Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)

2011-10-05 / 230. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 5. Kultúra 7 Picasso grafikái a Mirbach-, David LaChapelle fotói pedig a Pálffy-palotában várják a látogatókat Világklasszisok Pozsonyban is Katedrális (Copyright: David LaChapelle) Pozsony is kezd felnőni a képzőművészeti világ- klasszisokhoz. Jelenleg is van két olyan kiállítás a fővárosban, amelyek a vi­lág vezető galériáiban és múzeumaiban is toplistá­sak lennének. A fenome­nálisnak nevezett David LaChapelle fotográfiáival felejthetetlen élményt, Pablo Picasso grafikáival pedig a kubista mester zseniális sugallatát kínálja a Pozsonyi Városi Galéria. TALLÓS1 BÉLA Korábban ilyen klasszisokért jobbára Bécset vagy Prágát kel­lett megcélozni. Vagy Budapes­tet. Amelynek népszerű kiállí­tóhelye - a Szépművészeti Mú­zeum - aranykort élt ilyen te­kintetben az elmúlt időszakban. Csak néhány a nagy sikerű tár­lataiból: A szentföld öröksége című kiállítás a Jeruzsálemi székhelyű Izrael Múzeum gyűjteményéből, páratlan mű­kincseiből mutatott be kápráza­tos válogatást. A Botticellitől Tizianóig - Az itáliai festészet két évszázadának remekművei című kiállítás a reneszánsz emb- lematikus ikonjait vonultatta fel. Úgy nyilatkoztak a tárlattal kapcsolatban, hogy „az elmúlt száz évben nem volt, s az elkö­vetkezőben sem lesz a bemuta­tottakhoz mérhető remekmű­vek ilyen gyűjteménye együtt egy kiállításon”, amelynek ér­tékét növelte, hogy csupán Bu­dapestre készült. Ezt váltotta A Degas-tól Picassóig - Francia mesterművek a moszkvai Pus­kin Múzeumból című tárlat, amely a Puskin Múzeum párat­lanul gazdag gyűjteményéből válogatott festmények látvá­nyával ajándékozta meg a Szépművészeti közönségét. (Itt most csak a klasszikus műalkotásokból rendezett tár­latokra fókuszáltunk, ezért nem érintettük a Műcsarnok vagy a Ludwig Múzeum lapunkban is ismertetett kiállításait.) A magyarországi vidéki kiál­lítóhelyek közül nem lehet el­hallgatni a debreceni MODEM- et, amely országra szóló szen­zációs tárlataival vonzotta tö­megesen a közönséget. Csak egyet említsünk, Az igazi Leon­ardo című kiállítást, amely meg­járta a kontinenseket. Pozsonyban a rendszerváltás után a Szlovák Nemzeti Galéria nyitott a világ és főleg a haladó kortárs művészet felé. Szenzá­cióként hatott, hogy - ami elér­hetetlennek tűnhetett még hó­napokkal korábban is - szemé­lyesen is itt járt, és képeit is el­hozta bemutatni egy átfogó ki­állításon Annie Leibovitz; nagy érdeklődéssel kísért sajtótájé­koztatóján az éppen akkor ké­szült „aranyos” Brad Pitt-fotói- ról első kézből értesülhettek az újságírók (vele egy kicsit Hollywood is eljött). Egy ideje az olasz művészet remekeiből kaphattunk ízelítőt: Futurista rajzok (Carte futuris- te) - A futurizmus száz éve című kiállítás a Nemzeti Galériában volt látható az Olasz Kulturális Intézet Dolce vitaj elnevezéssel indított fesztiváljának köszön­hetően. Ha nem is sorozatot, de csemegét a klasszikus olasz fes­tészetből is kaptunk már: a Vá­rosi Galéria mutatta be Paolo Veronese Ritratto Maschile (Férfiportré) című festményét, melyet a firenzei Pitti Képtárból kapott kölcsön a galéria. Idei nyári kínálatként ugyan­csak a Városi Galériában a pop­art királyának, Andy Warhol- nakaz 1977 és 1987 között szü­letett szériográfiáiból állítottak össze tárlatot. Most a Pozsonyi Városi Galé­ria két különlegességet kínál közönségének. A Picasso: La Su­ite Vollard - szerelem és halál című tárlatot, melyet a Mir- bach-palotában a madridi Rei- na Sofia Múzeumnak köszön­hetően csodálhatunk meg. Az anyag az 1930 és 1937 közötti időszakban