Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-01 / 227. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011, OKTÓBER 1. Szalon 19 A bennünk élő másik, akiről nem beszélünk, akit gúzsba kötve tartunk odabenn, szívünk mélyén Aki visszanéz ránk a tükörből: Esti Kornél Kevés magyar irodalmi alkotást fogadott olyan értetlenkedéssel és fa- nyalgással a kritika, mint Kosztolányi Dezső remekművét, az Esti Kornélt - pedig a 20. századi magyar széppróza csúcsteljesítményéről van szó. GAZDAG JÓZSEF Mi az Esti Koméi műfaja? A kritikusok már ezt sem tudták eldönteni. Regény? Legyen regény, hiszen a főhős mindegyik fejezetben azonos. Vagy mégis inkább novellafüzér? így van, novellafüzér, ez még találóbb. A kritika zavarban volt a műfajt illetően, és zavarban volt az elbeszélői szólamot illetően is, az elbeszélő személye ugyanis néhol összemosódott a főhőssel - hát hogy is van ez? Kicsoda tulajdonképpen Esti Koméi? Kosztolányi hasonmása? Egy doppelgänger? Valami olyasmi. A bennünk élő másik, akiről nem beszélünk, akit gúzsba kötve tartunk odabenn, szívünk mélyén, s csak álmainkban engedjük szabadon, hadd élje ki vágyait. Polgárpukkasztó, hedonista, romantikus vágyait. Esti Kornél a mi féktelenebb énünk, aki megteheti mindazt, amit a mi jólnevelt énünk nem tehet meg. „Kezembe adott egy égő gyertyát.- Gyújtsd meg a függönyöket - unszolt. - Gyújtsd föl a házat. Gyújtsd föl a világot. Kezembe adott egy kést is.- Döfd a szívedbe - kiabált. - A vér piros. A vér meleg. A vér szép.” Rónay László értelmezése szerint a személyiség megduplázásának kísérlete összefüggésben állhat a kábítószeres hallucinációkkal is. „Miért a kokain? / Megvannak okaim” - írta egy kétsorosában Kosztolányi. Márai Sándor említi egyik időskori interjújában, hogy Kosztolányi nehezen tudta feldolgozni fia skizofréniáját, ezért nyúlt a kokainhoz. Függőségét családja előtt is titkolta, felesége is csak évek múlva jött rá, hogy férje „veszedelmes szerrel” próbálja magát kárpótolni „az elveszett gyermekmennyországért”. Hogy honnan jött az én megkettőzésének ötlete, arról Kosztolányi nem beszélt - mint ahogy általában az Esti Kornélról sem nyilatkozott. Interjúiban, cikkeiben nem említette a novellák alapötletét, sem keletkezéstörténetét, így az sem tudható, honnan ered a név: Esti Kornél. „Talán a pesti polgár alakjából... aki kétes, akár az este” - vélekedett visszaemlékezéseiben felesége, Koszto- lányiné Harmos Ilona, de nem zárható ki az sem, hogy Kosztolányi ismerte Bors László Vidéki riporter című kisregényét, amely egy újvidéki lapban is megjelent, s amelynek főhősét Pesti Koméinak hívták. Az Esti Koméi eredeti kézirata nem maradt fenn, a Kalligram kritikai kiadása azonban közli a szerző javításait, átírásait és betoldásait, s ezeket áttanulmányozva nem csupán Kosztolányi munka- módszeréről, hanem a magyar nyelv iránti rajongásáról is képet kapunk, ahogy az eredeti szövegben felbukkanó idegen szavakat igyekezett magyar megfelelővel helyettesíteni a nyomdába küldés előtt. így lett például a korzóból sétaút, a parfümből illatszer, a reklámból hirdetés, a teraszból tornác, a misztériumból rejtély, a szanatóriumból tüdőgondozó, a patinából nemes-rozsda, a filagóriából lugas, a spongyá- ból szivacs, a kamásliból bokavédő, a sztetoszkópból szívhallgató, a flastromból tapasz, az aquariumból hal-palota, a glóriából pedig szövegkörnyezettől függően pompa (32. o.), fénykoszorú (78. o.) és sugárkoszorú (234. o.). Kosztolányi nyelvi zsonglór- ködését nem mindenki értékelte. Babits Mihály a Nyugat hasábjain közölt, az Esti Koméiról írott elmarasztaló recenziójában Kosztolányi teljesítményét „költői atlétikának” nevezte, ötíeteit „kissé üresnek”, humorát „avultnak és nyakatekert- nek”, s nem felejtette el megemlíteni Kosztolányi „pózait” és „koronkénti hígságait” sem. Kettejük viszonya már évekkel korábban megromlott (főleg miután Babits felszínesnek nevezte Kosztolányit, s nem állt ki mellette az ún. Ady-vitában), s az egykori barátok ízlés- és szemléletbeli különbsége idővel egyre nyüvánvalóbbá vált. Kosztolányit mégis érzékenyen érintették Babits bíráló szavai, válaszként azonnal le akart mondani a Nyugat főmunkatársi posztjáról, s végül az Esti Kornél éneke című versben védte meg ars poeticáját, és utasította el azt a feltevést, hogy a költőnek „mélynek” kell lennie. „Mit hoz neked a búvár, ha fölbukik a habból? Kezébe szomorú sár, azt hozza néked abból. [...] Jaj, mily sekély a mélység és mily mély a sekélység és mily tömör a hígság és mily komor a vígság.” Babits reakciója a Nyugat következő számában jelent meg. „Kosztolányi téved. A búvár nem sarat szokott fölhozni kezében, hanem gyöngyöt és elsüllyedt kincseket” - írta az Esti Kornél énekéről. Az utókor mégis Kosztolányit igazolta, Esti Kornél történeteit a világ számos nyelvére ültették át (szlovák fordítója Karol Wlachovský), a novellák alapján film készült ( Esti Kornél csodálatos utazása címmel, Pacskovszky József rendezésében), s még napjainkban is megtermékenyítően hat a magyar irodalomra, lásd például Esterházy Péter Esti című regényét vagy Németh Zoltán Az ismeretlen nyelv című versét, amely Esti Kornél és a bolgár kalauz történetét gondolja tovább. Kosztolányi Dezső: Esti Kornél; Kalligram, Pozsony, 2011; a kötetet szerkesztette és a jegyzeteket készítette: Tóth-Czifra Júlia és Veres András; 848 oldal (A szerző sportújságíró, lapunk Focitipp mellékletének a szerkesztője) Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Negyedik fejezet (melyben régi barátjával a „becsületes városba” tesz kirándulást) [...] Gyalogszerrel ballagtunk be a városba, hogy mindent tüzetesen szemügyre vegyünk. Először az tűnt fel nekem, hogy a járókelők alig köszöntek egymásnak.- Itt csak az üdvözli a másikat - magyarázta Esti -, aki valóban szereti is, becsüli is az illetőt. Fekete szemüveges koldus kuporgott az aszfalton. Bádogtányér az ölében. Mellén kartonlap: Nem vagyok vak. Csak nyáron viselek fekete szemüveget.- Hát ezt miért írta ki a koldus?- Hogy meg ne tévessze az alamizsnálkodókat. A sugárúton fényesebbnél fényesebb üzletek. Egy tükrös kirakatban ezt olvastam: Lábrontó cipőt Tyúkszem, tályog szavatolva. Több vevőnk lábát amputálták. Színes, szemléltető kép mutatta, amint az ordító áldozat lábát két sebész óriás acélfűrésszel nyiszálja le tőből, s vére piros pántlikákban csorog lefelé.- Ez tréfa?- Szó sincs róla.-Aha. Törvényszéki ítélet kényszeríti a kereskedőt, hogy így bélyegezze meg magát?- Dehogy - legyintett Esti megvetően. - Ez az igazság. Értsd meg: ez az igazság. Itt az igazságot senki se rejti véka alá. Az önbírálat ebben a városban oly magas fokra hágott, hogy ilyesmire nincs többé szükség. Amint tovább haladunk, egyik bámulatból a másikba estem. A ruházaton ez a hirdetés lármázott: Drága és rossz ruhák. Tessék alkudni, mert becsapjuk. A vendéglőn: Ehetetlen ételek, ihatatlan italok. Rosszabb, mint otthon. A cukrászdán: Margarinnal, tojáspótlóval készített, állott sütemények.- Őrültek ezek? - dadogtam. - Vagy öngyilkosjelöltek? Vagy szentek?- Bölcsek - felelt Esti határozottan. - Sohase hazudnak. [•••] Egy könyvesbolt kirakatában az újdonságok színes papírszalaggal átkötve verték maguknak a hírt: Olvashatatlan szemét... Az agy alágyult öreg író utolsó műve, mely eddig egy példányban sem kelt el... Hörgő Ervin legémelyítőbb, legmodorosabb versei. [...] Szédelegve kívánkoztam egy kávéházba, hogy föllocsoljam magam. Esti valami ízléstelen, aranycirádás kávéház elé vitt, mely a szélhámosok és ingyenélők kedvenc találkozóhelyének volt jelezve, s azzal csábítgatta be vendégeit, hogy árai megfizethetetlenek, pincérei gorombák. Eleinte nem akartam belépni ide. Barátom tuszkolt be.- Jó napot kívánok - köszöntem.- Mit hazudsz? - rótt meg Esti.” (részlet) írtok ti-ben parodizálta az Esti Koméit, a főhőst Kázmémak nevezve. „Lement a folyópartra, a kócos, szittyós vizet nézte, és nagyon csodálkozott, hogy ez a partja a foly ónak itt van, és nem például a túlsó oldalon." (Képarchívum)
