Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)

2011-10-19 / 242. szám, szerda

Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 19. Akik szűk másfél éve még egy emberként drukkoltak Fico leváltásának, egymás torkának ugrottak Szvatopluk meghalt Az elmúlt hét eseményei gyökeresen megváltoz­tatták az ország politikai kilátásait. Azóta a szitu­ációt racionalizáló elem­zések sora született ar­ról, ki, hogyan és miért hozta létre a jelenlegi helyzetet. Véleményem szerint azonban a kor­mány bukása nem politi­kai szükségszerűségből adódott, hanem irracio­nális elemek sorát is tar­talmazta. RAVASZ ÁBEL Ez a tény valószínűleg csak tovább növeli a Robert Ficót leváltó szavazópolgári több­ség frusztráltságát és csaló­dottságát. A következmé­nyekkel kapcsolatos felelős­ség leosztása és a beinduló kampány miatt az egykori Smer-ellenes erők máris szét­töredezettnek tűnnek, mintha azonnal elfelejtenék, hogy évekig azzal kampányoltak, hogy az igazi tét az, hogy Fi- cóval vagy nélküle mehet to­vább az ország. Bár pártpreferenciáik miatt a Ficót nem támogató szava­zópolgárok is hajlamosak más-más szemszögből nézni a történteket - példának okáért az euroszkeptikusok felé sod­ródó SaS, vagy a parlamenti bejutás lehetősége miatt fel­villanyozódó MKP bázisa tel­jesen más indoktrinációt kap felülről, mint a három koalí­ciós párt támogatói -, az érin­tettektől hatalmas luxusnak tűnik a Fico eltávolítását megcélzó projekt gyors buká­sának relativizálása. A Radičová-kormány ugyanis az ország demokrata közvéle­ményének terméke volt, az autoriter, populista, naciona­lista Fico-korszakkal szembe­ni, alulról jövő, érzelmekkel átitatott, zsigeri ellenállás szimbóluma. Még annak elle­nére is, hogy a koalíció tagjai nagyon eltérő ideológiai hát­térből érkeztek. Még annak' ellenére is, hogy az alkuk na­gyon nehezen születtek meg, és sokszor nehezen emészthe­tő kompromisszumokat tar­talmaztak. Még annak ellené­re is, hogy a kabinettel az MKP a parlamentből - és ezál­tal a kormányból - való kima­radása miatt a szlovákiai ma­gyar közvélemény jobbszár­nya kevés közösséget érzett A Radičová-kormány idő előtti búcsúja sebet ej­tett a szlovákiai demok­rata közvélemény tes­tén, de nem halálosat. vele. Még annak ellenére is, hogy most, a kormány bukása után ki-ki megtalálta a saját gyűlölt ellenségét Sulikban, Dzurindában, Radičovában, bárki másban. Éppen ezért azt gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy a fentiek ellenére első­sorban csalódottságot érzek a kormány bukása miatt. Csa­lódottságot, mert tavaly júni­usban, a Smer ajánlkozásai- nak elutasítása után abban bíztam, hogy a kormány gyenge többsége ellenére is képes lesz a hosszú távú együttműködésre, érezve Fico leheletét a saját nyakán. Csa­lódottságot, mert még a múlt hét elején is azt gondoltam, hogy a racionális szempontok győzni fognak, és a kormány talpon tud maradni. Nem így lett. De még ez is csak a kisebb baj ahhoz képest, hogy mindazok, akik szűk más­fél éve még egy emberként drukkoltak Robert Fico leváltá­sának, most egymás torkának ugrottak, és a közös élményt, a közös érzést szétszakítja az ak- tuálpolitikai érdek. A Ficóval szembeni ellenállás közös ügy volt - a csalódottság érzése már-már magányos. A Radi­čová-kormány idő előtti búcsú­ja sebet ejtett a szlovákiai de­mokrata közvélemény testén, de nem halálosat: azt majd