készült százdara­bos grafikai kollekciót vonultat­ja fel. Ezt egészíti ki egy, a Gu­ernicához készült tanulmány. David LaChapelle világhírű fotós bizarr, de lenyűgöző képi világának torzította exponált realitása mindenképpen meg­ragadó élmény, ha ízlésünket képesek vagyunk egy kicsit sza­badjára engedni. S befogadni a pop art már-már túlstilizált, túldramatizált, színgazdagsá­gában és motívumkincsében feltűnően mozgalmassá tett, túldíszített ikonjait. Amelyek­kel LaChapelle a pop art témáit és a misztika világát sajátos módon egyesítve tabukat dön­töget. Lost and Found című kiál­lítását bejárva ennek lehetünk tanúi ebben a hónapban a Pál­ffy-palotában. RÖVIDEN Életműdíjat kap Stephen Frears Berlin. Életműdíjat kap az Európai Filmakadémiától Stephen Frears, a Veszedelmes viszonyok és A királynő brit rendezője - jelentette be a nemzetközi filmes testület. Frears a 24. Európai Filmdíj gálaestjének díszvendége lesz decem­ber 3-án Berlinben, ahol kiemelkedő munkásságáért tüntetik ki. A rendező az elismerésről értesülve elmondta, örül an­nak, hogy Európa tiszteli meg ezzel a díjjal, mert ő maga az európai film elkötelezett híve. (MTI/ú) Természetfilmek az ml-en Budapest. Ma indul, és év végéig tart az a 13 részes sorozat, amely hetente egyszer, szerda délutánonként kerül adásba az ml-en, Válogatás az Országos Természetfilm-fesztivál kis- filmjeiből címmel. Az adásonként 25 percre szabott időkeret­ben közel harminc magyarországi és határon túli magyar al­kotó által jegyzett természetfilmet láthatnak a nézők. A filme­ket a máig egyetlen országos magyar természetfilm-fesztivál projektmenedzsere, Csabai Ferenc válogatta a rendezvény hétéves története során több mint 600 filmre felszaporodott, egyedülálló digitális archívumából. (MTI) Magyar képzőművészek a könyvesboltban Szerelem első látásra? AJÁNLÓ Pozsony. Ma 17 órakor indul az az egész hónapos kezdemé­nyezés, amelynek keretén belül hetente más-más magyar kép­zőművész alkotásai láthatóak a forgalmas Posta utcai Panta Rhei könyvesboltban. „A megnyitó után a képek a könyvespolcok mellett marad­nak, így az a közönség is talál­kozik a kortárs művészet egy szeletével, aki nem jár galériá­ba, kiállításmegnyitóra. A láto­gató az angol nyelvlecke köny­vet keresve belebotlik egy kor­társ festménybe, akarva akarat­lanul konfrontálódik vele, s hogy mit kezd vele, csak rajta áll. Ki tudja, lehet, hogy meg­történik a coup de foudre, azaz a szerelem első látásra” - véli Durica Katalin galériavezető. Elsőként Krüzsely Gábor grafi­kus munkáit lehet megtekinte­ni mától jövő szerdáig, majd Mayer Éva fekete-fehér kom­pozíciói, Podmaniczky Ágnes nagyméretű, sport-tematikájú (Forrás: artloop.eu) művei, végül pedig Krizsan Zoltán üvegnyomatai kerülnek közszemlére. Az alkotások meg is vásárolhatóak. (juk) Két nyílt level kellett ahhoz, hogy a művészeti szervezetek megkapják az egyszer már jóváhagyott, később azonban visszavont támogatást Quo vadis magyar kultúra, avagy a művészek pitizzenek csak szépen JUHÁSZ KATALIN Az utóbbi hetekben két nyüt levél is foglalkoztatta a ma­gyarországi művészeti élet kép­viselőit. Mindkettő hangneme vészjósló, és megkockáztatom: az aláírók az utolsó lehetőség­hez nyúltak kilátástalannak ítélt helyzetükben, amikor a ha­talomhoz való dörgölődzést, il­letve a nyílt megalázkodást vá­lasztották. Elsőként négy írószervezet hívta fel a figyelmet arra, hogy a működésükhöz biztosított idei támogatást még nem kapták meg. Az Erdélyi Mhgyar írók Li­gája, a Fiatal írók Szövetsége, a József Attila Kör és a Magyar írószövetség egyenesen Orbán Viktor miniszterelnök segítsé­gét kérte. Idézünk