Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)

2011-10-12 / 236. szám, szerda

Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 12. Tusk kormánya a lényegi kérdésekre figyelt, a kampányban nem ment bele a sárdobálásba Bevált az antipopulista taktika A vasárnapi parlamenti választások eredménye­képpen az országot ed­dig irányító koalíció foly­tathatja tovább Lengyel- országban. RAVASZ ÁBEL A Donald Tusk kormányfő által vezetett, jobb-közép Pol­gári Platform (PO) 39,2%-os eredménnyel megnyerte a vá­lasztásokat, ami eddigi partne­re, a Lengyel Néppárt (közis­mertebb nevén „parasztpárt”) által elért 8,4%-kal elég lesz a többség megtartásához. A PO legfőbb kihívója, a szmolenszki balesetben tragikusan elhunyt Lech Kaczyúsld államfő iker­testvére, Jaroslav vezette Jog és Igazságosság (PiS) közel 10 százalékponttal maradt le a győztestől, és különösebb fennakadás nélkül elismerte vereségét. Ezzel Donald Tusk lehet a rendszerváltás óta az első olyan lengyel kormányfő, aki két cikluson át kormányozhatja az országot megszakítás nél­kül. Eredménye annál megle­pőbb, hogy Tusk egyáltalán nem a Közép-Európában pedig szinte elsöprő erejűvé váló po­pulista hullám „terméke”. A kormányfő és pártja világnéze­tét tekintve européer, és nem csak papíron: az EU soros elnö­keként épp a lengyel kormány­fő próbált új erőt adni az unió akadozó, a krízis által is vissza­fogott belső integrációjának. Lengyelországot politikailag egy éles kelet-nyugati választó- vonal osztja ketté - a keleti vé­gek a PiS támaszának számíta­nak, az ország túloldala egy­értelműen liberálisabb. Ezt a képet csak Varsó töri meg, mely a PO szigetének számít a Jog és Igazságosság által uralt vidé­ken. Jaroslav Kaczynski a vá­lasztások után úgy fogalmazott: meg van győződve róla, hogy Varsó egy napon olyan lesz a lengyel konzervatívok számára, mint most a magyar társaiknak Budapest, utalva ezzel a Fidesz tavalyi fővárosi sikereire. Ma­gyarország egyébként is fontos referenciapont volt a PiS szá­mára az egész kampány során: olyannyira, hogy a párt civil el­lenzéke a Facebook közösségi oldalon kifejezetten magyar utalásokkal tört borsot Kaczynski orra alá, pártjának betűkódját „paprika és szalámi” formájában feloldva. Bár a két párt nagyon eltérő hányból indult el, a Fidesz és a PiS jelenleg sok szempontból hasonló nyomvonalon halad - azon az úton, melyet Szlováki­ában leginkább a Smer nyilat­kozataiból ismerhetünk. Ezek a pártok előszeretettel használ­ják a klerikális és a nacionalista szimbolikát, a populista gazda­ságpolitika ígéreteket és a „puha” euroszkepticizmust. Éppen ezért némileg meglepő fejlemény, hogy miközben Or- bán Viktor jelenleg Magyaror­szág gyakorlatilag korlátlan ura, Robert Fico pedig ismét a kapuk előtt áll, Kaczynski gya­korlatilag elbukott. Donald Tusk és kormánya ugyanis meglehetősen egy­szerű választ talált a populiz­mus kihívására. Az elmúlt idő­szakban folyamatos és konzisz­tens munkával sikerült Len­gyelországot távol tartaniuk a krízis magjától, miközben kommunikációjuk visszafogott maradt. A kormány nem vette le a szemét a labdáról, a lénye­gi kérdésekre figyelt, a kam­pányban nem ment bele a sár­dobálásba - és ezzel sikerült megtartania korábbi szavazóit. Ez a politikai magatartás min­taként szolgálhat a térség többi országában tevékenykedő nem populista pártok számára is - mert az, amit az elmúlt évek­ben csináltak, láthatóan nem működik. A szerző a Publicus Slovens­ko vezető elemzője- Képviselő úr, még van kedve futni a maratoni parlamenti ülés után? (Peter Gossárryi rajza) Módszer pedig csak egy van: szembe menni mindennel, ami máshol többé-kevésbé működik A Kalasnikov-szindróma NAGY IVÁN ZSOLT A történet látszólag egyszerű és kétségtelenül roppant vic­ces. A magyar Terrorelhárítás Központ vezetője (Hajdú János dandártábornok, aki egészen véletlenül korábban éppen Or­bán Viktor főtestőre volt...) vészjósló tekintettel jelentette be hétfőn: emberei remek munkával lefoglaltak egy szál­lítmány éles fegyvert. A 85 Ka- lasnikov Londonból érkezett a hétvégén különgéppel (később kiderült, hogy szokványos csomagként) - az egész iszo­nyúan komolyan volt előadva. Ráadásul ugye két hét múlva október 23., komoly terrorel­hárító szeme előtt ilyenkor már körvonalazódik is a nemzetkö­zi összeesküvés, erre tessék, fegyverek, ráadásul Oroszor­szágból, Megváltó Krisztus, be­legondolni is rossz! Az eset akkor kezdett csöp­pet kínossá válni, amikor va­laki felvetette: vajon nem azokról a fegyverekről van-e szó, amelyeket Brad Pitt leg­újabb, spéciéi Budapesten és spéciéi éppen hétfőtől forga­tott filmjéhez hoztak, kellék­ként? Tény, nem dugós pus­kák, mint egy szocreál kelet­európai produkciónál szok­ták, hanem megbütykölt iga­ziak, de hát rendes filmet már csak így készítenek, a produ­cerek a legkevésbé sem akar­ják kitenni magukat annak, hogy aztán a moziban min­denki a játékfegyvereken rö­högjön. Sem megerősíteni, sem cá­folni nem tudom, hogy ezek­ről a fegyverekről van szó, mondta a testőrből lett dan­dártábornok, az ember meg csak áll és bámul, hogy kiknek kell megvédeni e hazát, kik kaphatnak mostanság egy belügyminiszteri javaslat ér­telmében jogot immár bank- és adótitkok megismerésére. Komolyan nem tudta? Vagy azt hitte, hogy ezt senki sem kérdezi meg? Vagy úgy gon­dolta, ha kollégái tartanak egy bemutatót arról, miként lehet kis munkával ismét használni a géppisztolyokat, akkor a világ nem rajtuk rö­hög majd? Hát rajtuk röhög. Meg úgy általában Magyarországon. Mi meg kínosan feszen­günk, mosolygunk. Azzal elő sem merünk állni, hogy ugye a magyar szabályok mások, mint a britek, és hát itt rend van. Nem tesszük, mert mind erősebb a gyanú, hogy lénye­gében nem történt itt más, mint ami folyik tavaly nyár óta minden szinten. Egy kissé frusztrált, kissé tehetetlennek tűnő, kitűnni vágyó dac-gárda mindenáron bizonyítani akar­ja a világnak rendkívüliségét. Módszer pedig csak egy van: szembe menni minden­nel, ami máshol többé-kevés­bé működik. Ellenség a bank- rendszer, nem kívánatosak a nyugati világ elképzelései a sajtószabadságról, nem szá­mít az alkotmányosság írott és íratlan világa, itt szembe lehet menni a művész­világgal, és immár megmutat­ták Hollywoodnak is. Klassz. Csak nagyon gáz. De legalább máskor lehet szidni a sztárokat, hogy in­kább Prágában forgatnak, mint Budapesten. És meglesz a bizonyíték, hogy a világ el­lenünk van. A szerző magyarországi pub­licista KOMMENTAR Szivart Ficónak MOLNÁR NORBERT ““jjjöjjT Tegnap este, amikor ez a kommentár íródott, minden jel arra utalt, hogy vége a permanens válságnak. Jöhet az újabb permanens válság, tfgjjy Az elmúlt egy évben és pár hónapban többször JljH^ állt rosszul Iveta Radičová kormányának szé- .. . nája. Többször úgy tűnt, menthetetlen a hely­I zet, amikor Radičová nekiment az SDKÚ erős embereinek, Miklósnak és Dzurindának, amikor fennállt a veszélye, hogy Dobroslav Trnkát ismét főügyésznek választ­ják, és még sorolhatnánk. Mindegyik momentum teljesen érthető volt a választópolgárok számára - ilyen kaliberű ügyön bukhat a kormány. A távozni szándékozó orvosok, az adóreform, a pedagógussztrájk - megannyi téma, amely okot adhatna egy kormány bukására, és teljesen értelmezhe­tő. Ami azonban tegnap történt a szlovák parlamentben, az szinte teljesen érthetetlen. Iveta Radičová kormánya baráti tűzben esett el. Richard Sulik SaS-elnök egyszerre két pofont adott saját magának: ha nem tegnap, akkor majd holnap, ám az euró- mentőöv el lesz fogadva a Smer szavazataival, de megbukott a kormány is. Sulíkék adtak zöldet Ficónak, ha tetszik, ha nem ez a megállapítás az SaS politikusainak. Persze, azon is el lehet gondolkodni, hogy feltétlenül szükség volt-e össze­kötni a mentőövről szóló szavazást a kormány iránti bizalmi voksolással. Sulíkék, amikor azt magyarázzák, hogy nem az ő pártjuk buktatta meg a kormányt, hanem a koalíció többi tagja, akkor már arról beszélnek, hogyan magyarázzák meg választóiknak szavazásukat. Amikor zuhanni kezdtek a pre­ferenciáik, sejteni lehetett, hogy elkezdenek kapálózni. De az, hogy abba a hibába esnek, hogy visszaengedik a hata­lomba Ficót, minimum amatőrizmus. Az is lehet, hogy az SaS már egyszerűen nem szavazhatott másként, mert elvesz­tette volna az arcát, de saját magát hozta olyan helyzetbe, ahonnan már nem volt visszaút. De abba vajon belegondolt- e Sulik, hogy ugyan az arcát - kvázi - megőrizte, de a válasz­tói soha nem bocsátják meg neki, hogy a jobboldali kormány bukása az ő és képviselői lelkén szárad. Bármikor lesznek is az előrehozott választások, az SaS-nek csodára lesz szüksége a parlamentbejutáshoz. Iveta Radičová a jobboldal egyetlenőlyan politikusa és arca, aki képes volt felvenni a népszerűségi harcot Robert Ficóval, a szlovákiai jobboldal rémképével. Tegnap ezt a politikust buktatta meg a jobboldal egy része. És önmagát is. A rémkép pedig dörzsöli tenyerét, hátradől, és kér egy whiskyt. Önök mit csinálnának a helyében? Kérnének egy szivart is... FIGYELŐ ÚJ MAGYAR SZÓ Valamennyi háromszéki (Kovászna megyei) közintéz­ményre kötelezően ki kell he­lyezni a kétnyelvű feliratokat- szólította fel az ottani intéz­ményvezetőket György Ervin, Kovászna megye prefektusa. A bukaresti Új Magyar Szó be­számolója szerint a román kormány megyei képviselője a kormány Interetnikai Kapcso­latokat Felügyelő Főosztályá­tól kért hivatalos állásfoglalást arról, hogy az állami közin­tézményekre vonatkozik-e a 215 -ös törvény által biztosított kétnyelvűség. A háromszéki prefektus körlevélben javasol­ta az intézményvezetőknek, ültessék gyakorlatba a két­nyelvűségre vonatkozó tör­vénykezést. Első nekifutásra akadályokba ütközött az in­tézkedés, mert a prefektúra jo­gászai úgy tájékoztatták a kormány megbízottját, hogy a törvények nem egyértelműek. Az intézményjogászai úgy vél­ték: bár a Románia által ratifi­kált, nemzetközi előírások megengedőek, a 215-ös helyi közigazgatási törvény csak a helyi önkormányzatokat és az alárendeltségükben levő in­tézményeket kötelezi arra, hogy szavatolják az anya­nyelvhasználat jogát azokon településeken, ahol a kisebb­ség aránya meghaladja a 20 százalékot. Kovászna megyét 75 százalékban magyarok lak­ják. György Ervin hangsúlyoz­ta: a hivatalos állásfoglalásra hivatkozva most már kötelez­heti a dekoncentrált intézmé­nyeket a kétnyelvű táblák használatára. A kormánymeg- bízottelmondta: egyretöbb be­jelentés érkezik az intézmény­hez, amelyekben a nyelvi jo­gokra vonatkozó hiányossá­gokra figyelmeztetik a prefek- túrát. Korábban a román felira­tok, a román zászló hiánya mi­att tettek panaszt, most a ma­gyarok is jelzik a törvénytelen­ségeket, a kétnyelvű feliratok hiányát, azt, ha rozsdás, meg­rongált magyar táblákat lát­nak, vagy azt, hogy az állami közintézményekben sem kifo­gástalan a román zászlók álla­pota. Kovászna megyében nyá­ron robbant ki a „nyelvhá­ború”, amikor Valentin Ionas- cu alprefektus a közintézmé­nyeket és a kereskedelmi tár­saságokat is felszólította: az elnevezések feltüntetésében ne használják a magyar nyel­vet, vagy kötelezően használ - jákaromántis. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents