Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-20 / 243. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 20. Vélemény és háttér 7 Erős bankok nélkül nincs gazdasági fejlődés, a kérdés az, hogy mire használják erejüket Kinek az uniója ez? Kockázati biztosítók az elmúlt hetekben arról számoltak be: növekszik az igény az olyan biztosítások iránt, amelyek védelmet nyújtanak a szociális zavargások és a kisajátítások ellen. MALI NÁK ISTVÁN Ebből az a nem meglepő tanulság vonható le, hogy a biztosítók gyorsabban reagálnak a közhangulatra, mint a politikusok. Az európai politikusoknál mindenképpen gyorsabban. Berlinben máris hűtötték a kedélyeket: nem lehet elvárni, hogy a vasárnapi EU-csúcson átfogó megoldás születik az euróválságra. Ami biztos: az egyik központi téma a bankok feltőkésítése lesz. És az is, hogy Brüsszelben ezzel ismét olajat öntenek az utca tüzére, de ami nem biztos, az az, hogy ezt a tüzet hosszabb távon is sikerül vízágyúkkal eloltani. Miután a hétvégén a világ több tucat országában és több ezer városában utcára vonultak az elégedetlenek, amerikai szociológusok máris globális felkelésről kezdtek beszélni. Az USA és Európa között azért különbséget kell tenni. Egyes elemzők szerint a mostani elégedetlenségi mozgalom épp olyan, elnökválasztást befolyásoló tényező lehet, mint a konzervatív oldalon a Tea Party mozgalom. S hogy miért éppen most robbant a Wall Street, és nem már a 2008-as válság idején? A válasz: mert akkor még sokan bíztak Obama beígért reformjaiban. Pedig az emberek dühe, félelme a lecsúszástól, a munkahely elvesztésétől nem jobb- vagy baloldali. Egyszerűen félelem. És jogos. Soros György az elmúlt napokban mondott két érdekes dolgot. 1. Szimpatizál a Wall Street elleni tüntetésekkel, amelyek szerinte a bankok által kifizetett hatalmas osztalékok miatt robbantak ki. 2. Az EU vezetői szerinte óriási hibát követnek el, amikor a bankok feltőkésítésében gondolkodnak, ahelyett, hogy garancia- vállalást nyújtanának nekik. Buta dolog a mostani, az interneten s főleg a fiatalok körében szervezett bankárellenes hangulatot összemosni a húszas évek bolsevista propagandájával a kövér, szivarozó, ci- linderes bankárról. Mindenki tisztában van azzal, hogy erős bankok nélkül nincs gazdasági fejlődés, s ebből a szempontból az uniós vezetők szándékai érthetőek. A kérdés az, hogy az erős bankok mire használják erejüket. Olyan szemérmetlenül pazarolták a 2008-as válság idején beléjük pumpált pénzeket - az adófizetők pénzét -, hogy az teljes mértékben érthetővé teszi a felháborodott reagálásokat, a bankszektor elleni közutálatot. Az uniós vezérkar, a 27 állam- és kormányfő alapvető hibája: nem tudja meggyőzni az uniós polgárt arról, hogy nem ismét az ő pénzéből akarják finanszírozni a bankszektor alkalmazottainak szemérmetlenül magas jövedelmeit. Bejárták a világot a statisztikai adatok arról, Amerikában mennyire szétnyílt a felső 1 vagy a felső 10 százalék és a társadalom egyéb rétegei közötti jövedelmi olló. Ez Európában is érvényes. De az EU- ban még bonyolultabb a helyzet. Nemcsak országokon belül mélyül a szakadék, hanem a tagországok között is. Akár a nyugdíjakat, az átlagbéreket, akár a munkanélküliséget vagy a minimálbéreket tekintjük. Ha már itt tartunk: Luxemburgban az idei adatok szerint 1758 euró a minimálbér, Írországban 1462, Franciaországban 1365 és még Görögországban is 877 euró a törvényben meghatározott minimálbér. Szlovákiában 317, Magyarországon 293, Romániában 158, Bulgáriában pedig 123 euró. Németországban ezt törvényileg nem szabályozzák, de a németeknek sincs okuk panaszra. A különbség sokszorosan meghaladja az ott magasabb