Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-05 / 230. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 5. Vélemény És háttér 5 A két „barát" közti egyetértés a szeparatizmussal kapcsolatban csupán felszínes Szlovákia, az önzetlen barát Pozsonyi látogatása alkalmával sajnálkozását fejezte ki a Szlovákia által körözött Baki Sadiki és Karol Mello kiadatása körüli nehézségekkel kapcsolatban Ivica Dačic szerb belügyminiszter. Minkét keresett személy Koszovóban tartózkodik, ahova a szerb hatóságok keze már nem ér el. RAVASZ ÁBEL Hogy a belügyünk mégis Belgrádon keresztül próbálja megoldani a helyzetet, az annak köszönhető, hogy Szlovákia változatlanul nem ismerte el Koszovó függetlenségét-ez a baráti szerb-szlovák kapcsolatok egyik alapköve. A két ország együttműködése mostantól már a katasztrófavédelemre is kiterjed, és Szlovákia változatlanul aktívan támogatja a szerbek EUcsatlakozását is. Utóbbinak éppen Koszovó lehet az egyik fő kerékkötője. A két „barát” közti egyetértés a szeparatizmussal kapcsolatban csupán felszínes, a körülményekből adódó. Míg Szlovákia - a baszkok miatt óvatos Spanyolországgal, a török cipri- ótáktól tartó Ciprussal és Görögországgal, a szintén magyarokkal sújtott Romániával - elsősorban saját belső kisebbsége szeparatista törekvéseinek intézményes elfojtását reméli Koszovó megtagadásától, addig a szerbek korántsem merevek az államhatárok felfogásával kapcsolatban. Sőt: Belgrád jelenleg azért lobbizik, hogy a szerbek által lakott Észak-Koszovó visszakerüljön Szerbiához. A terület ugyan elvileg Pristinához tartozik, azonban a valódi irányítás a szerbek által működtetett párhuzamos intézményrendszer kezében van, a helyi lakosok támogatásával. A most Pozsonyba látogató Ivica Dačic belügyminiszter a koszovói határok újra- szabásának egyik fő szószólója. Persze nem véletlen, hogy ez a téma Pozsonyban nem került elő, hiszen Dániel Lipšic belügyminiszter - a szlovák politikai elit gyakorlatilag teljes spektrumával - a magyar szeparatizmustól való intézményesült félelmében ezt a helyzetet nehezen tudta volna kezelni. Ha egy pillanatra eljátszunk a gondolattal, hogy az EU szervei megvitatnák Észak-Koszovó kérdését, a nagy „szerb barátság” álcája azonnal lehullana mind a szlovák, mind a fent említett országok befelé forduló, paranoid stratégiájáról. A törésvonalak azonnal megváltoznának: pont a Koszovót nem elismerő országok lennének a legkevésbé elfogadók az új felosztással kapcsolatban. Más kérdés, hogy a téma éppen azért nem merülhet fel komolyabban, mert az EU többi tagországa (és a nagyhatalmak) sem szeretnék vállalni a felelősséget a balkáni határvonalak átrajzolásának folytatásáért. Magyarország ezzel szemben - éppen a határon túli kisebbségei végett - teljes mellszélességgel állhatna ki egy ilyen megoldás mellett, hangoztatva a legendás szerb-magyar kapcsolatokat. Talán még egy katasztrófavédelmi összefogásra is futná a nagy lelkesedésből... A közvetlenül pragmatikus megoldások alárendelése a nemzetpolitika gyakran absztrakt kívánalmainak ritkán produkál eredményeket, ellenben annál több anomáliát hoz létre. A szlovákiai magyarok jövőbeli státusát Koszovó sorsa aligha befolyásolja döntően - ellenben ha Mello és Sadiki kicsúszik az igazságszolgáltatás karmai közül, példájukat mások is követhetik. Mindezt egy irracionális félelem miatt, melyet ráadásul a „baráti nemzet” rosszízű, cinikus mázába burkolnak. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője Ugyan, nagyapa, hol vannak az én jegyeim az euróválsághoz képest!? (Peter Gossányi rajza) Havel neve és személyisége visszavonulása után is Csehország „védjegye" maradt Václav Havel 75 éves MTl-PORTRÉ Ma tölti be hetvenötödik életévét Václav Havel cseh író, drámaíró, voltköztársasági elnök. Havel az egyik leggazdagabb prágai nagypolgári család sarja, övék volt a cseh főváros egyik legelőkelőbb palotája és több filmstúdió-komplexum. Származása miatt a kommunista Csehszlovákiában csak esti tagozaton végezhette el a gimnáziumot, majd két évig műszaki főiskolán tanult. Katonaévei letöltése után színházi technikus volt, 1961-ben került a Divadlo na Zábradlí színházhoz, ahol dramaturgként, rendezőasszisztensként tevékenykedett és sikeres házi szerző lett. 1962-1967-ben elvégezte a művészeti akadémia színházművészeti karát. A hatvanas években és az 1968-as prágai tavasz idején aktívpolitikai szerepet vállalt, ezért a Varsói Szerződés katonai intervenciója után betiltották műveit, csak sörgyári munkásként tudott elhelyezkedni. A „normalizáció” ellen minden módon tiltakozott, alapítója és első szóvivője volt a csehszlovákiai emberi jogokért küzdő Charta 77 mozgalomnak. Emiatt számtalanszor volt vizsgálati fogságban, háromszor ítélték el, legutoljára 1989 januárjában, és mintegy öt évet töltött börtönben. Közben nemzetközi hírű drámaíró és esszéista lett, otthon csak szamizdatként megjelenő mű veit sok nyelvre lefordították, darabjait külföldön számos helyen játszották, írói és emberi jogi tevékenységét kitüntetésekkel honorálták. Legismertebb darabjai: Kerti ünnepély, Vemisszázs, A tiltakozás, Audiencia, A kísértés, Largo desolato, Koldusopera. Jól ismertek a Levelek Olgának címmel kiadott börtönlevelei és a Távkihallgatás című önéletrajzibeszélgetései. Havel 1989 őszén, a bársonyos forradalom idején magától értetődően került a rendszerváltozás erőinek élére, részt vett a Polgári Fórum megalapításában, a mozgalom jelöltjeként választották 1989. december 29-én Csehszlovákia elnökévé. Első megbízatásának lejárta után, 1990. július 5-én ismét ő lett az államfő két évre. 1992 nyarán - amikor belátható közelségbe került Csehszlovákia általa ellenzett megszűnése - lemondott tisztségéről. Az önálló cseh állam létrejötte után, 1993. február 2-án őt választották a Cseh Köztársaság első elnökévé. Tisztségében 1998-ban újabb öt évre megerősítették, második mandátuma 2003. feb- ruár2-igszólt. Havel neve és személyisége visszavonulása után is Csehország „védjegye” maradt, politikusi tapasztalatát főleg emberi jogi téren kamatoztatja. Megszámlálhatatlan állami és egyéb kitüntetés, díj, cím birtokosa - mind irodalmi, színházi, mind közéleti, politikusi tevékenysé- génekelismeréséül. Václav Havel kétszer nősült, gyermeke nincs. Első felesége, Olga 1996. január 27-én rákban halt meg. 1997. január 4. óta Dagmar Veškrnová színésznővel él, aki felvette a Havlová nevet. A korábban láncdohányos politikus régóta küzd betegségekkel, egészsége a nyolcvanas években, börtönben töltött időszaka alatt romlott meg, utoljára idén márciusban volt hosszabb ideig kórházban. Havel tavaly forgatta első filmjét, Távozás című saját darabját dolgozta fel. Idén úgy nyilatkozott, utolsó-darabjának megírására készül, már csak pihenni akar. Prágában két kiállítással is készülnek a drámaíró-politikus 75. születésnapjára, és életnagyságú szobrot kapott kedvenc kávéházában. KOMMENTÁR Makovecz és Kertész SZOMBATHY PÁL Egy nagy alkotó, építész-gondolkodó, Magyarország egyik ablaka a világra: meghalt Makovecz Imre. Az egyik brit lap lényegretartó megállapítása szerint „a XX. század egyik legfigyelemreméltóbb és legmélyebben politikus építőművésze volt”. Makovecz Imre politizált. Volt véleménye a világról, Magyarországról, pártokról, politikusokról. Nem szerette Gyurcsányt, nem szerette az MSZP-t, kijött egyes szocialista