Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-03 / 254. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 3. Hirdetés 5 Gordon W. Allport: Az előítélet TANULJUNK AZ ÚJ SZÓVAL! 2. rész - A tolerancia A másság természetes Egy fehér gépkocsivezető Rhodesiában tétlenül lődörgő bennszülöttek mellett hajtott el, és közben ezt mormolta magában: „lusta barmok.” Néhány órával később más bennszülötteket látott, akik ritmikus munkadalt énekelve mázsás gabonazsákokat hordtak egy teherautóra. „Vadak - dörmögte magában -, mit is várhat az ember tőlük?” Az egyik nyugat-indiai szigeten egy időben szokásban volt, ha a bennszülöttek megláttak az utcán egy arra járó amerikait, tüntetőén befogták az orrukat. Angliában a második világháború alatt ez a szólás járta: „Pusztán az a baj az amikkal, hogy túl sokat keresnek, túl sokat törődnek a szexszel, meg az, hogy itt lebzselnek.” A lengyelek gyakran „csúszómászóknak” nevezték az ukránokat, hálátlan, bosszúálló, ravasz és árulásra kész népségnek tartották őket. A németek keleti szomszédjukat, „lengyel marháknak” nevezték. A lengyelek a „porosz disznó” kifejezéssel vágtak vissza, ez a sértés a németek feltételezett N ovember 16-án ünnepeljük a tolerancia nemzetközi világnapját. A másság elfogadása azt jelenti, hogy képesek vagyunk tanulni másoktól és tudunk velük együttműködni, mert a megértés által áthidaljuk a köztünk levő különbségeket. A gyanakvó, bizalmatlan ember, aki fél az újtól, a változásoktól, a mástól, ritkán toleráns. Milyen a toleráns ember? Kíváncsi, mert érdekli mások véleménye. Türelmes, mert van ideje észrevenni a másságot és figyelni rá. Kreatív, mert rugalmas, nem zavarja a szokatlan, az új, a más ember, más nézőpont felbukkanása. Önbizalommal teli, mert nem félti belső harmóniáját, elveit, nem hiszi, hogy azok érvénytelenek lennének azért, mert mások másmilyenek és másként gondolják. Véleménye, döntései nem függnek erőteljesen másoktól, nem hasonlítja magát folyton a többiekhez. Beleélő képesség Amikor toleránsak vagyunk, akkor úgy bánunk embertársainkkal, ahogyan mi is szeretnénk, hogy mások bánjanak velünk. A tolerancia természetesen nemcsak a testi vagy szellemi fogyatékkal élőkre terjed ki, hanem a más nemzetiségű, más bőrszínű vagy más vallású emberekre is. Az a gyerek, aki meleg, elfogadó, szeretetteljes családban nő fel és megtapasztalja az „ősbizalmat” az édesanyjával való kapcsolatban, az kevéssé valószínű, hogy bántó módon fog társaihoz viszonyulni. Ha képes beleképzelni magát mások helyzetébe, akkor vélhetően toleránsán is viselkedik velük. Példamutatás Mint minden mélyen a személyiségünkben gyökerező viselkedésformát, a toleranciát is szinte észrevétlenül, utánzás útján tanuljuk meg gyermekfaragatlanságára és becstelenségére vonatkozott. Egy magas rangú római katolikus pap egyszer Bostonban, a város egyik elhagyatott külvárosi útján hajtatott. Meglátva egy halálra fáradt néger kisfiút, a főpap megállíttatta a kocsiját, felvette a gyermeket. A gyerek a kocsi hátsó ülésére, a főpap mellé ült be, aki, hogy beszélgetésbe elegyedjen vele, megkérdezte: „Kisfiam, te katolikus van?” Mire a gyermek a félelemtől halálra válva ezt válaszolta: „Nem, uram, éppen elég nekem, hogy színes bőrű vagyok, minek növeljem a bajt.” Magyarországon az a szólás járta, hogy „az számít antiszemitának, aki az abszolút szükséges mértéken felül is gyűlöli a zsidókat.” Nincs a világnak olyan sarka, ahol a csoportok közötti gúnyolódás ne fordulna elő. (Részlet) korunkban. Már a beszélni nem tudó gyermek is figyeli és utánozza szüleit. A kicsik értékrendje a családjuk értékrendjét és viselkedését tükrözi. A felnőtteknek ügyelniük kell arra, hogyan beszélnek a valamilyen szempontból különböző emberekről. A mások testi fogyatékosságát, bőrszínét, vallását kigúnyoló viccek például ártatlannak tűnhetnek, de beleplántálhatják a gyerek agyába, hogy az ilyen stílus megengedett, holott ez nem így van. Értékeink felismerése Azok tudnak jól együttműködni, akik képesek tartósan egymásra figyelni, és viselkedésükben is alkalmazkodni egymáshoz. A másság természetességét egyébként a saját családunk példáján is felismerhetjük, különösen, ha több testvérünk van (akinek nincs, gondolkozzon a nagyobb családban, az unokatestvérekben). Bár nagyon sok mindenben különbözünk egymástól, mégis egyformán és nagyon szeretnek bennünket a szüléink, elfogadják a személyiségünket, hiszen minden ember értékes. Összeállította: vhe A kiközösítésről Van az előítéletes viselkedésnek egy olyan szintje, amikor csak idegenkedünk valakitől, aki különbözik tőlünk, szűkebb-tágabb csoportunktól, elfogadott viselkedési normáinktól. Ennél súlyosabb, ha egyenesen kerüljük a társaságát, elzárkózunk a vele kialakítandó kapcsolattól. Az ennél is mélyebb szinten már nyíltan ellenséges, bántóan gúnyos viselkedésben nyilvánul meg az előítéletes viselkedés. A diszkrimináció már azt jelenti, hogy az érintett személy valamilyen állandó stigmát (testi jel, bűnösre rásütött bélyeg) visel, kiszorul a többség soraiból, kiközösitetté, esetleg törvényen kívülivé válik. Tanuljunk az Hl SZÓ Xl.pv.10 j®*®k ATanuljunk az Új Szóval tájékoztató kiadvány felső tagozatos diákok számára készült, melyben ezúttal 38 iskolából 2500 magyar tanuló vesz részt két hónapon keresztül, országszerte. Reméljük, amellett, hogy a munkafüzetet haszonnal forgatjátok, napilapunkat is megkedvelitek, mely rengeteg hasznos információt, szórakoztató olvasmányt kínál nektek, a nyolc tematikus oldal anyagával pedig fejleszthetitek tudásotokat. A projekt a Szlovák Köztársaság Kormányhivatalának anyagi támogatásával valósul meg, az Emberi Szabadságjogok Védelmében elnevezésű dotációs program keretén belül. Ezen dokumentum tartalmáért kizárólag a Könyvek Az Iskoláknak Alapítvány felel. A sorozat következő része november 8-án jelenik meg, témája a kisebbségi jogok. A kiközösítettség- re az érintettek különböző módon reagálhatnak. Van, aki egyre gátlásosabb, félszegebb lesz általa. Mások sündisznóállásba helyezkednek, és eleve támadnak. A kiközösítés az iskolában is előfordul. Megoldásának feltétele, hogy a kiközösített diák bízzon magában és legyen olyan kedves, toleráns barátja, aki kiáll mellette, aki meggyőzi a többieket arról, mennyire rosszul ítélték meg őt. Egy példa az állatvilágból A közönséges veréb falánkságáról és pimaszságáról nevezetes, inkább gyáva, mint harcias madár. Nagycsaládban, falkában él. Állatlélektani kutatók kiemeltek egy-egy példányt a hordából, s fejére aprócska, célirányos csuklyát húztak. Amint visszaeresztették, a többiek azonnal nekiestek a csuklyás verébnek, karmos lábukkal rugdosták, csőrükkel csipdesték. Kiverték a hordából, ha vonakodott távozni, halálra kínozták, beletaposták a földbe. Holott ugyanolyan veréb maradt, mint korábban volt. Szökdécselt, csipogott, falt. Csak éppen csuklyás veréb lett belőle a horda szemében. Idegen, más, mint a többiek. (A fenti történet Konrad Lorenznél olvasható.) Jó, ha tudod! A sztereotípia az a feltételezés, amely szerint egy-egy csoport valamennyi tagja ugyanolyan. A sztereotípia haszna, hogy segíthet eligazodni a világban, de megmerevedve, előítéletté válva rengeteg probléma, konfliktus gyökere lehet. Ilyen általánosítás például, hogy minden kamasz nyegle, minden öreg unalmas és okoskodó stb. Keress néhány sztereotípiát az alábbi három mondatra: A lányok általában... A fiúk általában... Öreg emberek általában... Miért ellenszenves? Az előítélet nem megalapozott, tapasztalatra épülő hozzáállás, amelynek következtében az előítéletet hordozó személy valamely csoport egészével szemben táplál ellen- vagy rokonszenvet, s ezt a viszonyulást a csoport valamennyi tagjára nézve érvényesnek tekinti. Az egyéneket kizárólag mint az adott csoport tagját ítéli meg, sztereotípiákon alapuló pozitív vagy negatív vonásokat tulajdonít neki. Az előítéletek eredetük szerint a következő módon csoportosithatók: ■ életkori előítéletek (a nyegle kamaszok, a „mai fiatalok”, álláshirdetések csak 35-40 éven aluliaknak stb.); ■ vallási előítéletek (zsidók, Kris- na-hivők, az írországi katolikusok és protestánsok, muzulmánok és keresztények stb.); ■ etnikai és nemzeti előítéletek (cigányok, tótok, svábok; erdélyi magyarok stb.; nemzetekhez kötött sztereotípiák, pl. precíz németek, hűvös svédek, bohém franciák, merev angolok); ■ a különböző emberfajták iránti előítéletek (fekete, rézbőrű, barna, sárga, fehér stb.); ■ külső jegyek alapján keletkező előítéletek (kövér, sovány; orrkarikás fiatalok, kopaszok, szakadtak, szemüvegesek, maroktelefonos, öltönyös fiatalemberek stb.); ■ fogyatékossági előítéletek (mozgássérültek, vakok esélye, illetve esélytelensége a teljes életre, pro- és kontravélemények a paraolimpiáról stb.); ■ nemi előítéletek (fiúknak és lányoknak való gyerekgyakorlatok, affektáló lányok, vad fiúk, női autóvezetők, gyesre menő férfiak stb.); ■ a gazdasági különbségekből eredő előítéletek (koldusok, munkanélküliek; gazdagok stb.)-------------------■ ................ # nadácia Knihy školám MP91100620
