Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-25 / 247. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 25. www.ujszo.com Mindennek a teteje a Csak Van zenekartól Gördülékeny rockzene AJANLO Megjelent a tízéves Csak Van első albuma. A Mindennek a teteje címet viselő lemez mutatós papírtokban került a polcokra, és immár több üzletben elérhető, valamint az együttes honlapján is megrendelhető. A zenekar bebizonyította, hogy a nagy tévés tehetségkutatókon kívül és túl is van élet: miután tavaly egy kisebb botrányba torkolló fricskával mondtak nemet a Megasztárnak, több hangulatos koncertet adtak Szlovákiában és Magyarországon, majd idén januárban hirtelen eltűntek a nyilvánosság elől. Mint kiderült, öt hónapon keresztül készültek a nagylemezük felvételére, és ez idő alatt egyetlen fellépést sem vállaltak - a legjobb formájukat akarták hozni a stúdióban. Aztán májusban, egy Bősön megrendezett koncerten tudatták a közönséggel, hogy nagyon is élnek, majd rögtön másnap bevonultak a budapesti Abnormal Hangstúdióba, ahol előttük a Heaven Street Seven, a Kiscsillag, a 30Y és a Supernem is dolgozott. A kemény munka gyümölcse végre beérett. A Csak Van első nagylemezén a fiúk szerint „vidám, gördülékeny rockzene” hallható. A lemeznek már saját honlapja is van (www.csakvan.sk/cd), és mától megvásárolható. Mellé pedig bonuszként ajándékba jár Bíró Szabolcs kilencedik könyve, a Zsírkígyó című miniatűr rockregény, amely több szálon is kapcsolódik a bandához, valamint az albumon elhangzó dalaikhoz. A Csak Van lemezbemutató és jubileumi koncertje 2011. november 5-én esedékes. Hogy hol, hánytól, milyen körülmények között kerül megrendezésre a buli, ki lesz az előzene- kar és müyen meglepetéseket tartogat arra az estére a Csak Van, arról nemsokára hírt adunk, (ú) A zenekar egy vidám hangulatú fotózáson (Soós László felvétele) TOLLVONÁS „Hogy nézni is tereh” JUHÁSZ KATALIN Az ötlet nem rossz: Arany János balladája, a Walesi bárdok angol fordítása alapján íratni kantátát egy walesi zeneszerzővel. A premier a magyar EU- elnökség záróakkordja volt, magyar-walesi vegyes karral, MÁV Szimfonikusokkal, ismert szólistákkal. A sajtóanyag szerint Karl Jenkins az egyik legismertebb, leggyakrabbanjátszott kortárs zeneszerző. Én ugyan még nem hallottam a nevét, de ezt a tényt alulműveltségemnek tudtam be, amikor az első hírek szárnyra keltek a tervezett megaprodukcióról. Nos, vasárnap este végre az M1 műsorára került a 47 perces mű. Kíváncsian ültem a képernyő elé, hiszen egy irodalmi alkotás alapján született zenemű sokat ígér: új perspektívába helyezi az alapanyagként szolgáló verset, két világot kapcsol össze. Addigra már kinyomoztam Kari Jenkinsről ezt-azt. A Soft Machine nevű jazzrock zenekar bülentyűse volt anno, tévésorozatokhoz írt zenét, legismertebb szerzeményét (Adiemus) pedig mindenki hallotta már, hiszen az egyik légitársaság reklámjában kopott laposra. Jenkins valószínűleg reklámzeneszerzői munkássága miatt mondhatja, hogy ő az egyik legtöbbet játszott kortárs komponista. Persze ettől még írhat remek kantátát, gondoltam, tíz perc múlva viszont már erős „gázszagot” éreztem. A monoton ritmusra épülő, popzenei fogásokkal teletűzdelt, egyszerű dallamokkal operáló, ugyanakkor bombasztikussá dagasztott zene a szemfényvesztés iskolapéldájának bizonyult. Komolyzeneként eladott könnyűzene egy háromperces slágerekhez elegendő eszköztárral rendelkező komponistától. Nagyszabású giccs az értékest a silánytól megkülönböztetni képtelen közönségnek. Szegény máglyára küldött bárdok nem ezt érdemelték... A nagy zeneszerző személyes védencének