Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-21 / 268. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 21. www.ujszo.com RÖVIDEN Jövőre nyit a Picasso Múzeum Párizs. Az eredeti tervekkel ellentétben jövőre látogatható csak újra a párizsi Picasso Múzeum. A híres kiállítóhelynek még az idén meg kellett volna nyitnia kapuit a látogatók előtt, de a felújítási munkálatok csúszásban vannak. Anne Baldassari, a múzeum vezetője kijelentette, hogy az intézmény 2013. május 1-től lesz újra látogatható, „mindent megteszek ezért”. Az értékes Picasso-gyűjtemény 2009-ben zárt be, a Párizs szívében található múzeum ugyanis teljes felújításra szorul. A felújítás eredményeként a kiállítótér az eddigi több mint háromszorosára nő. Mialatt a párizsi múzeum zárva tart, a gyűjtemény utazik: Anne Baldassari eddig egy tucat kiállítást szervezett Picasso műveiből például Helsinkiben, Szentpéterváron és San Franciscóban. A párizsi gyűjteményben található Picasso-alkotások az idei év végéig még hat helyszínen láthatók. (MTI) Zöld utat kapott a Lego-film Los Angeles. Elkezdődhet a munka a régóta tervezett Lego-filmen, amelynek megjelentetését a Warner-stúdió 2014-re tervezi. A produkció az animációt ötvözi majd a játékfilmmel. A filmet a Phil Lord-Christopher Miller amerikai író- és rendezőpáros készíti, akik korábban a Derült égből fasírt című animációjukkal arattak sikert - adta hírül a BBC online. A szereplőket jövőre kezdik toborozni, az animációval pedig egy ausztrál céget bíznak meg. A forgatókönyvről az alkotók csupán annyit árultak el, hogy a film világa nagyjából teljesen Lego-kockákból fog felépülni, a helyszínek pedig igen változatosak lesznek térben és időben. Egyes jelenetek a középkorban játszódnak, készül városi környezet, és a szereplők az űrbe is kijutnak. (MTI) Wim Wenders Pina Bauschról szóló 3D-s dokumentumfilmje kä esélyt is kapott az Oscar-díj elnyerésére: a legjobb film mellett dokumentumfilm kategóriában is indulhat az amerikai filmakadémia díjáért. Az előzetes jelölt dokumentumfilmek 15-ös listáján (vagyis a már szűkített listán) szerepel Wenders Pina Bausch című alkotása, mely a 2009-ben elhunyt világhírű táncművész-koreográfust mutatja be. (Fotó: Continentalfilm) Szerdán este: Venczel Vera a pozsonyi Astorka Színház fesztiválján Szepes Mária művével Egy este öt élet Venczel Vera A vörös oroszlánban (Fotó: Vígszínház) Előbb tiltott, később felforgató irodalomnak minősült Szepes Mária 1946-ban megjelent műve, A vörös oroszlán. Mára kultikus regény lett belőle. Az ezotéria, a misztikum fényes magyar startjele. Ebből született ez év tavaszán egy páratlan színpadi alkotás, egy széles hatáskörű monodráma. SZABÓ G. LÁSZLÓ A Vígszínház tűzte műsorára Venczel Vera előadásában, s most ezt láthatja (cseh, lengyel és orosz társulat vendégjátéka mellett) a pozsonyi közönség. Venczel Vera gazdag pályáján ez az első monodráma. Kétszereplős darabban is csak két alkalommal játszott. Tanai Bellával a Sylvia Plathról szóló Levelek haza című előadásban a Vígszínházban, és Keres Emillel a Radnóti Színpadon Dosztojevszkij művében, a Szegény emberekben. ,A vörös oroszlánt még akkor olvastam, amikor nagyon nehéz volt hozzájutni. Nem sokkal a megjelenése után bezúzták, kimentett példányokat adtak kézről kézre az emberek. Később aztán többször is kiadták a művet. Első olvasásra nagyon erős élmény volt. Sok mindent nem is értettem belőle, kifejezéseknek kellett utánanéznem, de hogy a megszokottól eltérő látásmódot, gondolkodásmódot kínált, azt azonnal megéreztem. A befelé fordulásra, a mindenséggel való kapcsolatkeresésre, a saját felelősségünkre hívta fel a figyelmet. Nagyon sok rétege van a műnek.” Színpadi változatra nem is gondolt soha. Mint mondja: ez őt is ugyanúgy meglepte, mint a közönséget. „Sokkal többen olvasták a regényt, mint ahogy én gondoltam, de ahogy meghallják az emberek, hogy ebből előadás született, az első reakciójuk az, hogyjaj, ez nem lehet, tényleg? Alapvetően Eszenyi Enikőtől, a Vígszínház igazgatójától kaptam a lehetőséget, hogy a házi színpadon kitalálhatok magamnak valamit. Többek közt elhangzott Szepes Mária neve is. Ezen meglepődtem. Nem tudtam elképzelni színpadon. És milyen érdekes az élet?! Aminek létre kell jönnie, az létrejön. Nem sokkal azután, hogy Enikő szólt, felhívott Bodor Böbe, és azt hittem, eldobom a kagylót. Azt mondta, szeretné velem színpadra vinni A vörös oroszlánt. Ha érdekel, tette hozzá. Nem akartam hinni a fülemnek. Persze, hogy nyitott vagyok, feleltem.” A négyszáz oldalas regényből maga a rendező és Lőrinczy Attila, a Vígszínház dramaturgja írt színpadi művet. „Enikő is nagyon boldog volt, és én is. Nagyon elcsodálkoztam, miután elolvastam az est anyagát. Kerek egész, amit létrehoztak. A teljes regényt nem ültették át, hiszen azt nem lehet. Csak öt életet. Amíg Böbe és Attila dolgoztak, én újra elolvastam a regényt. Nem folytam bele a munkájukba. Tele voltam kérdőjellel, de maximálisan bíztam bennük. S ahogy elkészültek a munkával, elkezdtünk dolgozni mi is. A díszletet Daróczi Sándor álmodta meg, a jelmez Jánoskúti Márta ötlete, de vetítés is van, s hangban, világításban is kaptam segítséget.” A próbafolyamat egészen különleges volt. Szepes Mária szövegét nemcsak olvasni - megtanulni sem könnyű. „Ez volt a legnagyobb küzdelem - mondja Venczel Vera. - Nagyon tisztelem az írókat. Amit megfogalmaznak, azt előbb meg kell fejteni, s csak utána lehet megtanulni. Nekem az író az első partnerem, ez esetben Szepes Mária, akit szerettem, személyesen ismertem. Odaadó barát volt. Komoly figyelmet kaptam tőle éveken át, egészen a haláláig. Életem legkeményebb szakaszában is bármikor fordulhattam hozzá. Őt nagyon sokan keresték, szinte szétszórta a tudását, egyfolytában adott. Egy éppen betegeskedő barátnőm mutatott be neki, aki régóta ismerte őt. Kórházi betegágyánál Mária a férje kíséretében állt, és azonnal meghívott magához, pedig ott találkoztunk először. Neki ez az előadás biztos nagy örömet jelentene, hiszen hitt abban, hogy ennek a könyvnek különleges sorsa van.” Ez a regény első színpadi változata, s mivel a műnek hihetetlen belső sodrása van, a megnyugvás mindig csak az adott élet végétől a következő életbe való beleolvadásig tart. ,Amikor az előadás végére érek, mindig hálás vagyok a nézőknek, hogy néma csendben, egyetlen pisszenés és rezzenés nélkül figyelnek. Ezért is gondolom úgy, hogy nem vagyok egyedül. A közönség a partnerem. Egyedül ez nem is menne. Nem is tudom félretenni a szöveget két előadás között. Folyamatosan ébren kell tartanom magamban a darabot, olyan szoros együttélést kíván a feladat. Egyfolytában foglalkozom vele. Túlzás nélkül állíthatom: a bemutató óta Szepes Mária jelen van az életemben.” Hogy milyen érzésekkel indul Pozsonyba? Jó pár évvel ezelőtt Venczel Vera a Ványa bácsival és a Bernarda Alba házával vendégszerepeit Pozsonyban, és kamera előtt is állt már itt a hetvenes évek elején, amikor Zsurzs Éva rendezésében A fekete város egyik legerősebb jelenetét forgatták. „Nagy öröm nekem, hogy ismét Pozsonyban játszhatok, és hogy épp ezt a darabot vihe- tem el oda. Szerintem nincs ember, akit ne érdekelne az örök élet itala. És a csend, a lélek csendje. Ezt közvetíteni nem mindennapi feladat számomra.” OTTHONUNK A NYELV Az idegen szavak írásmódjáról MISAD KATALIN A nyelvek érintkezésének természetes következménye, hogy közszavak és tulajdonnevek kerülnek át egyik nyelvből a másikba. Az idegen eredetű szavak átvételének, illetve az átvevő nyelvben való „helyezkedésüknek” fázisait többek között a helyesírás is tükrözi. Ennek vonatkozásában az első lényeges különbségtételt az jelenti, hogy a kérdéses szó idegen írásrendszerű vagy latin betűs nyelvből származik-e. - Az idegen írásrendszerű nyelvekből (lásd arab, kínai, orosz stb.) átvett szavakat, neveket mindig magyarosan írjuk, mégpedig a megfelelő átírási szabályok alapján, kivéve a hagyományosan kivételes írásmódokat (pl.: Grigorij Alek- szandrovics Potyomkin, de: Po- temkin-falvak). A latin betűs nyelvekből átvett közszavak írását az határozza meg, hogy meghonosodott jövevényszóval vagy nem általános használatú, tehát ténylegesen ún. idegen szóval van-e dolgunk. Ha egy latin betűs írású nyelvből átvett, általános fogalmat jelölő idegen szó közkeletűvé válik, eredeti írásmódját a magyar kiejtést tükröző formával váltjuk fel (pl.: kóla, lézer, menedzser stb.); a nem általános használatú közszavakat azonban eredeti idegen írásmódjuk szerint írjuk (pl.: bestseller, croissant, show stb.). A latin betűs nyelvekből átvett idegen szavakat tehát annak alapján írjuk már magyar vagy még idegen írásmód szerint, hogy gyökeret eresztettek-e már nyelvünkben, vagy még kevésbé felismerhetőnek, idegennek érzi őket az anyanyelvi beszélő. Az alábbi - magyarországi, illetve szlovákiai magyar nyelvű szövegekből származó - mondatok azonban arra engednek következtetni, hogy a fenti szabályok ismerete nem mindig elegendő az idegen eredetű szavak megfelelő átírásához. Vajon miért okoz gondot a „Napi kínálat: exotikus koktélok”, az „Utazzon velünk exotikus országokba féláron!”, a „Félti az existenciáját? Forduljon hozzánk bizalommal!” példamondatok x betűt tartalmazó idegen eredetű szavainak írásmódja? A választ az átírás sajátosságaiban kell keresnünk: a magyaros írásmód nem mindig követi a kiejtés szerinti elvet, bizonyos elemek átöröklődhetnek az eredeti írásképből. Ily módon ha a magyarosan írt közkeletű idegen szavak eredeti írásformájában x betű van, a ksz-nek ejtett x általában megmarad (lásd expedíció, taxi, textil; Beatrix, Félix, Mexikó), s csak kivételes esetben írunk helyette faz-et (pl.: bokszol, bokszbajnokság, bokszkesztyű, bokszmeccs). A gz ejtésű x-et ezzel szemben többnyire átírjuk (lásd: egzakt, egzotikus, egzisztencia), de néhány ún. műveltségszóban megtartjuk (pl: exodus, exogámia, hexameter stb). Ezért aztán taxival utazunk, Beatrixről vagy Mexikóról álmodunk, de egzotikus koktélokat iszunk, egzotikus országokba utazunk, és - napjainkban gyakran okkal - az egzisztenciánkat féltjük. S ha esetleg el kell választanunk az x betűt tartalmazó szót, akkor az x-re mint egyjegyű betűre tekintünk, és a következőképpen járunk el: ex-pe-dí-ci-ó, he-xa-me- ter, ta-xi; Fé-li-xé, Me-xi-kó stb. Az idegen szavak és nevek írásmódjáról részletesebben A magyar helyesírás szabályai tizenegyedik kiadásának (Akadémiai Kiadó, Budapest 1984) Az idegen közszavak és tulajdonnevek írása c. fejezetében, valamint Laczkó Krisztina és Mártonfi Attila Helyesírás c. kötetében (Osiris Kiadó, Budapest 2004) olvashatnak az érdeklődők. Az utóbbi forrás részletesen foglalkozik a szerb, a japán, a kínai, a koreai, az arab, a héber és a jiddis, az ó- és újgörög, ületve a cirül betűs szláv szavak átírásának szabályszerűségeivel.
