetessé, már- már tartalmassá. JUHÁSZ KATALIN Szász Péter Whisky esővízzel című vígjátékát Verebes 1980-ban már megrendezte egyszer Szolnokon, akkor betétdalok nélkül. A zenés változat a Mikroszkóp Színpadra készült, ahonnét Verebes idő előtt távozott, és ahol Hernádi Judit játszotta volna a főszerepet, a titkárnők titkárnőjét. Jó, hogy ez elmaradt, a szerep ugyanis tele van taposóaknákkal, könnyen túl lehet játszani, és sajnos látni vélem magam előtt a Hernádi által mostanában előszeretettel bevetett eszközöket. A fő-fő titkárnőt Komáromban egy sokkal jobb színésznő, Bandor Éva kapta, és úgy játssza, hogy néha már-már hihető a történet. Adott egy reklámcég, ahol kilenc női alkalmazott igyekszik eltitkolni a leváltott vezérigazgató előtt, hogy utódja már a helyén van, és két irodával arrébb tevékenykedik. Közben sokat megtudunk a nőkről. Egyikük éjszakánként szakszövegeket fordít, hogy el tudja tartani három - sőt, mindjárt négy - gyerekét, a másik egykor a wimbledoni döntőben teniszezett, a harmadik néha kísérletképpen téves információkat terjeszt, a zárt közösségek asszociációs rendszerét vizsgálandó. Kilenc női sors, kilenc jó szerep, talán kicsit sok is a jóból, mivel a pör- gős bohózat-tempó és a betétdalok miatt csak a karakterek megformálására jut idő, az egymással való viszony kibontására már nem igazán. Úgyhogy ne is kérjük számon a valóságot az előadáson, tekintsük a darabot sti- lizációnak. Annál is inkább, mivel 1980-ban egész másféle viszonyok uralkodtak egy vállalatnál, mint manapság, amikor aligha engedheti meg magának az igazgató titkárnője, hogy ne vegye fel a telefont, mert csak két perc múlva kezdődik a munkaideje, vagy hogy valaki naphosszat regényt olvasson a munkahelyén, amikor főnöke külföldön tartózkodik. Külön kávéfőző és reggelibeszerző embert sem tartanak sehol, a vállalat „reklámarca” pedig nem jár be naponta a cégbe. Ezt a történetet tehát lehetetlen modernizálni, hiába van benne Harry Potter, Norbi Update és svájci frankhitel. A stilizá- ciót szolgálják Gadus Erika remekjelmezei is az erőteljes pink kiegészítőkkel, valamint az ötletes díszlet eltüntethető íróasztalokkal és neoncsövekkel, amelyek akkor világítanak, amikor a színészek dalra fakadnak. Aldobonyi Nagy György zeneszerző öreg róka a szakmában, ezúttal is megbízhatóan hozta a formáját: a dalok jók, fülbemászóak, dúdolhatóak hazafelé menet, vagyis igazi, békebeli bohózat-slágerek. A szövegíró Verebes István mindig az adott jelenetet verseli meg, konkrét nevekkel, helyzetekkel, úgyhogy a számok szépen illeszkednek az előadásba, bár talán sok egy kicsit tizennyolc betétdal két felvonásra. Bandor Éva brülírozik az odaadó titkárnő szerepében. Ő a társulat legsokoldalúbb színésznője, mindenben jó, egyszerűen jól áll neki a színészi szakma. Az általános bohózat-kliséket visszafogott elegenciával emeli meg, csak akkor harsány, amikor az tényleg indokolt. Főnyereménynek bizonyult Csorna Judit, akit Verebes Budapestről hozott, és aki egyébként nagyváradi származású. A cégnél ő a megtűrt elem, családi vonás nála, hogy megérzi és kimondja, ha baj van, ezért nem túl népszerű a női kollektívában. Olyan karizmatikus egyéniség, hogy elég, ha csak ül a színpad szélén és eszik, akkor is őt figyeli az egész nézőtér. A mindentudás melankolikus borúja ül az arcán. Egyetlen legyintéssel, vagy szúrós tekintettel többet mond, mint amennyit egy nagymonológban mondani lehet. A többiek is korrektül teljesítenek, mindenkinek van legalább egy nagy pillanata. Ahogy a takarítónő (Balaskó Edit) teli szájjal és hatalmas önérzettel beleszól a telefonba, ahogy a negyedik gyermekét váró rabszolganő (Molnár Xénia) a derekát masszírozza, vagy ahogy a legrégibb bútordarab (Varsányi