Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-24 / 246. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 24. Vélemény És háttér 5 Fico Slotáékat csak azért engedte a tilosban legelészni és hízni, hogy fölzabálhassa őket Vigyázat, embervadászat! A tény, hogy Robert Fico már most kinyilatkoztatta, a március 10-én esedékes előrehozott választásokat követően gond nélkül hajlandó lenne együttműködni Mikuláš Dzurinda SDKÚ- DS-ével és Ján Figeľ KDH-jával, további evidenciákat gerjeszt. BARAK LÁSZLÓ Az egyik, hogy a Smer-SD elnöke hulla biztosra veszi, a választásokat követően ő osztja majd a lapot. Éhes disznó makkal álmodik, mondhatnék, hiszen egyáltalán nincsen tutira lezsírozva a szóban forgó voksolás eredménye. Akkor sem, ha a vonatkozó felmérések kétségkívül arról szólnak, hogy Szlovákiában Mr. Fico az ügyeletes közéleti Fluor Tomi. A kételyt támasztja alá ugyanakkor Fico - főként hívei tesztelésére fölbocsátott - lufija, mely szerint el tudja képzelni az. együttműködést Dzurindáék- kal. És a náluk valamivel még fundamentalistább jobboldali párttal, a KDH-val is. Korántsem arról van szó, hogy az édes úrban egyszeriben kimúlt a doktriner én, és immár az ördöggel is leül zsugázni. Szigorúan a nemzet meg az állam érdekében... Fico attól parázhat már most, hogy a választásoknak megint olyan eredménye lesz, mint tavaly. Vagyis győz ugyan, de minek. Ha képtelen lesz a hatalomgyakorláshoz partnert szerválni. Igaz, anno a választókon kívül ezért maga is sokat tett, hiszen élből pökhendi és hisztérikus árokásóként regnált egészen a választások napjáig. Amely tevékenység olyannyira hatékony volt, hogy hülyét kaptak tőle a vele esetleg megalkudni leginkább hajlandó jobboldali politikusok is. A barbár Slotáékon kívül. Akik viszont addigra majdnem elfogytak, elsősorban saját, kocsmai szintű ugatásban és alávaló tolvajtempóban kimerülő hatalomgyakorlási technikájuk miatt. Erre az öngyilkos politizálásra pedig még rátett Robert Fico célirányos kannibalizmusa. Értsd, Fico nemzettestvéreit, Slotáékat tulajdonképpen csak azért engedte a tilosban legelészni és hízni, hogy fölzabálhassa őket. Majdnem teljesen sikerült. Aki tehát Ficóval szövetkezne, épp arról nem szabad megfeledkeznie, hogyan sütött magának pecsenyét annak idején süket és vak koalíciós partnereiből. Ennek a groteszk horrornak kellene igazán elrettentenie a jobboldali politikusokat Ficótól. Azon kívül, hogy Ficóval lepaktálniuk a jobboldal szarba lépéssel felérő ballépése lenne. Ami ugyan nem jelent hirtelen halált, de egy rothadási folyamat kezdete. Ennyit Fico kampánynyitó sóderéről. Meg arról, miért és miként jutott el a szlovákiai politikusi kaszt odáig, hogy másfél évvel a reguláris választások A szlovákiai magyar pártkatonák aligha felejtették el a legutóbbi választások óta, ki a „zellenség". és kormányváltás után megint indul a mandula, vagyis az embervadászat...! Van ennek a helyzetnek egyébként specifikus magyar, főként szlovákiai magyar vonatkozása is. Etekintetben azonban valamivel egyszerűbb a képlet, mint a többségi köznép esetében. Vagy bonyolultabb? Nézőpont kérdése. Egyszerűbb lehet, hiszen a szlovákiai magyar pártkatonák aligha felejtették el a legutóbbi választások óta, ki a „záruló” meg a „zellenség”. Akik pedig nincsenek így idomítva, politikai alapismeretek hiányában, avagy tudatosan mellőzve azokat, zömmel virtusból, vagyis érzelmi alapon, könnyes szemmel legfeljebb arról lesznek