Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)

2011-10-29 / 251. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 29. Vélemény És háttér 7 Radičová olyan nagy feladatot vállalt, amelyet valószínűleg senki sem tudott volna elvégezni Viszontlátásra vagy Isten vele? Azzal a két bejelentéssel, hogy a következő válasz­tásokon nem indul, és elhagyja az SDKÚ-DS al­elnöki posztját, Iveta Radičová miniszterelnök asszonyjelezte, hogy végzett a politikával. Csak az a kérdés, ideig­lenesen vagy végleg. JURAJ HRABKO Elképzelhető, ha a válasz­tások után Mikuláš Dzurinda alakít kormányt, felkínál neki egy miniszteri széket, és ő el­fogadja. De éppúgy elképzel­hetetlen is, mert Dzurinda nem gentleman, hanem a ha­talmi mesterkedés bajnoka. Ráadásul a hatalmat meg kell osztania koalíciós partnerei­vel, és mint tudjuk, amikor osztják a hatalmat, tucatnyi jelölt akad egy-egy tárcaveze­tői posztra. De azért sem el­képzelhető, mert ha Radičová elfogadná a' funkciót, saját terveit döntené romba - há­rom év múlva államfőválasz­tás lesz, és azon szívesen részt venne. Még ha most nem is­meri is be. Iveta Radičová politikai ér­tékelését két részre oszthat­juk. Egyrészt igyekezett meg­szüntetni a korrupciót és a klientelizmust, másrészt poli­tikailag csődöt mondott, kép­telen volt vezetni a kormányt, mivel a kabinet az irányítása alatt szétesett. Úgy vélem, az igazság ­mint általában - valahol kö­zépen van. Iveta Radičová olyan nagy feladatot vállalt, amelyet valószínűleg senki sem tudott volna elvégezni, legföljebb saját tisztessége árán. Ez a szlovák politikában már szokássá vált, ebbe azon­ban Radičová nem akart be­lemenni. S amikor mégis, ak­kor már késő volt, az ő sorsa a miniszterelnöki székben már más kezében volt. Gyakran avatkozott olyan dolgokba, amelyekbe nem kellett volna, mivel ezek nem tartoztak sem a kormányra, sem a kormány­főre. Ilyen volt a főügyészvá­lasztás, a kassai adóhivatal ügye - amelyek során saját pártja vezetőségével is konf­liktusba került. Hosszú ideig és nyilvánosan senki sem har­colhat a saját párta ellen. Dzurindának, a párt elnöké­nek bizonyára nem tetszett, és bár nem bizonyítható, hogy összeesküvést szőtt volna a kormányfő ellen, aminek a végén a parlament visszahívta a kabinetet, elmondhatjuk, ha összeesküvést szőtt volna, az sem végződik másként. Iveta Radičová nem volt ké­pes ellenállni a különböző nyomásoknak, sem a gáncsos- kodásnak, holott ezek a mi­niszterelnök politikai alapfel­szereléséhez tartoznak. Az ál­lamfő funkciója másról szól, de hogy köztársasági elnök lesz-e, a jó ég tudja. Ha ugyan­is a választás alatt nem lesz a nyilvános viták releváns részt­vevője, eltűnik a szemünk elől, már nem is gondolunk rá. Líbiában bíznak abban, hogy megszűnnek a Kadhafi által teremtett egyenlőtlenségek Vonzók lettek a líbiai férfiak MTl-HÁTTÉR Korábban, a forradalom kitö­rése előtt sajnálkozva néztek rá­juk, ma viszont már hősként te­kintenek a fiatal férfiakra a líbiai nők, akik most végre úgy érzik, nem kilátástalan a jövőjük, s lát­nak esélyt arra, hogy egyszer normális családi életet élhesse­nek - mutat rá a Foreign Policy című amerikai honlap helyszí­nen járt tudósítója. A 20 éves Eszraa el-Gadit a lá­zadás előtt nem érdekelték a ko­rabeli fiúk, akik - mint mondja - csak céltalanul csavarogtak az utcán. „Most teljesen más szín­ben látom őket - felkeltek Kad­hafi ellen. Ez már valami.” Test­vére, Rahana is óriási fordulat­ként értékeli a történteket, és megváltozott a véleménye az el­lenkező nem tagjairól. „Eddig csak azt láttuk, hogy fiatalok és nem dolgoznak, most pedig annyira meglepett minket, hogy mi mindenre képesek” - újságol­ja örömmel a 19 éves lány, hoz­zátéve, már nagyon várják, hogy a „fiúk” hazatérjenek a frontról. A líbiai lányok mobilján Kadhafi halála óta vicces SMS-ek kerin­genek az igazi harcosokká előlé­pett férfiak „partiképességéről”. „Felejtsd el a doktorokat és a mérnököket. Mi egy felkelőhöz akarunk hozzámenni!” - olvas­ható az egyik üyen széles körben terjesztett körüzenetben. „Lá­zadóval lépnél frigyre? Nyomjál M-et, ha miszrátai harcos kell, B- t, ha bengázira van szükséged...” - szerepel egy másik SMS-ben. A Kadhafi-rezsim négy évti­zede alatt a nők már kezdtek le­tenni arról, hogy létrejöhet normális párkapcsolat - főleg amiatt, hogy a férfiakat munka- lehetőség híján képtelennek lát­ták az egzisztencia megteremté­sére. Az ezredes halálával azon­ban 180 fokos fordulatot vett ez a szemlélet. (A családalapítás szűkös lehetőségei miatt érzett aggodalmat egyébként az új lí­biai vezetés múlt héten egy vá­ratlan bejelentéssel igyekezett enyhíteni, nevezetesen hogy visszaállíthatják a Kadhafi által korlátozott poligámia intézmé­nyét.) Líbiában, ahogy az arab tér­ség többi, a reformok útjára lé­pett térségében a férfiak és a nők soha nem tapasztalt optimiz­mussal tekintenek a jövő elé. Bíznak abban, hogy végre megszűnnek a Kadhafi által te­remtett, s elsősorban a fiatalság helyzetét ellehetetlenítő egyen­lőtlenségek. Fekete-Afrika után az arab térségben a legmaga­sabb a népességen belül a fiata­lok aránya: három arab közül majdnem kettő 30 éven aluli, az elnyomó politika eredménye­ként Észak-Afrikában és a Közel- Keleten a legnagyobb mértékű a fiatalkori munkanélküliség. En- neknyomán néhány éve több po­litikai elemző sajátos jelenség­ként kezeli azt a kilátástalansá- got, ami az arab világ fiatal gene­rációit jellemzi, beleértve a munkanélküliséget, az alacsony béreket, azt, hogy fiatalok milli­ói ülnek otthon boldogtalanul, és pénz hiányában még csak nem is reménykedhetnek a nyomorból való kitörésben és a családalapításban. A líbiai fiatalok helyzete pedig különösen elkeserítőnek bizo­nyult a Kadhafi-rezsim alatt. Az ezredes az ország hatalmas olaj- vagyona ellenére nem pusztán nem gondoskodott jól fizető ál­lásokról, munkahelyeket tett tönkre az átláthatatlan szocialis­ta rendszerrel. Azok a szeren­csések, akiknek volt munkahe­lyük, pár száz dolláros havi fize­tésre számíthattak, egy esküvő költségei Líbiában pedig akár 10 ezer dollárra is rúghatnak a több napos ünneplés miatt. Isztra Khalil, egy Tripoliban élő 25 éves lány rámutatott, feb­ruárban a férfiaknak nem volt vesztenivalójuk, ezért indultak harcolni. A 33 éves teherautóso­főr, Ahmed Nori Fakiar is ezt erősítette meg. Mint mondta, a boldog élet kellékeinek - mun­ka, házasság, otthon, gyerekek - hiánya „100 százalékban” ját­szott közre abban, hogy fegyvert ragadott Kadhafi uralmának megdöntése céljából. KOMMENTAR Lőporos számok VÍGl ZOLTÁN A hír valahogy így szólt: „Egy nemzetközi ta­nulmány szerint a csaknem 7,5 millió lakosú Szerbia minden száz lakosára átlag 38 bejelen­tett lőfegyver jut. Szerbiát a nemzetközi él­bolyban csak az Egyesült Államok, Jemen, Finnország és Svájc előzi meg...”. Számokban: hivatalosan 1,2 millió bejelentett fegyver van az országban, ehhez az említett felmérés még 950 ezer ille­gális fegyverről beszél. Ez most mit jelent? Ha ülünk négyen egy asztalnál, valakinél lesz fegyver? Persze, hogy nem. Nem kell azon csodálkozni, hogy ilyen adatok vannak. Ez elsősorban ha tetszik, ha nem, kulturális dolog, vagy az amerikaiakesetében alkotmányos is. Nálunk például a pravoszláv ünnepek alkalmával, esküvőkön vagy sportdiadalt ünnepelve, lövöldöznek az emberek. Nem emlékszem olyan esetre, amikor az esküvői menetből a rend­őr kiráncigálta volna a házasodó fiatalok komáját azért, mert lövöldözött. Amíg nem történik tragédia, elnézik. Másodsor­ban pedig a 90-es évek balkáni történéseit ismerve, világossá válik, hogy még ha új országhatárokat rajzoltak is, de egy bi­zonyos rétegnek ezek a határok sohasem jelentettek akadályt. A nyugat-balkáni maffia egyetlen percre sem szűnt meg lé­tezni: a fejesek változnak, a futárokat is sokszor lelövik, a kis halakat fülön csípik (hogy mégse mondj a senki, hogy nincs rendőrségük ezeknek az országoknak), de ha a legnagyobb horvát-szerb testvérháborúk idején is volt kapcsolata a két al­világnak - ahogy állítják a téma beavatottjai -, akkor tényleg nem volt és nincs egyetlen nap sem, amikor ne cserélne gazdát néhány fegyver a térségben. Aszámokarrajók,hogyeljátszadozzunkvelük. Eza950ezeril- legálisstukker csak becsült adat. Hogy pontosan hány fegyver van a padlásokon, a pincékben, a nagymama ágya alatt a kis la­kattal őrzött dobozkában, nem tudjuk. Ezek közül sok „csak úgy lett”. A zűrös években áthozta a szomszéd megőrzésre, apukahazavitte, azt gondolván, ettől nagyobb biztonságban tudhatja családját, vagy éppen a harctérről hozta valaki. Megpróbáltak valamit kezdeni ezekkel a fegyverekkel. Volt Szerbiában is, és a környező országokban is - igen szerény eredményt hozó - akció, amit arra találtak ki, hogy pénz- és börtönbüntetés nélkül átadhatták a be nem jelentett fegyve­reket az emberek. Ezt egyáltalán nem úgy kell elképzelni, hogy Mercedesek sorakoztak a rendőrség előtt, és borotvált fejű ifjak beugrottak átadni egy-két stukkert. Maradt még bőven fegyver, és ezért nem nagyon tudok mit kezdeni ezekkel a számokkal. Noha még ma is sokan úgy te­kintenek Szerbiára, mint valamilyen kis Vadnyugatra, ebben a statisztikában azért érdekes, hogy finnugor testvéreink és Svájc is megelőz bennünket. Azt is mondhatnánk akár, hogy egy, rossz kézbe kerülő puska sokkal nagyobb kárt okoz mint tíz, széfbe zárt. A szerző a vajdasági Magyar Szó munkatársa TALLÓZÓ FÁZ Olaszország nem része az euró problémájának Franco Frattini szerint. A külügymi­niszter erről a Frankfurter Allgemenie Zeitungban nyi­latkozott, miközben több német szakértő úgy véleke­dett: az eurót nem Brüsszel­ben, nem Athénban, hanem Rómában kell megmenteni. Frattini visszautasította, hogy Olaszországot tekint­sék az egyik leggyengébb láncszemnek az eladósodott országok között. Hangsú­lyozta, hogy a G7-csoport or­szágai közül Olaszország lesz az egyeden, amelynek 2011-ben költségvetési több­lete lesz. „Ez még Németor­szágnak sem sikerül” - tette hozzá. A külügyminiszter ki­emelte, hogy a kormány re­formokra törekszik, ez Olaszország érdeke. Utalt az ezzel kapcsolatos heves bel­politikai vitákra, és úgy vél­te, ilyen körülmények között a brüsszeli politikai nyomás csakis hasznos lehet. Frattini szerint a most elhatározott reformokba már két évvel ezelőtt kellett volna bele­kezdeni. Nem cáfolta, de nem is erősítette meg a Ber­lusconi tervezett lemondá­sával kapcsolatos híresztelé­seket. Úgy vélekedett ugyan­akkor, hogy a jelenlegi hely­zetben Olaszországnak az új választások a lehető leg­rosszabb megoldást jelente­nék, utat nyitnának az or­szággal szembeni pénzpiaci spekulációk előtt. Az új vá­lasztásoknál valószínűbb­nek, de nehezen megvalósít­hatónak nevezte, hogy a kormánykoalíció új vezetés­sel működhet tovább. A lap kérdésére a külügyminiszter bátorítónak nevezte, hogy a reformok érdekében az eu­rópai intézmények nyomást gyakoroljanak Olaszország­ra. Azt azonban elutasította, hogy egyes országok tegyék ezt. (MTI)- Nagyi, ha elmegy az altatóorvos, beléphetsz a helyére. Az altatódalaidra biztosan elalusznak a betegek.

Next

/
Thumbnails
Contents