Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-03 / 254. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 3. Vélemény és háttér 7 A négy- vagy hatpárti koalíció csetlése-botlása után a szavazók stabilitásra vágynak Aprók tánca Amióta tényként kezelendő, hogy országunkban előrehozott parlamenti választásokat tartanak, boldog-boldogtalan igyekszik nyilatkozni politikai jövőképéről. KOCUR LÁSZLÓ Az nyilván nem képezte vita tárgyát, hogy a nagy játékosok kémek lapot 2012. március 10-ére, de mivel hamarosan véglegesíteni kell a választási listákat, a kisebbek is egyre-másra jelentik be indulási szándékukat. Tegnap a Szlovákiai Roma Kezdeményezés jelentette be, hogy indul, és önállóan. A hétvége egyik fénypontja volt, hogy az előző kampány legviccesebb, politikainak csak többszörös idézőjelben nevezhető szereplője, a Pali Búcsúpohara Vidám Politikai Párt sem zárta ki, hogy indul. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomban kegyvesztetté lett Milan Urbáni már második pártját alapítja kizárása óta. Ha az olvasó nem emlékszik, hogy az AZEN a Szövetség a Nemzetek Európájáért rövidítése, ne bánja, 0,13%-nyi szavazatot gyűjtött be legutóbb. Urbáni szerint már tárgyalnak az együttműködésről más pártokkal. A másik kegyvesztett, a Szlovák Nemzeti Pártból Ján Slota által elűzött Anna Belousovová Nemzet és Igazság nevű pártja is önállóan indul. Anna Belousovová nem új politikus, két évtizede aktív részese a nemzeti politikai palettának, nem valószínű, hogy tudna újat mutatni. A legutóbbi választásokon nem indult, márciusban próbálkozik a KDH-nál is konzervatívabb, ezért azt elhagyó KDS, azaz a Vladimír Palkó vezette Szlovákia Konzervatív Demokratái párt is. Egyedül indulnak a két ciklus óta parlamenten kívüli kommunisták is, valószínűleg most is csak kívülről fogják nézni a parlamentet. A Marián Kodéba vezette Mi Szlovákiánk Néppárt a szlovák korona visszaállításával bontott zászlót. Legutóbb ugyan jóval a parlamenti küszöb alatt, de az újonnan induló formációk közül a legjobb teljesítményt értek el. A végére hagytuk azokat a „kicsiket”, amelyekről az utóbbi időben a fentebb említetteknél lényegesen többet hallhattunk, a polgári konzervatívokat, és az ordas nacionalista Vít’azoslav Móric által megbüntetett egyszerűeket. A Polgári Konzervatív Párt, bár többször indult választásokon, parlamentbe jutnia csak 2010-ben, a Híd listáján sikerült. Ahogy ugyanezeken a hasábokon korábban írta tanult kollégám, csupán csendestársi pozícióra van lehetőségük valamelyik nagyobb párt mellett, a 2010-es, kiböjtölt történelmi lehetőség után az önálló indulás valószínűleg a korábbihoz hasonló eredményeketjelentene. A megoldás, elképzelhető, hogy a most éppen az elnevezéséért küzdő Egyszerű Emberek és Független Személyiségek munkanevű párt és annak nárcisztikus vezetője, Igor Matovič kezében lehet. Matovič tavaly decemberben jelentette be pártalapítási szándékát. Parlamenti teljesítményét látva nem valószínű, hogy a nagyok közül bárki listájára felkuncsoroghatná magát, Richard Sulik örülni fog, hogy megszabadult tőle... így Matovič, tavalyi víziójához híven integráló pozícióba próbál helyezkedni. Még nem tudni pontosan, ki tárgyal(t) vele, de múlt heti hírek szerint az OKS- szel és a KDS-szel egyeztetett. Azaz két (ultra) konzervatív párt lépne koalícióra egy ideológiailag meghatározhatatlan, populista párttal, a parlamentbejutásért. Matovič akciójának bejelentésekor a szélkakaspolitikus túlélési esélyeinek zálogát láttuk az új pártban, melynek alapötlete önmagában nem elvetendő, bár azt láthattuk, mi a következménye annak, ha a parlamentben mindenki összevissza szavazgat. Valószínű azonban, hogy a kis pártok öntudatos választói nem vagy