Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-13 / 237. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 13. Vélemény és háttér 7 Szlovákia nincs olyan helyzetben, hogy egyedül oldjon meg nagy horderejű válsághelyzetet Kár volt! 461 napig kormányzott, vagy legalábbis keltette annak látszatát Szlovákia első női miniszterelnöke. K0CUR LÁSZLÓ Iveta Radičová kabinetjét sajátjai fektették két vállra, igazi abszurdisztáni történet ez: azok húzták ki a kányájukat a szavazógépből, akik szóban a leghangosabban biztosították, mellette állnak, a virtuális vérpadra pedig saját pártvezetése hajszolta. Azt nem mondhatnánk, hogy közel másfél éves sikertörténetnek lett hirtelen vége, hiszen az egyik pártelnök állítása ellenére sem négy, hanem hat csoportosulásból álló koalíció jószerivel megalakulása után kommunikációs bakival kezdett Jozef Mihál munkaügyi miniszter nem egyeztetett nyilatkozata miatt (emlékszik még rá valaki?), és szinte az indulását követő hónapokban kis híján bedőlt az egy éve tartó főügyészválasztási hercehurca kezdetén (aminek még most sincs vége, pedig egy hét évig regnáló, elvben pártfüggetlen főügyész legalább annyira fontos az országnak, mint egy kormánykoalíció). Nyilván helye van a „mit adott nekünk ez a kormány?” típusú mérlegvonásoknak, összegzéseknek is az ilyen helyzetben. A jelen, szerény terjedelmű írásban erre nem vállalkozunk, de annyit általánosságban elmondhatunk, választóik számos hibájukat elnézték, arra hivatkozva, hogy Radičová nem Fico. Két hete ugyanezeken a hasábokon a stabilitási mechanizmusról írtunk. Akkor felvetettük a kérdést: a hatalom elvesztésétől/Fico visszatérésétől való félelem mindenek felett össze tudja-e tartani a kormánykoalíciót? A választ ma már tudjuk. De ért-e ez a Szabadság és Szolidaritásnak annyit, hogy hozzájáruljon a kormány bukásához, eltemetve a nagyon is szükséges reformoka;:, és elősegítve Robert Fico visszatérését? Mert a stabilitási mechanizmust el fogják fogadni a Smer szavazataival, ahogy valószínűleg első körben is elfogadták volna, ha Radičová vélhetően az SDKÚ vezetésének nyomására - nem hoz rossz döntést a két szavazás összekapcsolásával, illetve ő és a koalíciós pártok kezdettől fogva nagyobb nyomást gyakorolnak a Smerre. Esterházy Péter írta, még az előző Orbán-kormány idején terjedő „Merjünk nagyok lenni!” szlogenre reflektálva a következőket: „Merjünk nagyok lenni, szokták most mondani. Amire azonnal kieszelték az ellenajánlatot, hogy merjünk kicsik lenni. Az eszükbe se jut, hogy merjünk akkorák lenni, amekkorák vagyunk.” Nagy-kis ország - állítja az állami idegen- forgalmi propaganda Szlovákiáról. Brüsszelből, Párizsból vagy Berlinből nézve inkább kicsi. S csak azért, mert a többi 16 állam már ratifikálta az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközt, még nem kell nekünk is, mint ahogy tehénszart sem kell ennünk - ahogy az ismert graffiti mondja -, csak mert tízmillió légy nem tévedhet. De Szlovákia - ezt még a legelvakultabb hazafiaknak is be kell látni - méreténél és világpolitikai súlyánál fogva nincs olyan helyzetben, hogy egyedül oldjon meg egy ilyen horderejű válsághelyzetet; és szembeforduljon az eurózóna tagállamaival, főként a lapokat osztó Németországgal és Franciaországgal. Ezért fog átmenni az EFSF, akkor is, ha Sulíkék nem akarják. Ezért kár volt bedobni a törölközőt. Az, hogy pénz híján már most várni kell bizonyos műtétekre, és hat héten belül összeomolhat az egészségügyi ellátórendszer kórházi része; vagy az, hogy a tanárok kénytelenek az utcára vonulni, mert lassan csupasz üleppel kell ki- állniuk a katedrára; vagy éppen a növekvő munkanélküliség, ez mind-mind ok lehetne arra, hogy egy kormány szedje a sátorfáját, ha nem tudja megoldani. De olyasvalami, ami valószínűleg napokon belül megoldódik - „és az élet megy tovább”, ahogy Sólymos László mondta lapunknak -, nem indokolhatja, hogy egy értékelvű kormánykoalíció mondhatni önként távozzon a hatalomból, harc nélkül engedve át a terepet annak, akitől már tudjuk, mit várhatunk. Kár volt!