a - korábban Sloták, Mečiarok, Maďaričok, Mikolajok kezét szorongató - Ficóval való lepak- tálás jelentheti jövő március­ban. A szerző a Publicus Slovens­ko vezető elemzője (PeterGossányi rajza) A választások előtt anyagilag biztosítani akarom a családomat! JEGYZET Kampányféreg VERES ISTVÁN Achtung, ach- tung! Minden­ki figyelem! Indul a szoká­sos, négyéven­te aki bújt, aki nem! Majd mi megcsináljuk! Nem mi tehe­tünk róla, hanem amazok! Válasszon minket, és egyre megy! Hülyemagyarozás szlovákul! Hülyeszlovákozás magyarul! Végül hülyema­gyarozás magyarul! Indul a 2012-es rajtaütésszerű par­lamenti bejutáshoz elenged­hetetlenül szükséges szlová­kiai magyar szó- és plakát­csata! A részvétel ingyenes, kedve viszont kinek vart? Akár így is elindíthatnák az előrehozott választásokat megelőző kampányt. Viszont alighanem rájöttek, hogy a kampányt felesleges elindí­tani. Az ugyanis, miíit vala­mi frissen kikelt galapágosi elefántteknős-ivadék, elin­dult magától, abban a perc­ben, amikor a parlamenti okosképemyőn a múlt héten kedd este megjelentek a számok: a Radičová-kor­mány megbukott. A pártok azóta kampánystá­bokat alakítottak, és próbál­ják mozgósítani a rendelke­zésre álló (és nem álló) anyagiakat. A politikusok márciusig igyekeznek egy kicsit másként fogalmazni, a kínos, kevésbé rózsaszín té­máknál figyelembe veszik a közelgő választásokat. Az emberek nem szeretik az előrehozott választásokat, mondta nemrég egy elem­ző. Alighanem senki sem szereti. Kivéve talán azokat a pártokat, amelyeknek nem volt közük az utóbbi kormányhoz. A kampány lényege, hogy a politikai pártok nagy energi­abefektetéssel fülbemászó kampányszlogeneket és ké­pünkbe mászó plakátokat, úgyszintén képünkbe mászó politikusokat küldenek az utcára, hogy azok az embe­rek érzékelő-járataiba mász­va meggyőzzék őket, igenis, el kell menni szavazni, még­pedig rájuk. Ezeket a csú­szómászókat hívjuk szakszó­val együttesen kampányfér­geknek. Amellett, hogy haj­lamosak meggyőzni minket erről vagy arról, ragályos be­tegségeket, úgynevezett poli­tikai eszméket is terjeszte­nek, tehát fertőzők! Az idei tél tehát fokozottan vírusve­szélyes időszak lesz. Nem árt rá felkészülni. KOMMENTAR Színház a hátországnak SZOMBATHY PÁL Közép-Európa mozgásban: először újrázhat kormányfő Lengyelországban, Szlovákiában megbuktatta magát Radičová asszony, Ma­gyarország folytatja balsikerekben gazdag menetelését a nemzetközi terepeken - dacból bemenni a porcelánboltba jeligére. A lengyeleknél ismét vesztes populista Jog és Igazságosság (PiS) vezetője, Kaczynski Orbán Viktort és Bu­dapestet tartja példaképnek: ha egyszer őt is visszaengednék a választók a már egyszer szétvert porcelánboltba! De nem: Lengyelország mostanában Paprika i Salami (PiS) néven tré­fálkozik Orbán-imádó vesztesén, s ebből a gúnyból ki kell éreznünk a budapesti politika iránti vaskos kritikát. Szlovákiában a választások után könnyen lehet, hogy ellen­lábast kap jóindulatú kolléga helyett a magyar kormányfő a hozzá hasonlóan keményfejű Robert Fico személyében, aki szintén nem szeret alkudni. Habár a belevaló magyar politikusról kialakított önkép mintha sokkal inkább taktika lenne, hátország-színház, bel­földi használatra. Mintha a válság kezelése feletti szakmai tanácstalanság öltene testet látványos keménykedésekben. Ráadásul a magyar miniszterelnök szeret többfélét beszélni