Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)

2011-10-14 / 238. szám, péntek

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 14. www.ujszo.com RÖVIDEN Takáts Eszter az NFG-ben Dunaszerdahely. Ma Takáts Eszter énekes-dalszerző ér­kezik a dunaszerdahelyi NFG klubba akusztikus kvartettjé­vel. Takáts Eszter pécsi származású előadóművész, aki több zenei területen is bizonyított már: játszott világzenei, ko­molyzenei, pop- és jazz-zenekarban is. Jelenleg saját zeneka­rával koncertezik. Az NFG-ben eddig kiadott három nagyle­mezének dalaiból hallhat válogatást a közönség, illetve a ha­marosan megjelenő Karcos Üdvözlet című album dalai közül is elhangzik néhány. A koncert 20.30-kor kezdődik, (ű) Német életműdíj Tarr Bélának Életművének elismeréseként a Német Művészeti Akadé­mia ma a Konrad Wolf-díjjal tünteti ki Tarr Béla filmrende­zőt. A rangos díjat először ítélte oda magyar alkotónak a tes­tület. Tarr Béla személyesen veszi át a kitüntetést Berlinben. Az indoklásban az Akadémia a filmrendező „egységes és konzekvens életművét” méltatta. „Képalkotásával és elbe­szélőmódjával rendkívül sűrű filmstílust hozott létre, amely a kortárs filmművészetben egyedülálló” - fogalmazott a zsűri. A díjat korábban többek között Margarethe von Trotta, Ken Loach, Volker Schlöndorff, Michael Haneke, Abbász Kiarosztami és Lars von Trier kapta meg. (MTI) A Vasvirággal 1958-ban Arany Pálmára jelölték Elhunyt Herskó János MTl-HÍR Legközelebb, október 25-én rimaszombati galériájukban nyitnak új tárlatot A Gömöri Fotóklub Berlinben (R. Kovács Attila felvétele) Budapest. Elhunyt Herskó János Kossuth- és Balázs Béla- díjas filmrendező, a Magyar Mozgókép Mestere. Herskó Já­nost 85 éves korában, hosszan tartó, súlyos betegség után szerdán Budapesten érte a ha­lál. Pályája kezdetén rövidfil­meket rendezett. 1951-től a Színház- és Filmművészeti Fő­iskolán tanított; ő indította el a hatvanas évek elején a népszerű-tudományos kisfilm rendezői szakot. Gelléri Andor Endre novellái alapján 1958-ban rendezte a Vasvirág című filmet Törőcsik Marival és Avar Istvánnal. Ezt követte a Két emelet boldogság (1960) című vígjáték, majd a Semjén Anita és Sinkovits Imre főszereplésével készült Párbe­széd (1963), amely a hatalom és az értelmiség közti dialógus akkori lehetőségeit elemzi. Ta­lán legfontosabb műve a holo- kausztot, a koncentrációs tábo­rokat, az illegális kommunista mozgalmat, a személyi kul­tuszt, a koncepciós pereket is érinti; életképek és epizódok laza sorából áll, összefogva 18 év történetét. Szevasz, Vera (1967) című filmje pedig a ci- néma vérité eszközeivel mutat­ja be a kor fiataljainak életét. 1970-ben elhagyta az orszá­got, mivel kiábrándult a hazug­ságokból, elítélte az antiszemi­tizmus szőnyeg alá söprését és elveszítette reményét, hogy va­laha reformok legyenek. Svéd­országban telepedett le, az ot­tani filmfőiskola egyik átszer­vezője, tanára, a film és tévé­tanszék vezetője, 1988-ban rektora lett. Színészként ját­szott A bűn alapelemei című dán és A „belső ember” című angol-svéd darabban. A ki­lencvenes évek eleje óta az esz­tendő egy részét ismét Ma­gyarországon töltötte; a Szín­ház- és Fümművészeti Egyetem vendégprofesszora volt. A ke­nyereslány balladája című 1996-os filmben, amelyet Cza- bán György és Pálos György ké­szített róla, lírai életrajz formá­jában elevenítette fel múltját. Egy éven belül másodszor járt Berlinben a Gömöri Fotóklub. Tavaly a Ma­gyar, idén a Szlovák Inté­zetben állítottak ki. De nemcsak Németországban kelendő a klub, idehaza is számtalan meghívásuk van. Legutóbb Ajnácskőn láthatták a Felvidék, ahol élünk című tárlatukat, 25-én pedig Rimaszom­batban, a júniusban meg­nyitott galériájukban ren­deznek új kiállítást. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS A Gömöri Fotóklub annak idején a Balázs Emese vezette A Kultúráért Gömörben és Gö- mörön Túl Polgári Társulás ke­retében indult, de gyorsan ön­állósodott. A hosszú nevű tár­sulás a felvidéki alapiskolákat és óvodákat vette célba, s ma már több mint 400 oktatási in­tézménybe közvetít kulturális műsorokat, így drámapedagó­giai és sportfoglalkozásokat, egyszemélyes bábszínházakat, a Kicsi Hang duót, Zsapka Atti­lát. Több községi hivatallal is remek kapcsolatot tartanak fenn, így például Dráfi Mátyás társulata és más színházi társu­lások is eljutottak olyan he­lyekre, ahol kőszínházak hosz- szú évek óta nem jártak. De téijünk vissza a fotóklub­hoz! Hrisko Kyuchukor bolgár származású romológus, aki pár évig Nyitrán is tanított, került kapcsolatba a klubbal, ígyjöhe- tett létre az első berlini kiállí­tás, amely a gömöri romák mindennapjait örökítette meg. Ezt látta meg annak idején POSTA ÁKOS ISTVÁN Hainburg. Kétévente rende­zik meg a Niederösterreichi­sche Landesausstellungot (Al­só-Ausztriai Tartományi Kiállí­tás), amelynek idén néhány Pozsony melletti település ad otthont: Hainburg an der Do­nau, Deutsch-Altenburg és Pet­ronell- Carnuntum. Carnuntum római kori város volt, a kitűnő állapotban meg­maradt romok messzi földről vonzzák ide a látogatókat. Ez a tárlat értelemszerűen arra a korra fókuszál, a szomszédos Deutsch-Altenburg pedig gyógyfürdőjéről híres. Hainburg sokak számára az olcsó bevásárlást, a közeli ausztriai munkalehetőséget, sőt egyre inkább Pozsony kert­városát jelenti, sokan vesznek itt telket, házat, mivel innen sokszor gyorsabban elérhető a belváros, mint Pozsony külső kerületeiből. A vasfüggöny le­bontása után magára találó Ha­mburg igyekszik kulturális csomóponttá is válni. Ezt szol­gálja a Kulturfabrik nevű művelődési központ. Itt kaptak Martin Sarvaš, a berlini Szlo­vák Intézet igazgatója, akinek annyira megtetszett a tárlat, hogy felkérte Benedek Lászlót, a fotóklub vezetőjét, ismételjék meg. Benedek a munkatársai­val, Gyetvai Zoltánnal, Szőke Attilával, Telek Gyulával, R. Kovács Attilával, Fejes Zsu­helyet a tartományi kiállítás magyar kultúrát bemutató ré­szei. A vidék ezer szállal kap­csolódik a magyar kultúrához: egyes feltételezések szerint itt temették el Attilát, és évszá­zadokon keresztül Hamburg volt Ausztria és Magyarország határvárosa. A tárlat rendkívül gazdag: hagyományos íjászfelszerelé­sek, pénzérmék, zászlók, cí­merek, festmények, térképek az utóbbi századok történel­méből. Magyar nyelvű felira­tot azonban hiába keresünk. „Karte Ungarns unter Stephan I. - Map of Hungary under Stephen I. - Mapa Uhorska za vlády Štefana I.” Thurzó György sem ezen a néven sze­repel, hanem „Georg Thurzo / Juraj Thurzo”-ként. Elszomorító, hogy az egyéb­ként kifejezetten értékes anyagot felvonultató, a kiállí­tott relikviákat igényes össze­állításban bemutató tárlat ennyire tehetségtelen módon kerüljön a látogatók elé! Hi­szen, ha milliószor szerepel az UNGARN szó az anyagban, miért nem jutott eszébe senki­zsannával és Majoros Csabával új kiállítást készített, miközben eljutottak a rimaszombati Fe­ketevárosba, a krasznahorka- váraljai, kizárólag roma gyere­kek látogatta alapiskolába, de Feledbe és Tornaijára is. Bene­dek a megnyitó másnapján a magyar nagykövetségen