Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-11 / 235. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 11. Vélemény És háttér 7 A legszomorúbb, hogy a szavazás hiába jár sikerrel, a koalíció egysége továbbra is ingatag marad A kompromisszum becsülete A cikk írásának és az újság kézbesítésének időpontjában sem lehet még biztosan tudni, miként szavaznak a kormánykoalíció pártjai az euró- mentőöv ügyében. TOKÁR GÉZA A legvalószínűbb, hogy az SaS beadja a derekát, de nem zárható ki az sem, hogy egy váratlan háttéregyezség vagy a bizonytalansági tényezőt jelentő politikusok egyikének pillanatnyi elmezavara miatt sokadszorra is meglepődünk. A legszomorúbb, hogy a szavazás hiába jár sikerrel, a koalíció egysége továbbra is rendkívül ingatag marad. Miért kell állandóan a következő válságtól tartani? Mára alig van olyan politikus a kormánykoah'cióban, aki ne tagadná, hogy a négy párt - és a sok érdekcsoport - között az együttműködés vontatott és problémákkal teli. Az, hogy sok tárgyalásra van szükség az egyezségek megszületéséhez, még nem furcsa. A szokatlan jelenség az, hogy a kormánypártok a futószalagon zajló egyeztetések ellenére is képtelenek kompromisszumot kötni. A megegyezésre és a tartós szabályok kialakítására való képtelenséget nem lehet csak egyetlen tényező „nyakába varrni”. Ugyanúgy felelős érte a problémákra gyakran késve és hibásan reagáló Iveta Ra- dičová, mint az SDKÜ-n belüli pártharcok, a KDH és az SaS ideológiai különbségei, a Szabadság és Szolidaritás rövidlátó és csak látszólag szakmai politikai stratégiája, vagy Igor Matovič öncélú, népszerűség- hajhászó ámokfutása. Mégis, az utóbbi két tényező a legaggasztóbb, mivel a többit viszonylag könnyen lehet orvosolni. Radičová egy esetleges kudarc esetén nem sokáig lesz a jobboldal vezető politikusa, távozása a vezető jobboldali párt hatalmi harcait is csillapítja, a kereszténydemokraták és a liberálisok között húzódó szakadék pedig sok esetben nem olyan mély, mint amilyennek tűnhet. Ami az SaS-t illeti, Richard Sulíkéknak a keddi események után (történjék bármi is) mélyen el kell gondolkodniuk azon, hogyan tovább. A liberálisok a kompromisszumot következetesen elutasítva léptek fel az eurómentőöv kérdésében, de ezzel saját helyzetükön is csak rontottak, főleg annak fényében, hogy álláspontjukat az utóbbi napokban többször is látványosan átértékelték. Igor Matovičnak létező párt és mérhető preferenciák híján nem kell tartania a következményektől, amíg hivatalosan nem alakul meg mozgalma, nincs miben lemérni azt, hogy kudarcot vallott. Ami az SaS és az Egyszerű Emberek igazi problémája, az mégsem a népszerűség-hajhá- szás, hanem a kompromisszumhoz való hozzáállás. Mivel a szlovákiai jobboldal megosztott, a pártok közötti együttműködés csak akkor működhet, ha az egyes szereplők képesek megtalálni a józan kompromisszum és a megalkuvás közötti határt. Az Egyszerű Emberek ezt a problémát egyáltalán nem képes és nem is akarja felfogni, az SaS pedig saját preferenciáit féltve számol le az egyezségkötés lehetőségével. Ez hátulütőkkel is jár: az SaS saját kulcsfontosságú témáiban sem tud értelmes kompromisszumot kötni partnereivel. így pedig tényleg nem lehet kormányozni. (Peter Gossányi rajza) Gondolj arra, milyen nehéz gátak akadályozzák az eurómentőöv megszavazását. A választási ciklusnak nincs vége, értékelni szabad, de pálcát törni a kormány felett korai Túlélési megoldások szlovák módra HORBULÁK ZSOLT Újra nehéz idők jönnek. A gazdasági elemzők véleménye kísértetiesen hasonlít a három évvel ezelőttiekre. Annak idején a kormány GDP-becsléseit túl optimistának tartották, és egymást túlszárnyalva igyekeztek minél alacsonyabb értéket megadni. Ebben a tendenciában természetesen nincsenek egyedül. A Nemzetközi Valutaalap Szlovákia 2012-es gazdasági növekedését májusban még 4,2%-ra, legújabban már csak a 3,3%-ra becsülte. A szlovák kereskedelmi bankok szakemberei 1 és 2,5% közötti értéket tartanak reálisnak. Nagy a valószínűsége, hogy a következő hónapokban még kisebb számokat fogunk látni. A gazdasági próféciák egyik mellékhatása az önbeteljesítés. A cégek és a lakosság az előrejelzésekből indulnak ki, gazdasági döntéseiket - beruházás vagy háztartási gép vásárlása - erre alapozva hozzák meg. Nehezebb időszakokat várva általában visszafogják kiadásaikat, így tovább növelik a recesszió mértékét. Persze a megalapozatlan optimizmus is káros, elsősorban az állam szempontjából. A megfelelő GDP-növekedés alapján lehet csak jól meghatározni a kiadások és a bevételek mértékét. Emellett jól tudjuk, hogy bizony keveset számít az, hogy Szlovákia mit akar, és mire számít, hiszen egész Közép-Európa a német gazdasági hangulattól függ, az pedig, mint tudjuk, szintén romlik. A kérdésre, mely szerint miért van bajban a világ- gazdaság egésze, a szakemberek többsége azt válaszolja, hogy a válság első hulláma idején alkalmazott gyógymód mellékhatásai miatt. Az ilyen időszak viszont nem kedvez a reformoknak, inkább meg kell próbálni túlélni. Szürke évek vannak mögöttünk, de hasonló színtelen évek következnek a közeljövőben is. A 2010-es választások előtt még optimizmus uralkodott, és a kormánnyal szemben is nagy elvárásokat támasztottak. A lelkesedés azonban korán alábbhagyott, a koalíció teljesítménye hozzászürkült a gazdasági helyzethez. Ezen túlmenően viszont látni kell, hogy jelenleg nincs alternatíva, sem politikai, sem gazdasági. A tavalyi azonos időszakhoz képest a deficit 951 millió euróval csökkent. Habár szinte állandósult a koalíciós válság, a kormány teszi a dolgát. Nincs látványpolitizálás, hanem vállalja a népszerűtlen intézkedéseket is. Se a válságnak, se a választási ciklusnak nincs még vége, értékelni szabad, de pálcát tömi a kormány felett túl korai. A jelenlegi gárda jobb körülmények között már bizonyított, most sokkal nehezebb viszonyok között kell ugyanezt megtennie. Erre még mindig két és fél éve van. KOMMENTÁR Pozsonyi Don Quijote NAGYANDRÁS Többen azt állítják, hogy a kormánykoalícióból egyedül az SaS érti pontosan, miről is szól az európai mentőcsomag, éppen ezért teljesen igazuk van, amikor elutasítják. Ugyanígy érvelnek akkor is, amikor azt állítják, az SaS-nek szíve joga nem megszavazni az egész mentőövet, hiszen az nem volt része sem a koalíciós szerződésnek, sem a kormányprogramnak. Az SaS-t többnyire olyan politikusok alkotják, akik korábban vállalkozók voltak. A piacon kellett megvívniuk harcukat a gazdasági konkurenciával, s nem számíthattak önma- gukon kívül senkire sem. Nem privatizáltak, nem voltak ex- kommunista családtagok, nem használták ki a rendszert. Gondolkodásmódjuk egyszerű és tiszta. Állj meg a saját lábadon, s ha erre nem vagy képes, sodorjon el az ár, megér- demled. Morálisan talán igazuk van, amikor arról beszélnek, nem lehet Szlovákiát arra kötelezni, hogy