Új Szó, 2011. október (64. évfolyam, 227-252. szám)
2011-10-01 / 227. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2011. OKTÓBER 1. www.ujszo.com A krisztusi hívők egyek az idő végtelenségében. A fákhoz hasonlók, amelyek a föld felett ugyan külön állnak, de gyökereik összefonódnak a mélyben Szent Ágoston örökében Maroun Lahham tuniszi érsek 1948-ban Jordániában született. 1972-ben szentelték pappá, doktori címét két évtizeddel később a római Lateráni Egyetemen védte meg. 1994-ben a keresztény többségű palesztin település, Beit Jala szemináriumába nevezték ki rektornak. CSERMÁK ZOLTÁN 2005-ben Tunisz püspökévé szentelték, rá öt évre XVI. Benedek pápa érsekké nevezte ki. A főpap tuniszi rezidenciáján fogadott. Érsek úr, hány lelket számlál a tunéziai hívők közössége, s ezek közül mennyien gyakorolják aktívan hitüket? A tunéziai lakosok száma tízmillió, ebből harmincezer fő vallja magát kereszténynek. Ezen belül a katolikusok száma huszonkétezer, a többi hívő az anglikán, az evangélikus, a görög ortodox és az orosz ortodox közösségekhez tartozik. A gyakorló katolikusok számbavétele nem könnyű feladat, hiszen e keresztények hetven országból érkeznek, diplomaták, diákok, munkavállalók, így a sokszínűség alapján nagyon nehéz általános következtetéseket levonni. Mégis elmondható, hogy az afrikai hívők általában az európaiaknál sokkal vallásosabbak, de az öreg kontinensről származók között is megvan a különbség: az olaszoka franciáknál jóval gyakrabban keresik fel a templomokat. Ugyanakkor a plébániák társadalmi szerepet is betöltenek: az otthonuktól távol élő külföldi keresztények számára a hit ápolása mellett találkozási helyként is szolgálnak. A numidiai születésű Szent Ágoston munkásságának egy korszaka és megtérése is Karthágóhoz kötődik. Monseigneur, mit jelent az Ön számára a Krisztus után 4-5. században élt egyházatya és filozófus öröksége? A karthágói szent hagyatéka példaértékű számunkra. A szentek közösségébe vetett hitet erősíti mindnyájunkban: az egyház tagjai, a krisztusi hívők egyek az idő végtelenségében. A fákhoz hasonlítanám magunkat, amelyek a föld felett ugyan külön állnak, de gyökereik összefonódnak a mélyben. Minden alkalommal, amikor erről beszélek, az egykori karthágói egyházra gondolok. Noha 2011-et írunk, mégse feledjük, hogy örökösei vagyunk az 1. és a 2. századi ősegyháznak. A januári forradalom s az azt követő változások befo- lyásolták-e a tunéziai egyház helyzetét? Nehéz e kérdésre válaszolni, mivel január óta viszonylag kevés idő telt el. A forradalom még nem azonos a demokráciával, a jogegyenlőség mindennapi eredményeit a választások után várhatjuk. Két szempontot szeretnék hangsúlyozni: egyrészt az iszlám vallás Tunéziában mindig mérsékeltnek és nyitottnak számított. Másrészt Tunézia nemzeti jövedelmének jelentős része a turizmusból származik, így az állam és minden polgár alapvető érdeke, hogy az idelátogató európai és amerikai turisták szabadon gyakorolhassák hitüket. Az egyház jövőjét az elmondottak alapján optimistán ítélem meg. Az ökumené szellemében milyen a kapcsolata a testvér keresztény egyházakkal és más egyházak híveivel? Szent Ágoston ábrázolása kora középkori mozaikon Maroun Lahham tuniszi érsek A keresztény egyházakkal nagyon jó a viszonyunk. A mindegyikünket érintő kérdésekben gyakran cserélünk véleményt, s az egyeztetések nyomán alakítjuk ki közös álláspontunkat. Konferenciák alkalmával felkérjük egymás vezetőit előadások tartására. A néhány ezer tagot számláló zsidó közösséggel is példás az összhang, a tuniszi rabbival nagyon jól megértjük egymást. Sajnálatos számunkra is, hogy a forradalom után zsidó testvéreink száma tovább csökkent. Mint már említettem, a tunéziai iszlám vallás igen toleráns. Velük is számos eszmecserét, dialógust folytattunk. A tunéziai átlagpolgár igen művelt, s e párbeszédben az értelmiségnek vezető szerep jut. . Mennyire aktívak a fiatalok a hit terén? A fiatalok legnagyobb része afrikai egyetemista, akik tunéziai egyetemeken tanulnak. Legtöbbjük dinamikus, befogadó ember. Az életöröm jellemzi őket, erről ön is megbizonyosodhat a vasárnapi miséinken. Könnyen beilleszkedtek az egyház, a plébániák életébe, kórusokban, karitatív munkákban szolgálják a közösséget. De nem feledhetjük a tényt, hogy a keresztények java része külföldi, erős a migráció, évente 25%-os mozgással számolhatunk. Ez egyrészt kedvező, mert az érkezők új színt hoznak a közösség életébe, másrészt kedvezőtlen, mivel hosszabb távon nem számíthatunk munkájukra. A fiataljai közül van, aki egyházi hivatást választ? Mint említettem, a keresztények legnagyobb része külföldi, s gyakran cserélődnek, így nem követhetjük további útjukat. Tunéziában nem tartunk fenn szemináriumot, a papok tók, napi költségeiket előteremtik. Hosszabb távú programjaink, a templomépítkezések viszont meghaladják erőinket, ezeknél már határon túli segítségre is számítunk. Iszlám országban vagyunk, Ámor nyila sokszor különböző vallású fiatalokat talál el. Gyakori a keresztény-iszlám vegyes házasság? A polgári házasságkötésnek nincs akadálya, a polgármesteri hivatalokban nem firtatják a vallási hovatartozást. Ha a fiatalok egyházilag is egybe kívánnak kelni, mi nagy örömmel teljesítjük kérésüket, de természetesen a legnagyobb diszkrécióval járunk el. Érsek úr, kérem, vázolja fel egy munkanapját, hogy munkáját az olvasók jobban megismerhessék! Mediterrán szokás szerint reggel 8 órától ebédig és délután 3-tól 6 óráig tartózkodom íróasztalom mellett. Reggel igyekszem megválaszolni e-mailjei- met, ilyenkor fogalmazom meg szentbeszédeimet, s gyakran fogadok látogatókat, köztük újságírókat is. Ez a munka gyakran átnyúlik a délutánba is. Esténként lelkipásztori teendőimnek teszek eleget, papi és világi közösségeket keresek fel. Igyekszem, hogy évente legalább két alkalommal eljussak minden plébániára, ami nem egyszerű dolog, hiszen a legtöbb nagyobb település jelentős távolságra fekszik a fővárostól. Ezenkívül protokolláris feladatok is várnak rám, s gyakran kapok meghívást nagykövetségi rendezvényekre is. Ha már említette diplomáciai kötelezettségeit, mely külföldi egyházakkal ápol szoros kapcsolatokat? Tunéziában második nyelvként a francia honosodott meg, s az egyház is frankofon. Ennek ellenére a francia egyházzal nincs szoros kapcsolatunk, sokkal erősebb szálak kötnek minket például az olasz egyházhoz. A Tunéziát, Algériát és Marokkót tömörítő Maghreb országok, valamint Líbia és püspökei, szám szerint tizenegyen évente egyszer találkozunk felváltva országainkban. Csak tájékoztatásul, Líbiában a forradalom előtt több mint százezer keresztényt tartottak számon, ez természetesen az ismert okok miatt töredékére csökkent. Marokkóban a keresztények számát 30-35 ezer főre becsülik, Algériában jó, ha eléri a tízezret. Ezek az országok nagyon sokban különböznek egymástól fejlettségben, demokráciában. Líbiába és Algériába például gyakran már a vízum megszerzése is gondot jelent. Ha figyelemmel követi a térségből érkező, sokszor aggasztó híreket, könnyen elképzelheti, hogy a már említett tanácskozásokon van mit megvitatnunk. A tuniszi Szent Vince-katedrális tankokkal körülvéve (A szerző felvételei) képzésében s a szolgálat terén is más egyházak segítségére szorulunk. Negyven papunk húsz országból érkezett. Európából Franciaországból, Olaszországból, Spanyolországból, Portugáliából, Angliából jöttek, de argentin atya is szolgál köztünk. Természetesen afrikaiak is vannak, egy papunk pedig arab származású. Papjaink igen elfoglaltak, a lelkipásztori munka mellett szervezési és gazdasági feladatok is várnak rájuk. Az iskolák és plébániák egyébként önfenntarSZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