ugyanarról: német multicég gyáravatásán az európai példá­kat dicséri, egy körrel odébb a nyugat alkonyáról filozofál. Nehéz az eligazodás, ha mindenkinek tetszeni akarunk úgy, hogy mindenkibe rúgunk is egyet-egyet. Képzeljük csak el, hogy Gyurcsány kormányfőként október 23-án külföldre repült volna... minimum hazaárulást kiálta­nak szegény ördögre. Most meg? Hív az EU, vár Brüsszel, amely ugye nekünk nem Moszkvánk, oszt jónapot nemzeti ünnep, viszlát Fidesz-nagygyűlés. Követhető? Nehezen. Azért ez mintha más lenne, mint ravasz reálpolitika. Itt az összevisszaság jelei fedezhetők föl: nincs stílus, nincs terv, nehéz így magyar identitást találni. Márpedig a magyar jól tudja: sok beszédnek sok az alja. Kik vagyunk, mit akarunk, hová tartunk? Ezeket kellene mindannyiunkra érvényesen meghatározni és képviselni - nem pedig annyifélét beszélni, ahányféle külső-belső érdek, erő, konfliktus kerül velünk éppen szembe. Ami most megy, az az igazi Hátország Színház, nem Dömer Györgyék pályázat helyett beküldött zagyvasága - az csupán a formákra, szabályokra fittyet hányó hatalmi attitűd raga­dós tünete. Műsorváltozatási javaslat: harcias locsogás he­lyett elemző figyelem. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ KRÓNIKA A román statisztikai intézet Kolozs megyei vezetője a Kró­nikának cáfolta, hogy a hivatal munkatársai félretájékoztat­ták a népszámlálással kapcso­latosan a biztosokat az etno- kulturális adatfelvételről, de a cenzus lebonyolításában aka­dályt jelenthet, hogy több tu­cat pedagógus mondja vissza a számlálóbiztosi megbízatást. Az utóbbi napokban a románi­ai magyar szervezetek arról ér­tesültek: néhány erdélyi nagy­városban - Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Kolozsváron - a statisztikai hivatal képzésein a számlálóbiztosokat úgy tájé­koztatták az akkreditált kikép­zők, hogy a nemzetiségről, anyanyelvről és vallásról csak az adatfelvételkor jelen levő személyek nyilatkozhatnak. Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke felkérte Emil Boc kormányfőt, hogy minél hamarabb korrigálják a hibá­kat és a téves információkat. Az RMDSZ elnöke levélben fordult Traian Igas belügymi­niszterhez és Vergil Voinea- guhoz, az Országos Statiszti­kai Intézet elnökéhez, felhívva a figyelmet, hogy ez az utasítás ellentmond azoknak a mód­szertani elveknek, amelyeket a népszámlálási bizottság és a kormány elfogadott. A Krónika utal az 1502/2-es számú kor­mányhatározat 2. cikkelyére és a Népszámlálási személyzet tankönyve passzusára, hogy az október 20-31. közötti adat­gyűjtés során az ideiglenesen hiányzó személyeknél a ház­tartásjelen levő tagjai által be­jelentett etnikai hovatartozást kell beírni. Codrea Pop, a ko­lozsvári regionális statisztikai igazgatóság vezetője cáfolta a Krónikának, hogy beosztottai úgy tájékoztatták a számláló- biztosokat, a lakosok nem nyi­latkozhatnak közvetlen hoz­zátartozójuk etnokulturális jellemzőiről. „Ilyen nem tör­tént, aki hasonlót állít, az félre­értette az elhangzottakat. Ná- lunknem fordulhatott elő ilyen félretájékoztatás, ez már a ne­gyedik népszámlálás, amit le­vezényelek Kolozsváron. A csa­ládtagok nemcsak az adat­gyűjtés idején hiányzó, hanem a 12 hónapnál kevesebb ideje külföldön tartózkodó hozzá­tartozójuk nemzetiségéről is nyilatkozhatnak” - szögezte le Pop. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents