Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)

2011-11-09 / 259. szám, szerda

www.ujszo.com UJSZO 2011. NOVEMBER 9. Régió-szülőföld 13 Több ezer euró folyt be a mozaikok eladásából, ami komoly segítség az intézmény számára Olaszok segítettek a jókai gyermekotthonnak Jóka/Pozsony. Két olasz tulajdonban lévő pozso­nyi székhelyű vállalat, valamint a világ legjelen­tősebb mozaikkészítő is­kolája segített a jókai Jó Pásztor Háza Gyermek- otthonnak. Az iskola nö­vendékeinek alkotásait a szintén olasz tulajdon­ban lévő pozsonyi Euro- vea bevásárlóközpont­ban vásárolhatták meg az érdeklődők. Ezzel támogatathatták az otthont. B. JUHOS MELINDA „Olaszországban a Mosai- co & Mosaici 2011 kiállításon a Metalfil vállalat ügyvezető­jével közösen csodálhattam meg a spilinbergoi iskolában készült alkotásokat. Akkor jött az ötlet, hogy elhozhat­nánk őket Pozsonyba is” - nyilatkozott Lucio Masutti, a pozsonyi székhelyű Medea Team vállalat ügyvezetője. Spilinbergo Eszakkelet- Olaszországban fekszik, a vá­rost a mozaikok városának is nevezik, itt a mozaikkészítés művészetét a szakma legne­vesebb tanárai tanítják. Az 1922-ben alapított iskola a művészeti ág szempontjából világviszonylatban jelentős központ, a világ minden tájá­ról, huszonkét országból ta­nulnak itt diákok. A pozsonyi kiállításon számos kép talált gazdára (Képarchívum' Jana Tóthova, a Medea Team munkatársa lapunk ér­deklődésére elmondta, a kiál­lítással egyrészt szerették volna felhívni a figyelmet az iskola különlegességére. To­vábbá az volt a céljuk, hogy segítsenek az iskolának érté­kesíteni a képeket. „Az árat az iskola szabta meg, ezt az összeget 20 százalékkal emeltük, ezt a részt kapja meg a jókai otthon. A pénzt a vásárló közvetlenül az iskola és az otthon számlájára küld­te el, így átlátható és ellen­őrizhető az eladás. Vállala­tunk ügyvezetője gyakran jár Jóka környékén, így felkel­tette érdeklődését az intéz­mény” - nyilatkozott Jana Tóthová azzal kapcsolatban, miért éppen a jókai otthonra esett a vállalat választása. A bevásárlóközpontban kiállí­tott képek közül huszonegyet sikerült értékesíteni, ami 3290 eurót jelent a gyer­mekotthonnak. Gasparecz Ivett, a jókai gyermekotthon igazgatója elmondta, a pénzt a támoga­tókkal való egyeztetés után költik majd el. „Köszönettel tartozunk az olasz vállala­toknak, amiért éppen ránk esett a választásuk és ben­nünket ért a megtiszteltetés. Minden segítség nagyon jól jön” - mondta az igazgatónő. A jókai intézményben je­lenleg húsz gyerek él, 2008 júliusától mindegyikük hiva­tásos nevelőszülőknél nevel­kedik. Civilek mentették meg a családi sírboltot Újratemették a Balassa család tagjait Kékkőn SZÁSZl ZOLTÁN Kékkő (Modrý Kameň). Egy harminc évvel ezelőtt in­dult kezdeményezés eredmé­nyeként november 4-én újra­temették Kékkőn a vidék legje­lesebb történelmi családja, a Balassa család tagjainak földi maradványait. A családi sírbolt és temető romló állapotára még 1982-ben figyelmeztették az akkori városvezetést és a ható­ságokat a járási levéltár mun­katársai, a szocializmus évei­ben javaslatukat lesöpörték, a két világháború idején több­ször is feldúlt sírbolt 2010-ig tovább pusztult. Tavaly a Szlo­vák Nemzeti Múzeum Játék- és Bábmúzeumának dolgozói és a Hradčan Polgári Társulás ka­rolta fel az ügyet. Az Általános Hitelbank Szívem csücske pá­lyázati kiírásán nyert anyagi támogatásból a történelmi csa­lád sírkertjének és sírboltjának rendbetétele zajlott, a sírkertet megtisztították a növényektől, a sírköveket és a kripta meg­maradt részét restaurálták. A Balassák a 14. századtól voltak birtokosai Kékkőnek, a neves költő, Balassi Bálint is itt élt évekig, kései, oldalági leszár- mazottainak maradványait őrizte a családi sírbolt. Báró Ba­lassa Sándor, felesége Kiss An­na és gyermekeik, Alojza és An­tal sírja mellett egykori hűséges szolgáik, az 1799-ben elhunyt kékkői plébános, Zigo- vényi Fábián és több, ma már azonosíthatadan rokon vagy családtag földi maradványait is megtalálták. A kutatás és a temető rend­betételekor előkerült marad­ványokat közel egy évig a mú­zeumban őrizték. A szertartá­son a helytörténettel és érték­mentéssel foglalkozó Hradčan Polgári Társulás, a Szlovák Nemzed Múzeum Játék- és Bábmúzeumának dolgozói, a helyi és környékbeli önkor­mányzatok képviselői, vala­mint nógrádi és gömöri közéle­ti személyiségek vettek rész. A Sajka család a régió, de talán az ország egyik legismertebb és legrégebben tevékenykedő körhintás családja - ilyen rossz szezonra nem emlékeznek Tavaszig pihennek a körhintások FORGÁCS MIKLÓS Léva. A vártnál egy hónappal korábban zárta az idényt a Lé­vaijárás, de szinte az egész or­szág talán legismertebb és leg­régebbi körhintás családja, a -Sajka család. Sajka Ferenc, aki negyvenkét éve dolgozik a szakmában, ilyen rossz évre nem is emlékszik. Az elmúlt év­tized eleve nem kedvezett en­nek a tevékenységnek, de idén még a tavalyihoz képest is leg­alább negyvenöt százalékkal csökkentek a bevételek. Tava­szig befejeződött a vándorlás, következhet a téli karbantartás és a mérlegvonás. Klasszikus szerkezetek A szezon általában március végén kezdődik és november végéig tart. Átiagosan 50-60 községbe, városba látogatnak el a körhintások ez alatt a ki­lenc hónap alatt. Hat körhintá­ja van a családnak, szinte ők az egyetlenek, akik ragaszkodnak a klasszikus, vásári szerkeze­tekhez. Kisebb-nagyobb láncos hinták, hajóhinták, gyermek manézs, céllövöldék, újdon­ságként trambulin várja a szó­rakozni vágyókat. Összesen hatvantonnányi rakománnyal járják a környéket, két napig tart az építés. A többség a na­gyobb rendezvényekre, vásá­rokra speciálizálódik, de a Saj­%• A';"' 3S Legközelebb René Špaňo karikaturistát mutatjuk be. ka család a kisebb falvakba is eljár. Az egyik bástyájuk az Al­só- és Középső-Ipoly mente, de Korpona környékére, az Érsek­újvári járásba is gyakran men­nek. Korábban jóval nagyobb volt a működési területük, az Erdőháttól Trencsénen át, Zsolnán keresztül Losoncig is elmentek. Most már meg kell gondolniuk minden megtett ki­lométert. Évente átlagosan kétezer liter gázolajat fogyasz­tanak, hozzávetőleg kétezer ki­lométert utaznak. Egy-egy he­lyen egy, de akár három hetet is eltöltenek. Ötszázszor váltott iskolát Korábban a gyerekek mindig azon a településen jártak isko­lába, ahol éppen időszakosan letelepedtek, Sajka Ferenc el­mondta, amíg iskolába járt öt­százszor is válthatott tanintéz­ményt. Egy körhintásnak egy­szerre kell értenie az asztalos- munkákhoz, az elektromosság­hoz, a gépszereléshez, sofőr- ködni kell, festeni, mázolni, he­geszteni, esztergálni, bádogos munkákat végezni, anyagbe­szerzőként működni. 150 éve száll a mesterség apáról fiúra A hatvankét éves Sajka Fe­renc elmondta, az emberek pénztelensége, a luxusattrak­ciókkal dolgozó konkurencia, a túlbürokratizáltság, az évről évre növekvő költségek mind­mind hozzájárulnak, hogy egyre kevésbé éri meg vásári mutatványosnak lenni. A hiva­talnokokkal időnként nehéz szót érteni, bonyolult az eljá­rás, gyakran nem a legforgal­masabb helyekre adnak enge­délyt. A bevétel több mint hu­szonöt százalékát közterület­használati díjként kell befizet­ni. Nagy probléma, hogy idő- és üzemanyag-takarékosság miatt túl hosszú járművekkel kénytelenek utazni, a rendőr­ség ezért rendszeresen meg­bírságolja őket. Az engedélye­zett 22 méter helyett ez néha elérheti akár a 45 métert is. A családi hagyomány viszont kö­telez, apáról fiúra száll a mes­terség már közel 150 éve. Az eredetileg Párkányból szár­mazó Sajka család 1865-tól foglalkozik a nagyközönség szórakoztatásával. Először cir­kuszuk volt, majd hozzávető­A lévai Sajka Ferenc már negyvenkét éve körhintás, de ilyen rossz évre nem emlékszik (A szerző felvétele) leg 15 évnyi működés után, Dubrovnikban felgyújtották a sátrukat, leégett minden, az ál­latok szétszaladtak. Az 1890-es években vásári báb­színházát alapítottak, azzal járták a tágabb régiót, még az 1960-as évek elején is játszot­ták a klasszikus darabokat. Az 1930-as évek közepén megvet­ték az első, még kézzel hajtott körhintákat. Sajka Ferenc 1969-ben, húsz esztendősen vette át édesapjától a „biro­dalmat”, tíz éve pedig átadta a stafétabotot fiának, Róbert- nek. Az aranykor a hetvenes években kezdődött, és a bár­sonyos forradalommal ért vé­get 1989-ben. Furcsamód a szürke, normalizációs években volt a legnagyobb az igény erre a szórakozásra. Végső nyughelyre kerültek a Balassa család tagjai (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents