Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-02 / 253. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 2. Vélemény és háttér 5 A hatékony érdekvédelemhez számbeli erő kell, legalábbis szlovákiai viszonylatban Naivan és keményfejűen Most, hogy mindkét kisebbségi témában érdekelt párt (tegyük hozzá, több, sajnos, nincs is) elmondta a magáét a lehetséges, vagyis inkább a lehetetlen együttműködésről, legyünk kissé naivak és keményfejűek, és mondjuk ki: igenis van platform, amelyen a két politikai erő egyetértésben, ha nem is közvetlen együttműködésben érdekelt lehet. LOVÁSZ ATTILA A témát nem azért boncolgatjuk, mert azt gondoljuk, hogy a „közösen, vagy sehogy” elmélete és gyakorlata az egyetlen üdvözítő. Nem az. Azt viszont továbbra is jó lenne tudomásul venni, hogy a szavazatok számának maximalizálása a hatékony érdekvédelem első lépéseinek egyik legfontosabbika. Parlamenten kívül vagy 8-10 ellenzéki képviselővel legfeljebb nyüatkozatokat lehet kiadni hetente - no jó, a parlamentben kissé hallhatóbb a politikai erő hangja, mint kívüle de a hatékony érdekvédelemhez számbeli erő kell, legalábbis szlovákiai viszonylatban. Még ellenzékben is előfordulhat, hogy a kormányzat akarhat valamit, pl. egy alkotmánytörvényhez gyűjt szavazatokat, ha jól emlékezünk, a Moravčík-kormány idején az akkori MKDM-Együttélés került már ilyen helyzetbe. Nos, summa summárum, meg kell a hazai magyarokat győzni, válasszanak, most hogy két párt van, mindenki a sajátját, és a meggyőzés egyik leghatékonyabb módja tudatni a választóval, van közös nevező és közösen felvállalható érdek a választás után. Az érdek megfogalmazható, és akkor a két párt versenye valóban a módszerek versenyévé válik. Az érdek megfogalmazása nem könnyű, de van néhány terület, amelyen liberális, konzervatív, nemzeti vagy keresztény, baloldali vagy jobboldali szavazó és politikus egyaránt egyetérthet. A kérnyelvűség a vegyesen lakott vidékeken igenis érték, az otthon érzésének egyik záloga, önmagában is minőségibbé teszi a tisztelt polgár életét. A szabad hivatali nyelvhasználat akármennyire is gesztus, az életminőség egyik emelője. A szabad iskola- választás vagy a kulturális javak létrehozásának és terjesztésének arányos finanszírozása ugyancsak minden kisebbségi politika iránt elkötelezett formáció választási programjának kiemelkedő része. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az életszínvonal, a munkalehetőség, a családtámogatás vagy a közoktatás színvonala nem elhanyagolható, mint ahogyan igenis nagyon fontos kérdés, mi legyen a regionális és kommunális politikával azokon a helyeken, ahol a megszólítható választókélnek. Nem mindegy hát, fontos-e egy-egy út, vasúti vonal, ipari létesítmény vagy környezeti beruházás, s ezt még akkor is meg kell vitatni és akkor is boncolgatni kell, ha esetenként az az érzésünk, hogy a munkahelyteremtés migrációval jár, amire mindig jobbára a kisebbség fizet rá. Minden szerzői jogdíj nélkül, íme, néhány példa, amelynek leendő közös támogatása, közös képviselete lehet két párt választási üzenete, még ha egyébként versenyezni és nem összeolvadni vagy „koalíciózni” akar is. Ha ezt látja a választó, kisebb a valószínűsége annak, hogy távol maradjon az urnától, mondván, nem kér a politikából mint úri huncutságból. S ha ez a gondolatmenet naivnak tűnik, akkor nem baj, minden nem szokványos megoldás, üzenet naivnak, kivitelezhetetlennek és lehetetlennek tűnt. Annak a valószínűsége, hogy alapkérdésekben két versengő párt az együttműködést szorgalmazza még mindig nagyobb, mint amilyen esélyekkel indultak el folyamatok '56-ban vagy '68-ban. Most már pontosan átértem, mekkora bajban van az euróövezet. (Peter Gossányi rajza) KOMMENTAR Szent tehenek az étlapon SZOMBATHY PÁL Terítéken Magyarország helyzetmeghatározása; ide GPS helyett őszinte szembenézés szükséges. Nem ördöngösség: van, akinek megy. Mellár Tamás szimpátiája aj obboldalon, mostanában konfliktusai is jórészt arrafelé. A konzervatívközgazdász azt mondja az origónak: „A 70-es évektől kezdve folyamatosan azt halljuk, amit most is, hogy két évig nadrágszíjhúzásra van szükség, de utána majd jobb lesz. De valójában soha nem lett jobb... Korábban a pártkongresszusok periodizálták ezt 5 évre... Most a választások teremtik meg ugyanezt a ciklikusságot, és közben az alapvető problémákkal senki sem foglalkozik.” A magyar politika lényeglátó összefoglalása ez, jelzi a bajok gyökerét: halogatás, sodródás, mellébeszélés. Aki erre rámutat, könnyen kihullik a kényelmes fősodorból, mert nem szeretik hallani az ilyesféle beszédet. A derékhad fél az egyszerűségtől, a világosságtól, mert nem érti, nem akarja érteni, akkor ugyanis nincs hova bújnia valódi teljesítmények és verseny elől. Egy ország teljesítményét meghatározza a derékhada, Hogy kik vezetik, kik a hangadói és főképpen: kik nemférnekbele. Évtizedek óta ide tartunk. Gyenge versenyképesség, torz gazdasági szerkezet, elhanyagolt mezőgazdaság, tragikus lakossági fogyasztás, széthulló közösségek és gyengülő inmunitás, egyéni túlélési stratégiák a túlzott hitelek sújtotta lakóházakba zárkózva. A hatékonyság gyenge, az árak magasak, gyarmatijegyeket mutató ország: kicsiny, szűk, satnya elitecske, amely az erős külvilággal is ekképp egyezkedik; akkor is, ha kiabál, ha fakardokkal hadonász. Nincs minek bedőlnünk. Bedőlni ott a forint. Mellár professzorhoz hasonlóan sokan azt várták, a Fidesz a kétharmad erejével hozzányúl a szent tehenekhez, a szimbolikus ügyeken túl próbál változtatni a mélységben meghúzódó lényegeseken, társadalmi egyetértést szervezve a komoly döntések köré. Hisz ami most van, a többségnek nem j ó. Azt is vártuk, hogy kezdeti hibák után az erősek képesek beismerni tévedéseiket (az egykulcsos adó tévútja), amitől csak erősebbek lehetnek. Ám egyelőre nem. Inkább távolodnak a valóságtól - ám így maguk is szent tehenekké lesznek. Viszont Mark Twaintől tudjuk: a szent tehenekből lesz a legjobb hamburger. Csakhogy itt a szakácsok is belepusztulnak a körforgásba. Ideje túllépni e mai konyhán. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ I Kárpáti fenyők a Vatikánnak A Kárpátok egyik Rahó környéki hegycsúcsán áll az a kárpátaljai fenyőfa, amely a vatikáni Szent Péter teret díszíti majd az idei karácsonyon. A több mint 30 méter magas fenyőt november 24-én vágják ki és indítják el Rómába - még nem dőlt el, hogy közúton vagy vasúton. További 43, kisebb fát Lemberg (Lviv) megyéből kamionokkal küldenek Rómába, ezek a pápai lakosztályt és az apostoli paloták termeit díszítik majd. (MTI) Ivan Gašparovič annak a szlovák politikának a mai megtestesítője, amely úgy retteg Esterházytól, mint ördög a szenteltvíztől Ha hallgattál volna... KÖVESDl KÁROLY A New York-i Rágalmazásellenes Liga (ADL) zsidó szervezet az idei „Gondoskodásra való