tekintette a losonci kötődésű fiatal hegedűvirtuózt Liszt Ferenc és Hubay Jenő Néhány hete Losoncon Asbóth Jánosról tartott előadást Vasa Géza budapesti tanár. Említést tett arról, hogy az Asbóth család kapcsolatban állt a Losonc mellett birtokokkal rendelkező Hubay családdal. Hubay Jenő hegedűművész házassága révén jutott ezekhez a birtokokhoz. PUNT1GÁN JÓZSEF Hubay Jenő életét fia, Hubay Cebrián Andor festő, szobrász foglalta össze Apám, Hubay Jenő (Ariadne, 1992) címmel. Némi utánajárással sikerült megszereznem a könyvet, s nemcsak a hegedőművész élete és kora rajzolódik ki benne, hanem a Liszt Ferenchez fűződő barátságának pillanatképei is. Ezekből idéznék néhányat. Liszttel Hubay Jenő édesapja is baráti kapcsolatot tartott fenn. Jenő a Nemzeti Zenede 25 éves jubileumi műsorán, 1865-ben látta először Liszt Ferencet, aki maga vezényelte a Szent Erzsébet-legendát. Az első, személyes találkozásra csak jóval később került sor. Hubay berlini tanulmányai után, már jónevű virtuózként tért haza Budapestre, ahol egyetlen vágya volt: találkozni Liszttel. Kívánságát apja teljesítette. „Liszt meleg kézszorítással üdvözölte és azonnal a zongoraszobába vezette vendégeit. „És most mit fogunk hallani?” Ebben a pillanatban Jenőnek merész ötlete támadt; hegedűjét álla alá szorítva, a Chaconne fennkölt akkordjai búgtak fel hangszerén. Liszt, fejét felkapva, és a merész iijú hegedűművészre szegezve tekintetét, szoborszerű mozdulatlanságban hallgatta végig az előadást. A „karnagy úr” eleinte a föld alá szeretett volna süllyedni, de amint fia játékán keresztül Bach szellemének tisztán-tökéletes idézését hallhatta, szíve büszke örömmel telt el, és az előadás befejeztével szívesen ölelte volna szívére fiát. Azt azonban nem tehette, mert ezt éppen Liszt tette meg, aki odament az ifjú művészhez, és szótlanul átölelte. A diadal teljes volt, /... / így lett Hubay Jenő majd mindennapos vendége Lisztnek, aki ettől a perctől fogva szívébe zárta és barátságával ajándékozta meg apámat”. Hubay Liszt biztatására kezdett el többet komponálni. 1878-ban Párizsba került, ahol Liszt személyesen irányította fiatal védencének sorsát. ,J.iszt reggelente misét hallgatott a Saint-Sulpice-templom- ban. Apámat első naptól kezdve, ellentmondást nem ismerő, erélyes hangon, reggel hét órára lakására rendelte: Misére' járni nemcsak azért kell, mert hiszünk Istenben, és valljuk katolikus anyaszentegyházunkat, hanem azért is, mert a meditá- lás, a gondolatokba való elmélyülés minden művészetek alapköve - mondotta”. Idézzünk fel egy Brüsszeli találkozást is. A város 1882 májusában Liszt Ferencet várta az Erzsébet-legenda bemutatójára, amelyen Hubay Jenő mint „híres művész” vehetett részt. , A viszontlátás Liszttel megható volt. A megöregedett nagy mester magához ölelte fiatal barátját, megveregette vállát, és mosolyogva mondta: Úgy látszik, versenytársammá lettél, amióta nem találkoztunk. Hallom, te vagy; most a hegedű Lisztje”. Az előadás utáni vacsorán Liszt felhozatta vendéglátójával, Berardival „a világ legfinomabb és legtüzesebb borát”, amely nem sokkal a szabadságharc után került a pincébe. „Liszt, fenékig ürítve poharát, hozzám lépett. Bevallom, nagyot dobbant a szívem. No, Jenő, most eljátsszuk a 13. rapszódiámat, Joachim átírásában. Berard- inak bizonyosan meglesz a kottája, habár nekem erre nincs szükségem. ’Nekem sem - feleltem merészen -, én is kívülről játszom’. Liszt kissé csudálkoz- va pillantott reám és én álltam a pillantását. De mi ez? Liszt valami egészen mást játszik... Valami hatalmas, fékeveszett, vad magyar muzsika ez - talán a bor hatása? - Csak egy pillanatig tétováztam, majd hegedűm hangjai összeolvadtak a zongora akkordjaival és az öreg nagymester rögtönzésére igyekeztem lelkesült merészséggel válaszolni.” Másnap levél várta Hubayt: .Antwerpenbe - remélem - együtt utazunk. Gyere holnap délelőtt Berardihoz. Üdvözöl Liszt Ferenc.” 