Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)

2011-10-13 / 237. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 13. Vélemény és háttér 7 Szlovákia nincs olyan helyzetben, hogy egyedül oldjon meg nagy horderejű válsághelyzetet Kár volt! 461 napig kormányzott, vagy legalábbis keltette annak látszatát Szlová­kia első női miniszterel­nöke. K0CUR LÁSZLÓ Iveta Radičová kabinetjét sa­játjai fektették két vállra, igazi abszurdisztáni történet ez: azok húzták ki a kányájukat a szavazógépből, akik szóban a leghangosabban biztosították, mellette állnak, a virtuális vér­padra pedig saját pártvezetése hajszolta. Azt nem mondhat­nánk, hogy közel másfél éves sikertörténetnek lett hirtelen vége, hiszen az egyik pártelnök állítása ellenére sem négy, ha­nem hat csoportosulásból álló koalíció jószerivel megalakulá­sa után kommunikációs baki­val kezdett Jozef Mihál mun­kaügyi miniszter nem egyezte­tett nyilatkozata miatt (emlék­szik még rá valaki?), és szinte az indulását követő hónapok­ban kis híján bedőlt az egy éve tartó főügyészválasztási her­cehurca kezdetén (aminek még most sincs vége, pedig egy hét évig regnáló, elvben pártfüg­getlen főügyész legalább annyira fontos az országnak, mint egy kormánykoalíció). Nyilván helye van a „mit adott nekünk ez a kormány?” típusú mérlegvonásoknak, összegzé­seknek is az ilyen helyzetben. A jelen, szerény terjedelmű írás­ban erre nem vállalkozunk, de annyit általánosságban el­mondhatunk, választóik szá­mos hibájukat elnézték, arra hivatkozva, hogy Radičová nem Fico. Két hete ugyanezeken a ha­sábokon a stabilitási mecha­nizmusról írtunk. Akkor felve­tettük a kérdést: a hatalom elvesztésétől/Fico visszatéré­sétől való félelem mindenek fe­lett össze tudja-e tartani a kor­mánykoalíciót? A választ ma már tudjuk. De ért-e ez a Sza­badság és Szolidaritásnak annyit, hogy hozzájáruljon a kormány bukásához, eltemetve a nagyon is szükséges reformo­ka;:, és elősegítve Robert Fico visszatérését? Mert a stabilitási mechanizmust el fogják fogad­ni a Smer szavazataival, ahogy valószínűleg első körben is el­fogadták volna, ha Radičová ­vélhetően az SDKÚ vezetésé­nek nyomására - nem hoz rossz döntést a két szavazás össze­kapcsolásával, illetve ő és a ko­alíciós pártok kezdettől fogva nagyobb nyomást gyakorolnak a Smerre. Esterházy Péter írta, még az előző Orbán-kormány idején terjedő „Merjünk nagyok lenni!” szlogenre reflektálva a következőket: „Merjünk na­gyok lenni, szokták most mon­dani. Amire azonnal kieszelték az ellenajánlatot, hogy merjünk kicsik lenni. Az eszükbe se jut, hogy merjünk akkorák lenni, amekkorák vagyunk.” Nagy-kis ország - állítja az állami idegen- forgalmi propaganda Szlováki­áról. Brüsszelből, Párizsból vagy Berlinből nézve inkább ki­csi. S csak azért, mert a többi 16 állam már ratifikálta az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközt, még nem kell nekünk is, mint ahogy tehénszart sem kell en­nünk - ahogy az ismert graffiti mondja -, csak mert tízmillió légy nem tévedhet. De Szlová­kia - ezt még a legelvakultabb hazafiaknak is be kell látni - méreténél és világpolitikai sú­lyánál fogva nincs olyan hely­zetben, hogy egyedül oldjon meg egy ilyen horderejű vál­sághelyzetet; és szembefordul­jon az eurózóna tagállamaival, főként a lapokat osztó Német­országgal és Franciaországgal. Ezért fog átmenni az EFSF, ak­kor is, ha Sulíkék nem akarják. Ezért kár volt bedobni a töröl­közőt. Az, hogy pénz híján már most várni kell bizonyos mű­tétekre, és hat héten belül összeomolhat az egészségügyi ellátórendszer kórházi része; vagy az, hogy a tanárok kényte­lenek az utcára vonulni, mert lassan csupasz üleppel kell ki- állniuk a katedrára; vagy ép­pen a növekvő munkanélküli­ség, ez mind-mind ok lehetne arra, hogy egy kormány szedje a sátorfáját, ha nem tudja meg­oldani. De olyasvalami, ami valószínűleg napokon belül megoldódik - „és az élet megy tovább”, ahogy Sólymos László mondta lapunknak -, nem in­dokolhatja, hogy egy értékelvű kormánykoalíció mondhatni önként távozzon a hatalomból, harc nélkül engedve át a tere­pet annak, akitől már tudjuk, mit várhatunk. Kár volt!