Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-11 / 261. szám, péntek
www.ujszo.com UJSZÓ 2011. NOVEMBER 11. Vélemény És háttér 7 Semmiféle kirekesztősdi, semmiféle elzárkózás és begubózás soha nem vezetett eredményre A válságban is ésszel Már hét kormány fázott rá a válságra, szól a hír, s a tisztelt olvasó most eltöprenghet azon, vajon hány kormányválságot, politikai válságot okozhat még az eladósodott civilizált világ felelőtlen döntéseinek sora. Ne tegyék. LOVÁSZ ATTILA A kormányok jönnek, mennek, a polgárok meg - fizetnek. Az égvilágon senkit - Ján Slotán kívül - nem érdekel, hogy Berlusconi távozik. 17 év a politikai elit élén éppen elegendő idő ahhoz, hogy nyugodtan és tárgyi bizonyítékok nélkül is kijelenthessük: az olasz államadósság kialakulásában oroszlán- része volt. Nem a nőügyeivel, nem is a bulvár mindennapi kenyerét jelentő viselkedésével. Egyszerűen azzal, hogy az általa vezetett végrehajtó hatalom jóval többet költött, mint amennyit az adófizetők képesek voltak a kasszába szállítani. A kérdés ma nem az, hol áll meg a kormányválságok sora. Egy göröghöz hasonló országos pazarlás után még azt is elmondhatjuk, örüljön a politikus, aki távozással, nyugdíjba vonulással megússza. Az a polgár, akinek az életszínvonala a leendő korrekciós intézkedések miatt az eddigi felére csökken, nem állhat fel és nem vonulhat ki, mert nincs honnan és nincs hová vonulnia. A kérdés ma az, születik-e olyan politikai garnitúra, amelyik igazat mond (és hagyják), amelyik képes meggyőzni régiója, országa, netán több ország polgárait arról, hogy ami következik, az nem kellemes, de túl kell élni. Melyik politikai garnitúra tud új irányokat mutatni? Mert gyűlölni a másikat és ellenséget keresni nem is olyan nehéz, de a történelem számtalanszor igazolta, hogy nem érdemes. Semmiféle kirekesztősdi, semmiféle elzárkózás és begubózás soha nem vezetett eredményre, manapság mégis rendre jelennek meg azok a A 20. század igazolta, hogy a kollektivista szélsőséges rendszerek buktak meg, mert rövid időre hoztak megoldást. közéleti formációk, amelyek erre építve nyernek egyre nagyobb teret a politikában. Ma még szélsőségnek hívjuk, vajon tíz év múlva mi lesz a nevük? A polgári demokrácia, a szabadság, a képviseleti demokrácia nem buktak meg. A 20. század igazolta, hogy a kollektivista szélsőséges rendszerek buktak meg, mert csak nagyon-nagyon rövid időre hoztak valamiféle megoldást (munkaerőpiac Hitler első éveiben, földosztás és a legszegényebb rétegek felemelése a kommunizmus első éveiben), majd hatalmukat csak holtakkal, gépfegyverekkel, internálótáborokkal és vagonokkal voltak képesek megtartani, legalábbis addig, amíg volt mit enni. Ha tehát ma a fejlett nyugat saját alapelvei, saját doktrínái alapján keresi a megoldást, lehet, hogy hibát hibára halmoz, lehet, hogy megnehezíti az emberek életét bizonyos időben, de nem öl, nem hajt el senkit, nem internál és nem hirdeti az egyetlen és üdvözítő megoldásokat. Aki az egyetlen üdvözítő megoldást hirdeti, attól jobb lesz félni. Amíg nem késő. JEGYZET Világos?! PÉTERF1SZONYA Amikor a cseh orvosok meghirdették a Köszönjük, távozunk! tiltakozó megmozdulást, nyíltan kimondták: csak akkor vonják vissza felmondásukat, ha a kormány megemeli a bérüket. Tény, hogy kezdeményezésüket (rész) siker koronázta, noha nem kaptak annyit, amennyit követeltek. Sőt, a jövőre beígért fizetésemelés mértéke is eltér követeléseiktől. Mivel a példa ragadós, a hazai állami kórházakban dolgozó orvosok leutánozták cseh kollégáikat. Ám nem volt bátorságuk ahhoz, hogy kizárólag magasabb bért követeljenek, a betegek érdekeinek védelmével magyarázták a tömeges felmondásokat. Azt állították, hogy az ágazat alulfinanszírozása miatt nem képesek megfelelően gyógyítani a rászorulókat, az egészség- biztosítóktól juttatott pénz nem fedezi az ellátást, de főként az állami kórházak transzformációját kifogásolták, mert szerintük az egyes érdekcsoportok és nem a betegek érdekeit szolgálja. Nem beszéltek arról, hogy Fico kormányzása idején (felsőbb utasításra persze) az állami egészségbiztosítótól az állami kórházak több pénzt kaptak az ellátásért, a felhalmozódott adósságok törlesztésére milliós nagyságrendű visszatérítendő kölcsönt kaptak, de a kórházak vezetői a tetemes összegekből egy centet sem fizettek vissza, sőt, növelték az intézetek adósságait. Az ésszerűbb gazdálkodást, az egyre nagyobb eladósodás megszüntetését célozta az állami kórházak állami részvénytársaságokká alakításának terve, ami persze nagyobb munkafegyelmet követelt volna a dokiktól. Az utóbbi napokban nyilatkozataikban az állami részvénytársaságokká alakulás elleni tiltakozás dominált, a béremelésről csak elvétve beszéltek az orvosi szak- szervezet fejesei. Most, hogy - sajnos - bukott a kormány és a Smer- hez közeli köztársasági elnök leállította a kórházak transzformációját - vagyis az orvosok követelése teljesült -, mégsem elégedettek, a négy alapkövetelésből csupán egyre összpontosítanak: a fizetésemelésre. Kénytelenek színt vallani, s ma már mindenki előtt világos: kezdettől fogva nem a beteg érdekeiért emelték fel szavukat, hanem kizárólag a sajátjukért. KOMMENTÁR Kuruzslók MOLNÁR IVÁN Matolcsy György nemzetgazdasági miniszternek tavaly csaknem egész Magyarország bedőlt, amikor azt állította magáról, hogy ő az egyetlen olyan csodadoktor, aki az ország beteg gazdaságát talpra tudja állítani. Mára azonban valószínűleg a legelfogultabb Fidesz- választók is látják, hogy komoly beavatkozások helyett az elmúlt másfél évben csak kuruzslás folyt, annak is a legrosszabb fajtája. Attól, hogy ősrégi magyar ráolvasásokat ismételgetnek, füstölővel táncolnak a beteg nemzetiszínűre festett ágya körül, még senki sem gyógyult meg. Az alternatív magyar gyógymódnak köszönhetően mára az eurózónán kívüli uniós országok közül Magyarország reagál a legérzékenyebben az euróövezeti válságra, az államcsődkockázat pedig történelmi csúcshoz közelít. Ha a szervezettel valami baj van, azt a leggyorsabban a megugró láz jelzi. A magyar gazdaság számára ilyen vészjelző a forint euróhoz viszonyított árfolyama. Tegnap egy euróért már 311,5 forintot adtak, így egyre nagyobb az esélye annak, hogy hamarosan eléri a 2009 tavaszán látott 317 forintos csúcsokat. Az erre hivatottak azonban még mindig képtelenek elismerni, hogy a baj az „orvoslással” van. Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője szerint az árfolyamokat kizárólag az euróválság legújabb fejleményei mozgatják, vagyis az általuk alkalmazott kúrával semmi gond. Pedig a valós okok feltárásánál elég lenne hallgatni a józan kívülállók hangjára. E héten Maria Fekter osztrák pénzügyminiszter próbált meg segíteni. Az egyébként a Fidesz testvérpártjának számító Osztrák Néppárt politikusa a Figyelő tegnap megjelent számában szokatlan kemény hangon bírálta az Orbán-kabinetet, amely szerinte az elmúlt időben gazdaságilag, szakmailag következetlen, a populizmus jegyeit magukon viselő és a piacgazdasággal ellentétes törvénymódosításokat fogadtatott el, amelyek az országot mint célpiacot sok potenciális befektető szemében kérdésessé teszik. Szerinte mindennek egyedül Magyarország lesz az elszenvedője. Ennyi. Nem több és nem kevesebb: kórkép pár mondatban, amit ha figyelembe vennének, sokat segíthetnének a gazdaság állapotán. A fideázes kuruzslókat azonban nem ilyen fából faragták, ezért az elkövetkező napokban inkább arra számíthatunk, hogy a párthoz közelálló jobboldali sajtó és a közmédia hajtóvadászatot indít Fekter ellen, kiderítve róla azt is, amit esetleg még ő maga sem tud magáról. A lényeg, hogy elhitessék az emberekkel: nem lehet teljesen normális, aki a Fidesz csodálatos, a világban úttörő szerepet játszó gazdaságpolitikáját bírálni merészeli. Hogy ebbe a súlyosan beteg magyar gazdaság bele is halhat? Kit érdekel? Egy a lényeg: Hajrá, Magyarország, hajrá, Fidesz! FIGYELŐ Megoszlanak a magyarok Megoszlik a romániai magyar politikai szervezetek álláspontja abban a kérdésben, hogy Vass Leventét vagy Smaranda Enachét tá- mogassák-e Marosvásárhely polgármester-jelöltjeként. Á tegnapi romániai híradásokból az derül ki, hogy az e témában kötendő egyezség még várat magára. Legutóbb Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke fejtette ki pártja álláspontját, aki leszögezte, hogy az általa vezetett politikai alakulat támogatja Smaranda Enache helyi emberjogi aktivistát, a marosvásárhelyi Pro Európa Liga társelnökét, aki függetlenként szeretné megpályázni a tisztséget. A románul és magyarul egyaránt kitűnően beszélő Enache asszony korábban Románia finnországi nagykövete is volt. Szász hangsúlyozta: meggyőződése, hogy olyan jelöltre van szükség Maros- vásárhelyen, aki a város magyarságának, de a román lakosság legalább egy részének bizalmát is élvezi. Emellett üdvözölte Tőkés Lászlónak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökének a hét elején kiadott nyilatkozatát, amelyben Tőkés kifejtette: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RM- DSZ) által polgármesterjelöltnek kiszemelt Vass Levente csak az egyik olyan jelölt, akit az EMNT és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) támogathat. Az EMNT elnöke Smaranda Enachét is a lehetséges támogatható személyek közé sorolta. A romániai magyar sajtó szerint Tőkés nyilatkozata zavart okozott az EMNT Maros megyei szervezetében, hiszen ez a szervezet javasolta először Vass Levente jelölését, az RMDSZ helyi szervezete csak ezután választotta meg a fiatal urológus orvost saját jelöltjének is. Az EMNT helyi szervezetének vezetői maguk mondták el a Krónika című erdélyi napüapnak, hogy meglepte őket Tőkés László nyilatkozata. (MTI)- Mama, a hurka és a kolbász a rokonunk?
