Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)

2011-10-27 / 249. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 27. Vélemény És háttér 7 Lehet valami titkuk, amit innen, Európából egyelőre nem tudtunk megfejteni Tavaszcsináló Tunézia Nem a sors, hanem a poli­tika furcsa fintora: egyelő­re úgy tűnik, nem Irak, ha­nem Tunézia mutat példát a világnak abból, milyen lehet majd egy arab típusú demokrácia, amely talán nem mindenben a Nyugat szája íze szerint való, de az övék. MAL1NÁK ISTVÁN Azt, amit Irakban több mint százezer amerikai katonának nem sikerült elérnie, a tunéziai­ak megcsinálták-megcsinálják maguk. Lehet valami titkuk, amit innen, Európából egyelőre nem tudtunk megfejteni. Tunézia tavaly decemberben lépett szinte a világpolitika színpadára, januárban már elűzte a diktátort, elindítva az arab tavaszt. A vasárnapi, első szabad választások sajátossága­ival ismét csak példát mutatott. Az alkotmányozó nemzetgyű­lésbe történt voksolást a közvé­lemény szemében korrumpáló­dott belügyi tárca helyett egy független intézmény bonyolí­totta le. Ami nem semmi, mint ahogy az sem, hogy 13 ezer ha­zai és 600 külföldi megfigyelő volt jelen. Az USA és az EU is történelminek, békésnek és tel­jesen demokratikusnak értékel­te a voksolást, a demokráciára való több szakaszos áttérés kezdetét. Az alkotmányozó nemzetgyűlés ideiglenes elnö­köt és kormányt választ, lefek­teti az új, állandó intézmények alapjait, s előkészíti a másfél év múlva megtartandó igazi elnök- és parlamenti választást. Példa lehet ez Egyiptom számára, ahol novemberben já­rul urnákhoz a lakosság, vala­mint Líbia számára, ahol Kad­hafi halála után is egyre bonyo­lultabb a helyzet. A Nyugatnak van oka arra, hogy Kairó és Tri­poli miatt aggódjon. Egyiptom­ban az iszlamisták hangja egyre erőteljesebb, ennek eredmé­nyeként a lakosság többsége az Izraellel megkötött különalku felrúgását követeli. Líbiában az új vezetés vasárnap - az ország függetlenségének kikiáltása napján - máris közölte: a jog­rendszer alapját a saría fogja képezni. Líbiában már az is si­ker lesz, ha a törzsi-politikai- vallási ellentétek az elkövetke­ző hónapokban nem torkollnak véres belháborúkba, és az or­szág egyben marad. Tunéziában - bár még hivata­los végeredmény nincs - egy mérsékelt iszlamista párt, az en- Nahda (Újjászületés) kapta a legtöbb szavazatot. De még 50 százaléknyi - vagy valamivel több - szavazat esetén sem lenne abszolút többsége az alkotmá­nyozó nemzetgyűlésben a vá­lasztási törvénybe beépített fé­kek miatt. Ez lehetne az egyik legfontosabb követendő példa Egyiptom és Líbia számára. Egyébként az en-Nahda máris közölte: még alkotmányos több­ség esetén sem akarna egyedül kormányozni. Vezetőjének, Ra- sid Gannúsinak - érdemes a ne­vét megjegyezni - ezt a többiek, a „világias” pártok nem hiszik el, szélsőséges iszlamistának, amo­lyan báránybőrbe bújt farkasnak tartják. Igazából senki sem ismeri jól Gannúsit, aki húsz évig élt lon­doni száműzetésben. Azt mond­ja, 1981-ben alapított mozgal­mának példaképe az Erdogan török kormányfő vezette, szin­tén mérsékelten iszlamista Igaz­ság és Fejlődés Pártja. Gannúsi a kampányban egyszer sem ejtet­te ki száján a saríát, azt mondta, szóba sem jöhet a szabadságjo­gok megnyirbálása, „nem akar­juk, hogy az állam beleszóljon az emberek magánéletébe”. Arab elemzők máris lelkendeztek: először fordult elő az arab világ­ban, hogy egy nem radikális isz­lám párt nyert választást. Hát majd meglátjuk. Mert radikális iszlamisták is vannak Tunéziá­ban, bőven.- Hallottad, Jenő? Vállalkozó kollégád azt mondja, őt nem érinti a válság. Vett egy jachtot, egy villát és néhány politikust. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Egészségügyi többfelvonásos LAMPL ZSUZSÁN NA Augusztusban a nő leszáll az ágyról, és nem tud elindulni. Mintha berozs­dásodott volna a lába. Csoszo­gok, mint á nagyi, veszi észre elképedve, de mivel a rozsdá- sodás percek alatt elmúlik, el­hessegeti a sötét gondolato­kat. S bár ez attól kezdve min­den reggel megismétlődik, a nő, mivel optimista, azt gon­dolja, majd magától elmúlik, s esze ágában sincs orvoshoz menni. Ebben persze az is közrejátszik, hogy ismerőse kis kárörömmel a szemében biztosítja róla, ez az öregség jele, és ő tart tőle, hogy az or­vostól is ezt fogja hallani. Mint harmincévesen, amikora szemorvos azt mondta, sajnos, harminc után már az örege­déstől romlik a szem. Meg akarta kérdezni a hatvanas dokitól, hogy egy olyan vén- ség, mint ő, lát-e még egyálta­lán, de mivel jól nevelt lány, csak annyit kérdezett, hogy ez a diagnózis. A harmincadik év átlépése? Szóval, ezt az öre­gedéselméletet nem volt ked­ve újrahallani, de mivel a rozsdásodás nem múlt el, szeptemberben elment a kör­zeti orvoshoz, aki elküldte őt az ortopéduskórházba. A nő felhívta a klinikát, hogy beje­lentkezzen. Hússzor hívta, nem vették fel. írt nekik, na, arra válaszoltak. November ti­zenötödikén mehet. Egy újabb mélben megkérdezte, hogyha megfizeti a tízeurós illetéket, akkor kap korábbi terminust? Igen, akkor november kilen­cediké. Kösz, írta, akkor ma­radjon a tizenötödike, és el­ment a körzeti ortopédushoz. Nagy örömére nem volt ott senki, csak egy anyuka két ki­csivel. Az anyuka rögtön ész­revette, hogy naiv új páciens érkezett, s figyelmeztette őt, hogy a doki aznap csak gyere­keket fogad. De az interneten ezt nem írja, mérgelődött a nő, s a nővérnek is megmond­ta, de az csak annyit válaszolt, hogy az érvényes, ami ki van írva az ajtón. Tehát akinek tíz mankója van, az is személye­sen jöjjön ide informálódni? Nem muszáj személyesen, küldhet hozzátartozót, mond­ta a nővér. Aztán elmagyaráz­ta a teendőket. Az instrukciók értelmében másnap reggel fél hétkor a nő elcaplatott az or­voshoz. Hideg szél fújt, az épület még zárva, de a kapu előtt hét ember sorakozott. Mind az ortopédushoz. Hét­kor nyitották az épületet. Ad­digra már tizenketten voltak. A később érkezők távoztak, tudták, hogy egy nap csak ti­zenkét embert fogad a doki, mert csak annyit fizet meg ne­ki a biztosító. Pontosabban, fogad többet is, de azokat már fejenként tíz euróért. Nyolc­kor jött a nővér. A nő a nyolcas számot kapta, tizenegykor ke­rült sorra. Addigra megismer­te tizenegy ember élettörténe­tét. Kész számmisztika. Az orvos barátságos volt. Megnyomkodta az ízületeit. Ez nem ízületi, hanem ínhü- velyprobléma. Sportol? Igen, mondta a nő. Akkor ne sportol­jon, aztán majd elmúlik. Az a baj, hogy túlsportolta magát, mondta a dőld, aztán megkér­dezte, hogy mi ez a finom illatú parfüm. A nő most nem sportol. Zsír­sejtjeit növesztve várja a kö­vetkező felvonást, november tizenötödikén. S azon gondol­kodik, ez most komédia-e vagy tragédia. KOMMENTAR Az érdekképviseletről KOCUR LÁSZLÓ Bugár Béla Berényi Józsefhez címzett nyílt le­velét látva a józanul mérlegelő olvasó először arra gondolhatott, a Nagyszombati úti párt­központban valakinek elgurult a gyógyszere, vagy a párt kampánystratégái a közelgő hallo- weent tán’ a bolondok napjával tévesztették össze. A felajánlást olvasva - az MKP jelöltjei a 2012. március 10-én esedékes előrehozott parlamenti vá­lasztások során induljanak a Híd listáján - valószínűleg sok­kal többen fogadtak volna a biztos elutasításra, mint annak ellenkezőjére; ez egy nappal később be is következett. Szükségszerűen. Berényi válaszától - feltételezhetjük - Bu­gár annyira lepődött meg, mint az MKP a Híd szombati, el­utasító nyilatkozatától. A nyílt levél illeszkedik a szombati választmányi ülésen elindí- tott kommunikációs folyamatba. OttBugár kijelentette: avá- lasztási listájuk nyitott a rokon értékeket valló politikai szerep­lők előtt. Első hallásra ez nem több szokványos, pozitív, a nyi- tottságot hangsúlyozó kampánybullshitnél, melyből a kam­pányban sokat el kell hullatni a politikusi szájakból, a választó komfortérzetének növelése érdekében. Ezt a szombati, általá­nos jellegű felhívást specifikálja tovább a nyílt levél, kifejtve: az ajánlatkonkrétanazMKP-nak (is) szól(ha)t. Azegyüttműkö- dés pártja szombaton a regionális politikusok közötti feszült­ségre hivatkozva utasította el az együttműködést. Akérdés Be­rényi válaszának ismeretében már csak akadémiai, de vajon az együttműködésnek ez a formája nem zavarta volna ajelenlegi kormánypárt regionális politikusait? Bugár Béla nem ment házhoz a pofonért a nyűt levéllel, csak igazolás kellett neki, hogy „azok” nem akarj ákaz együttműködést. Berényi pediger- re a lehetőségre nem adhatott más választ, csak amilyent adott. Ha egy párt vagy csoportosulás politikusai más politikai erő lis- tájánjutnakbe a parlamentbe, az nem jelent feltétlen önfel­adást vagy beolvadást. Láthatjuk, a Hídnál sokkal markánsabb ideológiai arculattal rendelkező Polgári Konzervatív Párt mindvégig meg tudta őrizni saját karakterét. Az Igor Matovič vezette, ideológiailag szinkretistának mondható Egyszerű EmberekpedignemcsakazőketparlamentbejuttatóSzabad- ság és Szolidaritást, hanem az egész kormánykoalíciót tudták mozgatni, avagy kicsiabors... Ekét politikai tömörülés, és par­lamenti integráló pártjaik helyzete azonban nyomokban sem hasonlítható össze az MKP és a Híd helyzetével. Az ő sikeres együttműködésükhöz-melyre részben társadalmi megrende­lés is létezne, 7 százaléknyi bizonyosan-, mindkét oldalon el kellene felejteni azújabbpártlétrejöttének„szülési fájdalmait”, melyekmindkétfeletmegviselték;a2010-es kampányt, melybenegyikfélsemafehérliliomkoszorútviselő szüzekhez hasonlatosan viselkedett; és félretenni egy csomó személyeskedést, sértettséget, indulatot, melyről tán’a válasz­tónak fogalma sincs, de nem is érdekli. Nem egyszerű, de már a honi, nem mindig minden vonatkozásában az európai mintá­kat leképező politikai térben is láttunk pozitív példákat erre. A KereszténydemokrataMozgalomaSzlovákDemokratikusés Keresztény Unió megalakulása után a legszívesebben keresztre feszítette volna Mikuláš Dzurindát- aki, leegyszerűsítve és megváltoztatva a megváltoztatandókat, abban a helyzetben Bugár szerepét játszotta-, utóbb azonban, félretéve a szemé­lyes sértettséget, hosszútávon, többször sikeresen együtt tu­dott működni vele. Amíg a magyar térfélen nem tesznek tanú- bizonyságot hasonló nagyvonalúságról, addig maradnak a lát­szatmegkeresések és a rituális táncok. TALLÓZÓ DIE WELT Antiszemita gulyás cím­mel kommentárban foglal­kozott az Új Színház élére történt kinevezésekkel szerdai számában a Die Welt. Paul Jandl, a német konzervatív napilap írásá­nak szerzője beszámolt a „kultúrpolitikai döntés” el­leni tüntetésekről, hangsú­lyozva, hogy Csurka István intendánsi, illetve Dömer György igazgatói kinevezé­se az illetékes testületek megkerülésével, „állítólag egészen felülről érkezett megbízás” alapján történt. Csurkával kapcsolatban feltűnőnek nevezte, hogy az elmúlt években mindenek­előtt a radikális jobboldali MIÉP vezetőjeként és a Ma­gyar Fórum „antiszemita, uszító” lap kiadójaként volt ismert. Idézte „a szélsőjobb- oldali körökben ugyancsak jól ismert” Dömer Györgyöt, aki szerint a színháznak a jövőben „az elfajzott, bete­gesen liberális hegemónia” elleni erőddé kell válnia. A cikkíró a kinevezések kap­csán a többi között azt hang­súlyozta, hogy a Fidesz fo­kozatosan - ugyanazon min­ta alapján - alakítja át az or­szág kulturális térképét, harmadrangú, Fidesz-hű művészeket helyezve fontos pozíciókba. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents