Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-25 / 247. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 25. Vélemény és háttér 7 Sem a társadalom, sem a pártok nem tudják hová tenni a civil kezdeményezéseket Sémákon kívül Szlovákia mozgalmas heteken van túl: megbukott egy kormány, némi tétovázás után összeállt ismét, márciusban pedig azt is megtudjuk, kiveszi át az ország vezetését. TOKÁR GÉZA A fokozódó kampányláz miatt megszaporodnak a politikusokkal készített intetjük, egyetlen jelenséggel viszont sem a pártok, sem a társadalom nem tud mit kezdeni. Nem tudják hová tenni a civil kezdeményezéseket, legalábbis azokat, amelyekhez biztosan nincs semmi közük. A tanácstalanság nagyon jól látszik Érsek Árpád legutóbbi, az Új Szóban megjelent interjújában, amelyben a politikus és a riporterek is megegyeznek abban, hogy mivel az MKP plakátjain szereplő „zöld pipa” ott virít a Kétnyelvű Dél-Szlovákia Du- naszerdahely mellett felállított tábláján, ezért könnyen elképzelhető, hogy az akciónak Be- rényi pártjához volt köze. A kétnyelvűséggel pedig egy politikai pártnak nem illik kampá- nyolnia, főleg nem egy ilyen kényes időpontban, mint a kormány bukása. Ezzel szemben zöld pipa az MKP legutolsó óriásplakátjain biztosan nem fordul elő, a Kétnyelvű Dél-Szlo- vákia pedig már akkor matricá- zott, mikor választásoknak még hírét sem lehetett hallani. Nem mintha az MKP-nak tetszene a sémákon kívüliség, a másik párt taszítás helyett vonzani próbálja a kezdeményezést. Berényi a hétvégén egyenesen szabadságharcosokhoz hasonlította a táblaállítókat, a párt weboldalán pedig a kétnyelvű tábla felállításáról szóló közleményt olyan formában jelentették meg, mintha az egy belső akció lett volna. Az MKP végül külső nyomásra egyértelműsítette a szöveget. Milyen egy tudatosan irányított civil megmozdulás a Magyar Koalíció Pártja szervezésében? Volt rá egy példa, nem is olyan régen - a kettős állampolgárság elleni komáromi tüntetés, ahol Berényi „szigorúan magánemberként” szólalt feli a hidas képviselők nem iparkodtak eljönni, meghívás és személyes ellentétek miatt, és egyáltalán, az MKP atyaian óvó keze végig ott lebegett a rendezvény felett. Ez a politikai spektrum egyik fele által kívánatosnak tartott és támogatandó polgári aktivizmus. A Hídnak szintén megvannak a sajátos tapasztalatai a civil szektorral. A polgári aktivizmus pártcélokra való felhasználásának iskolapéldája a Re-Start rövid és dicstelen működése. Emlékszik még valaki azokra a névtelen aktivistákra, akik narancssárga-fekete szalagokba burkolva csomagoltak be különféle objektumokat teljesen véletlenül a tavaly nyári választások előtt? A vicces animációk is megvannak, amelyeket profi módon készítettek az aktivisták, hogy kifigurázzák a szlovák-magyar szembenállást? És az, hogy a szervezet névtelen vezetői szintén teljesen véletlenül Bugár Bélába helyezték a bizalmukat a választások előtt, majd aláírtak vele egy együttműködési szerződést? Á sztori további része tipikusan közép-európai: a választások után a szervezet nyomtalanul eltűnt, a szalagokat leszaggatták, vagy elfújta a szél, változni pedig semmi sem változott. Csoda, hogy mindkét pártnak megvannak az előítéletei a független civil szervezetekkel szemben?