Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)

2011-11-10 / 260. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. NOVEMBER 10. Vélemény És háttér 7 Irán nagyobb fenyegetés a nemzetközi biztonságra, mint Aszad garázdálkodása Szíriában nem tavaszodik Szíriából egyre aggasz­tóbb hírek érkeznek, az ENSZ adatai szerint a rendszerellenes meg­mozdulások hét hónapja alatt a rezsim erői 3500 civilt öltek meg, tízezer­nél többen vannak bör­tönben. S bár Homsz ost­roma miatt az ellenzék nemzetközi segítséget kért, a héten nyilvánva­lóvá vált: ez csak diplo­máciai lehet. MAL1NÁK ISTVÁN Az Aszad-rezsim a múlt héten megállapodást kötött az Arab Ligával a válság rendezéséről, az erőszak beszüntetéséről, de ezt rögtön meg is sértve kezdte el Homsz véres ostromát. Az újabb homszi mészárlások után nyi­latkozta egybehangzóan a brit, a német és a francia külügymi­niszter, hogy katonai beavatko­zásról szó sem lehet, mindhár­man a szankciók szigorítása mel­lett kardoskodtak. De csak ame­rikai és uniós szankciókról lehet szó, ENSZ-büntetőintézkedé- sekről nem, a nyugati tervezetet a BT-ben az Aszaddal bratyizó Moszkva és Peking megvétózta- megvétózza. S bár a szír ellen­zékre Kadhafi bukása ösztönző­leg hatott, a nyugati üzenet lé­nyege egyelőre az, hogy Szíria nem Líbia. A katonai beavatkozás elveté­sének négy fő oka van. 1. Nem lenne megENSZ-felhatalmazás. 2. A líbiai tapasztalatok is ellene szólnak. 3. Szíria szerepe a kö­zel-keleti válságban meghatá­rozó. 4. Az ellenzék megosztott­sága miatt a Nyugat egyelőre azt sem tudná, kit kellene katonai­lag támogatni. Az első két ok vi­lágos, a két utóbbi a döntő. A papa, a néhai Hafez Aszad katonai középhatalommá fej­lesztette Szíriát, amely Liba­nonból is sakkban tartotta Izra­elt. S bár a Hariri-gyilkosság után kénytelen volt kivonni több mint 30 ezer fős kontingensét a cédrusok országából, jelenleg, a síita Hezbollahon keresztül is­mét erősödik politikai befolyása Bejrútra. A térségben pillanat­nyilag Szíria számít Irán egyedü­li szövetségesének, úgyhogy Te­herán vigyázó szeme Damasz- kuszon függ, minden ellene irá­nyuló támadásra érzékenyen reagál. Washington jelenleg az iráni atomprogramot sokkal na­gyobb fenyegetésnek tartja a nemzetközi biztonságra nézve, mint Aszad garázdálkodását. A szunnita többségű lakos­ságot az alavita kisebbséghez tartozó Aszad hadserege szigo­rúan ellenőrzi. A két nagyvá­ros, Damaszkusz és Aleppo nem csatlakozott a felkeléshez, ezekben az elnök bármikor ké­pes több tízezres kormánypárti tüntetéseket rendezni. A Nyu­gat csak az emigrációban élő szír szervezeteket ismeri. Ezek adják ki a politikai nyilatkoza­tokat, amelyek néha köszönő­viszonyban sincsenek a hazai helyzettel. Nem tudják, hogy odahaza kik szervezik a fegyve­res ellenállást, s nincsenek megbízható információk arról, milyen az ellenzék szervezett­sége Szírián belül. Külföldről üzenget a Muzulmán Testvéri­ség is, amelynek harminc évvel ezelőtti felkelését Aszad papa véresen - több tízezer halott - leverte. A testvériség is elis­merte, még nekik sincsenek odahaza működő sejtjeik. Summa summarum: a nem­rég külföldön megalakult Szír Nemzeti Tanács vagy száznegy­ven szervezetet tömörít, ami jel­zi, mennyire lehet hatékony. Ez a tanács sem tudja, ki vezeti ott­hon a fegyveres felkelést. Valószínűleg senki, egymással kommunikálni is nehezen tudó helyi csoportokról lehet szó. Ezek saját erőből aligha tudják megdönteni a hatalmat, külső katonai segítségre pedig nem számíthatnak. Ezért teheti Asz­ad azt, amit tesz. Még sokáig. Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET A nők titka LAMPL ZSUZSANNA van, még az a gyerekesen selymes, amelynek illatát az anyák sosem felejtik el, kissé fésületlenül omlik a vállára, egy tincset felkap a szél, és a j obbj án álló fiú arcába fújj a. A bal oldalán álló fiú nézi a szálló tincset, aztán nézi, amint visszahullik a lány vállára. Jön a busz. Alány arca elnagyolt, szabálytalan, szemtelen. Ártat­lan. T izénkét év körüli arc. A fi­úk is még tulajdonképpen gye­rekek, de megigézve nyoma­todnak a lány után, pedig nem is kellene nyomakodni, mert aligvanfelszálló. Egymást akarjákfélrenyomni. Kinyomni alány bűvköréből. Alány talán tudja, hogy mi a szexepil, mert ilyesmi már a gyereklapokban is téma, de azt talán nem tudja, hogy mi a karizma. Ám azt biz­tosan tudja, hogyneki valami­lyen ereje van. Nem az eszével tudja, az meglátszana az arcán, a viselkedésén. Zsigerből tudja, és ez a nem tudatosult tudás egész lényén átsüt, és a busz­ban is mágnesként vonzza a te­kinteteket. A lány leül, a két fiú mellé akar ülni, a szőke a gyor­sabb. Abamabosszúsan a lánnyal szemben ül le, de aztán tudatosítja, hogyőjobbanlátja a lányt, s a lány is őt. S a lány őhozzá szól. Neked milyen színű öved van? A fiú bonyolult magyarázatba kezd a dzsúdó- ról, nem érzékeli, hogy a lányt ennyire mélyen nem érdekli a dolog, viszont a szőke észreve­szi, de valami oknál fogva nem szólal meg. Alány már unjaa barnát, a szőkéhez fordul. És neked milyen öved van? Aszó­ké halkan mondja, hogy neki nincs semmilyen (szóval ez volt azok!). Abarna kap az alkal­mon, hogy visszahódítsa a lány figyelmét. Neki mégnincs öve, mondja jó hangosan, ő még csak most tanulj a, hogyan kell esni! Aszőke fiú egyébként ár­tatlan képén gyilkos indulat suhan át, s hogy témát váltson, megkérdezi a barnától, hogy neki már volt-e törött csontj a, mertnekibizonymár kétszer eltörött a keze. Ez a kommuni­kációs fordulat érthetetlen számomra, alányis csaknéz, hogy ez mi akar lenni. De a bar­na fiú a világ legtermészete­sebb módján veszi a lapot. Hhhhaaa, nekem már a lábam is el volt törve, sőt a mutatóuj - jam is, mondjabüszkén, itt, ezen a részen, mutatja a lány­nak, miközben a szőke meg- szégyenülten zuhan magába. A lány nem reagál az ujjra, amitől a szőke erőre kap, és új témát kezdeményezne..., de a lány felkiált, nekem már le kell szállnom! Abarna fiú felpattan, s a lánnyal együtt leugrik a buszról. A szőke későn reagál, a busz ajtaja becsukódik. Azok ketten ottlenn. Együtt. Elve­szetten, dühösen áll. Alány visszanéz, száll a haja, elneveti magát. Aszőke arca felvidul. A lány visszanézett rá. Ráneve­tett. Látszik, hogy ezt gondolja, s ezzel a tudással már nem annyira bosszantó, hogy fenn­akadt a buszon. Pedig a lány nem miatta nézett vissza. Nem őrá nevetett. Ezt viszont én tudom. Honnan? Maradjon ez a nők titka. KOMMENTAR Körzetesítés KOCUR LÁSZLÓ Egy nappal azt követően fogadta el a kormány a katonai körzetekbe való bejárást liberalizáló törvénymódosítást, hogy a kelet-szlovákiai Ma­jorka (Ihlany) község melletti erdőben két nő súlyos sérüléseket szenvedett, mikor erdőtisztí­tás közben felrobbant mellettük egy tüzérségi gránát. Ľubomír Gaiko védelmi miniszter sze­rint az incidensnek semmilyen hatása nem volt a kormány döntésére, mivel a két dolog függ össze. Persze, hogy nem, hi­szen azt a községi erdőt, ahol a kis híján tragikusan végződött eset történt, az állam már 15 éve nem birtokolja, elsők között adták vissza a restitúció keretében, így az eset formailag egy magánerdőben történt, a kormány pedig a katonai körzetek­be való belépésről döntött. Kristálytiszta logika. A múlt rendszerben a szocializmus monstrózus építményei elől gyakran egész községeknek kellett meghátrálni, ha mondjuk egy víztározó, vízerőmű vagy atomerőmű útjában álltak, vagy éppen egy katonai körzetében. A keddi robbanás az 1953-ban, 32 ezer hektáron