- Végre feltalálhatná valaki a politikus robotokat, azok megbízhatóbbak lennének, mint az úgynevezett politikusaink! (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTAR Tisztább a másnap? NAGYANDRÁS A szlovák jobboldal permanens hibája, a szét­húzás kedden a kormány bukását okozta. A számos kiskirály, önös érdek, a pártok belső harcai, a frakciózgatások ide vezettek. Iveta Radičová a szlovák jobboldal reménysége volt. Majdnem legyőzte Ivan Gasparovičot a 2009-es elnökválasztáson, és egyedül képes volt utolérni Robert Ficót a politikusi népszerűségi listán. Nem volt erős kezű miniszterelnök, mert másokon túl saját pártja, az SDKÚ is több alkalommal cserbenhagyta. Ám ő volt a kormány arca, s bár nem biztos, hogy mindig az ő ke­zében volt a gyeplő, komoly mértékben vele azonosították itthon és külföldön is. A keddi szavazás nem csak az eurósáncról szólt. Az SaS képvi­selői ezt a mai napig nem értik. Valószínűleg nem érzékelték, hogy nem az eurósánc miatt kellett volna támogatniuk a kor­mányt, hanem fordítva, a kormány megmaradásáért elfogad­ni a sáncot. Fogpiszkálóként próbálták az óriási fogaskereke­ket megállítani. Ma ők nem szavazták meg, holnap megsza­vazza a Smer, ennyi. De hála nekik a jobboldal elveszítette egyetlen integráló arcát, a miniszterelnököt. A bizalmi szava­zást nem véledenül kapcsolta össze a kormányfő a sánccal. Ahhoz, hogy megtarthassa arcát, s Szlovákia megbízhatósá­gát az uniós partnerekkel szemben, az utolsó lehetőséghez kellett nyúlnia. A pártok egyik klasszikus definíciója azt mondja, hogy min­den politikai párt saját céljainak maximális elérésére törek­szik, melyet a hatalom gyakorlásán keresztül ér el. Jelen eset­ben az SaS pont az ellenkezőjét követte el, sikeresen kigolyóz­ta magát a hatalomból. Sokan azt mondják erre, hogy jó, de legalább emelt fővel távozik, mert az SaS volt az egyetlen, mely végig következetesen viselkedett. Bár igazuklenne, mértebben az esetben egy új fenoménjelent volna meg a szlovák politikai porondon. Ám ha egy kicsit job­ban megnézzük, vajon a pártprogramjából, abból a 120 pont­ból, vagy a híres népszavazásukból, a 6 pontból mennyit fogad­tak el végül, kiderül, nem minden témában voltak ennyire hajt- hataüanok, még akkor is, ha esetleg teljes szavazóbázisuk, vagy akár egy400 ezres népszavazási tömeg állt mögöttük. Az SaS vezetője a kormány megbuktatásának másnapján is képes volt azt nyilatkozni, hogy ha az eurósáncot a többiek a Smerrel szavazzák meg, ők képesek ezt megbocsájtani, min­dent elfelejteni, s tovább kormányozni közösen. Olyan érzé­sem volt, hogy Sulíkék másnap sem értették meg, hogy kedd este ők a kormányt buktattákmeg. FIGYEL Pártok támogatottsága A Századvég legfrissebb felmérése szerint október elején nem változott a pár­tok támogatottsága, de csökken a választásokon va­ló részvételi hajlandóság. A biztos szavazó pártválasztók között a kormányzó pártok 51%-on, a szocialisták 19%-on állnak, Jobbik 17%-on, az LMP 9%-on. A Fidesz-KDNP támogatottsá­ga a teljes népesség körében 30%, az MSZP 10%-on áll, és a Jobbik is ugyanekkora tá­mogatottsággal bír, míg az LMP-szimpatizánsok aránya 7%. (MTI) Julia Timosenko pere egyrészt