Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-26 / 248. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 26. Régió 11 Eleven, tevékeny gyülekezet ünnepelte Nyitrán az úr házának centenáriumát Százéves a református templom Ünnepi istentiszteletet tartottak az évforduló alkalmából (Képarchívum) Nyitra. Száz éve, hogy a nyitrai református gyülekezet saját templomában dicséri az urat. F1CZERE TAMÁS A templomot annak idején az evangélikusokkal közösen építették, de voltak olyan évek is, amikor csak két hívő látogatta rendszeresen. Kétszázból tizenketten maradtak Az évforduló alkalmából október 9-én tartott ünnepi istentiszteleten Fazekas László püspökhirdetett igét. Jelen volt Gé- resi Róbert püspökhelyettes, Fekete Vince főgondnok, valamint Kiss Pál, a Barsi Egyházmegye esperese. A világi elöljárók közül tiszteletét tette Balogh Csaba, Magyarország szlovákiai nagykövete. Az istentiszteleten a Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Énekkara szolgált Józsa Mónika vezetésével. A város központjában álló templom alapkövét 1910-ben rakták le a református és evangélikus gyülekezetek tagjainak adományaiból, valamint banki kölcsönből, és 1911. március 12-én szentelték fel. Még ezt megelőzően, 1910 szeptemberében megnyitotta kapuit a protestáns elemi iskola 35 tanulóval, de az intézményt 1915-ben bezárni kényszerült a megcsappant gyülekezet. A háborút követően a több mint 200-ból csak 12 református hívő maradt, közülük pedig csupán ketten jártak templomba. A kölcsönt sem tudták törleszteni, ezért, hogy a bank ne szerezhesse meg a telket és az épületet, a gyülekezet eladta egyetlen meglévő harangját a nagysallói református gyülekezetnek. Az is felmerült, hogy a templomot is eladják az evangélikusoknak, vagy szétszedik és Érsekújvárban építik fel újra. Aharmincas évek elején azonban újra kb. 80 adófizető reformátust tartottak nyilván Nyitrán, akik megmentették a templomot, sőt 1933-ban három új harangot öntettek. Zsidókat mentett a lelkész A gyülekezet és annak lelkésze bátran helytállt a második világháborúban is, Sedivy László, vállalva a veszélyeket, 769 zsidót keresztelt meg. Zsidómentő munkájáért a Hlinka gárdisták az ilavai, majd a lipótvári börtönbe vitték, ahonnan nagyon rossz egészségi állapotban szabadult. A második világháború után hét évig nem volt helyben lakó lelkészük a nyitrai reformátusoknak. Berecz Istvánt 1951-ben helyezték Nyitrára, és a gyülekezet 1954. június 4-i presbiteri gyűlésén meghívta lelkipásztorának. Az ő vezetése mellett, az evangélikus gyülekezet támogatásával 1955-56- ban felújították a templomot. Tíz évvel később a sérült templomtorony új kupolát kapott, acélhuzalokkal korrigálták a dőlését és kicserélték a főhajó tetőszerkezetét. Az elmúlt két évben a városi ön- kormányzat támogatásával a templom külső és belső festésére került sor. A százéves évforduló alkalmából tartott ünnepi istentiszteleten a többségében magyar ajkú, mintegy százfős gyülekezet a szlovák testvérekkel együtt emlékezett meg a református templom és a közösség történelméről. Hogy ez mennyire élő közösség, arról tanúskodik a református gyülekezet égisze alatt működő Sedivy László Szakkollégium, amely jelenleg több mint 70 egyetemi hallgató számára biztosít szállást és szellemi továbbképzést. Hangszerei igazodnak a megrendelő igényeihez, de hordozzák az alkotó stílusát is Egy pedagógus, aki citerákat készít FARKAS OTTÓ Dobfenek. Kovács Árpád pedagógust a kíváncsiság vitte rá a citerakészítésre. Gyerekként kapott egy citerát, és érdekelte, hogyan lehetne hasonlót készíteni. Amikor a nyitrai pedagógiai főiskolán matematika és technika szakos hallgatóként megtanulta a famegmunkálás alapjait, otthon, Dobfeneken elkészítette első munkáját, egy fogast. A főiskola famegmunkáló műhelyében kezdte érdekelni igazán a fa, amelyből egy kis Legközelebb Halász Ágota óvónőt mutatjuk be. fantáziával szép dolgokat lehet alkotni. Az ott oktató idős pedagógus megengedte, hogy tanítványai szabadon használják a gépeket, anyag is volt bőségesen, tehát semmi nem szabott határt a kreativitásuk kibontakoztatásának. Kovács Árpád otthon az egyik helyiséget műhellyé alakította, és ha lehetősége volt rá, dolgozott. A kiszárított deszkát egy ajnácskői asztalosnál gyalultatta le. A katonai szolgálatról hazatérve megvásárolta az alapvető szerszámokat és szabadidejében hobbijának, a famegmunkálásnak élt. Készített cipőtartót, kisasztalt, zsúrkocsit, virágtartót, karnist és sok mindent, de főleg olyasmit, amire volt fizetőképes kereslet. Kellett a pénz famegmunkáló gépekre, korszerűbb eszközökre, amelyekkel még szebb bútordarabokat készíthetett. Amikor az almágyi alapiskolába került tanítani, éppen citeratábort szerveztek. Áz iskola alapítványi pénzen Magyarországról vásárolt hangszereket, amelyeken a gyerekek megtanultak szépen játszani. Péterfalán felnőttek alakítottak citerazene- kart, ők szintén abból a magyarországi műhelyből vásárolták a húros hangszereket, ahonnan az almágyiak. „Később derült csak ki, hogy a mester nyers fából állította össze a citerákat, és amikor a fa száradni kezdett, a hangszer használhatatlanná vált” mondta Kovács Árpád. „Akkor már én vezettem az iskola ci- terazenekarát, és mivel új Kovács Árpád szabadidejében hobbijának él (A szerző felvétele) hangszerekre nem volt pénzünk, hazavittem egyet és darabokra szedtem, aztán újból összeillesztettem. Szép lett a hangja. Az összes citerát megjavítottam, a péterfaliakét is. Annyi javítás után már nem féltem új citerát készíteni. Az eredetiség megtartása mellett olyan hangszereket kezdtem el gyártani, amelyek igazodtak a megrendelő igényeihez, de bizonyos vonatkozásban már hordozták, hordozzák az én elképzeléseimet” - árulta el. Manapság egyre kevesebben vásárolnak citerát, kicsi az igény a hangszer iránt. Kovács Árpád szerint ha egy sikeres tévéműsorban feltűnik egy jó citerás vagy egy zenekar, egy ideig a figyelem középpontjába kerül a hangszer. Ha van igény, ha nincs a húros zeneszerszám iránt, Kovács Árpád műhelyében mindig akad egy-két darab. Sőt, hogy teljes legyen a kínálat, gyárt köcsögdudákat is. Mint meséli, az sem baj, ha a portéka egy darabig a polcon áll. Időnként előveszi, megpengeti és próbálgatja, hogyan lehetne még szebb hangokat kicsalni belőle, hogyan lehetne még szebb formába önteni az egyik legszebb magyar hangszert, amelyet használtak őseink, használtunk, használjuk mi is, de utódaink csak akkor fogják használni, ha még lesz, aki elkészíti, és megtanítja ezen az ősi hangszeren játszani a gyerekeket. Tizenegy települést tömörít a Termál Mikrorégió Kolta kilépett, Pózba elégedett SZÁZ ILDIKÓ Pozba/Szencse. Az eddig tizenkét települést tömörítő Termál Mikrorégió vezetése arra kérte az önkormányzatokat, újítsák meg a tagságukat. Kolta vezetése úgy döntött, a továbbiakban nem vesz részt a mikrorégió munkájában, mert a falu számára nincs semmilyen hozadéka. A 2003-ban megalakult Termál Mikrorégióban maradt 11 község polgármestere korántsem látja ilyen rossznak a helyzetet, holott eddig két európai uniós településfejlesztési pályázatuk sikertelen volt. Nyitra megye önkormányzatától azonban nemrég 32 ezer eurót kapott a mikrorégió, az összeget hat olyan település között osztották szét, ahol már elkészültek a parkok és játszóterek építéséhez szükséges tervek. ,A községháza előtti teret szeretnénk parkosítani, járdát építünk, padokat helyezünk el. A Termál Mikrorégiótól erre a célra 4800 eurót kaptunk, ami óriási segítséget jelent számunkra” - tájékoztatott Valent Aranka, az ötszáz lakosú Pózba polgármestere. A helyiek közül néhányan szállást biztosítanak a három kilométerre lévő szenesei termálfürdő vendégeinek. „Olcsóbb a szállás és csendesebb a környék, mint Szenesén, sokan emiatt választják a községünkét. A helyiek így tudnak profitálni az üdülőhely közelségéből” - tette hozzá Valent Aranka. Szenesén Európai szintű wellness-szol- gáltatásokat nyújtó komplexum épül, melyet már nem csak a nyári hónapokban látogathatnak a vendégek. A szen- cseiek szerencséjét több település élvezi. A termálfürdőben a Holt-tengerh vizéhez hasonló ásványianyag-összetételű gyógyvízben lubickolnak a vendégek, a fürdőhely üzemeltetői örömmel fogadják a térségbeli falvak vidéki turizmust népszerűsítő ötleteit. Pózba közelében található a Szentkút zarándokhely és annak csodatévő forrása, a Termál Mikrorégióhoz tartozó Barsbaracskára a Kelecsényiek felújított kastélya vonzza a látogatókat. Kaposi Endre alkotásaiból nyílt kiállítás Kollázsokon rögzített emléktöredékek GULYÁS ZSUZSANNA Esztergom. Sóhajkeserű címmel nyílt kiállítás az esztergomi Kaleidoszkóp Házban. Kaposi Endre tárlatát Szabó Ágnes nyitotta meg. A megnyitót követően a párkányi Jóvi- lágvan zenekar adott koncertet a ház barlangnak nevezett pincerészében. Az esztergomi Kaleidoszkóp Ház - a helyi és környékbeli művészek és művészetkedvelők kedvenc találkozóhelye - két éve működik. A Víziváros ódon házai között könnyű rábukkanni a kék kapus, egyszintes épületre. Minden pénteken új kiállítással és koncerttel várja a közönséget. A különféle adományokból és pályázati pénzekből működtetett művésztelep vezetője Gép Katalin. Október 21-én Kaposi Endre képzőművész, művészeti író alkotásaiból nyílt kiállítás a Pázmány Péter utca 7. szám alatti épületben. Kaposi Zalaegerszegen született, 1959-től él Esztergomban. Az esztergomi tanítóképző tanára, főigazgató-helyettese majd főigazgatója volt. Olajképeire a lírai atmoszféra és a szűk motívumkincs a jellemző. A kilencvenes évektől a hétköznapi életben használt tárgyakból, hulladékelemekből és különféle alkatrészekből kisplasztikákat és assamblage- okat készít. Kaposi művészetíróként is ismert. Önálló kiadványai mellett tanulmányai a Művészet és az Új forrás című folyóiratbanjelentekmeg. Kiállítása november 4-ig tekinthető meg Esztergomban, a Kaleidoszkóp Házban. Kaposi Endre a kilencvenes évektől készít kollázsokat (A szerző felvétele)