a levélből: „Az írószervezetek kiszámítha­tó működése nélkül a magyar irodalomnak nincs jövője, írott szó nélkül pedig nincs fejlődés. /.../ A támogatás, amelyet 2011-ben a mai napig nem kap­tak meg a művészeti műhelyek, még a túlélésükhöz sem elég”. Ez vajon azt jelenti, hogy ha holnap megkapnák a támoga­tást, akkor sem élnék túl az évet? És vajon mit jelent valójá­ban a „túlélés” szó? Kollár Árpád, a Fiatal írók Szövetségének elnöke szerint mára a nem létező tartalékaik is kimerültek: .Ahogyan eddig is tettük, egy ideig még megpró­bálhatjuk társadalmi mun­kában megtartani a nem esz­közigényes programokat, de azok megszervezéséhez, lebo­nyolításához, elszámolásához is kell a működő hátország. Most alapjaiban kérdőjeleződik meg munkánk fontossága.” Hasonlóan vélekedett a má­sik, fiatal írókat tömörítő szer­vezet, a József Attila Kör (JAK) elnöke is. Balogh Endre el­mondta, hogy egy kormányha­Mail art? (Képarchívum) tározat miatt a JAK legkoráb­ban 2012 januárjában jut a 2011-es, egyébként is megalá­zóan alacsony, egymillió forin­tos működési költségéhez a mi­niszteri keretből, és minden, még át nem utalt pénzéhez. „Lehetetlenné vált a műkö­désünk, és finanszírozhatatla­nok lettek a már futó nemzet­közi programjaink, jövőbeni hazai rendezvényeink.” A szóban forgó kormányha­tározat értelmében a magyar- országi művészeti szervezetek nem kapják meg a 2011-es (!) működésükhöz szükséges, a Magyar Közlönyben ismerte­tett, azaz már megítélt össze­geket. „Kapcsolatba léptünk a többi írószervezettel, és együtt, természetesen a társművésze­tek szervezeteinél is informá­lódva, keressük a további tájé­kozódás és a tiltakozás külön­böző módjait” - tette hozzá Ba­logh Endre. Ennek folyományaként két nappal később már tizenöt művészeti szervezet juttatta el együttesen a Miniszterelnöki Hivatalhoz, az illetékes tárcá­hoz és államtitkárságához nyílt levelét a finanszírozási nehéz­ségekkel kapcsolatban. Kiemel­ték, hogy többen közülük hitel­ből élnek, a megszűnés határán állnak. „Arra kérjük a kor­mányt, indítson párbeszédet a probléma megoldása érdeké­ben, aminek megvalósításához alulírott szervezetek szakmai segítségünket felajánljuk, va­lamint további érintett művé­szeti szervezetek bevonását javasoljuk” - áll a levél végén. És láss csodát, szeptember utolsó előtti napján megérke­zett a válasz: a Nemzeti Erőfor­rás Minisztérium költségveté­séből 1,346 milliárd forintot csoportosít át az NKA-hoz, több kulturális program, illetve te­matikus pályázat pénzügyi fe­dezetét biztosítandó. Az öröm­hírt bejelentő Réthelyi minisz­ter fontosnak tartotta hangsú­lyozni, hogy az összeg folyósítá­sával azok a szervezetek és füg­getlen színházak is hozzájut­hatnak a támogatásokhoz, ame­lyek a nyilvánosság előtt kifogá­solták, hogy még nem kapták meg a nekik ítélt összegeket. Mi ebből a tanulság? Hát, at­tól függ, melyik oldaról nézzük. Egyfelől talán az, hogy lám- lám, csak szólni kell az illetéke­seknek, ha baj van, hiszen azok egy csapásra megoldják a prob­lémát. Másfelől viszont jelzés lehet ez a művészeti szerveze­tek felé, amelynek lényege ta­lán úgy foglalható össze, hogy aki pitizik, szépen kér, és már amúgy is régóta kiszolgáltatott helyzetben tengődik, annak vé­gül kegyesen odavetik a juta­lomfalatot. Hát, tisztelt magyar mű­vészek, bizony nagyon nehéz így függetlennek, kreatívnak, bátornak, pláne lázadónak len­ni. A hatalom képviselői rend­kívül ügyes idomároknak bizo­nyultak ebben a produkcióban. Azt ajánlom önüknek, viseljék jól magukat a továbbiakban, mert jövőre megismétlődhet a procedúra, azaz a módszeres kiéheztetés.

Next

/
Thumbnails
Contents