- Ha nem teljesítik az orvosok követeléseit, nem játszom veled orvososdit. (Peter Gossónyi rajza) A magyarországi támogatások, a források elosztása mindig is konfliktusforrás volt Pénzért magyarok HORBUIÁK ZSOLT A bel- és külpolitikai eseményekben gazdag hét érdekes híre volt, hogy a szlovákiai átlagbérek érezhetően, mintegy tízezer forintnyi különbséggel haladják meg a magyarországi átlagbért. A különbség persze relatív, hiszen a forint-euró árfolyam napjainkban meglehetősen ingadozik. Tény viszont, hogy immár négy éve Szlovákiában magasabb az egy főre eső nemzeti össztermék, mint Magyarországon. Közismert az is, hogy ez jelentős mértékben a kommunista múlt öröksége, a Kádár-féle gulyáskommunizmus árát a nemzeti össztermék 90%-át elérő adósságráta kialakulásával kellett megfizetni. Magyarország gazdasági helyzete most is súlyos, mozgástere nagyon behatárolt. Az egyensúly helyreállítása érdekében különadókat vet ki, és az áfát európai rekordszintre, 27%-ra emeli. Sok egyéb mellett a költségvetés másik problémája a magas kiadások. A tételeken belül milliárdokat tesz ki a határon túliak támogatása, közöttük a felvidéki magyarság segélyezése is. Részünkről már korábban is bírálat tárgyát képezte, hogy egy gazdaságilag rosszabb kondícióban levő állam anyagi támogatásban részesít egy gazdaságilag jobb helyzetben levő államot. Azt is kritizáltuk már, hogy a dotációk elosztása sok esetben kívánnivalót hagy maga után. Sajnos ez a gyakorlat érdemben nem változott. A magyarországi források elosztása mindig is konfliktus- forrás volt. Intézmények vezetői között vitákat gerjeszt, és legújabban már az egyéni kifizetések is gondot okoznak. Az utalások késnek, az aktuális átváltási kurzus miatt értékük tíz százaléka elveszik. Ami talán legszomorúbb a kifizetések lefolyása, az azt intéző bankfiókok előtt a múlt héten tumultuózus jelenetek játszódtak le. A bankok előtti sorok az érdeklődést mutatják. Mégis, vagy inkább ezért, helyesebb lenne a támogatásokat több méltósággal felvenni, legalább így kifejezve a hálát. A probléma azonban mégis maga a támogatás ténye. Mint mindenfajta dotáció, a határon túliak anyagi támogatása is, alacsony hatékonyságú és felesleges. Azok többségét úgyis csak a leghangosabban kiabálók teszik zsebre, személyre szóló kiutalásoknál pedig az összegek mértéke elenyésző, a jogosult helyzetét alig javítja, miközben kiutalójára jelentős anyagi és adminisztratív terheket ró. Szomorú lenne, ha csupán 70 euró lenne az ára annak, hogy valaki magyar iskolába írassa gyermekét. Mégis úgy vélem, talán a magyarországi döntéshozóknak kellene felmérniük, mennyit ér a pénzen megvett magyarságtudat. KOMMENTAR Az igazi veszteség NAGYANDRÁS E Iveta Radičová a hétvégén megtette az elmúlt időszak talán egyik legfontosabb politikai bejelentését. A miniszterelnök nem kíván indulni a jövőre esedékes parlamenti választásokon. Az elmúlt hetekben, hónapokban még a jobboldali kormány bukása előtt már többen előjöttek a témával, vajon milyen jövő vár a miniszterelnökre. ATrend hetilapban megjelent egy valószínűleg félreértelmezett mondat, mely szerint Radičová nem zárta ki annak lehetőségét, hogy új pártot alapít. Ezt a hétvégi Új Szóban megjelent interjúban már egyértelműen cáfolta. Vasárnap pedig kiszivárgott, nem fog indulni az előrehozott választásokon, sem az SDKÚ, sem más párt színeiben. Ennek okairól első körben saját párttársai előtt kíván beszélni, s csak ezután a nyilvánosság előtt. Ám egy dolgot már előre jelezett: ő betartja Robert Fico be nem tartott ígéretét, és volt miniszterelnökként nem fog beülni az ellenzéki padsorokba. Iveta Radičová a lehető legjobb volt, ami a szlovák jobboldali pártokat érhette az elmúlt két évben. Ezen a helyen is már sokszor leírtuk, hogyan volt képes szembeszállni