Felvi­Juraj Thurzo és Anna Fuggerová nek, hogy a személyiségek magyar nevét (is) szerepeltes­se, és az anyagot magyarra is lefordítsák? A kiállítás sajtó­főnöke, amikor levélben for­dultam hozzá, néhány szép magyar mondattal díszített vá­laszt küldött, s örömét fejezte dék, ahol élünk címmel két­órás, diavetítéssel egybekötött előadást is tartott, amelyre több száz kilométeres körzet­ből érkeztek egykor innen el­származott magyarok. Bene­dek László azt is elárulta, hogy meghívásuk van Moszkvába és az Egyesült Államokba is. A fotóklub itthon is kelendő, s az eddig létrehozott galériáik (Szentmária, Beretke, Sajógö- mör, Rimaszombat) mellett legutóbb Ajnácskőn állítottak ki, méghozzá az ajnácskői kato­likus templom évek óta üresen álló ún. altemplomában, ami­vel Medvesalja első galériáját is megnyitották. A kiállítás ugyan már bezárta a kapuit, de ahogy Szamos Zsuzsa, a Csemadok helyi szervezetének elnöke el­mondta, több tervük is van, egyebek között Schnelczer Zol­tán medvesalji öregeket bemu­tató szociofotóit szeretnék vendégül látni. S bár már többször elhalasz­tották, október 25-én új kiállí­tást nyitnak rimaszombati ga­lériájukban, ahol eddig az egy­kori rimaszombati fotósok előtt tisztelegtek, most pedig a fo­tóklub aktív tagjai kapnak be­mutatkozási lehetőséget. Be­nedek szerint nem határoztak meg konkrét témakört, így mindenki a legkedvesebb képe­it adja a „közösbe”. Láthatjuk Szőke Attila rovarokat ábrázo­ló makrofotóit, Bial Péternek és Csomós Árpádnak a Cseres Tájvédelmi Körzet szépségeit bemutató tájképeit vagy Gecse Attila portréit. Lezajlott a Világunk című, immár hagyományos fotópá­lyázatuknak az első fordulója is, amelybe Vajdaságtól Erdé­lyen át két kategóriában 78 fo­tós nevezett be. ki, hogy a magyar nyelvű saj­tót is érdekli a kiállítás. Bármi is van a háttérben, ér­demes ellátogatni a november közepéig nyitva tartó kiállítás­ra, mivel maga a bemutatott anyag érdekesen prezentálja a magyar történelmet. MENZEL VALASZA DORNERNEK Jiri Menzel Oscar-díjas cseh filmrendező, aki az utóbbi években magyarországi színházakban, többek közt az Új Színházban is rendezett előadásokat, egyike azok­nak, akiket az Új Színház élé­re kinevezett Dörner György említ pályázatában. Menzel a napokban reagált a furcsa „felkérésre”. Levelét teljes terjedelmében közöljük. „Kedvesmagyarbarátaim, sze­retett ÚjSzínház-ikollégáim! Mély megdöbbenéssel vettem hírét, hogy az általam is tisz­telt és elismert Márta István már nem áll a társulat élén. Igazi szellemi alkotótársként tudtunk együtt dolgozni, s ter­veztük is, hogy a következő évadok valamelyikében, amint prágai elfoglaltságom engedi, folytatjuk közös mun­kánkat. Nem értem, mert nem érthetem, hogy történhetett meg, hogy egy ilyen jeles szín­házi szakembert minden in­doklás nélkül leváltanak. De legalább olyan mély meg­döbbenést váltott ki belőlem az a hír is, hogy Dörner György, akivel sem igazgatói kinevezése előtt, sem jóval ezt megelőzően nem beszéltem, igazgatói pályázatában en­gem jelölt meg, mint egyik meghívott rendezőjét. Anél­kül, hogy erre felkért volna, vagy egyáltalán megkeresett volna. Mivel más lehetőségem nem maradt, ezúton kell visszautasítanom esetleges felkérését, amelyet a történtek tükrében már a jövőben sem tudnék elfogadni. Tisztelettel és szomorú üd­vözlettel JiríMenzel" November közepéig tart nyitva a kifejezetten értékes anyagot felvonultató kiállítás Magyar történelemről magyar feliratok nélkül (A szerző felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents