Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)

2011-10-24 / 246. szám, hétfő

6 Kultúra Rényi Krisztina grafikusművész kiállítása nyílik ma a budapesti Forrás Galériában (Teréz körút 9.). A mintegy hatvan, többségé­ben mesekönyv-illusztrációt bemutató tárlat november 16-ig te­kinthető meg. A képen Kányádi Sándor Ballagi című meséjének grafikája. (Kép és szöveg: MTI) Két fődíj és három különdíj Budapestről Szlovákiai magyar sikerek Új SZÓ-ÉRTESÜLÉS Kiválóan szerepeltek az idei, 13. Kaleidoszkóp VersFesztivá- lon a tájainkat képviselők: két fődíjjal és három különdíjjal ju­talmazta produkcióikat a szak­mai zsűri. A budapesti fesztivál Közép-Európa legnagyobb pó­diumművészeti seregszemléje, amelyre amatőr és professzio­nális előadók és társulatok is nevezhetnek különböző kate­góriákban. A zenés versszínház kategória Kaleidoszkóp-díját Gál Tamás és Lakatos Róbert vehette át, a Tóth László versei­ből' összeállított Jöttünk kül­honból című előadásukért. Ugyancsak Kaleidoszkóp-díjjal jutalmazta a zsűri a Kor-Zár ze­nekart, amely verszene kategó­riában érdemelte ki az elisme­rést; Az én falkám című leme­zük anyagát mutatták be. Klasszikus és Kortárs Versmon­dó Szalon kategóriában Lakatos Lili és Nagy Gábor, Versszínház kategóriában a losonci Kármán József Színház Johanna máso­dik halála című darabja része­sült különdíjban. (vkm) Az idei Zenés versszínház kategória díjazottjai - Gál Tamás és Lakatos Róbert: Jöttünk külhonból (A szerző felvétele) Megjelent a 28 oldalas színes magazin új száma Állati (jó) kamaszvilág LAPAJÁNLÓ A tizenéves szlovákiai ma­gyar kamaszok magazinjának frissen megjelent második számában rengeteg állatságról olvashattok: narkót kereső ku­tyákról, a világ leghíresebb macskáiról, egy világűrből ér­kezett kukac, Ambeton és társa első földi csusszanásairól, ha­lakról és horgászcsalikról és sok egyébről, ami elsőre embe­rinek tűnik, de ugyebár „Soha­se lehessen tudni...” - mondta már Micimackó is anno. A Hangfogó rovat ezúttal az an­golul tanulóknak kedvez: Nick Cave és Kylie Minogue Ahol a vadrózsa nő című híres duett­jének szövegét magyar és angol nyelven is elolvashatjátok. Ha­zai íróink-költőink közül Tóth László, Bettes István és Soóky László műveivel találkozhat­tok, a KiskaLap-ban Tóth Ele­mér verses meséjével, de bein­dult a Varázslósuli is, a Zumba- iskolában pedig megismerked­hettek a cumbia alaplépéseivel. A MIZUJS? októberi vendége Korpás Éva népdalénekes, aki­nek a minap jelent meg Szól a kakas, szól című új albuma. Jó böngészkedést kíván Litta és Levi, akik ezúttal is sok-sok rejtvénnyel, könyvajánlóval, filmismertetővel, valamint a legeslegeslegelső nyeremény- játékok sorsolásának eredmé­nyével kívánnak vidám, szín­pompás lombhullató októbert! Keressetek bennünket levélben vagy e-mailben, a facebookon, valamint ,.azonnal (kap) ható formában” a nagyobb köny­vesboltokban! (M.K.) ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 24. www.ujszo.com Törőcsik Mari és Karol Machata két kultúra közös gyökereit őrzik a Szent Péter esernyőjében A megtalált fülbevaló Harminchárom filmje közül a Szent Péter eser­nyője volt a huszonhato­dik a kassai születésű, hadapródiskolát végzett, s eredetileg katonai pályára készült Bán Frigyesnek. Az ő nevéhez fűződik az államosított magyar filmgyártás első világhírű alkotása, a Talpalatnyi föld. SZABÓ G. LÁSZLÓ A történelmi filmek és a vígjá­tékok mellett több regényadap­tációt is készített. Tamási Áron­tól a Mezei prófétát, Móricz Zsigmondtól az Úri murit, Jókai Mórtól a Szegény gazdagokat vitte filmre. Mikszáth Kálmán remekét, a Szent Péter esernyő­jét 1958-ban Pozsonyban és Selmecbányán forgatta a szlo­vák Vladislav Pavlovié társasá­gában. Törőcsik Mari három évvel a Körhinta cannes-i sikere után játszotta el a filmbeli Ve­ronikát, a glogovai plébános húgát. Szerelmét, a szokatlan öröksége után kutató jó nevű és jó svádájú ügyvédet Karol Ma­chata alakította. A magyar és szlovák verzióban (két nyelven) készült film a magyar DVD-pia- con már kapható, szlovák válto­zata pár hét múlva jelenik meg a hazai üzletekben. Karol Machata nyolcvannégy évesen a legszebb emlékei kö­zött tartja számon a Szent Péter esernyőjét. Filmtől és színház­tól már rég elszakította magát, pozsonyi lakásából, bár egész­ségi állapota nem gátolja, leg­feljebb a háza közelében levő vegyesboltba jár le. Sétálni a kertben szokott, társalogni csak a családjával, dédnagypapa- ként az unokái jelentik számára a legnagyobb örömet. Nyilat­kozni sem szokott. Több mint tíz éve csendben, teljesen visz- szavonultan él, egykori kollégái még a Nemzeti Színház ünnepi estjeire sem tudják elcsalogatni őt. Amikor telefonon arra ké­rem, idézze a több mint ötven évvel ezelőtt készült filmmel kapcsolatos emlékeit, azzal próbál elhárítani, hogy ő már nem ad interjút. Ám amint ki­mondom Törőcsik Mari nevét, s átadom neki szeretettel teli üd­vözletét, az idős szlovák színész azonnal megnyílik, s már ontja is dédelgetett emlékeit. „Én már csak a szép dolgokat •' IW KM A Törőcsik Mari és Psota Irén a Selmecbányái dombokon (Képarchívum) Törőcsik Mari és Karol Machata idilli jelenete őrzöm az emlékeim között, és ez a forgatás nagyon szép volt. Szívet melengető barátságban dolgoztunk magyar és szlovák színészek. Marika Törőcsik egy karcsú, mutatós, virággal teli vázaként maradt meg bennem. Mivel minden jelenetet két nyelven vettünk fel, olykor megmosolyogtató nyelvbotlá­sokon szórakoztunk. A haran- gozót alakító magyar kolléga például a prestať (abbahagyni) helyett azt mondta a kamera előtt, hogy prešťať (átpisilni).” Törőcsik Mari egy hosszú mondatot ma is pontosan és tö­kéletes kiejtéssel idéz fel a szlo­vák szövegéből: Stratila som náušnicu, ale pán Vybra mi to našiel. (Elveszítettem a fülbeva­lómat, de Vybra úr megtalálta.) „Én is emlékszem még pár magyar szóra - folytatja Karol Machata. - A városházáról ide irányítottak. Nem tudok ma­gyarul, de ezt egy életre megje­gyeztem. S persze néhány csú­nya szót is, amit a stábtagoktól hallottam. A filmbeli magyar szövegemből merítve szavakat a forgatás második hetében már a magyar partnereimmel is ké­pes voltam megértetni magam. Más időket éltünk akkor. Sem­miféle konfliktus nem volt köz­tünk, őszintén szerettük egy­mást, és nagy barátságok szü­lettek. A magyar kiejtés elsajátí­tásában még a világosítók is so­kat segítettek. Losonci gyerek volt a feleségem, már nem él, egyedül maradtam, de amikor a hatvanas-hetvenes években át­jártunk Budapestre, mindig mosolygott rajtam. Ő ugyanis tudott magyarul, de hogy ne fe­lejtsek, a bankban például so­sem engedtem, hogy ő beszél­jen. Én akarok cserélni pénzt, mondtam, amin ő is meg a pult mögött ülő hölgy is jókat derült. Visszatérve Marika Törőcsik- re... amikor a Szent Péter eser­nyőjét forgattuk, ő már híres színésznő volt, mi is ismertük. Amikor közölték velem, hogy ő lesz a partnerem, elállt a léleg­zetem. Kedves volt és nagyon .bájos, Veronika szerepére sehol a világon nem találtak volna megfelelőbb színésznőt. Nős voltam már, elkötelezett, de elmondhatom: nehéz volt féken tartanom magam. Először a forgatáson találkoztunk, abban a jelenetben, amikor Irénnel, Psota Irénnel ül a kocsin. Lenyűgöző volt Marika szépsé­ge. Olyan idilli volt a kapcsolat köztünk...! És azt törte szét egyetlen pillanat alatt Irén, amikor a rendezőasszisztens belesúgott valamit a fülébe, ő meg hangosan elküldte... igen, oda! Tessék, hogy mi minden megmarad az emberben?! Ma­rika Törőcsiket azóta is a szí­vemben hordozom. Híresen szép lábát sajnos nem láthat­tam, mert mindig a szemébe néztem, abba a gyönyörű sze­mébe! Bán Frigyes nemcsak a rendezőnk, az apánk is volt, Marikát pedig az egész stáb imádta. Úgy őrzöm őt a szívem­ben, mint azt a pillanatot, amit harmadik osztályos elsőáldo­zóként éltem meg annak idején. Az én emlékeimben ő is ilyen szent kép maradt. Nincs még egy színésznő, akire így tekin­tenék.” Bán Frigyes alkotása a ma­gyar filmgyártás aranykorának egyik legendás darabja. Karol Machata és Törőcsik Mari közös jeleneteiben két ország, két kul­túra őrzi közös gyökereit. Százéves pozsonyi képeslap került a napokban forgalomba hozott Felvidék Anno borítójára Időutazásra hívó naptár KÖNYVAJÁNLÓ Mind ez ideig nem jelent meg olyan kalendárium az egykori Felső-Magyarország- ról, melyben helyenként száz­évesnél is régebbi képeslapok korhű lenyomatai szerepelnek. A Százszorkép Kiadó idén elő­rukkolt a Felvidék Annóval. A hangulatos korabeli felvé­teleken megelevenedik a béke­beli Pozsony, Galánta, Kassa, Késmárk, Bártfa, Lőcse, Tren- csén, Komárom, Ótátrafüred, Dévény, valamint Szepesvár és Árva vára is, de egy különleges felvételen a híres dunajeci tuta- josok is feltűnnek a régi lengyel határról. Balázs D. Attila szer­kesztő a kutatás és a gyűjtés so­rán azzal szembesült, milyen gazdag (volt) mind anyagi, mind szellemi értelemben a tör­ténelmi Magyarország északi vidéke, (ú)

Next

/
Thumbnails
Contents