Bátorságért” (Courage to Care Award) kitüntetést - melyet azok a személyiségek kapnak, akik a Holocaust idején zsidók életét mentették meg -, posztumusz Esterházy Jánosnak ítélte oda. A díjat a mártír politikus leánya, Esterházy-Malfatti Alice veszi át az ADL holnapi New York-i közgyűlésén. A szervezet szerint Esterházy János többszörösen rászolgált a díjra, hiszen L939-ben aktívan bekapcsolódott az üldözött zsidók Magyarországra való menekítésében, és egyetlen képviselőként nemet mondott a zsidóüldözésre a szlovák parlamentben. Ennyit a tényről, amely egy hosszú vitát zárt le, többé-ke- vésbé megnyugtatóan. A vita azonban csak morális szinten van lezárva, mert Esterházy az egykori Szlovákia állampolgáraként továbbra is háborús bűnösnek számít, hiszen a mai napig nem rehabilitálták, Nyilván a szlovák államiság megrendülését vélik látni azok, akik ellenzik az antifasiszta politikus rehabilitációját. Ebben a szellemben nyilakozott Ivan Gašparovič, Szlovákia elnöke is, aki a Bojovník szlovák antifasiszta lap idei 18. számában azt találta mondani, hogy „szobrot állítani Kassán Esterházynak, aki Hitler és a fasizmus híve volt, helytelen”. Kijelentése nagy felháborodást váltott ki, amit az elnök úr később még megfejelt a V4-es államfők találkozóján tartott sajtótájékoztatóján, amikor úgy mentegetőzött, hogy „Esterházy Szlovákia állampolgára volt, és a szlovák törvények vonatkoztak rá”, s hogy „a néhai politikus a pozsonyi parlamentben nem szavazott a zsidó deportálások ellen, miként azt Magyarországon gyakran állítják, hanem tartózkodott a szavazáskor”. A történelmi tényeket ismerők tudják, hogy a szlovák parlamentben kézfelemeléssel szavazták meg a zsidók deportálását lehetővé tevő törvényt, miközben Esterházy tüntetőén, karba tett kézzel ült, minek előtte a parlament elnökével nyilvánosan közölte, miért fog a törvény ellen szavazni. Peéry Rezsőtől tudjuk, hogy a szavazás után a házelnök alig tudott rendet teremteni a felháborodás miatt. Már önmagában ennyi elég lett volna, Esterházy azonban a törvény életbe lépése után zsidók tömegét mentette meg, útlevelet szerezve nekik, és segítette őket Magyarországra menekülni, olykor a saját gépkocsiján. Mi több, a Tiso-féle „fasiszta Szlovákiából” menekültek további sorsát is figyelemmel kísérte a Horthy-féle „fasiszta Magyarországon”. Gašparovič kijelentéseiből nyilvánvaló, hogy a jogász végzettségű elnök részéről nem elszólásról, netán tudatlanságról van szó. Ivan Gašparovič annak a szlovák politikának a mai megtestesítője, amely úgy retteg Esterházytól, mint ördög a szenteltvíztől, mert máig élő lelkiismeretét jelenti a szlovákságnak. Az ilyen tiszta embert, aki világító lámpásként keresztényi erkölcsi és emberi tartást, követendő példát jelenthet, nem szabad piedesztálra emelni. Le kell járatni, hiszen haló porában is veszélyes, mert a szimbólumok mindig is veszélyesek voltak. Az elnök úr nyilván azzal is tisztában van, hogy Esterházy mindvégig elkötelezettje volt a magyar-szlovák megbékélésnek, mi több, síkra szállt a szlovák autonomista törekvések mellett. Ennyi bűn egy ember részéről több, mint megbocsáthatatlan. Az ilyen karakter haló porában is veszélyes. Remélem, hogy az ADL kitüntetésének hírét Ivan Gašparovič is „megtalálja az asztalán”, és elgondolkodik afölött, ki az, aki rossz hírét kelti országának és nemzetének. S levonja a konzekvenciát. Ha nem, legalább bölcsen hallgat.