polgármesterekkel (maga nyilatkozta). Bírálta néha a Fideszt, több képviselőjét is, de fenntartások nélkül támogatta Orbán Viktort. Egy nagy súlyú teljesítményt mutató értelmiségi, aki nem bánta a közéleti harcokat. Mondható, monomániás művészet az övé - sok alkotóé az. Formátum volt: saját, mindenhol felismerhető világot teremtő. Makovecz organikus építészetét szeretni: nem kötelező. Szabad a rajongás az életmű minden megnyilvánulásáért, de nem tiltott válogatni sem: emez tetszik, lenyűgöz, más munkája nem annyira. Egy dolgot nem illenék: fitymálni. Pedig azt is szokás régóta: az ajakbiggyesztések divatos oka sokszor az, hogy politikai megnyilvánulásai felidegesítettek - sokakat. Megosztó közéleti fellépéseivel vitatkozni szabad, érdemes - volt. Ami maradt: épületek. Ahogy a költő szól: ,A művészet örök. A többi por. A népet túléli a szobor”. Magyarországnak, szerencséjére, e nagy építészen kívül van még néhány ablaka a világra. Egyikük bizonyosan Kertész Imre író. Nehéz ember ő is, szenvedélyes és gyakran vitákra ingerlő megállapításokat tevő. Irodalmi alkotásairól ítélkezés és ízlés dolgában ugyanaz elmondható, mint fentebb Makovecz kapcsán. Közéleti kijelentéseiről szintén, ha nagyon másképpen is. Egy dolgot nem illenék: gyűlölködni, hidegrázással pillantgatni a csukott könyvekre. Nagy művészek szoktak tévedni. Mint ahogy gyakran rátapintanak lényeges dolgokra és egyedül maradnak. Ellenségeket szereznek, rajongótábor gyűlik mögéjük. Nem oly lényeges ez alkotásaikhoz képest. Méltányosság, nyugalom, szelídség kéretik ügyükben. Érték, ízlés, indulat elválasztása. Politika felől közelíteni szellemi-tárgyi alkotásokat veszélyes dolog. Magyarország ablakain kinézve más-más kép, perspektíva tárulhat elénk. Magyarország ablakain bepillantva ugyanazt láthatjuk másként: magunkat. Redőny helyett tanuljuk meg elviselni tükörképeinket, emberek. A szerző magyarországi publicista JEGYZET Azt mondja a barátom... LOR1NCZ ADRIAN Azt mondja a barátom, elege van a világ hív- ságaiból, a továbbiakban nem szándékozik a multinacionális vállalatok és a média hálójában vergődni. Elege van abból, hogy az információs csatornákon akkor is utolérik, amikor ő azt nem akarja, hogy a hipermarketek az árura aggatott fölösleges sallangok, csomagolások for- szírozásával akarata ellenére is az amazóniai esőerdők irtásában és a jegesmedvék életterének tönkretételében való részvételre kényszerítik, s kiváltképp utálja, hogy a Fészbúk minden születés- és névnapján felköszönti. Megtalálta a kiutat a technikairacionális világ és a fogyasztói társadalom zsákutcájából, s már csakidő kérdése, mikor nyomja mega bal felső sarokban az „Escape”, azaz menekülés gombot. Azt is mondja a barátom, hogy bizony másképp is lehet élni. Végigrágta magát az ide vágó szakirodalmon, s rájött, hogy egy kunyhón, némi ele- ségen meg egy öltő ruhán kívül gyakorlatilag semmire sincs szüksége. Utazni lehet biciklin meg gyalog, de vajh minek utazna, amikor az egész világ, sőt a Mindenség megismerhető egy helyben ülve, befelé figyelve. Végeredményben erről szól a szó legszorosabb értelmében vett extázis, a kívülállás tudománya, s ezt tanították a nagy eszképisták, azaz a társadalomból való menekülést filozófiai alapokra helyező gon- dolkodókis. Akulcsszó: a szegénységi fogadalom. A vágyakozás felszámolásával aztán megszüntethető minden kötődés és minden szenvedés. Elég lesz, ha ezután csak annyi anyagi eszköz megszerzésére törekszik, amennyi az életben maradáshoz szükséges. Úgy is, mint: lakbér, közüzemi számlák, apróságok. Azt mondja legújabban a barátom: anyagilag nagyon gyatrán áll ő ahhoz, hogy szegénységi fogadalmat tegyen - marad köreinkben...