létrehozott és idén megszünte­tett Javorina katonai körzet területén történt. A gyakorlótér létrehozásának négy község - Ruskinovce, Blažov, Dvorce, Ľubické kúpele - esett áldozatul. A kitelepített falusiak közül sokan nem érhették meg, hogy visszakapj ák apáik, nagyapáik földjét, de akik igen, azok sem járkálhatnak ott úgy, mint előt­te, ezt üzeni az erdőtisztító munkások balesete is. A mai Szlovákia területe csatatér volt a második világháború idején. Szinte nem múlik el hét, hogy valamelyik szlovákiai fa­luban ne találnának fegyvert, lőszert, gránátot, aknát. A rend­őrség minden alkalommal figyelmezteti a(z esetleges) megta­lálókat, ne nyúljanak hozzá a lelethez, mert azok még hat év­tized ekétekével is működőképesek lehetnek. Ennek fényé­ben érthetetlen, miért nem lehet belátni azt, hogy egy, a má­sodikvilágháborús hadieszközöknél sokkal korszerűbb arze­nállal évtizedeken át tudatosan teleszórt területre kockázatos piknikező családokat vagy terepkerékpárosokat engedni. A miniszter a látogatók felelősségteljes magatartására apel­lál. A jogalkotónak nyilván a jogalanyok jogkövető magatar­tását kell vélelmeznie munkája során. Amikor egy törvényt készítenek elő, azt feltételezik, hogy azt be fogják tartani, a kívánatostól eltérő magatartás esetére pedig büntetések kü­lönböző formáit helyezik kilátásba, a jelen törvénynél pénz­bírságot. Azonban ez olyan helyzet, hogy az állampolgár a nem szabálykövető magatartásért hamarabb fizethet testi épségével vagy életével, mint hogy az illetékes hatóság ki­szabhatná a pénzbírságot. Ľubomír Galkónak a fegyveres erők gazdálkodásának transzparenssé tétele terén elévülhetetlen érdemei vannak, a katonai körzetek látogathatósága azonban olyan problé­ma, amivel a védelmi tárcánál csak akkor szabadna foglal­kozni, ha egyébként már minden rendben van a hadsereg körül. A helyzet egyelőre nem ilyen, így a miniszter lépése csak egy életveszélyes pótcselekvésnek tűnik. TALLÓZÓ NZZ Aligha tudná kiiktatni az iráni nukleáris potenciált Izra- ■ el a légiereje és.rakétái beveté­sével az iráni urándúsító be­rendezések föld alatti elhelye­zése miatt, és Washington se­gítségére sem támaszkodhat - vélekedett a Neue Zürcher Zei­tung svájci napilap az iráni atomprogrammal kapcsolatos kommentárjában. Martin Wo- ker kiemelte, hogy egy Irán el­leni támadás közvetlen fenye­getést jelentene a nagy veszte­ségekkel kivívott nyugalomra Irakban is. Iránnak megvan a befolyása ahhoz, hogy veszé­lyeztesse az afganisztáni stabi­litást, míg Dél-Libanonból és a Gázai övezetből iráni parancs­ra rakétatámadások indulhat­nának. „Egy ilyen fordulat nem állhat Washington szándéká­ban” - vélekedett a cikkíró. A megnövekedett iráni atom- fegyvergyártó-képességmiatti jogos aggodalom mellett fel­merül a kérdés a jelenlegi kardcsörtetés hasznával kap­csolatban. Izraelnekjókorjöna „hűhó”, mert eltereli a figyel­met az ENSZ-beli legutóbbi pa­lesztin diplomáciai győzelem­ről, valamint az erőltetett te­lepépítésről. „Emellett erősíti egy örökké fenyegetett nemzet benyomását, mely saját (atom- fegyver-jerejével meg tudja védeni magát” - írta a szerző. Az Egyesült Államok számára az Iránból kiinduló veszély al­kalom az iráni szankciók szigo­rítására, és elvonja a figyelmet az Izrael-párti részvételről a palesztin konfliktusban. Az Arab-öböl menti országokban pedigüdvözlik,haWashington még keményebb hangnemet üt meg Iránnal szemben. Tehe­ránban ezzel szemben - írta az NZZ - a fenyegetés a belpoliti- kailag meggyengült elnöknek, Mahmúd Ahmadinezsádnak megteremti azt a mozgáste­ret, amelyre ahhoz van szük­sége, hogy saját magát a jog­fosztottak védelmezőjeként tüntesse fel. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents