Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)

2011-10-29 / 251. szám, szombat

„Lelkünkre így ül ez a kor. / És mint nehéz esők / vastag rongyai mosogatják / a csorba pléhtetőt (J. A.: A város peremén; részlet)

A pusztulás peremén József Attila szülőhelye

Budapest. AIX. kerületi Gát utca és környéke napjainkban a magyar főváros egyik legijesztőbb, legle- pusztultabb, legveszélyesebb környéke.

VERES ISTVÁN

A helyzet alól nem kivétel József Attila szülőháza sem, amit szinte már csak a költő emléktáblája tart össze. Az utcán szeméthalmok, a kövekkel kirakott, belső udvarokban patkányok. „Maguk az önkormányzattól jöttek?” - kérdezi az egyik hazaérkező lakó, egy negyven körüli nő, miután észrevette, hogy bőszen fotózzuk a málló stukkókat és a szétrohadt kapukat. Több házon is emléktábla: ezerkilencszáz ennyi és

ennyi között itt lakott József Attila. Közömbösen legyint, ami- kormondjuk, sajtosok vagyunk. Panaszkodik a házak állapotára, az elviselhetetlen lakókra, akik hangosak, és az utcára dobálják a szemetet, na és persze az önkormányzatra.

A Ferencvárosi Önkormányzat tavaly év végén megpályázott, idén májusban pedig elnyert egy 2,9 milliárd forintos projektet a Gát utca és környékének felújítására. Kilenc házat renováltak és közművesítettek volna, továbbá egy József Atti- la-emlékhely is szerepelt a tervben. A jelenleg fideszes többségű képviselő-testület nemrég úgy döntött, nem írják alá a szerződést, mivel túl kockázatosnak ítélik. Egyelőre tehát marad minden a régiben.

(Somogyi Tibor felvételei)