képesek dönteni majd megint, idehaza szándékoznak- e politikusokat meg szövetségeseket választani maguknak, avagy Magyarországon. Ami nem is olyan jelentéktelen kérdés, mint amilyennek első látásra kinéz. A választól függ ugyanis, bonyolítja-e majd az illető választópolgár a saját helyzetét, avagy megoldja. Miközben egyáltalán nem mindegy, ki, mit és miért tart megoldásnak... Mindenesetre politikusok mézes-mázas vagy heroikus kinyilatkoztatásait, de legapróbb gesztusait is - kövesse el azokat Ficótól kezdve az egyszerű (primitív?) emberek megváltójaként fellépő Igor Mat oviéig bezárólag bármelyik - annak az evidenciának a tudatában ajánlatos kezelni, hogy azok a lehető legtöbb egyszerű (primitív?) ember becserkészésére irányulnak!- Gondold meg, szivem, hátha új alapokra helyezhetjük még ezt a koalíciót... (Peter Gossányi rajza) KOMMENTÁR Nem unatkoztunk LOVÁSZ ATTILA Unalmasnak semmiképp sem nevezhető az elmúlt hét politikai történéseinek sora - Szlovákiában forrt a levegő (ki is jósolt forró politikai őszt az idén is?), Brüsszelben írásunk zárásáig legalábbis két fontos dologban egyeztek meg az euróövezet miniszterelnökei, szombaton pedig Bugár Béla nyilatkozott a Híd választási stratégiájáról, ami - tetszik, nem tetszik - meghatározó programnyilatkozat lett. A brüsszeli eseményeket a nálunknál felkészültebbekre hagyjuk, hiszen a zárás idején csak azt tudjuk, hogy Görögország - ha az IMF is jónak látja - kap még némi forrást, és a görög állampapírokkal rendelkező bankok országaiban tőkeerősítés lesz, mégpedig közpénzekből. A szlovákiai események kissé viharosabbra sikerültek. Naponta kétszer kaptunk egymásnak ellentmondó híreket arról, hogy van-e még kormány vagy nincs, s lesz-e egyáltalán megoldás az átmeneti időszakra. Ha eddig ilyen alkotmányos fogalom nem létezett, most megszületett: van ideiglenes kormány, méghozzá ad hoc alkotmánymódosítás révén kapta meg a köztársasági elnök azt a lehetőséget, hogy korlátozott jogkörökkel felruházva a regnáló kabinetet bízza meg ügyvivői teendőkkel az előrehozott választásokig. Itt és most megnyugtató hír, de azt már korántsem tekinthetjük megnyugtatónak, hogy A) egyszeri használatra alkotmányt módosítottunk és B) naponta kétszer Robert Fico mondta el a tutit valamely televízióban, élőben, hirtelen összehívott sajtótájékoztatón. Mindkét eseménynek rossz üzenete volt, hiszen Fico eleve elutasította az ideiglenes kormányalakítást, majd a gyakorlatban mintha ő alakította volna a dolgokat. A másik oldalon: ha ad hoc alkotmánymódosításokkal fogjuk megoldani a belpolitikai feszültségeket, akkor az amúgy sem pallérozott és időtálló alkotmányunkból lassan tépőkalendárium lehet. A szlovákiai magyar választó viszont fontos üzenetet kapott. Ezeken a hasábokon fejtegettük rögtön a kormány bukása után, hogy a szavazatok maximalizálása olyannyira fontos, hogy a két, kisebbségi érdekeket felvállaló párt együttműködése elemi szükséglet. Szombaton Bugár Béla pártja országos választmányának ülése után kimondta, a Híd négy prioritásának egyike az együttműködés, és kifejtette, ezen a kisebbség többséggel való együttműködését értik. A Híd tehát a kampány legelején (mert kampány van, az világos) kimondta azt, amit a politikai elemzők csak Bugárék tavalyi választási sikere után mertek csöndesen leszögezni: hogy a szlovákiai magyarság politikai preferenciáiban paradigmaváltás történt. Hogy ez a váltás mennyire volt remény és mennyire lehet tartós