- Végre feltalálhatná valaki a politikus robotokat, azok megbízhatóbbak lennének, mint az úgynevezett politikusaink! (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTAR Tisztább a másnap? NAGYANDRÁS A szlovák jobboldal permanens hibája, a széthúzás kedden a kormány bukását okozta. A számos kiskirály, önös érdek, a pártok belső harcai, a frakciózgatások ide vezettek. Iveta Radičová a szlovák jobboldal reménysége volt. Majdnem legyőzte Ivan Gasparovičot a 2009-es elnökválasztáson, és egyedül képes volt utolérni Robert Ficót a politikusi népszerűségi listán. Nem volt erős kezű miniszterelnök, mert másokon túl saját pártja, az SDKÚ is több alkalommal cserbenhagyta. Ám ő volt a kormány arca, s bár nem biztos, hogy mindig az ő kezében volt a gyeplő, komoly mértékben vele azonosították itthon és külföldön is. A keddi szavazás nem csak az eurósáncról szólt. Az SaS képviselői ezt a mai napig nem értik. Valószínűleg nem érzékelték, hogy nem az eurósánc miatt kellett volna támogatniuk a kormányt, hanem fordítva, a kormány megmaradásáért elfogadni a sáncot. Fogpiszkálóként próbálták az óriási fogaskerekeket megállítani. Ma ők nem szavazták meg, holnap megszavazza a Smer, ennyi. De hála nekik a jobboldal elveszítette egyetlen integráló arcát, a miniszterelnököt. A bizalmi szavazást nem véledenül kapcsolta össze a kormányfő a sánccal. Ahhoz, hogy megtarthassa arcát, s Szlovákia megbízhatóságát az uniós partnerekkel szemben, az utolsó lehetőséghez kellett nyúlnia. A pártok egyik klasszikus definíciója azt mondja, hogy minden politikai párt saját céljainak maximális elérésére törekszik, melyet a hatalom gyakorlásán keresztül ér el. Jelen esetben az SaS pont az ellenkezőjét követte el, sikeresen kigolyózta magát a hatalomból. Sokan azt mondják erre, hogy jó, de legalább emelt fővel távozik, mert az SaS volt az egyetlen, mely végig következetesen viselkedett. Bár igazuklenne, mértebben az esetben egy új fenoménjelent volna meg a szlovák politikai porondon. Ám ha egy kicsit jobban megnézzük, vajon a pártprogramjából, abból a 120 pontból, vagy a híres népszavazásukból, a 6 pontból mennyit fogadtak el végül, kiderül, nem minden témában voltak ennyire hajt- hataüanok, még akkor is, ha esetleg teljes szavazóbázisuk, vagy akár egy400 ezres népszavazási tömeg állt mögöttük. Az SaS vezetője a kormány megbuktatásának másnapján is képes volt azt nyilatkozni, hogy ha az eurósáncot a többiek a Smerrel szavazzák meg, ők képesek ezt megbocsájtani, mindent elfelejteni, s tovább kormányozni közösen. Olyan érzésem volt, hogy Sulíkék másnap sem értették meg, hogy kedd este ők a kormányt buktattákmeg. FIGYEL Pártok támogatottsága A Századvég legfrissebb felmérése szerint október elején nem változott a pártok támogatottsága, de csökken a választásokon való részvételi hajlandóság. A biztos szavazó pártválasztók között a kormányzó pártok 51%-on, a szocialisták 19%-on állnak, Jobbik 17%-on, az LMP 9%-on. A Fidesz-KDNP támogatottsága a teljes népesség körében 30%, az MSZP 10%-on áll, és a Jobbik is ugyanekkora támogatottsággal bír, míg az LMP-szimpatizánsok aránya 7%. (MTI) Julia