1886 tavaszán Liszt ismét ellátogatott Antwerpenbe. A krónikák szerint fáradt és öreg volt. „Vacsora után Liszt nem sietett a zongorához, mint rendesen, hanem Zarembskit kérte helyettesítésére. Úgy ült ott, mint egy márványszobor, komor, fáradt tekintettel. A kis társaság a terem félhomályából figyelte a nagy mestert, aki mozdulatlan maradt akkor is, amikor Zar- embski nagyszerű előadásában Chopin megrázó gyászindulója hangzott fel. Mindenki szíve megremegett, mert mindenki tudta, hogy az ifjú zongora- művész súlyos tüdőbeteg, ami abban az időben a biztos halált jelentette.” A búcsúestről Hubay sokszor, és mindig mély meghatottsággal beszélt. Liszt aznap frissebb és élénkebb volt. A régi lelkesedéssel ült a vacsora után a zongorához, és Jenőt kérte fel, hogy játssza el vele a Benedictust. A végén halkan megszólalt: „Gyermek voltam, amikor Bécs- ben, egyik nyílt hangversenyem után Beethoven homlokon csókolt. Ma aggastyán vagyok, és a halálra készülök-de lelkemben úgy ég Beethoven csókja, mintha azóta egy perc sem telt volna el. Kedves Jenő, te se felejtsd soha a brüsszeli és antwerpeni napokat. Jusson eszedbe, hogy építettük fel közösen, játékunk csapongó fantáziájával, magyar zenei elgondolásunkat, és hogy örültünk ennek. Évekkel ezelőtt Budapesten, amikor te még nagyon fiatal voltál, először játszottuk együtt a Kreutzer-szo- nátát. Most vedd hegedűdet, mint nagy művész. És mint Beethoven csókjának folytatását, játsszuk el ismét e remekművet annak jeléül, hogy a szellem örök és független a testi buroktól. Add tovább az örök élet szent szavát te is, és magad is gondolj erre, a kétségbeesés és a lelki gyötrelmeknapjaiban...” Hubay Liszt iránti elkötelezettségére gyermekei tették fel a pontot. Fia László 1947-ben „azokat a Liszt-relikviákat, amelyeket Hubay 1925-ben, a Liszt-emlékszoba létesítése érdekében a Zenefőiskolán letétbe helyezett, hivatalosan a magyar államnak ajándékozza. Ez az 55 jelentős emléktárgy képezi ma is az azóta megvalósult Liszt Ferenc Múzeum alapját.” Sikeresen debütált a hétvégén Almágyon a Gortva-völgyi Hagyományőrző Ünnepség A tetten ért népi kultúra seregszemléje ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Almágy. A helyi Csemadok alapszervezetének szervezésében rendezték meg a hétvégén Almágyon az I. Gortva-völgyi Hagyományőrző Ünnepségeket, amelyen egy tucatnál több csoport és szólista lépett fel, a „nemzetköziséged’ pedig az Egerszalóki Borvirág Férfikórus képviselte. „Hagyományt őrizni csak ott lehet, ahol még élnek a néphagyományok” - mondta megnyitó beszédében Sebők Valéria, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának elnöke, és ez valóban így van. A Gortva völgye és a Macskás patak mente az a vidék, ahová a viszonylagos földrajzi bezártság miatt csak később kezdett beszivárogni az idegen kultúra. Ezáltal a népi kultúrában szerencsére ma is sok helyen tetten érhetők még az évszázadokon keresztül megmaradt, megőrzött hagyományok. A közönség ízelítőt kaphatott a vidék gazdag népi dallamvilágából, és nem utolsósorban a manapság már csak kevesek által ismert egykori téli esték hangulatából. A Csemadok Almágyi Alapszervezete szeretne ezentúl minden évben hasonló hagyományőrző ünnepséget rendezni a kis gömöri faluban, (kas) Az almágyi asszonykórus (Farkas Ottó felvétele)