nehezen bocsátanák meg pártjuknak a Matovič-masszához való csatlakozást, így ez a lépés a parlamentből való kimaradás mellett arculat- és politikai- identitás-vesztéssel is járna. A négy- vagy hatpárti koalíció csetlése-botlása után az előrehozott választáson részt vevő szavazók stabilitásra vágynak, és ez nem kedvez a kis pártok térnyerésének. JEGYZET Istenem, irgalmazz LAMPL ZSUZSANNA Akárcsak sokan mások, ezekben a napokban én is a temetőket jártam, mert sajnos, sok, egyre több ember van, akit már csak ott látogathatok. De ezekben a napokban más a temető. Vidám. Mintha az ott lakók boldog izgalma érződne, amint ünneplőbe öltözve várnak bennünket, ahogy régen, a nagy családi összejövetelek idején. Látja szomszédasszony? Az ott az én lányom, ugye, milyen jó az új frizurája? Nézze, az meg ott az én unokám, azzal a két tarka csokorral a kezében, hogy megférfiasodott azóta, a másik unokám, az a leány, aki a mécsest hozza, meg nemsokára férjhez megy, hát most mondja, hogy telik az idő, na, igyuk meg a teát, mert elhűl... S jönnek ők. Egész családok. Nemzedékek vonulnak fel. Szülők csivitelő kisgyerekekkel, akiknek minden egyes gyertyagyújtás élmény. Szinte megdermednek a gyönyörűségtől, amint fellobban a kicsi láng, aztán sikongatnak örömükben. Sietéshez szokott, megilletődött fiatalemberek, akik sántikáló nagymamájukat vezetik. A nagyik szemében büszke fény, míg ifjú csikójuk karjába kapaszkodnak, talán még a lábfájásról is megfeledkeznek. A síroknál rég nem látott ismerősök találkoznak. Krizantémok pompáznak, mécsesek világítanak, a fák ritkuló lombja között utat tör a mindent beragyogó fény. Az emberek emlékeznek szóban, emlékeznek gondolatban. Nem mondják, de örülnek, hogy ők azok, akik még emlékezhetnek. Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi. A „lesztek” kollektív tudata egyesít bennünket, akik ott emlékezünk kegyelettel - rájuk, akik voltak. Magdolna, Ignác, Anna, Károly, Béla, Manci, Móric, Ibolyka, Ilonka, Lajos, Vilkó, Katalin, Netka, Gazsi, Jani, Etelka, Kálmán... S ilyenkor minden más, az összes egyébként fontosnak tűnő dolog, hirtelen semmiséggé zsugorodik. A temető távolabbi részében, mint el-elcsúszó terhet cipelő hajók a tengeren, úgy dülöngélnek a jámbor síremlékek az anyaföldet borító avaron. Dőlnek jobbra, dőlnek balra, mint az élet pofozta ember. Nagyon régiek. Az itt fekvőkhöz már nem jár senki, talán csak az olyan tudósok, mint Icu barátnőm, a temetők kutatója. De a fénynek mind- egy, hogy régi-e vagy új a sír. Mindet beragyogja. Egy költői ima jut az eszembe, Kulcsár Ferencé. „Tavak ezernyi tükre. Várlak. Ülök a völgy mélyén, s gyerekarccal, gyerektenyérrel várlak. Hajladoznak a fák. Fehér madarak szállnak. A szélben, mert süt a nap - vagy azért, mert létezel s várlak, ezernyi lomb ragyog. Istenem, irgalmazz. Halhatatlan vagyok.” KOMMENTAR Gyomron vágott unió AAAL1NÁK ISTVÁN Egyszer egy bokszoló ecsetelte: az állcsúcsra kapott egyenestől kiterülni távolról sem annyira fájdalmas, mint a gyomorszájra kapott ütéstől padlót fogni, hiszen a szenvedő alany percekig nem tud rendesen levegőt sem venni, s a hosszúnak tűnő sötétség után az első fájdalmas hörgésnek is örülni kell, mert az az élet jele. Ilyen hörgéssel érkeznek az európai vezetők a G20-ak ma kezdődő cannes-i csúcstalálkozójára: még mindig nem tértek magukhoz hétfő óta, amikor Athénban bejelentették, hogy - feltehetően már decemberben - népszavazást tartanak a múlt heti EU-csúcson elfogadott megállapodásról, amely a görög adósság egy részének leírását, valamint az új hitelprogram részleteit tartalmazza. Ezek a részletek további, az unió által szigorúan ellenőrzött megszorításokat jelentenek, leegyszerűsítve: életszínvonal-csökkenést. A legújabb felmérések szerint a görögök számára kidolgozott mentőcsomagot a görögök több mint hatvan százaléka ellenzi, úgyhogy a referendum kimenetele aligha kétséges. Olyan abszurd ez, mintha most a földrengés sújtotta török területek lakosságát megnépszavaztatnák arról, akarják-e a segélyeket, s ők nemet mondanának rá. Az csak az érem egyik oldala, hogy a görögök elvesztik azt a maradék szimpátiát is, ami eddig Európában esetleg még volt irántuk, hiszen az eddig sem tetszett senkinek, hogy a görög szakszervezetek úgy akarnák megőrizni kiváltságos szociális hálójukat, hogy a többiek dolgozzanak rájuk. Az érem másik oldala az, hogy az athéni kormány döntése kérdésessé teszi mindazt, amiben a múlt szerdai euróövezeti válságcsúcson megegyeztek, beleértve a mentőalap (EFSF) részleteiben még ki sem dolgozott kiterjesztésének szándékát is. A francia Le Monde kedden azt írta, félelmetes forgatókönyv kezd kirajzolódni: a problémáit megoldani képtelen Európa „gyámság alá” kerülhet a G20-as csúcstalálkozón. A Brüsszelben kimunkált terv összeomolhat, „hogyan is lehetne elképzelni, hogy a külföldi bankok elengedik a hitelek felét, ha a görögök közben népszavazáson az államcsődről döntenek?” - fogalmazott a lap. Más szakértők azt hangsúlyozzák, a görög államcsőd az egész eurózónára nézve katasztrofális következményekkel jár. Jeórjiosz Papandreu ráadásul övön alul is ütött, hiszen Brüsszelben még boldogan rábólintott a reformokra és megszorító intézkedésekre, a népszavazás lehetőségét nem is említette. Akkor még úgy volt, hogy a második görög mentőcsomagot (a 130 milliárd eurósat) az év végéig véglegesítik, s kérdés, ezek után lesz-e erre hajlandóság akár Berlinben, akár Párizsban, a többiekről nem is beszélve. A Commerzbank elemzői szerint valós a kockázata annak, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a többi euróövezeti ország beszünteti a Görögországnak szánt további folyósításokat. Ez esetben már decemberben sem lenne miből fizetni a nyugdíjakat, összeomlana a görög pénzügyi rendszer, a bankokat valószínűleg államosítanák, korlátozni kellene a bankbetétekről kivehető pénz mennyiségét és így tovább. Csak az biztos, hogy Európában egyre nagyobb a káosz és a válság. Nem nehéz megjósolni: hamarosan újabb uniós csúcs mellett döntenek. De azon már nem szikével, hanem karddal kellene operálni: kizárni a görögöket, s azt megvizsgálni, hogy egy ilyen drasztikus lépés után megmenthető-e az eu- rózóna. A görögök amúgy is csalással kerültek be. Egyoldalas, fotóval illusztrált tudósítást közölt a Libéra- tion francia baloldali napilap „Magyarország: kiűzik a romákat” címmel a gyöngyöspatai közmunkaprogram miatt Kanadába távozó magyar állampolgárokról. Horváth Aladár, a Polgárjogi Mozgalom vezetője úgy nyilatkozott, hogy két hónap alatt már fél tucat család hagyta él a települést, s néhány nappal ezelőtt a közmunkaprogramból kizárt férfi a családjával Kanadába indult. Azok, akiknek nincs pénzük repülőjegyre, elképzelhető, hogy hajléktalanok lesznek Budapesten - tette hozzá. A tudósító szerint a polgármestert adó Jobbik a „cigánybűnözés” elleni laboratóriumnak szánta Gyöngyöspatát. Ladányi János szociológus szerint a szélsőjobboldal politikája - a tavaszi megfélemlítő járőrözésektől az önkormányzat magatartásáig - a távozás felé tolja a romákat, s „az etnikai tisztogatás egy formája” folyik Gyöngyöspatán. A francia lap a Sun News kanadai csatornájára hivatkozva úgy tájékoztatott, néhány hete naponta ötven magyar roma érkezika torontói repülőtérre. Felidézi a kanadai lapot, mely szerint a Magyarországi roma családok arra hivatkozva kémek menekültstátust, mert hazájukban üldözik őket a „szkinhedek vagya neonácik”. (MTI) Szöveg nélkül