politikai bosszú, másrészt a gázmaffiák egymás közötti kíméletlen harcának következménye is Szívünk meg ne szakadjon a Gázhercegnő miatt AAAL1NÁK ISTVÁN Könnycseppet sem érdemes ej­teni a hét évre elítélt - nem jog­erősen - Julia Timosenkóért. Egyrészt azért, mert a büntetést biztosan nem fogja leülni, más­részt azért, mert minden normá­lis demokráciában már rég elítél- tékvolna, többre is. Elöljáróbanle kell szögezni: az a kategória, hogy Timosenko „nyugatos”, Janukovics elnök pedig oroszbarát, igaz volt a 2004-es narancsos forradalom idején, most már nem annyira markáns ez a választóvonal, az utóbbi időben Janukovics sem akar belesétálni abba a szövet­ségbe, amit Moszkva ajánlgat. Timosenkót azzal a váddal ítélték el, hogy Ukrajna számára előny­telen gázüzletet kötött, súlyos anyagi károkat okozva az or­szágnak. A Nyugat berzenkedé­sének többoka van. Aperarenge- teg eljárási hiba miatt tényleg nem volt átlátható, hanem politi­kai bosszúhadjáratnak tekinthe­tő. Ugyanakkor Timosenko a 2009-es gázszerződéssel a Nyu­gatot is megmentette az EU-ban pánikot keltő ukrán-orosz gáz­háborúktól. A nyilatkozatok szintjén bírált Janukovicsot a jö­vő csütörtökön mégsem fogják brüsszeli látogatása során meg­büntetni. Egyrészt azért, mert az EU is tudja, hogy Timosenko na­gyon sáros, másrészt azért, mert az orosz elnöki székbe visszatér Putyin, s nem akarják az orosz medve karjaiba taszítani az unió­hoz lassan közeledő ukrán elnö­köt. Brüsszel nem akar egy látvá­nyosan nyugatellenes orosz-uk­rán szövetséget. Biztos lesz kompromisszum. Janukovicsnak most már mind­egy lehet, hol van Timosenko. Az az érdeke, hogy szabadon keres­kedhessen az unióval, szabad be­utazásuk legyen az ukránoknak az unióba. Eztmegfogjakapni. És miután Timosenkót elítélték, Ja­nukovics az arcát megőrizve már belemehet abba, hogy a hölgy el­leni vádpontot dekriminalizálják - ezért nem fogja Timosenko le- töltenibörtönbüntetését. Timosenko és Putyin 2009-es gázalkuja 2019-ig szól. Gyanús­nak kell lennie Putyin reagálásá­nak, aki körömszakadtáig védi a szerződést, mondván: nagyonjó, törvényes, nemlehetmódosítani. De Ukrajna ma már ötven száza­lékkal többet fizet az orosz gá­zért, mint korábban, többet, mint a Nyugat. Kijev már nem is tudta megvenni az előre meghatáro­zott gázmennyiséget, s Januko- vicsék csak annyit tudtak kihar­colni Moszkvánál, hogy ne kell­jen büntetőpénzt fizetniük. Füg­getlen elemzők szerint Timosen­ko olyan előnytelen szerződést kötött Putyinnal, hogy az már fel­ér a hazaárulással. Á gázszerző­dés mellett Timosenko - állítólag - ügyesen elrendezte saját cégé­nek a Moszkvával szembeni, több százmillió dolláros tartozását is, bár ezt Moszkva tagadta. A jó színészi képességekkel megáldott hölgy nem olyan töré­keny és ártatlan, mint látszik. Dúsgazdag, hideg, számító és becstelen, nem hiába kapta a Gázhercegnő becenevet. A férjé­vel alapított cége 1995-től Ukraj­na Egységes Energetikai Rend­szere (JeESZU) néven a legna­gyobb ukrán gázimportőr lett, s Pavel Lazarenko kormányfő (1996-1997) támogatását élvez­te. Lazarenkót 1999-ben pénz­mosás és sikkasztás miatt az USA- ban letartóztatták, 2006-ban 9 év börtönre ítélték. Lazarenko 200 millió dolláros garanciát adott a JeESZU-nak, hogy gáztvegyen az orosz Gazpromtól. De a JeESZU a pénzt egy másik cégén keresztül Ciprusra menekítette. Moszkvá­ban még körözést is kiadtak Ti­mosenko ellen. Egyes szakértők szerint a Gáz­hercegnő elleni per nemcsak Ja­nukovics politikai bosszúja, ha­nem a gázmaffiák egymás közti kíméletlen harcának következ­ménye is. De Timosenko mindent túlél, ha kell, nyugati segítséggel.

Next

/
Thumbnails
Contents