Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-18 / 266. szám, péntek
www.ujszo.com IZVILAG ■ 2011. NOVEMBER 18. 13 m •rí'TV 5 «1 Vití Levun éltünk, ahol még ma is gyakoriak a földrengések, a hurrikánok. Amikor megérkeztünk, a katonai puccs már lezajlott, a diktatúra hatását azonban nem lehetett nem észrevenni. Visszatérve a fidzsik fő ételeire... azt is az indiaiaktól vették át. A roti lisztből és folyékony vajból készül, só és forró víz hozzáadásával. Kigyúrod, lapítod, sütöd. A tojás nélküli palacsintatésztához tudnám hasonlítani. Ezt eszik a sárgaborsó-főzelékhez, amelyet répával és curryvel ízesítenek, és hígabb, mint a miénk. A lovo egy tipikus fidzsi étel. Elkészítése valóságos rituálé, hiszen földi kemence kell hozzá. Előbb gödröt kell ásni, abba rakják a tűzön hevített, forró köveket, majd banán- vagy kókuszpálma levelébe csomagolják a halat, vagy a húst, arra jön a nejlonzsák, hogy semmi ne kerüljön bele, és azt takarják le földdel. Két-három órán át így sül az étel. Átjárja a levelek gőze, és lesz egy kis füstös íze is. Fantasztikus finőm, a világ egyik legjobb kajája kerül ki a föld alól.” A helybeliek másik fő eledele a taro. Helyi nyelven dhalo. „Ez olyan, mint nálunk a krumpli. Ha puhára főzik, leginkább sűrű knédlihez hasonlít. De a levelét is megeszik, nyersen vagy főzve. Külön neve is van: murou? Első számú desszertnek a cassavatorta számít. „Ledaráljuk a cassavát, ezt a fehér gyökeret, kókusztejjel összekeverjük, és a tetején reszelt sajttal vagy kókusszal betesszük a sütőbe. Imádták a gyerekek. Kókuszt mindennap pucoltam egyet. Megtanultam, hogy az érett kókuszdió leve áttetsző, vízszínű és íztelen. Az igazi kókusztej a zöld gyümölcsben van. Olyan sajnos nem kapható nálunk, pedig az a finom. Csak fel kell mászni érte a fa tetejére, mert zölden nem esik le a fáról. Bozótvágó késsel levágják a tetejét, ha szépen kéred, neked adják, aztán szívószállal átszúrod a puha héját, és hozzájutsz az isteni léhez.” Ami nagyon fontos még a fidzsik életében, az a kdwa, a porrá zúzott, vízben áztatott gyökér, ami egy különleges zsibbasztó-lazító szer. „Szertartásszerűen isszák, általában délután, beszélgetés közben, levelekből font szőnyegen ülve. Káros hatása nincs, erősebb változata azonban könnyen kiüti az embert, főleg, ha nincs hozzászokva. Két napig is lehet aludni tőle. Káwát csak egyfajta tálkából lehet inni, azt adják körbe-körbe. Ha már mindenki ivott, tapsolni kell. Ez is a rituálé része.” Házvezetőnőjüket Tünde nem egy magyar étel elkészítésére megtanította. Gulyással, csirkepaprikással, nokedlivel, palacsintával többször is előrukkolt, a helybeli, vastag tésztájú, amerikai palacsintáért ugyanis nem lelkesedtek a gyerekei. „Olyat csinálj, amilyet apa szokott” - kérte a lánya, az pedig a vékony, túrós palacsinta volt. Piacra hetente egyszer, vasárnap járt. „Volt egy ausztrál szupermarket a közelünkben, hét közben mindent ott vettem meg. Piacra friss halért vagy gyümölcsért mentem. Hasok mindent vesz valaki, felbérel egy fiút, aki talicskával viszi az árut. A banánt, a mangót, az ananászt, a papayát. Én a papagájmangót szerettem a legjobban. Annak különlegesen finom íze van. Az alakja is, a színe is a papagájhoz hasonlít. A halat is nagyon szeretem, csak pucolja meg valaki. Vanuatu szigetén voltak igazi kulináris élményeink! Hat hétig ott tartott nyári kurzust a párom. Kint laktunk az öbölben, bokáig érő vízből szedtük ki a tengeri csillagokat. Mindennap sütöttem halat. Piros halat, kék pöttyökkel. Annyira ízletes volt a húsa, mint a csirkének. Kókuszrákot is ettünk, aminek borsos ára van. A világ legerősebb rákfajtája, összekötözve árusítják a piacon, mert az ujját is képes egyetlen nyisszantással levágni az embernek. A kókuszdió csontos héjával is könnyen elbánik, amit te kalapáccsal is alig bírsz szétverni. Minden ráknak az ollójában van a legfinomabb húsa. Finom ugyan, de olyan kevés, hogy nem volt kedvem többé rákot ölni kulináris örömökért. Borok? Fidzsin nem terem szőlő, tehát borászat sincs. A szállítás miatt azonban minden felforr, ritkán sikerült kifognunk olyan bort, amelyik őrizte eredeti zamatát. Helyi tanács szerint, ha vörösbort akarsz, akkor csak ausztrált, ha fehéret, akkor új-zélandit vegyél. Fordítva soha.” Hogy mi az, amit a kint töltött két évnek köszönhet? Majsai-Nyilas Tünde kész a válasszal. „Az idő és a pénz értéke változott meg az életemben. Hogy az idő milyen nagy úr, és hogy a pénz mennyire mellékes. Fidzsi pedig végérvényesen itt van velünk. Az asztal, a szőnyeg, a képek a falon, ezek a tálak, a kókuszreszelő a konyhában... jó lenne egyszer visszamenni!” Szabó G. László Majsai-Nyilas Tünde felvételei
