Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)

2011-10-29 / 251. szám, szombat

Szombati vendég 9 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 29. Hajdú Zoltán Miklós: „Szívesen maradnék a színészi pályán, de ahhoz még rengeteget kell fejlődnöm, hogy újabb felkéréseket kapjak..." Harmadik filmszerepe után a Las Vegas-i edző Élsportoló volt Debrecen­ben. Éremgyáros tornász. Egy ország büszkesége. Egy másik ország torná­szából, Kyle Shewfeltből aztán ő faragott bajno­kot. Olimpiait. Kanadából később az Egyesült Álla­mokba költözött. A Cirque du Soleil első vo­nalbeli artistája, akroba­taművésze lett. SZABÓ G. LÁSZLÓ Hajdú Zoltán Miklós ma már személyi tréner Las Vegasban. Vannak azonban más irányú elfoglaltságai is. Három komoly filmszereppel a háta mögött újabb színészi kihívásokra vár. Testvére, Hajdú Szabolcs Fehér tenyér című, 2006-os filmjével lépett új pályára. Ebben a sok díjat nyert alkotásban fedezte fel Caroline Strubbe, s belga- holland-magyar-német-francia koprodukciós filmjében, az El­veszett személyek körzetében neki adta „a csendes idegen” szerepét. Amíg a Fehér tenyér­ben bizonyos fokig önmagát játszotta, a Strubbe által kreált helyzet egészen más feladat elé állította. Itt már egy alkatától távol álló figura bőrébe kellett bújnia. Még akkor is, ha a sivár áramtermelő telepen játszódó zord kamaradráma kulcsfigurá­jaként magyar vendégmunkást alakíthat. A szerep lényege ter­mészetszerűleg nem a villamos- mérnök nemzetisége, hanem emberi magatartásának felmu­tatása egy tragikus kimenetelű baleset után. A még ma is ragyo­gó fizikumú Hajdú Zoltán Mik­lós finom, visszafogott játékával másodszorra is bizonyította: ko­moly keresnivalója van a színé­szi pályán. Szerencsére meg is fertőzte őt annyira a film, hogy ne csak egy rövid távú kirucca­násként könyvelje el életének ezt a fejezetét, hanem folytassa a felnőtt fejjel elkezdett utat. Elvégre Caroline Strubbe is foly­tatásra kérte. Deep in a dream of you című új filmjében ugyan­csak rá osztotta a főszerepet. Közben testvére Amerikában készülő filmjének, A játékosnak ő lett a producere. Munkája te­hát több síkon is Amerikához köti. Ott él feleségével és három fiával. Milyen köröket futott a vi­lágban a Fehér tenyérrel, a tapintható siker mennyire játszott közre abban, hogy ma már színészi terveket is dédelget? A Fehér tenyér nemzetkö­zi premierje Cannes-ban volt. Több okból sem volt biztos, hogy részt tudok venni a fesz­tiválon. A Cirque du Soleilhez szigorú szerződés kötött, hiszen napi négyezer néző fizet meg­határozó összeget azért, hogy kilencven percen keresztül el legyen varázsolva. Vandával, a feleségemmel ugyanebben az időben adtuk be a zöldkártya­kérelmet, és az Egyesült Álla­mok szabályzata alapján a kére­lem beadását követően fél évig nem hagyhatod el az országot, csak hasonló családi okok miatt, mint a cirkusznál. A legfőbb ok viszont, ami távol tarthatott vol­na a fesztiváltól, második fiam érkezése volt. Fantasztikus te­lepátiának köszönhetően Huba egy héttél a fesztivál kezdete előtt, május 17-én született. Másnap az újszülött csecsemő­vel, a csaknem kétéves Tassal és Vandával megjelentünk az emigrációs irodában könyö­rögni a kiutazási engedélyért. Szerencsére egy családkedvelő hivatalnok jóindulata és a sors keze úgy hozta, hogy részt ve­hettem a híres cannes-i mustrán. A film további fesztiválsikereiről főleg az újságokból értesültem. A legfontosabb észak-amerikai fesztiválokon, Los Angelesben, Torontóban és Palm Springs- ben viszont részt vehettem. De meg kell, hogy mondjam, a Fehér tenyér bemutatása után a színészetnek igazán még a gondolatával sem foglalkoz­tam. Az viszont hihetetlen érzés volt, amikor felkérést kaptam Caroline Strubbe Elveszett sze­mélyek körzete című filmjében az egyik főszerep eljátszására. Amitől nyilván újabb len­dületet kapott, hiszen egé­szen más szerepben bizonyít­hatta, hogy igenis, komoly reményekkel folytathatja a színészi pályát. A kezdet, Szabolcs filmje volt a nehe­zebb, vagy inkább a folyta­tás, egy egészen más jellegű feladat, amelynek semmi köze nincs korábbi életéhez és a sporthoz? Igen, az időzítés tökéletes volt. A Cirque du Soleilnél nem hosszabbítottam meg a szerző­désem. Fáradtnak, kiégettnek éreztem magam. Caroline filmje valóban új lendületet adott. Iga­zi kihívás, az első igazi karakter­szerep, amire sokat készültem. Más volt, mint a Fehér tenyér, több okból is. Tapasztalatlan amatőr színészként idegen kör­nyezetben, idegen emberekkel, idegen nyelven kellett egy ide­gen embert megformálnom. Ellentétben a Fehér tenyérrel, ami minden tekintetben hazai pálya volt. Strubbe újabb filmjében már nagyobb lehetőséget kapott. Ez mit jelent, merre megy a figura a történetben, milyen helyzetek elé állította a rendező, mikor érezte ma­gát a leginkább elemében? A Deep in a dream of you foly­tatása az Elveszett személyek körzetének. Ez azt jelenti, hogy az én színészi munkámnak is. Az előző filmben megismert pasz- szív, visszafogott, szégyellős, önálló döntésekre szülte képte­len villamosmérnököt a Deep in a dream of you átformálja, dön­tőképességét teszteli, karrierét derékba töri. Nagyon érzékeny, szorongással teli férfi, akin má­sok cselekedetei tükröződnek. Alapvetően jóindulatú és fe­lelősségteljes, de naivitása és határozatlansága miatt az esze helyett az ösztöneire hallgat. Az Elveszett személyek körzetében úgy éreztem, a torkomra van kötve egy szegecses nyakörv, és a legkisebb felesleges mozdu­lat is végzetes lehet. A történet folytatásában Caroline lekap­csolta a nyakörvet, és beenge­dett egy kiképzőpályára, ahol a bennem rejlő képességeket tovább fejleszthettem. Dráma ez is. Megüli a néző lelkét? Negyedszerre nem vá­gyik esetleg egy fergeteges komédiára? A humorérzéke, gondolom, megvan hozzá. Drámával kezdtem, drámával folytatom, de nem önszántam­ból. így alakult. A komédia és az akció talán közelebb áll hoz­zám, fantasztikus lenne ezeken a területeken is lehetőséget kap­ni. Azt hiszem, talán most egy akciófilm feküdne a legjobban. Az elmúlt három dráma során színészi játékban sokat tapasz­taltam. Ä fizikumom még min­dig megengedi, hogy magabiz­tosan vegyem az akadályokat. Szerintem is egy ilyen témában lennék igazán elememben. Két film között mivel tart­ja formában magát? Actor’s Studio, színészkurzus vagy edzőterem? - ez itt a kérdés. Személyi edzőként el kell tartanom egy öttagú családot, mint producer be kell fejeznem A játékost, ezek mellett pedig több miniprojekten dolgozom, mint például promóciós videók és portréfilmek. Sok időm nincs magamra, de igyekszem fejlesz­teni a beszédtechnikámat mono­lógok és dialógok tanulásával. A gyerekeim és a klienseim ta­nítása mellett én is eleget moz­gok. Alapvetően folyamatosan mozgásban vagyok. Álomszerű lenne, ha egy pár hónapra csak a színészettel tudnék foglalkozni. Mi nehezebb: a szellemi, lelki készenlét vagy a fizikai - erőben, izomban megőriz­ni mindazt, amit a tornától kapott? Ötvenegy százalék szellemi, negyvenkilenc százalék fizikai készenlét, amiről beszélünk. Fejben dőlnek el a dolgok, de az ép elméhez elengedhetetlen a megfelelő fizikum. Fehér-e még olykor a te­nyere, lóg-e még a régi szere­ken, vagy csak a talaj maradt meg? Néha a Los Angeles-i Venice Beachen felszerelt szereken ló­gok, izzadt tenyeremet olyan­kor a strand homokjával itatom fel. Heti kétszer-háromszor pe­dig a szülői váróban, az üveg­ablak mögött gyönyörködöm a fiaimban. A szülői váróban? Van egy jelenet a Fehér te­nyérben, amikor a tornate­remben a szülők egy ablakon keresztül nézik a gyerekeket. Most annyi közöm van a torná­hoz, mint azoknak a szülőknek. Nézem, hogy hol hibáznak az edzők. Néha frusztrál a látvány, mert rengeteg hibát látok, és nehezen tudom megállni, hogy ülve maradjak. Sokat töprengek azon, hogy újra edzősködjem, de mindig elhessegetem ma­gamtól a gondolatot, mert úgy érzem, elég, ha csak támogatom a fiaimat. Szeretném megtar­tani az egészséges apa-fiú kap­csolatot. Ha a fiaim edzőjévé válnék, akkor túl sok konfliktus alakulna ki közöttünk, és a kap­csolatunk is bizonyára megvál­tozna. Mindenki jobban jár, ha a háttérben maradok, és onnan menedzselem őket. Termé­szetesen az égbekiáltó hibákat korrigálom, a maszatos prezen­tációt polüozom, versenyidő­szakban sportpszichológusként működöm. Hány évesek a fiúk, és ho­gyan viselik az idegen nyelvi közeget? Tas hétéves és rendkívül te­hetséges. Alapvetően bármelyik sportágban megállná a helyét. A torna mellett a baseball és a foci érdekli a legjobban. Huba öt­éves, talán neki vág a legjobban az esze. Ő is focizik, a tavalyi szezonban több mint száz gólt rúgott. A torna csak kiegészí­tés nála. Töhötöm hároméves, alkatilag talán ő hasonlít rám a legjobban. Én Töpörtyűfa- latnak hívom. Úszik, focizik és tornázik, de leginkább rock­énekesnek tudnám elképzelni. Vandával kizárólag magyarul beszélünk velük, csak az iskolai feladatoknál váltunk angolra. Egymás között is magyarul tár­salognak a gyerekek. Az elmúlt hét év alatt még minden évben sikerült otthon töltenünk a nya­rat, így nincs nagyon honvá­gyunk. Természetesen a család­tagok nagyon hiányoznak. Színészileg ki a legjobb edzője, mestere? Szabolcsra számíthat-e, ellátja-e lénye­ges tanácsokkal? Vagy in­kább a felesége, Török-Illés Orsolya, a Biblioteque Pascal remek színésznője? Szabi mellett nőttem fel, lát­tam őt mint színészt. Az elmúlt években többször kiokosított. A legutóbbi forgatás előtt Orsival együtt igazán jó tanácsokkal láttak el. „Maradj önmagad, egyébként hamissá válik a játé­kod!” - mondták, és végig ehhez tartottam magam. Szabolccsal, mivel most földrajzilag is közelebb van­nak egymáshoz, készül valami közös, filmes konyhájukban? Terveznek valamit együtt a közeljövőben, vagy teljesen függetlenül közlekednek egy­más mellett, mindenki a maga életét, pályáját építgeti? Lassan két éve, hogy arról beszéltünk, újra együtt kellene dolgoznunk. Szabi állt elő az­zal az ödettel, hogy filmesítsük meg Dosztojevszkij regényét, A játékost itt, Las Vegasban, a játékkaszinók világában. 2010 márciusában hozta szóba, augusztusban már az előké­születeken dolgoztunk, 2011 januárjában pedig európai lel­kesedéssel, amerikai tőkéből le­forgattuk a film első felét. Szabi és családja a forgatást követően visszautazott Magyarországra. Azóta ott dolgozik a meglevő anyag vágásán, és a hátralevő rész forgatókönyvén. A napok­ban kaptam meg a forgatáshoz szükséges anyagot. Nagyon sok munka vár még ránk. A film for­gatásának második felét 2012 januárjára tervezzük. Ebben a filmben színész­ként nem kapott legalább egy kisebb szerepet? Nem. Furcsa lehet egy olyan al­kotás producerének lenni, amelyben talán színészként is boldogan részt venne. Ebben a kérdésben a rende­ző dönt. Beleszólásom nincs még akkor sem, ha a bátyám a rendező. Természetesen, ha a történet további részeinek vala­melyikében találna egy nekem való, testhezálló szerepet, bol­dogan elvállalnám. Tehát producer lesz, ez a távolabbi cél? Egy évvel ezelőtt még el­játszottam a hosszú távú producerkedés gondolatával. Most már annak is örülni fo­gok, ha befejezzük A játékos forgatását. Úgy érzem, az én producerkedésem tiszavirág­életű lesz. Végig kell vinni a pro­jektet, ami egész embert igénylő munka. Nekem pedig, hosszú távon csak az egyharmadom lenne képes ezzel foglalkozni. Úgy meg mi értelme lenne? A színészkedés számomra ponto­san az ellenkezőjéről szól. Az aktuális munka egy-két hónap, megkapod a szereped, elját- szod, megjelensz a bemutatón és kész. Színészként igazán csak saját magadért és a tetteidért vagy felelős. A producer felel mindenért és mindenkiért. A felelősségérzés összehasonlít­hatatlan. Szívesen maradnék a színészi pályán, de ahhoz még rengeteget kell fejlődnöm, hogy újabb felkéréseket kapjak.

Next

/
Thumbnails
Contents