Mari) végignéz az egyik fiatal fruskán, az művészi és maradandó. Szabó Szvrcsek Anita, a teniszbajnokból lett titkárnő szépen hozza a rejtélyes taktikust, Rák Viktória, a reklámarc barnán és szőkén egyaránt angyalian butácska, simán elhisszük neki, hogy keveset ért az egészből. A cég pszichológusa, Holocsy Krisztina jó fajta paródiát kerekít a minket körülvevő horoszkóp- és ezotéria-őrü- letből. Tar Renáta pedig igazi művésziélek, a szakmájában magabiztos, az életben viszont bicebóca. A sztori életidegensége ellenére a dolog működik. Ez a legnagyobb truváj a darabban: a műfaj abszurd valósága, ha úgy tetszik, a hagyományos és szabályos zenés bohózat a huszonegyedik században is hatni tud, kifejez valamit a lelkűnkből, a karakterünkből, az életszemléletünkből. Persze csak akkor, ha a csapat minden tagja eltalálja a hangnemet és az attitűdöt. A szereplőknek sikerült a karika- turisztikus mozzanatokat hagyományos vígjátéki stílussal elegyítve megformálni. Nem a darabot, hanem a műfajt vették komolyan: a bohózati zsáner- ben döntő jelentőségű feszesség és lendület végig jelen van. A Whisky esővízzel szórakoztató, és annak sem kell bohóckodástól tartania, aki elvből nem szokott beülni bohózatra. Szenei Molnár Albert naplójából „Az ördög által megkísértett molnárfi” A jubileumi koncert után egy ideig nem lép fel a Quimby, az új alkotói korszak ezúttal egy hosszabb, koncertmentes periódussal kezdődik Magyarország kedvenc „alternatív” zenekara ismét Pozsonyban MÉSZÁROS VERONIKA November 3-án Pozsonyban szülinapi Quimby-koncert lesz. A KC Dunajban „tesztelik” azt a műsort, amelyet később a Papp László Sportarénában zúznakle. Balanyi Szilárd billentyűssel beszélgettünk. Milyen szempontok alapján áll össze a dallista? Az elmúlt húsz év legfontosabb hangulataiból és zenei korszakaiból készítettünk szubjektívválogatást. Elindítunk egy hullámvasutat ezen hangulatok mentén, és reméljük, mindenki szívesen utazik majd velünk. A hangulatok nem időrendben fogják követni egymást. Nem tudni, mikor láthatjuk őket ismä Húsz éve vagytok színpadon. Milyenek voltak a legelső koncertek? Élvezetesek, vakmerőek, néha kilátástalanok, de mindig izgalmasak. Akkoriban az volt nekünk a kihívás és a szórakozás is egyben. Forró hangulatú, házibuli jellegű örömködé- sek pár tucat embernek,. Adódnak ma még váratlan helyzetek fellépés közben? Bármikor történhet bármi. Elhallgathat egy erősítő, kihúzódhat egy kábel, gyakorlatilag bármi megtörténhet. Néha feltéved egy részeg, aki lelkesen, de szövegtudás nélkül ezerrel nyomatja, ezzel veszélyeztetve a zenekar lelki egyensúlyát. Melyik volt a legextrémebb helyszín, ahol játszottatok? A dunaújvárosi uszoda, a Fővárosi Nagycirkusz, elhagyott malom Nagyváradon, az ős Nincs Pardon klub, ahol két terem volt, és abban, amelyikben a zenekar játszott, a fal és a pódium közötti résben hét személyiért el. Milyenek voltak kezdetben a rajongók és milyenek ma? Attól függően változik a közönségünk, amilyen az összetétele. A tinédzserek mindig ugyanúgy buliznak, mi magunk is így tettünk, mint ahogy most a mi viselkedésünk is más, ha koncerten járunk. Minél többféle a közönség, annál többféle reakciót lehet megfigyelni. Természetesen sokat változtat az is, hogy milyen térben, milyen helyzetben játszik a zenekar, illetve, hogy épp milyen műsort ad. Ugyanaz a rajongó másképp viselkedik szép ruhában, színházban, mint térdig boroskólában. Pihenés következik a hatalmas „arénás“ buli után, vagy vannak egyéb tervek is? Égy kis pihenés, aztán próbatermi éjszakázások, délutánok, ilyesmik. Pihenés után mindig alkotás következik, így lesz most is. Annyi a különbség, hogy az alkotó korszak most egy hosszabb koncertmentes periódussal kezdődik.