a baloldali populizmussal, megszorítani Gašparovičot és legyőzni Ficót. Ám nem külső ellenfelei, hanem belső barátai győzték le, ők őrölték fel energiáját. Hogy most az SaS kiszavazása, vagy az SDKÚ valamiféle belső összeesküvése kényszerítette térdre, bizonyos szempontból lényegtelen. Egy biztos, nemcsak az SDKÚ, hanem a teljes jobboldal veszít azzal, hogy Radičová kivonul a politika első vonalából. A legnagyobb kormánypárt szavazóinakjelentős része pont a miniszterelnökhöz kötődött leginkább, így kérdéses, hiteles marad-e számukra a párt Radičová nélkül. Ha nem, az is kérdéses, vajon a többi jobboldali párt át tudja-e venni a szavazókat. Mert ha nem, ezek a csalódott szavazók otthon maradnak, ez pedig a baloldal, azaz Robert Fico malmára hajtja a vizet. Radičová a szombati interjúban arról is beszélt, hogy míg Fi- cónak a baloldalt sikerül integrálnia, a jobboldalon szaporodnak a pártok, holott mindenki tisztában van vele, egy párttal, egy erős vezetővel lehetne igazán szembeszállni a baloldali populizmussal. A miniszterelnök tisztában van azzal is, hogy ezt a feladatot elvileg neki kellett volna betöltenie, de ehhez nem volt elég erős. Bár az országot remekül tudta külföldön képviselni, otthon, hazaipályán, a jobboldali pártok marakodásában maradt alul. Nőként, az egyik párt alelnökeként, miniszterelnökként nem sikerült úgy terelgetni a többieket, hogy mindenki megértse a közös célt. Inkább professzoros, olyan államfős, tudós alkatú politikus ő, semmint napi politikus. Még tavaly, egy szakmai beszélgetésen mondta, ő inkább úgy lágyan, kedvesen terelgetni, koordinálni próbálja a négy pártelnököt, nem pedig kemény kézzel, követelőzve. Bár formálisan nagy volt a hatalma, az informális hatalom és az igazi nyomásgyakorlás hiányzott a politikai tárházából. így nem csoda, hogy nem tudta megvédeni a kormányt. TALLÓZÓ KÜLFÖLDI SAJTÓ Az Új Színházzal foglalkozott összeállításában a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A német konzervatív napilapban Joseph Croitoru a budapesti politikai, illetve kulturális helyzet „kiéleződéséről” írt. A szerző szerint a magyarországi jobbratolódás a hazai színházi életet sem kerülte el. Az újság ennek kapcsán beszámolt Dömer György kinevezéséről az Új Színház élére, utalva arra, hogy Dömer a .jobboldali radikális és antiszemita” Csurka Istvánt vette maga mellé művészeti vezetőnek. Az újságíró ezt követően részletesen ismertette Csurka életútját, s hosszan azt a cikket, amelyet Ferenczi Krisztina írt a Népszabadságban a „vitatott kinevezésekről”. Kiemelte a cikkírónak azt az állítását, amely szerint „tisztán politikai kinevezésről” van szó, és azzal a Fidesz általános vélekedés szerint az immár „alig megfékezhető” jobboldali radikális Jobbikkal akarja javítani megromlott kapcsolatait. A Handelsblatt egy hétfői glosszájában az új magyar adókkal, illetve adóelképzelésekkel foglalkozott. A német üzleti napüap a „Magyar adóőrület” című írásban először a „hamburgeradóval” foglalkozott, idézve a kormánynak azt az indoklását, hogy a lakosságnak több zöldséget és gyümölcsöt kell fogyasztania. A tényleges probléma azonban az, hogy - mint írta - „a pénzügyminiszternek egészen egyszerűen pénzre van szüksége”. Az újság ezt követően a baleseti adó bevezetésének tervéről írt, ismertetve az indoklást, illetve a tervezett adó beszedésével kapcsolatos elképzeléseket, majd azt ajánlotta: Magyarországnak francia mintára talán be kellene vezetnie az ablakok száma utáni, úgynevezett ablakadót is. (MTI)