olyan európai államok hibás döntéseiért vállalja akár csak az anyagi felelősséget, amelyekjobban állnak, mint mi. Abban is, amikor azt mondják, mi az elmúlt húsz évben a gazdasági és politikai transzformációs folyamatok során már megszenvedtük a magunkét, nem jogos azt kérni tőlünk, hogy mások hibás döntéseiért újra mi vállaljuk a felelősséget. Ám a probléma sajnos az, hogy amikor beléptünk az Európai Unióba és később az euróövezetbe, az egyezségben az volt, hogy jóban-rosszban. Pontosabban: a jóban szépen körül volt írva, a problémákról viszont nem nagyon volt szó. Az euró atyjai nem számoltak azzal, hogy egyszer valaki ki akar lépni, esetleg valakit ki kell rúgni, ezért hiányoznak erre a mechanizmusok. Ezért a sok kapkodás. És mivel az egész rendszer már összenőtt, valószínűsíthető, hogy Görögország leválása esetén az európai pénzügyi rendszer nem bírná ki. Ez persze nem biztos, de senki sem akar kockáztatni. Igen, talán nekünk fájhat az egész leginkább, mert valóban, miért kell a nálunk gazdagabbak murijának számláját állni? De hogy visszatérünk az esetleges hazai következményekhez: ha Sulíkék nem szavazzák meg a tervezetet, tuti bukni fog a kormány, és legkorábban őket fogják kiebrudalni az akolból, s egy ideig nem is áll szóba velük senki. Hogy ezután pontosan mi történik, hogy valamelyik koalíciós partner összeáll a Smerrel, vagy esetleg előrehozott választásoknak futnak neki, ma még senki sem tudja pontosan. Ám Sulíkék büszkék lehetnek magukra, hogy nem sározták be a kezüket, legfeljebb csak Robert Ficót segítették hatalomra. Mert azzal mégsem számolhatnak komolyan, hogy Don Quijoteként egyedül szembeszállhat az európai többséggel. Á maradék koalíciós partnerek és a Smer számára is sokkal fontosabb az ország külső megítélése, az európai bizalom, mint Richard Sulik és az SaS. Ezért ha túl makacsok lesznek, még a végén lecserélik őket, és akkor már valóban csak a partvonal széléről kiabálhatnak, hogy igazságtalan a rendszer. És ne legyünk naivak, nem ez az az ügy, melyben az SaS elvesztené az arcát. A politika nem a moralizálás műfaja. TALLÓZÓ FÁZ Túlerő címmel a magyar belpolitikáról közölt rövid kommentárt hétfői számában a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A konzervatív napilapban megjelent írásának bevezetőjében Georg Paul Hefty a kétharmados parlamenti többség lehetőségeiről írt, utalva arra, hogy ez a többség óriási hatalmat jelent, illetve nemzetközi legitimációt az érvényben lévő alkotmány módosítására, sőt, egy új alaptörvény kidolgozására is. Az ellenzék - mint írta - ilyen esetekben tehetetlen, különösen akkor, ha három kibékíthetetlen frakcióból áll. A szerző utalt arra, hogy két volt miniszterelnök - egy szocialista és egy egykori szocialista - akar egy Orbán Viktor elleni pártszövetséget létrehozni. Ha ezt nem a vesztesek szövetségének szánják, úgy új erőknek kellene kezükbe venni a dolgokat - vélte Hefty, utalva arra, hogy ebben a szövetségben az a Gyurcsány Ferenc is szerepet kíván vállalni, akinek nyugaton nincs jó híre. (MTI) BILD „így védi a népét az euróválságtól” címmel közölt rövid hírt a Bild a devizahitelesek megsegítését célzó magyar kormányzati intézkedésről, amelyet Orbán Viktor kormányfő „közteherviselésnek” minősített. A német bulvárlap szerint „végre akad valaki, aki a felelősség egy részét a bankokra hárítja” - igaz, az Európai Bizottság és számos bank sérelmezi a lépést. (MTI)