megélhetési költségeket. Az unió ezt az irritáló különbséget sem tudja kezeim. Nem is akarja. Mindegy, hogy nálunk Richard Suliknak igaza volt-e vagy sem a kormánybuktatással, az eurómentőöv elutasításával. A szlovák válság nyomán az uniós vezetők első reagálása az volt: az eurózóná- ban is meg kell változtatni a döntéshozatali szabályokat, hogy többé egy kis és szegény ország ne tudja blokkolni azt, amit a nagyok elhatároztak. Ez a megoldás? A szegényebbek miértjei sem Berlint, sem Párizst, sem Londont nem érdekelték. Nos, kinek az uniója ez? Valamilyen oknál fogva inkább hiszek Sorosnak, mint Merkelnek vagy Sarkozynek. Mellesleg érdekes fejtegetést is lehetett olvasni a napokban arról, hogy a válság legnagyobb haszonélvezője Németország, amely erejének, jó kockázati besorolásának köszönhetően sokkal olcsóbban jut a gazdaság felpörgetéséhez elengedhetetlen hitelekhez, mint korábban. Ez is lehet egy szempont.- Elmaradt a tanítás! Amikor a tanító néni megtudta, mennyit keres a fociválogatott edzője, elájult. (Peter Gossányi rajza) KOMMENTÁR Táblakeringő KOCUR LÁSZLÓ Három napon belül eltávolították a közútkezelő munkatársai azt a kétnyelvű útjelző táblát, melyet a Kétnyelvű Dél-Szlovákia nevű civil csoportosulás aktivistái állítottak fel. A közútkezelő példás gyorsasággal járt el, bebizonyítva, hogy a fővárosi kormányzati káosz ellenére az állam még nem szűnt meg, és a 63-as főút mellett az aktivisták táblát nem - legfeljebb valami egyebet - állíthatnak fel. Erősen rendpárti szerzőként helyeselnünk kell a közútkezelő eljárását. Elvégre hova jutna a világ, ha a fő közlekedési útvonalak mellett ki-ki kénye-kedve szerint helyezhetne el tárgyakat? A 8/2009 közlekedési törvény 60. paragrafusának 9. bekezdése kimondja, a közutak mentén nem helyezhetők el közlekedési táblával összetéveszthető tárgyak. Ugyanezen paragrafus rendelkezik arról is, ki illetékes dönteni a közlekedési táblák elhelyezéséről. A Kétnyelvű Dél-Szlovákiát nem említik a döntésre jogosultak között. Ha pedig reklámtáblaként tekintünk a közútkezelő udvarán fekvő, valószínűleg a legnépszerűbb dél-szlovákiai közlekedési táblára, akkor az építési törvény hatálya alá esik, így szintén engedélyköteles. Jó lenne azonban, ha az illetékesek hasonló eréllyel járnának el a fővárosi, feketén emelt óriásplakátok, a malackai Družstevná utcában illegálisan „felépült” roma- tep; valamint Cyril Talapka engedély nélkül felhúzott haciendája, esetleg Mikuláš Vareha számos, építési engedély nélkül realizált építménye kapcsán, hogy a komáromi „Slota-kőről”, netán a Cirill és Metód-szobor engedélyeztetése körüli furcsaságokról már ne is szóljak; így nem gondolhatná a gyalogmagyar, hogy csak a magyar vonatkozású szabálysértések esetében mérnek eltérő mércével. Ennyit a jogkövető magatartás fontosságáról. Az aktivisták újabb hiányra világítottak rá: a rendszer- váltás óta már több mint két évtized telt el, s ez alatt az idő alatt jobbára volt - a személyeket tekintve részben folytonos - parlamenti képviselete a szlovákiai magyarságnak; az illetékes szaktárcánál pedig legutóbb már államtitkára is, a kétnyelvű közlekedési táblákat mégsem sikerült elérni. Pedig ezek esetében nem kell Dél-Tirollal, vagy a finnországi svédekkel példálózni, ilyenek ma már Romániában is vannak. A mindenkori szlovákiai magyar politikai érdekképviselet kétségkívül létező - de lehet, hogy csak a Selye Egyetemben kimerülő? - érdemeinek elismerése mellett a hiánylista pártállástól és/vagy habitustól függően folytatható a csak részlegesen megvalósuló hivatalos nyelv- használattól kezdve a kormány rapid távozása miatt kétségessé váló déli gyorsforgalmi úton vagy a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvényen át akár az autonómiáig. Mert ez az ügy nem egy tábláról, vagy a saját Facebook- kommentjét a sajtóban megcáfoló közlekedési államtitkárról, vagy a tábla eltávolítása közben tudathasadással (talán egy pillanatig sem?) küzdő, vélhetően magyar melósokról szól, hanem a szlovákiai magyar közösség érdekképviseletének hatékonyságáról, vagy annak hiányáról. „A miniszterelnök ugyanis arra törekszik, hogy kihúzza a talajt a szélsőjobboldali ellenzéki párt, a Jobbik lába alól” - írta a Neue Zürcher Zeutung Külföldi sajtó Magyarországról MTl-ÖSSZEFOGLALÓ A Libération című francia baloldali napilapban megjelent cikkében Florence La Bruyere úgy vélekedett: a népszámlálás fontos egy olyan országban, ahol csökken a lakosság száma. A legérzékenyebb kérdés azonban a nemzetiségi hovatartozás: 2001-ben alig 190 ezer magyar vallotta magát romának, miközben a számukat akkor 600 ezerre becsülték. „Nem vüágos, hogy most, amikor erősödik a rasszizmus, miért vallanák be inkább. 2009-ben hat cigányt öltek meg, köztük egy nőt és egy ötéves gyermeket. A szélsőjobboldal rendszeresen megfélemlíti ezt a közösséget” - írta a francia lap szerzője. Irányított demokráciának nevezte Magyarországot Charles Gáti magyar származású amerikai politológus a Die Presse című osztrák lapban szerdán megjelent interjúban. Magyarországon nem hat már az úgynevezett demokratikus „fékek és ellensúlyok” rendszere -jelentette ki Gáti, aki úgy látja, hogy az Alkotmánybíróság keze a kétharmados többség következtében meg van kötve, a média pedig nem tudja korlátozások nélkül betölteni ellenőrző szerepét. Úgy vélekedett, az állami televízióban „Fidesz-szimpatizánsok vették át az ellenőrzése’. Azelmúltévbena médiában végrehajtott leépítési hullámot egy demokráciában példátlannak nevezte. A politológus nézete szerint Gyurcsány Ferenc politikai hibákat követett el hivatali ideje alatt, de nem szegte mega törvényt. Ha az ellene folyó perben elítélnék, az „végleges bizonyíték volna arra, hogy Magyarország nem jogállam többé” - mondta Gáti. Az Új Színház új vezetőinek kinevezése elleni tiltakozásokról közölt tudósítást a svájci Neue Zürcher Zeitung belföldi kiadása. A színház mint fegyver Magyar- országon című, az interneten előfizetéssel elérhető írásában a tekintélyes napilap tudósítója, Charles E. Ritterband felidézte, hogy több száz értelmiségi írta alá a Magyar Színházi Társaság tiltakozó levelét, amelyben szégyennek nevezik, hogy a kinevezésekkel „Magyarország első neonáci színháza” jön létre a teátrumban, közpénzekből. A tudósító szerint nem nélkülözi az iróniát, hogy az Új Színház éppen az egykori zsidónegyed szélén áll. „Csurka István ugyanis nyíltan képviselt antiszemitizmusával messze Magyarország határain túl is kétes ismertségre tett szert” - írta. „Jól értesült budapesti források szerint Tarlós István vitatott döntését, melynek mindennemű indoklását megtagadta, Orbán közvetlen utasítására hozta meg. A miniszterelnök ugyanis arra törekszik, hogy kihúzza a talajt a szélsőjobboldali ellenzéki párt, a Jobbik lába alóľ’-írtaaNZZ. A Financial Times internetes kiadásának egyik írása szerint „Magyarország jövője ismét egyre homályosabb”, és nem minden bajáért lehet az euróövezeti adósságválságot okolni, mivel saját politikája is „egyértelműen a probléma része”. A cikk valószínűnek nevezi, hogy Magyarországot „legalább az egyik” hitelminősítő leminősíti a következő hetekben. A Standard & Poor's és a Moody's szakértői néhány héten belül, a Fitch Ratings elemzői fél éven belül tesznek látogatást Magyarországon, és „minden jel leminősí- tésre mutat”.