hozzáállás, azt a választási eredmények mutatják meg. Mindenesetre a kép tiszta, mindkét kisebbségi politika (hiszen az MKP és a Híd a kisebbségi politika módszerében különbözik, a szlovákiai palettán pedig egyéb releváns kínálat e téren hiányzik) támogatói letehetik voksukat a maguk pártja mellé, a választás után pedig lehet együttműködni - ha mindketten a parlamentben lesznek. Pl. kisebbségi nyelvhasználati törvény vagy kultúrafinanszírozási jogszabály terén. Még az sem volna baj, ha mindkét párt megüzenné választóinak, hogy ezen kérdésekben nem fogják egymást froclizni. Persze, leginkább az nem volna baj, ha a szlovák pártok közölnék, hogy nem a magyarkártyával akarnak szavazatokat maximalizálni. De ennyi erővel akár abban is reménykedhetünk, hogy a boltokban nem októbertől szól a Jingle bell. JEGYZET Koldusos dilemma JUHÁSZ KATALIN ba, hogyne cipeljem őket. Többen lehetünk ezzel így, mert a minap egy koldust láttam panaszkodni a helyi tévében, aki szerint az emberek mostanában sokkal gyakrabban mondják, hogy nincs aprójuk. Apró alatt a tíz cent alatti érméket értik, ötven centes ritkán kerül a kalapba. Pedig ennél kevesebbet - a koldus szerint - nem illene adnunk nekik. Tulajdonképpen igaza van, mert az eurozónában lényegesen több „munkával” kell összekoldulni a napi betevőt. A koronás világban általában egy ötöst vagy tízest szántam rájuk, hajó kedvemben találtak. Tizenöt koronát már sokalltam, úgyhogy ötven centest sosem fognak kapni tőlem, már csak azért sem, mert a pozsonyi koldusok meglehetősen agresszív módszerekkel kérik-követelik az adományt. Szótlan ücsörgés, ácsorgás helyett bátran leszólítják az embert, és nekiszegezik a kérdést, van-e egy kevés aprója. A vasútállomás környékén olyanok ólálkodnak, akik vonatjegyre gyűjtenek, és hónapok óta egy konkrét összeg „hiányzik” nekik ahhoz, hogy hazautazhassanak végre. Akad olyan is, aki hajléktalanszállóra szeretne utazni a város peremére, és buszjegyre kér pénzt. A legkülönfélébb történetekkel állnak elő, egyesek egész hihetően adják elő magukat, talán meg is érdemelnének némi aprót a produkcióért. Mert ennek a „hivatásnak” is vannak művészei. Közhely, hogy az adakozó saját lelkiismeretén akar könnyíteni, önmagát akarja nyugtatni azzal, hogy aprót pottyant a kalapba. De ha az ember elkezd számolgatni, érdekes eredményre jut. Ha a forgalmas pályaudvaron tíz megszólított közül akár csak ketten pottyantanak, estére negyven-ötven eurót is összegyűjt- het a szenvedőt alakító amatőr színész, ez pedig havonta több, mint az átlagkereset. Az említett tévéműsorban kis közvélemény-kutatást is végeztek a járókelők között, hogy ki milyen gyakran adakozik. Legalább öten válaszoltak olyasmit, hogy a pozsonyi kéregetőknek nem érdemes adni, mert már nálunk is működik a koldusmaffia, a szerencsétlenek másoknak tejelnek, bűnözőket támogatni pedig nem helyes. Két megkérdezett azt mondta, a koldusok nem is igazi rászorulók, többet keresnek naponta, mint a bérből és fizetésből élők. Ketten-hárman állítólag rendszeresen adnak aprót, de tényleg csak tíz-húsz centet. Egy fiatalember egyszer használt ruhát próbált adni az utcájukban rendszeresen kére- gető szakadt koldusnak, de nem kellett neki, kerek-perec kijelentette, hogy kizárólag pénzt „gyűjt”. Szóval a fene se tudja, mikor akarnak átverni, ki az, aki valóban rászorul az adományra. És persze, hogy mennyit kell adnunk ahhoz, hogy a koldus ne tegyen ránk gúnyos megjegyzést...