Timosenko pere egyrészt politikai bosszú, másrészt a gázmaffiák egymás közötti kíméletlen harcának következménye is Szívünk meg ne szakadjon a Gázhercegnő miatt AAAL1NÁK ISTVÁN Könnycseppet sem érdemes ejteni a hét évre elítélt - nem jogerősen - Julia Timosenkóért. Egyrészt azért, mert a büntetést biztosan nem fogja leülni, másrészt azért, mert minden normális demokráciában már rég elítél- tékvolna, többre is. Elöljáróbanle kell szögezni: az a kategória, hogy Timosenko „nyugatos”, Janukovics elnök pedig oroszbarát, igaz volt a 2004-es narancsos forradalom idején, most már nem annyira markáns ez a választóvonal, az utóbbi időben Janukovics sem akar belesétálni abba a szövetségbe, amit Moszkva ajánlgat. Timosenkót azzal a váddal ítélték el, hogy Ukrajna számára előnytelen gázüzletet kötött, súlyos anyagi károkat okozva az országnak. A Nyugat berzenkedésének többoka van. Aperarenge- teg eljárási hiba miatt tényleg nem volt átlátható, hanem politikai bosszúhadjáratnak tekinthető. Ugyanakkor Timosenko a 2009-es gázszerződéssel a Nyugatot is megmentette az EU-ban pánikot keltő ukrán-orosz gázháborúktól. A nyilatkozatok szintjén bírált Janukovicsot a jövő csütörtökön mégsem fogják brüsszeli látogatása során megbüntetni. Egyrészt azért, mert az EU is tudja, hogy Timosenko nagyon sáros, másrészt azért, mert az orosz elnöki székbe visszatér Putyin, s nem akarják az orosz medve karjaiba taszítani az unióhoz lassan közeledő ukrán elnököt. Brüsszel nem akar egy látványosan nyugatellenes orosz-ukrán szövetséget. Biztos lesz kompromisszum. Janukovicsnak most már mindegy lehet, hol van Timosenko. Az az érdeke, hogy szabadon kereskedhessen az unióval, szabad beutazásuk legyen az ukránoknak az unióba. Eztmegfogjakapni. És miután Timosenkót elítélték, Janukovics az arcát megőrizve már belemehet abba, hogy a hölgy elleni vádpontot dekriminalizálják - ezért nem fogja Timosenko le- töltenibörtönbüntetését. Timosenko és Putyin 2009-es gázalkuja 2019-ig szól. Gyanúsnak kell lennie Putyin reagálásának, aki körömszakadtáig védi a szerződést, mondván: nagyonjó, törvényes, nemlehetmódosítani. De Ukrajna ma már ötven százalékkal többet fizet az orosz gázért, mint korábban, többet, mint a Nyugat. Kijev már nem is tudta megvenni az előre meghatározott gázmennyiséget, s Januko- vicsék csak annyit tudtak kiharcolni Moszkvánál, hogy ne kelljen büntetőpénzt fizetniük. Független elemzők szerint Timosenko olyan előnytelen szerződést kötött Putyinnal, hogy az már felér a hazaárulással. Á gázszerződés mellett Timosenko - állítólag - ügyesen elrendezte saját cégének a Moszkvával szembeni, több százmillió dolláros tartozását is, bár ezt Moszkva tagadta. A jó színészi képességekkel megáldott hölgy nem olyan törékeny és ártatlan, mint látszik. Dúsgazdag, hideg, számító és becstelen, nem hiába kapta a Gázhercegnő becenevet. A férjével alapított cége 1995-től Ukrajna Egységes Energetikai Rendszere (JeESZU) néven a legnagyobb ukrán gázimportőr lett, s Pavel Lazarenko kormányfő (1996-1997) támogatását élvezte. Lazarenkót 1999-ben pénzmosás és sikkasztás miatt az USA- ban letartóztatták, 2006-ban 9 év börtönre ítélték. Lazarenko 200 millió dolláros garanciát adott a JeESZU-nak, hogy gáztvegyen az orosz Gazpromtól. De a JeESZU a pénzt egy másik cégén keresztül Ciprusra menekítette. Moszkvában még körözést is kiadtak Timosenko ellen. Egyes szakértők szerint a Gázhercegnő elleni per nemcsak Janukovics politikai bosszúja, hanem a gázmaffiák egymás közti kíméletlen harcának következménye is. De Timosenko mindent túlél, ha kell, nyugati segítséggel.
